Karácsonyi láz

Bár szerdán nem esett elég hó szánkózáshoz, sikeresen meghozta a kedvemet a karácsonyhoz. Már épp kezdtem kicsit kiégni a nagy várakozásban… Beugrott egy ötlet és ez teljesen felvillanyozott!
Napok óta zavart a tudat, hogy bár a gyerekeink rengeteg ajándékot kapnak majd, épp a szüleik nem raknak semmit sem a karácsonyfa alá. Nagyszülők, dédi, nagynéniék – szóval az egész család a szívén viseli a két legkisebb, a mi gyermekeink örömét és mindenki készül meglepetéssel. Jó rokonok révén egyeztetünk egymással a nagyobb ajándékokról, vágyakról, így tudom, kapnak majd a csemeték gyurmakészletet, kiskonyhát (ezt egyébként én vettem használtan a neten anyósom nevében, mert nem láttam értelmét újért tízezreket kiadni), kirakót, foglalkoztató füzeteket és még jönnek azok a meglepik, amiket nem kötöttek a szülők orrára az ajándékozó angyalok. Szerencsések vagyunk, hogy a családunk megengedheti magának ezt az ajándéktömeget, de az is igaz, a felnőttek szerényebben köszöntik egymást.
Nem láttam értelmét további játékokat vásárolni, csak azért, hogy mi is adjunk valamit a gyerekeknek, de egy aprócska moly ott motoszkált a fejemben egész héten.
Törni kezdtem a fejem, mit készíthetnék a gyerekeimnek ajándékba. Aztán eszembe jutott, nagyanyám, mit csinált nyaranta, amikor játékra vágytam. Megtöltött egy kiselejtezett zoknit búzával és babát készített. Ha hazamentem a szünetről, a babát a tyúkok örökölték, legközelebb úgyis csináltunk másikat. Nem volt két egyforma! 
Így én is nekiláttam zoknibabákat készíteni! Egy pár szőrős szobazoknit beáldoztam (nem olyat, mint Mama, lyukasat), a két babának majdnem egyformának kell lennie, mert veszekedés lesz! Megtöltöttem a zoknikat babbal, összevarrtam, gombból lett a szemük, filcből a szájuk és fonalból a hajuk. Lizáé a rózsaszín hajú, gyöngyszemű “baba” lesz (az idézőjel azért, mert inkább valami szörnyecskére hasonlít), Olivéré pedig a kék hajú, kék kockaszemű.
Nagyon büszke vagyok a műveimre, remélem, a gyerekek is értékelik majd! Az biztos, legalább nem kapok agyvérzést, amikor szétszedik azokat!

Kategória: Családi sztori, Nincs kategorizálva | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

*