Megvédhetem a gyermekem?

Lisztérzékeny vagyok. Az állapotomat elfogadtam -volt rá időm, majd’ 20 éve tudok róla-, gluténmentes diétát tartok, ami által egészségesnek mondhatom magam. Ha azonban arra gondolok, hogy a betegségért felelős gént a gyerekeimnek is tovább adtam, összeszorul a torkom. Amit lehet, megteszek a megelőzésért, szerencsére ehhez megfelelő orvosi támogatást is kapok. A mai bejegyzés azért íródik, hogy más hasonló helyzetben lévő anyukáknak adjon támpontot.

“A lisztérzékenység (coeliakia, gluten-intolerancia) a kalászos gabonák fogyasztásakor fellépő autoimmun betegség, melyet a búzában, árpában, rozsban található gluten fehérjék okoznak. Ezek hatására a betegek szervezete egyes saját fehérjéi ellen immunsejteket és antitesteket termel. A betegség során felszívódási zavar, vérszegénység, vashiány, növekedési zavar, csontritkulás keletkezik. Ritkábban bőrtünetek, hajhullás, máj- vagy szívbetegség, idegrendszeri tünetek, cukorbaj, daganatok is kialakulhatnak. A már kialakult gluten-intolerancia egész életen át tart. A kezelést a glutent tartalmazó ételek teljes megvonása, az ún. glutenmentes diéta jelenti.”
Dr. Korponay-Szabó Ilma egyetemi docens, a Cöliákia Centrum főorvosa
Paramedica Egészségmagazin 2007.szept.

Amikor rólam kiderült, hogy gluténérzékeny vagyok, még egészen mást gondolt az orvostudomány erről a betegségről, mint most – ahogyan a megelőzéséről is.  Akinek a családjában előfordult a lisztérzékenység, azt ajánlották, kisbabájának minél később adjon glutén tartalmú élelmiszert. Az újabb vizsgálatok szerint ez nem előzi meg a betegséget. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy az immunrendszer kialakulásának időszakában, kis mennyiségben adott glutén lehet a megoldás. Magyarán a szervezettel meg lehet szoktatni ezt az anyagot (bár ez túlzás nélkül konyhanyelvi fogalmazás)! Most azt vizsgálják, pontosan milyen módon történjen a glutén megelőző célú bevezetése a betegségben veszélyeztetett csecsemőknél.

Az Európai Unió által is támogatott kutatásokban hazai orvosok is részt vesznek, bázisuk a Heim Pál Kórház Coeliakia Centruma. Én is felkerestem ezt a központot, amikor először állapotos lettem. Nagyon készségesen elláttak minden aktuális információval. (Emlékszem, milyen mélyen érintett, amikor közölték: míg régen úgy tudták, egy gyerek ki is nőheti ezt a betegséget, addig mára bizonyossá vált, hogy ha kialakul, egy életre szól). Miután mérlegeltük a lehetséges következményeket, csatlakoztunk a nemzetközi PreventCd Programhoz, ami a fent írt uniós kutatás.

Fiam születésekor egy tartályba került a köldökzsinór, az abból leengedett vér pedig fiolákba. Az egri szülészeten -az orvosomon és szülésznőmön kívül- mindenki azt hitte, őssejteket akarok lefagyasztatni. 🙂 A férjem vitte el másnap reggel a kis csomagot Debrecenbe, ahol a PreventCd Program másik kutatóbázisa van. A vizsgálatokból hamarjában kiderült, a gyermekem örökölt tőlem lisztérzékenységért felelős géneket. Akkor persze nem erre a hírre vágytam… De legalább tudunk a veszélyről. Tovább léptünk a programban.

Folyt.köv.

https://agria.hu/bdioda/2011/02/21/prevent-cd-a-liszterzekeny-anyukak-remenye/

Kategória: Lisztérzékeny vagyok, de nem ez határoz meg, Nincs kategorizálva | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*