Illatfelhőben

Tegnap csajos rendezvényen voltam. Izgatott, mit hoz ki Szeles Anita az Életillat Páholyból, milyen lesz a hangulata egy ilyen, divatbemutatós, tervezőkkel ismerkedős estnek. Egyedül mentem, így alakult most. Anyám, mintha a Szex és New York filmkockáiba csöppentem volna! Őszintén, én azt hittem, ez a „fíling” legközelebb a fővárosban, még inkább Rómában, Párizsban, az Almában érezhető. Tévedés, Egernek divatvadász közönsége, saját tervezői és divatkülöncei vannak!

Az érkezésem – hozzám híven- némi „cikivel indult, mert mindenki más csapatosan jött (nem is tudom, mit vártam, mi csajok többnyire még budira sem megyünk egyedül, nemhogy egy divatestre…), így a pincér kedvesen az üres 6 fős, szabad asztalhoz küldött. Szerencsémre volt még egy vagány nő Egerben, aki társaság híján is képes volt eljönni, így nemsokára intenzíven beszélgethettem divatbolond nyelvész asztaltársammal (ezúton üzenem neki, bánom, hogy nem kértem el a számát, szívesen csacsognék vele még).
A ruhák látványosak, színesek, gyönyörűek voltak. A tervezők izgalmas, érdekes személyiségeknek bizonyultak, többet is hallgattam volna belőlük. Antal Anett remek konferanszié volt, amellett, hogy most is csodásan nézett ki (gondoltam is magamban néhány kihívóbb darab láttán, hogy basszus, ilyet hordanék, ha Antal Anett-testben ébrednék – eccercsak). A bemutató alatt többször éreztem úgy, mintha a gyerek-cumiztatás közbeni Fashion TV- bámulás hirtelen valósággá válna és kinyújtva a kezem, megérinthetem a piszkafa modellek lendülő ruháját. Aztán csak akadt a darabok között olyan is, amit simán elképzeltem magamon (igaz, a bibi abban van, hogy max. az Életillat Páholy következő rendezvényén tudnék benne billegni /a boltba menet hülyén néznék ki  ilyenben/ – a ruhához alkalmat kell keresni, ennek nem fordítva kellene lennie?!).
A puha, rózsaszín érzés csak fokozódott, amikor az előtérben gratuláltam az este fehér-aranyba öltözött egri tervezőjének, aki mellesleg férfi, és ahogy gesztikulálva magyarázta, milyen izgalmas empire fazonú ruhát álmodna nekem, tudtam, most már nincs mese, Carrie Bradshaw tuti belép az ajtón…  Végül nem Sarah Jessica Parker lépett oda hozzám, de majdnem. Csömör Boglárka, a Larkaa márka megálmodója keveredett oda. Az a lány csupa bűbáj, kellem és kedvesség, sugárzóan pozitív jelenség – és ha bárkitől a világon stílus tanácsadást kérnék, az csak Ő lenne (azzal is foglalkozik egyébként). Képzeljétek, megkérdezte, milyen életmódot folytatok, vagy milyen krémet használok! Én! Megdicsért egy szupercsinos divattervező! Engem, a gyes után épphogy nőiességéhez visszataláló anyukát. Ezen a ponton úgy éreztem, rózsaszín felhőn ülök, lebegek, nincs egy gramm leadnivaló súlyom, takarnivaló ráncom, és egyáltalán pont jó vagyok. Én vagyok.

Kategória: Csiniségek, Nincs kategorizálva | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*