Fényképeket válogattunk a fiammal, mert a nagypapája hamarosan 70 éves és szeretnénk meglepni egy szép albummal a családjáról, életéről. Előkerültek olyan képek is, amiken akkora hasam van, mintha lenyeltem volna egy közepes méretű boroshordót (mindkét terhességem jó nagy pocakkal járt, különösen Liza „domborított”, ami nem volt csoda, mert majd’ 4 kilóval született).
Olivér hosszasan figyelte azt a fotót, amin az apja vigyorogva hozzábújt méretes hasamhoz (szülés előtti napokban készülhetett). A terhességről már van fogalma, most is van két állapotos barátnőm, tudja, hogy a babák ott benn laknak és ha megnőnek elég nagyra, ki fognak bújni.
– Ott voltam benne? – érdeklődik.
– Igen, ott bokszoltál meg rúgkapáltál!
– És hogy bújtam beléd? Úgy hogy lecsúsztam a torkodon, ugye?
– ööö…
– Igen, Anya úgy csúsztam a torkodon, hogy cssss!!! Olyan gyorsan! És a púpodon jöttem ki, itt ni! – mutatja határozottan, én meg vigyorogva elfogadom az állításait…
