Kisfiam ma kalózként ment oviba. Napokig gyártottuk a jelmezt a farsangra, igyekeztünk minél tökéletesebb tengeri haramiát alkotni. Olivérnek persze mindegy volt, mi lesz belőle, csak lehetőleg hozzátartozzon az imidzshez a csihi-puhi, kardozás, lövöldözés, egyszóval a fiús virtuskodás. Végül megegyeztünk, hogy az ő kedvenc rajzfilmsorozata, a Jake és a Sohaország kalózai, valamint az én százszor megnézett filmem, a Karib-tenger kalózai alapján gaz kalóz kölyköt faragunk belőle. (Megígértem, olyan Jack Sparrow-t kreálok belőle, hogy az óvónénik rögtön javasolják Johnny Depp mellé statisztának.) 
Régi szatén köntöst daraboltam fel, férceltem össze mellénynek, ami alá csíkos hosszú ujjú póló került. Alulra csíkos pizsialsót vett a fiatalúr, fölcakkoztuk a szárát, hogy vagányabb legyen. Még a zokni is csíkos volt! Apa egy régi övét „megműtöttük”, így lett csatos gatyafogó. Készítettünk kendőt és kalóz sitykát is, a felfújható kard és a gumikígyó pedig halálfejes cipőfűzőre lett akasztva (A cipőfűzőt még akkor vettük, amikor Oli csak pár hónapos volt és muszáj volt adni neki valami apróságot, amit bügyürgészhet, míg cipőt próbáltunk az apjával. A kard a bébimedence tartozéka nyárról…) 
Nagyon büszkék voltunk a végeredményre, amire a szemceruzával rajzolt kackiás bajusz és kisszakáll tette fel a pontot. Izgalommal telve mentünk az oviba, kíváncsian vártuk, milyen jelmezbe bújik a többi gyerek.
Az egész kiscsoport be volt zsongva, hercegnők, királylányok, sheriffek, méhecsék és persze kalózok ugrabugráltak szerte a teremben. Olivér jelmeze azonban egy jellemzőjében mindenkiétől különbözött: nem boltban vásárolt, hanem kézi gyártmány…
