Ugye ismeritek ezt a dalt? … a szeretet lángja halványabban ég, de ha vigyázunk rá, nem alszik ki még… Ezzel a dallammal a fülemben ébredtem reggel, pedig évek óta nem hallottam már rádióban, tévében. Nem bírtam elhallgattatni a csilingelő zajt a koponyámból, így felkeltem és nekiláttam főzni. Átgondoltam közben az idei karácsonyt és ha már idáig eljutottam, az egész évet górcső alá vettem.
Úgy érzem, jó sokáig (de lehet, halálomig) ezt az évet mondhatom majd életem legboldogabb időszakának. Két gyerekes kismamaként voltam itthon idén, de már a kisbabás gondok nélkül. Nem volt kétségbeesésig tartó küzdelem az anyatejért, éjszakázás, hasfájás, a csemetéim el tudják mondani, ha valami gondjuk van és én egyre nagyobb arányban megértem azt (Liza azért ad még nyelvi fejtörőket). Lelkiismeretfurdalás nélkül bízhatók a nagymamákra, de már az apjuk is elboldogul velük – egyedül.
Kertet építettem a nyáron, rengeteg növényt ültettem és összesen húsz szem epret szüreteltem a gyerekeim nagy örömére.
Leküzdöttem a túlsúlyt, főként a lelkemről. Elfogadtam magam olyannak, amilyen és amikor a testemet formálom, a mozgás öröméért, nem pedig a görcsös fogyásért teszem. Évtizedes önértékelési gyötrelemnek vetettem véget.
Idén belejöttem a főzésbe, imádom, ha a gyerekeim két pofára tömik a kreálmányom – pedig sosem szerettem a konyhában tüsténtkedni. Karácsony másnapján, amikor a nagymamámnál gyűlt össze a család, én szolgálattam kétféle főételt, hogy levegyek a nagyim vállát nyomó terhekből. Előző éjjel nem aludtam az izgalomtól, féltem, elszúrom az ebédet. Végül remekül sikerült minden, nem csak az étel.
Sokat voltunk együtt a szeretteinkkel idén és ha rajtam múlik, 2012-ben még több családi összejövetel lesz. Szorosabbra fűztük a rokoni szálakat, sógornőmmel igazi családösszetartókká váltunk, részben betöltve az elhunyt Kata mama helyét. „Régi” családommal is elfogadóbb lettem, türelmesebb vagyok magányos keresztanyámmal, idős nagymamámmal szemben. A szüleim belerázódtak a nagyi, papi szerepekbe és szinte virulnak a szeretettől, amit a gyerekeimtől kapnak.
Feltöltekeztem az idén szeretetből. Kell is a tuning, mert 2012 számomra a munkába való visszaállás éve lesz, ha minden jól megy. Nem tudom, mihez kezdek (pedig 3 éve agyalok rajta) és ott a zabszem a popómban… Bátornak kell lennem, mint a fiamnak az első óvódai napon. De majd én is kérek tőle egy puszicsatát mielőtt be-, azaz inkább kilépek a „csoportszobába”!
Egészségben, szeretetben gazdag új évet kívánok Nektek!