A már kialakult lisztérzékenység jelenleg nem gyógyítható. A kezelést a glutént tartalmazó élelmiszerek teljes megvonása jelenti. Tiltott a búza, rozs, árpa, maláta is. Nem érdemes sorolni, mi minden tartalmaz glutént, mi az ami tilos, túl hosszú a lista…
Az Európai Unió támogatásával 2007-ben indult egy nemzetközi program PreventCD néven, aminek keretében veszélyeztetett csecsemőknél étrendi prevenciót alkalmaznak. A babák kis mennyiségben glutént kapnak, hogy az immunrendszerük megtanulja elfogadni azt (ezt a módszert más betegségek kezelésénél már sikerrel alkalmazták). 12 ország csatlakozott a programhoz, melynek hazai koordinátora a Heim Pál Kórház Coeliakia Centruma.
Négy hónaposan vizsgálták meg először a kisfiamat a Heim Pál Kórházban, vért vettek, kifaggattak és kiokosítottak. A következő 8 hétben minden nap egy kis tasaknyi port kellett a tápszerébe keverve megetetnem vele. (Jobb lett volna, ha anyatejes védelemben történik mindez, de sajnos addigra már egy csepp sem volt.) Hogy mi volt a tasakokban, csak évek múlva tudjuk meg. A programban részt vevő 4 hónapos csecsemőket ugyanis minden országban két csoportra osztják (anoním módon), a gyerekek egyik fele kis mennyiségű glutént kap, míg a többiek alkotják kontrollcsoportot.
A kutatók azt már biztosan tudják, hogy a veszélyeztetett babáknál jobb bevezetni a glutént 6 hónapos kortól, mint 1 éves kor után. Most a kutatás hipotézise az, hogy 4 hónapos kortól talán még jobb. Veszíteni semmi sem tudunk vele, gondoltam, akármelyik csoportba is kerüljünk. Hat hónapos kortól egyébként is kezdődik a tervszerű glutén-bevezetés.
Amikor Kutyika fél éves lett, újabb látogatást tettünk a Coeliakia Centrumban, ahol ismét vérvétel és általános állapotfelmérés várt rá. Megkaptunk az instrukciókat is a következő 3 hónapra. Adott mennyiségű lisztes élelmiszert kell bevezetni az étrendjébe, s följegyezni a tapasztalatokat. A 9, 12 és 18 hónapos kontroll is hasonlóan zajlott, de egy éves kor után már nem volt mennyiségi megkötés a lisztes élelmiszereket illetően.
A kisfiam októberben múlt két éves. Életteli, erős kisgyerek. Egyelőre nyoma sincs a lisztérzékenységnek (gyorsan le is kopogom).
A fönt leírt utat a kislányommal járjuk újra. Születése után nem sokkal, a köldökzsinórból vett vér vizsgálata után, megtudtuk, hogy ő is örökölt tőlem lisztérzékenységre hajlamosító géneket. Nemrég múlt 1 éves, túl van az eddigi vizsgálatokon, ma már két pofára tömi a kenyeret, a kedvence pedig a ropi.
Nem tudom, a gyerekeimnél volt-e kedvező hatása a glutén korai bevezetésének, de abban reménykedem, ezzel is csökkentettük az esélyt a betegség kialakulására. Megnyugtat, hogy rendszeres időközönként ellenőrzik a gyermekeim egészségét a hozzá értő orvosok, így ha mégis lesz problémájuk, nem fordulhat elő, hogy félrediagnosztizálják őket, ahogyan anno az öcsémet (aki szintén lisztérzékeny).
Korábban féltünk, hogy a procedúra (vérvételek) megviseli a kicsik lelkét, de nem így történt. A fiam kétéves születésnapján sírás nélkül tartotta a tű alá a kezét…
http://www.preventceliacdisease.com/index.php?option=com_frontpage&Itemid=1