Sétálunk a tacskó áruházban, Oli dölyfösen ül a szekér ülőkéjén. Idilli hangulat, egy gyerekkel ugyanis kevesebb, Liza még a nagyit nyúzza.
Apának bejön az új, lila neccharisnyám, ölelget, lenyom egy cuppantóst. Oli sandán vigyorog, tetszik is neki a dolog, meg nem is.
– Jaj, szívem, de jól nézel ki, mindgyárt megzabállak! Kisfiam, mi lesz veled, ha én Anyacikát csak úgy felzabálom?
Oli megrántja a vállát és komisz mosoly kíséretében kijelenti:
– Vásárolok egyedül! 