Nivea Fitness Tour Eger – ahogy én láttam

Közzétéve 2011. április 4. hétfő | Szerző: bdioda
 
Többszáz ember izzadt múlt kedden egyszerre a Körcsarnokban, a Nivea Fitness Tour egri állomásán. Országos hírű trénerek és helyi edzők dolgoztatták meg a résztvevők csaknem minden izmát, a hangulat pedig igazán fergeteges volt! Én is végigtomboltam a programot, és utólag rágondolva csak abban bízom, tavaly óta én lettem keményebb, nem pedig az edzők lazítottak a „feladványokon”. Egy évvel ezelőtt közel kerültem a végelgyengüléshez, idén viszont -némi koreográfiás hiányossággal ugyan- bírtam tüdővel és izommal. Csak a közelemben lévőket sajnálom, időnként ugyanis kaszálásba kezdtem, amikor összecseréltem a jobb és bal lábamat…
A rendezvényt Füzessy Balázs bemelegítő táncos tréningje kezdte, ami szó szerint elhamvadt poraimból élesztett újjá. A gyerekei által kicsinált anyuka ugyanis főnix-madárként szívta fel magát a vidám átmozgatástól, a kapott energia és adrenalin pedig kitartott a program végéig, sőt tovább… na de ez már nem tartozik ide! 😀
Nem voltak erőltetettek a poénok, pörgős koreográfia és könnyen elvégezhető feladatok jellemezték a Füzessy-órát…izé, negyed-, vagy félórát. A plakátok ugyanis 60 percet hirdettek a nemzetközileg elismert trénerrel, de a program az utolsó pillanatban változott. A két vendég-edző közé befurakodott, majd órává dagadt a zumba.
Először csak a babamamások bemutató-negyedórájáról volt szó, amiből Sinkó Tamás helyi zumba-guru csatlakozásával újabb programpont lett. Borbás Gabi és Farkas Évi csak nemrég végezték el a zumba-tréner tanfolyamot, mégis igazi profikként nyomták! Gabi otthon érezte magát a színpadon, nem ijedt meg a tömegtől, bátran, lendületesen intsruálta a közönséget, akik igazán ötletes koreográfiát kaptak. Azok, akik Sinkó-követőként jöttek a rendezvényre, láthatóan kicsit megütköztek, mert a lányok előadása egészen más stílusú volt, mint Tamásé, de ha valaki nem a szokások rabja, felismerhette, ez nagyon is így van jól! A top-zumbás tréner is furán érezhette magát, mert „háttértáncosként” nehezebb feladat más lépéseit átvenni, mint diktálni. Később persze ő is odatette magát a saját koreográfiájával, amihez Borbás Gabi színizom hasa remek körítés volt! Gondoltam is magamban, amikor Sinkó Tamás viccesen föl-fölhúzta a hasán a pólót, hogy vajon tudja-e, a háta mögött álló Gabi már nem níveás pólóban, hanem csak topban van… 😀 Lényeg a lényeg, a tömeg imádta a zumbát, sikerélményt adott a kevésbé fitteknek is, és jó volt látni egyazon műfajban az egyéni stílusokat. Talán a hagyományos edzés követői nézték kicsit ferde szemmel ezt a programelemet, őket viszont Szalka Andrea kárpótolta a folytatásban.
Tavaly remegő térdekkel zártam -egy ismerősöm szavaival élve- „Szálka” Andi tréningjét, így most halálosan féltem a kudarcélménytől, ami ezúttal elmaradt. Könnyen megjegyezhető programsort kaptunk a trénertől, amit otthon is bárki végigcsinálhat, edzettségi fokozatához mérten. Megjegyeztem, de eddig lusta voltam nekiállni…
A zárás Füzessy Balázs body-artjáé lett. Tetszik ez mozgásforma, mert lassú, nyújt és erősít, mint a jóga, de elmarad belőle az „ommmm”… tudjátok. Kár, hogy Egerben jelenleg nincs ilyen óra. Varsányi Rita tartana ugyan, de jelentkező mindig csak én vagyok. (Szóval akinek nemcsak Balázs, hanem a body art is bejött, jelezze ezt a Babamamában!)
Jó volt ez a nap. Élveztem, feltöltött, sőt már a fényképeken visszaköszönő önmagammal is megbarátkoztam. Jó emlék lesz. 😀
Lehet a jóga akrobatikus? Kalamász Zsanett és Varsányi Rita bemutatója egyértelmű választ adott. A helyi edzőkre igazán büszkék lehetünk!
Kategória: Fitt-mama, Nincs kategorizálva | 2 hozzászólás

Zumba-harc-ra fel!

Közzétéve 2011. március 17. csütörtök | Szerző: bdioda
 
 

Egész Eger zumba-lázban ég, már ami a lakosság felnőtt női részét illeti, beleértve a fitneszgurukat, mázsás hátsójúakat, puhány bürokratákat, átlagos sminkteleneket és kialvatlan anyukákat… A risza-torna (az elnevezés saját találmány, hozzáértőknek nem kell megsértődni!) elérhető már a Forrásban, az Arénában, a Szent János Hotel konditermében, a Pódium Tánciskolában és úgy hírlik, hamarosan a törvényház úti „Babamamában”. Úgy tűnik, a trénerek lassan birokra kelnek a helyi zumba-piacért.
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Kategória: Fitt-mama, Nincs kategorizálva | 3 hozzászólás

Bocsánat, de kitől?

Közzétéve 2011. február 28. hétfő | Szerző: bdioda

Amikor a gyerek eléri a kb. kétéves kort, minden szülő rákényszerül, hogy a neveléssel kapcsolatos elveit átgondolja, legalábbis frissítse annak eszköztárát. Ha csemeténk tűzről pattant elevenség, s úgy tűnik, a rosszaságot mint egy gént csak úgy hozta valahonnan, képesek leszünk még az ismeretterjesztő csatornák SuperNanny tipusú sorozatait is úgy bújni, mint néhány éve az CSI-t, vagy anyáink anno a Colombot.

A bünti-módszeremet én több amerikai és angol nevelési sorozat alapján kovácsoltam össze, lényege, hogy a rosszaságot sarokban csücsülés, tett-megbeszélés és bocsánatkérés követi. Az általam kitartóan alkalmazott módszer egész jól beválik, bár lehet, a trükkje csupán az, hogy a gyereket kizökkenti az adott cselekvésből, amit persze csak mi értékelünk rossznak.
Kétéves fiam előszeretettel tekinti kuglibábúnak a kishugát, önmagát pedig tekegolyónak. Elég a büntit csak kilátásba helyezni, a béke ismét szent a törpikék között. Ha a módszer nem válik be, azt az időjárási front, a fogzás, vagy az apjuk számlájára írom…

A napokban vásároltam a kislányomnak egy tündéri műanyag kiscipőt (na jó ez így rosszul hangzik, legyen inkább rózsaszínű kisklumpa), ami kisautót ábrázol. Két oldalán kerekek, mintha két barbie-autó gördülne a kiscsaj alatt. A csilli-villi cuccra a bátyus is lecsapott, bevonult vele az ágy mögé és lerágta a kerekeket. Mindezt még a vásárlás napján…(Mit szólt volna a kínai hölgyike, ha visszaviszem az ütletbe! És én mit mondtam volna?…)

A Kétéves tettéért mehetett a büntibe, 2 perc száműzetés a sarokban. Miután „végzett”, előhívtam, felült az ölembe és elkezdte mondani a „kötelezőt”:

– …azért mert megrágcsáltam Cuci cipőjét – hangzott a bűnbánat.

– Kérj szépen bocsánatot, aztán mehetsz játszani!

– Kitől?! A cipőtől? – csattant fel a Kis Okos, miközben sunyi pillantással méregette, veszem-e a poént…

Kategória: Családi sztori, Nincs kategorizálva, Röppencsek | 3 hozzászólás

Kezdődik az ovi-mustra!

Közzétéve 2011. február 23. szerda | Szerző: bdioda

 

Holnap oviba megyünk! Igaz, csak egy órácskányi látogatást teszünk, de erre az alkalomra várunk már régóta. Kisfiam csak októberben lesz 3 éves, de a beíratkozás ideje valamikor tavasszal van, előtte -azaz pl. holnap- pedig a nyílt napok.

Egy anyuka figyelmezetett, nézzek körül időben, látogassunk el az óvodai nyílt napokra, hiszen van választék Egerben bőven. Én meg frászolok hetek óta, nehogy lemaradjunk az intézményi mustráról!  Emiatt fizettem elő a város egyetlen napilapjára!
A Hírlapot eddig sem tartottam -a számomra- fontos információk tárházának, de most végképp kiakasztott, hogy mi a csudáért nem fért el egy röpkében az a program, hogy 2011.02.24-én be lehet kukucskálni a Köztársaság téri Gyermekkert Óvoda Zöld Liget Tagóvoda életébe?! Na, jó, belátom, ez így túl hosszú… De akkor miért nem szerepelt egy lista a nyílt napokról az EKVI, azaz az Egri Közszolgáltatások Városi Intézménye honlapján (segítek, ez a veszeger.hu), vagy hovatovább az eger.hu-n? Egy kis keretesben helyet kaphatott volna az Egri Magazinban is (végülis tök mindegy, az Egri Magazin nem jár a város szélén élőknek -így nekem sem-, netezni pedig csak rövid ideig tudok -mivel sebtiben közbelépnek a gyerekeim-, információt csak akkor kapok innen, ha az könnyen elérhető).

Félreértés ne essék, nem a konkrét holnapi nyílt nap miatt háborgok, hanem azért, mert a téma nem szerepelt sehol! Utálom az „ez meg ez VOLT” mondatokat a rendezvényekről szóló hírekben. Nekem az ilyen témáknál nem az a fontos, hogy mi volt, hanem ami lesz…
És hogy tudtam meg végül a holnapi időpontot? Annyira zaklatott már az információ hiánya, hogy írtam egy e-mailt az ovinak. Az óvodavezető kedvesen válaszolt, megírta a beíratkozás és a nyílt napok idejét. (Meglepett, mennyire készségesen segített, amit ezúton is köszönök!) A napokban más ovik felé is megeresztek egy elektronikus levelet. Úgy látszik, ha Egerben valaki meg akar tudni valamit, -mint a mesében- járjon utána…

Kategória: Gyerekes nézőpontból, Nincs kategorizálva, Okoskodós-megmondós | Hozzászólás most!

Vegyél be gyógyszert!

Közzétéve 2011. február 21. hétfő | Szerző: bdioda
 

Két éves kisfiam kedvenc -szülei által kevéssé támogatott- elfoglaltsága mások ütlegelése a legkülönbözőbb tárgyakkal. Az általa „megkalapácsolásnak” nevezett tevékenységet általában kikövetelt bocsánatkérés, puszi, ellenkező esetben bünti követi.

A minap a rá és kishugára vigyázó Szomszédlány térdét püfölte meg egy játékkal.

– Na, Oli, ez fáj! Kérlek, ne csináld! – jajdult fel az áldozat, mire a kisfiam megbánást csöppet sem színlelve megrántotta a vállát és flegmán odavágta:

– Vegyél be gyógyszert!

 

Kategória: Családi sztori, Nincs kategorizálva, Röppencsek | 2 hozzászólás

Prevent Cd, a lisztérzékeny anyukák reménye

Közzétéve 2011. február 21. hétfő | Szerző: bdioda

A már kialakult lisztérzékenység jelenleg nem gyógyítható. A kezelést a glutént tartalmazó élelmiszerek teljes megvonása jelenti. Tiltott a búza, rozs, árpa, maláta is. Nem érdemes sorolni, mi minden tartalmaz glutént, mi az ami tilos, túl hosszú a lista…

Az Európai Unió támogatásával 2007-ben indult egy nemzetközi program PreventCD néven, aminek keretében veszélyeztetett csecsemőknél étrendi prevenciót alkalmaznak. A babák kis mennyiségben glutént kapnak, hogy az immunrendszerük megtanulja elfogadni azt (ezt a módszert más betegségek kezelésénél már sikerrel alkalmazták). 12 ország csatlakozott a programhoz, melynek hazai koordinátora a Heim Pál Kórház Coeliakia Centruma.

Négy hónaposan vizsgálták meg először a kisfiamat a Heim Pál Kórházban, vért vettek, kifaggattak és kiokosítottak. A következő 8 hétben minden nap egy kis tasaknyi port kellett a tápszerébe keverve megetetnem vele. (Jobb lett volna, ha anyatejes védelemben történik mindez, de sajnos addigra már egy csepp sem volt.) Hogy mi volt a tasakokban, csak évek múlva tudjuk meg. A programban részt vevő 4 hónapos csecsemőket ugyanis minden országban két csoportra osztják (anoním módon), a gyerekek egyik fele kis mennyiségű glutént kap, míg a többiek alkotják kontrollcsoportot.

A kutatók azt már biztosan tudják, hogy a veszélyeztetett babáknál  jobb bevezetni a glutént 6 hónapos kortól, mint 1 éves kor után. Most a kutatás hipotézise az, hogy 4 hónapos kortól talán még jobb. Veszíteni semmi sem tudunk vele, gondoltam, akármelyik csoportba is kerüljünk. Hat hónapos kortól egyébként is kezdődik a tervszerű glutén-bevezetés.

Amikor Kutyika fél éves lett, újabb látogatást tettünk a Coeliakia Centrumban, ahol ismét vérvétel és általános állapotfelmérés várt rá. Megkaptunk az instrukciókat is a következő 3 hónapra. Adott mennyiségű lisztes élelmiszert kell bevezetni az étrendjébe, s följegyezni a tapasztalatokat. A 9, 12 és 18 hónapos kontroll is hasonlóan zajlott, de egy éves kor után már nem volt mennyiségi megkötés a lisztes élelmiszereket illetően.

A kisfiam októberben múlt két éves. Életteli, erős kisgyerek. Egyelőre nyoma sincs a lisztérzékenységnek (gyorsan le is kopogom).

A fönt leírt utat a kislányommal járjuk újra. Születése után nem sokkal, a köldökzsinórból vett vér vizsgálata után, megtudtuk, hogy ő is örökölt tőlem lisztérzékenységre hajlamosító géneket. Nemrég múlt 1 éves, túl van az eddigi vizsgálatokon, ma már két pofára tömi a kenyeret, a kedvence pedig a ropi.

Nem tudom, a gyerekeimnél volt-e kedvező hatása a glutén korai bevezetésének, de abban reménykedem, ezzel is csökkentettük az esélyt a betegség kialakulására. Megnyugtat, hogy rendszeres időközönként ellenőrzik a gyermekeim egészségét a hozzá értő orvosok, így ha mégis lesz problémájuk, nem fordulhat elő, hogy félrediagnosztizálják őket, ahogyan anno az öcsémet (aki szintén lisztérzékeny).

Korábban féltünk, hogy a procedúra (vérvételek) megviseli a kicsik lelkét, de nem így történt. A fiam kétéves születésnapján sírás nélkül tartotta a tű alá a kezét…

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Kategória: Lisztérzékeny vagyok, de nem ez határoz meg, Nincs kategorizálva | Hozzászólás most!

Megvédhetem a gyermekem?

Közzétéve 2011. február 1. kedd | Szerző: bdioda

Lisztérzékeny vagyok. Az állapotomat elfogadtam -volt rá időm, majd’ 20 éve tudok róla-, gluténmentes diétát tartok, ami által egészségesnek mondhatom magam. Ha azonban arra gondolok, hogy a betegségért felelős gént a gyerekeimnek is tovább adtam, összeszorul a torkom. Amit lehet, megteszek a megelőzésért, szerencsére ehhez megfelelő orvosi támogatást is kapok. A mai bejegyzés azért íródik, hogy más hasonló helyzetben lévő anyukáknak adjon támpontot.

„A lisztérzékenység (coeliakia, gluten-intolerancia) a kalászos gabonák fogyasztásakor fellépő autoimmun betegség, melyet a búzában, árpában, rozsban található gluten fehérjék okoznak. Ezek hatására a betegek szervezete egyes saját fehérjéi ellen immunsejteket és antitesteket termel. A betegség során felszívódási zavar, vérszegénység, vashiány, növekedési zavar, csontritkulás keletkezik. Ritkábban bőrtünetek, hajhullás, máj- vagy szívbetegség, idegrendszeri tünetek, cukorbaj, daganatok is kialakulhatnak. A már kialakult gluten-intolerancia egész életen át tart. A kezelést a glutent tartalmazó ételek teljes megvonása, az ún. glutenmentes diéta jelenti.”
Dr. Korponay-Szabó Ilma egyetemi docens, a Cöliákia Centrum főorvosa
Paramedica Egészségmagazin 2007.szept.

Amikor rólam kiderült, hogy gluténérzékeny vagyok, még egészen mást gondolt az orvostudomány erről a betegségről, mint most – ahogyan a megelőzéséről is.  Akinek a családjában előfordult a lisztérzékenység, azt ajánlották, kisbabájának minél később adjon glutén tartalmú élelmiszert. Az újabb vizsgálatok szerint ez nem előzi meg a betegséget. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy az immunrendszer kialakulásának időszakában, kis mennyiségben adott glutén lehet a megoldás. Magyarán a szervezettel meg lehet szoktatni ezt az anyagot (bár ez túlzás nélkül konyhanyelvi fogalmazás)! Most azt vizsgálják, pontosan milyen módon történjen a glutén megelőző célú bevezetése a betegségben veszélyeztetett csecsemőknél.

Az Európai Unió által is támogatott kutatásokban hazai orvosok is részt vesznek, bázisuk a Heim Pál Kórház Coeliakia Centruma. Én is felkerestem ezt a központot, amikor először állapotos lettem. Nagyon készségesen elláttak minden aktuális információval. (Emlékszem, milyen mélyen érintett, amikor közölték: míg régen úgy tudták, egy gyerek ki is nőheti ezt a betegséget, addig mára bizonyossá vált, hogy ha kialakul, egy életre szól). Miután mérlegeltük a lehetséges következményeket, csatlakoztunk a nemzetközi PreventCd Programhoz, ami a fent írt uniós kutatás.

Fiam születésekor egy tartályba került a köldökzsinór, az abból leengedett vér pedig fiolákba. Az egri szülészeten -az orvosomon és szülésznőmön kívül- mindenki azt hitte, őssejteket akarok lefagyasztatni. 🙂 A férjem vitte el másnap reggel a kis csomagot Debrecenbe, ahol a PreventCd Program másik kutatóbázisa van. A vizsgálatokból hamarjában kiderült, a gyermekem örökölt tőlem lisztérzékenységért felelős géneket. Akkor persze nem erre a hírre vágytam… De legalább tudunk a veszélyről. Tovább léptünk a programban.

Folyt.köv. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Kategória: Lisztérzékeny vagyok, de nem ez határoz meg, Nincs kategorizálva | Hozzászólás most!

Cucili és Sherlock

Közzétéve 2011. január 24. hétfő | Szerző: bdioda

 

Egy éves lett a lányom. Ismerősöm szerint az első gyerekről ezer fotó készül, míg a másodikról csak néhány. Igyekeztem rácáfolni a tapasztalatára, de nem sikerült. Kevesebb a kép és a megvásárolt babakönyv  is kitöltetlenül áll a polcon. Egy év alatt nem jutottam oda, hogy leírjam a lányom születését! A következőket a lelkiismeretem diktálja.

A gyerek tudja, mikor kell jönnie – hallottam milliószor felszínes beszélgetésekben, az időjárás említése után. Ez a duma egészen addig hidegen hagyott, míg a havi idegbaj elmaradását a szülés utáni rendszertelen ciklusomnak tekintettem. Amikor viszont a terhességi teszten úgy világított a két piros csík, mint a reptéri forgalomirányító…finoman szólva kétségbe estem. Gyermekem (az akkori egyetlen, most már a nagyobb) alig múlt fél éves, fogzás címén éjjel-nappal szívatta a szüleit. Na jó, engem. Írhatnám, hogy hajdani önmagam árnyéka voltam, de ez nem igaz. Inkább duplája…

Az első sokk után szépen átadtam magam a helyzetnek. Kis korkülönbséges anyuka leszek. A várandóság ideje elrepült. Fogalmam sincs, mikor rúgott először, hogy hány kilóra becsülték a 36. héten. (Lelkiismeret: tombol!) Iszonyúan féltem az első kétgyermekes napoktól. Mit szól majd a fiam a kistesóhoz? Hogyan tudok majd szoptatni, két gyereket ellátni, a nagyobbal is eleget foglalkozni?

Vélhetően annyira paráztam, hogy a gyerek is úgy gondolta, a legjobb odabenn. A kiírt időpontot jóval elhagytuk, baba még mindig a pocak kényelmében, anya meg mindent csinálna, csak szülni ne kelljen. Napi randi a dokival, folyamatos alkudozás: szülünk, nem szülünk.

Végül azt mondta, másnap elindítja a kiscsajt. Én kész voltam, mint a matek lecke. Hogy rendbe rakjam háborgó lelkem, beültem mozizni és megnéztem az Egyszerűen bonyolult c. romantikus-röhögőst. Nagyon jó volt, kicsit össze is szedtem magam, de úgy fájt a szívem a Sherlock Holmes után!!! (annak a vetítési időpontja már nem volt aznap jó) Szülni még mindig nem volt kedvem… Apával másnap megállapodtunk a kiscsaj nevében, a nagyszülőkre bíztuk imádott fiunkat, majd –mint aki a halálsorra megy- megjelentünk a dokinál. Igencsak kétségbeesett képet vághattam, mert az orvos megsajnált és egy hordozható szívhang-ellenőrző készlettel hazaengedett még egy utsó éjszakára. Annyira megörültünk a potya szabadidőnek, hogy vágtáztunk a pláza-moziba, és negyedóra múlva már a Holmest néztük.

 
Nos, a magzati szívhang hallgató kütyüt nem volt alkalmam kipróbálni, mivel Cucili az egyik robbantásos jelenetnél kirúgta a magzatburok fölső részét. Az irány csak azért fontos, mert így nem öntött el a magzatvíz, végig tudtam nézni a filmet, csak olyan fura érzésem volt…A mosdóban láttam meg a tenyérnyi foltot a gatyómon – gyorsan haza átöltözni, majd kórház. Mivel a kocsiban csak akkor folyt az „izé”, amikor kanyarodtunk, sejtettem, hogy nem a gátizmaim mondták fel a szolgálatot. 🙂

Fájásaim nem voltak, így mesterséges görcsöltetésben volt részem (oxitocin). Éjfélkor már fizettem volna, hogy valaki lőjön fejbe és vessen véget az életemnek… aztán 2.35-re csak megszületett Liza Viktória, közel 4 kilóval.

Az elmúlt egy év izgalmasan, egyben nyugalomban telt. Nem vágytam dolgozni, minden erőmet és kreativitásomat lekötötte a két törpe nevelése. Előfordult, hogy tucatnyi pelust cseréltem egy nap és ugyanennyi étkezést bonyolítottam, de az első napok nehézségei ma már homályosan messzinek tűnnek. A kölkök az első naptól imádják egymást, mintha nem is lenne köztük a 15 hónap. A nap ma végeláthatatlan buli időnkénti hisztivel fűszerezve.

Most tényleg úgy gondolom, a gyerek tudja, mikor kell jönnie.

Kategória: Családi sztori, Nincs kategorizálva | Hozzászólás most!

Erősítenek a “babamamások”

Közzétéve 2011. január 22. szombat | Szerző: bdioda
 

 

Néhány napja írtam az Egri Baba-Mama Szabadidő és Életmód Alaptívány penészes tornaterméről. Na jó, kicsit cikiztem is a munkatársak tehetetlenségét…

És láss csodát! Több hét után pont aznap este, hogy az írás megjelent, megjavították az abban emlegetett bukóablakot! Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy a „babamamások” le se szakadnak a blogomról és az írás miatt kaptak a fejükhöz, hogy „Úristen! Miért is nem jutott ez eszünkbe?!”, inkább viccesnek találom az egybeesést. Na és örömtelinek!

Ha lesuvickolják fertőtlenítőszerrel a penészes területeket, a bukóablak, az ablakventillátor és az elektromos páramentesítő bizonyára már elég lesz a gomba megfékezéséhez.

Így viszont kénytelen leszek elmenni minden edzésfajtára, ami az órarendjükben van, hogy legyen miről írni. Pontosabban, hogy legyen mit kritizálni. 🙂

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Kategória: Fitt-mama, Gyerekes nézőpontból | Hozzászólás most!

Izzadó nőket kukkol a sarokból

Közzétéve 2011. január 18. kedd | Szerző: bdioda

 

Hiába a feszes popsi, dudorodó bicepsz és kockásodó has, az egri Baba-Mama Szabadidő és Életmód Alapítány edzői egyelőre vesztésre állnak a tornatermükben fel-felbukkanó penésszel szemben. A klubban -amit mindenki csak „Babamamaként” ismer- rengetegen sportolnak, köztük én is és gomba ide vagy oda, imádok ott izzadni!

Az Alapítvány tavaly költözött a Törvényház útra, a játszóház fölé. Először kicsit fura volt, hogy időnként gyerekek és várakozó szülők hadán kell átjutni a teremhez. Gondoltam, ez a bemelegítés része. Ha itt elbuksz, gimnasztikázz még kicsit otthon, míg újra nekidurálod magad! Aztán persze ezt is megszoktuk, figyelmünket az öltöző és a terem méret-, illetve komfortgondjai kötötték le.

Kis szünet után -amit személy szerint igen nehezen éltem meg- ősszel már felújított helyiségek várták a kritikus, de hűséges közönséget. Örültünk, hogy nagyobb és szebb lett a tornatér, kényelmesebb az öltözési lehetőség. Na ezt is megoldották – gondoltam. De az időjárás hűvösre fordulásával odabenn felbukkant egy hívatlan látogató: a penész!

Az alattomos vendég bérlet váltása nélkül vesz részt minden órán a nagyteremben, a sarkakból figyeli a párában ziháló lányokat, asszonyokat – mert férfi ide nem sűrűn teszi be a lábát.(Ez utóbbit nem sokan bánják, hisz ki akarná, hogy a testformálás e verejtékes munkáját hímszemélyek is lássák?!)

Ha a terem tele van izmosodni, fogyni vágyó nőkkel, rövid idő után akkora a gőz, hogy egy agysejtekkel kevésbé megáldott maca azt hihetné, az égő zsír füstje teszi láthatatlanná a körülötte lévők körvonalait. A klubot működtetők először egy „mikiegér” ablakventillátort szereltettek be, ami persze semmit sem ért azon túl, hogy többen cukinak találták a kis szerkezetet. Talán picit segített volna a bukóablak -felújítás után szinte azonnal elromló- nyithatóságának visszaállítása is, de mintha ez senkinek sem jutott volna eszébe.

Miután a gomba újabb rózsákat rajzol a falakra, a napokban egy elektromos páramentesítő gépet is beüzemeltek. Ez úgy tűnik, beválik, vagy legalábbis kihúzhatjuk vele tavaszig komolyabb egészségkárosodás nélkül. A penész ugyanis asztmát, allergiát okozhat.

Amint a „döggel” sikerül leszámolni, a „Babamama” lesz a legfrankóbb csajos edzőhely Egerben (bár az én szememben már most is az, amit a heti háromszori látogatásom is bizonyít). A kisterem megnyitásával, egyben az órarend bővülésével igazán változatos mozgási lehetőségeket kínálnak. Az edzők kedvesek, az órák jó hangulatúak. A kismamák és a GYED-en, GYES-en lévő anyukák kedvezményesen sportolhatnak, de a teljes ár is abszolut barátinak nevezhető! A gyermekfelügyelet is megoldható már egy kis plusz pénzért.

Szóval fogynak a kifogások, nincs miért otthon ülni, popót növeszteni.:)

 

Kategória: Fitt-mama, Gyerekes nézőpontból, Nincs kategorizálva | Hozzászólás most!