Mi volt a legjobb a Junior Expo-n? – kérdezte tőlem valaki a minap. Nem kellett sokat gondolkodom, rávágtam: az, hogy rengeteg jó emberrel ismerkedtem meg. (Na jó, a fogalmazás pontosan úgy hangzott, hogy jó arcokkal, de ez a lényegen nem sokat változtat, ugye?!)
Kemény munka volt, alig vártam, hogy túl legyek rajta és végre nyugodtan alhassak, ne riadjak fel éjjelente elfelejtett teendők, sorakozó csinálnivalók miatt aggódva. Heteken át ismerkedtem a leendő kiállítókkal, már sokan a szervezés során nagyon szimpatikusak voltak, másoknak pedig a cégük, tevékenységük keltett bennem érdeklődést. Abban biztos voltam, mindenki komolyan készül a rendezvényre, így ahogy közeledett az a két expós nap, egyre izgatottabb lettem, ki mivel fog előrukkolni…
Szerda éjjel építették az expó területét a hozzáértő fiúk (köszönet nekik, mert profik és türelmesek voltak). Érdekes volt, ahogy az Agria Park termeiben a nagy ürességből falak, bokszok lesznek, kezdett feléledni az egész. Másnap megjelentek az első kiállítók, a telefonhangokhoz szép lassan társultak az arcok is a fejemben. Az emberek még a vártnál is kedvesebbek, nyitottabbak voltak és legfőképpen türelmesebbek – nagyon hálás vagyok nekik ezért.
Péntek reggelre megteltek a standok, csak ámultam, milyen ötletes megoldások születtek, mennyire színes a paletta. Az egyik kiállítónál varrás, a másiknál tojásfestés, itt egészségügyi mérések (és ultracsini nővérkék), amott önjáró kütyük, majd álom gyerekszoba, animáció… folytathatnám a sort, de betelne az oldalam. Mindenhol találtam valami izgalmasat, ami miatt ellettem volna ott egy darabig – de futnom kellett tovább. Egyedül a szegedi Zalehy-s srácokra orroltam egy kicsit, mert késtek. Mint valami dorgáló óvónéni, hívogattam őket, mikor jönnek már?! Estére megbocsátottam nekik, de erről majd később…
A péntek és a szombat számomra hajtás, problémamegoldás volt és csak azt sajnálom, nem tudtam a kiállítókkal többet foglalkozni, beszélgetni. Megható volt, és sosem felejtem el, milyen sok vállalkozó figyelt oda rám, hol egy kis vizet, üdítőt, hol egy-egy falat ennivalót adtak a kezembe, humorral lelkesítettek (ezért külön puszi Vágó Adrinak és Rajnai –Varázsló- Richárdnak), mert látták, hogy csak rohangálok, mint pók a falon egész nap. A szervezésben részt vevő kollégáim előtt is le a kalappal, mindenki kitett magáért, büszke vagyok rájuk (főként a fiatal segítőkre, akik adott esetben jobban feltalálták magukat, mint én tettem volna).
Péntek este gazdára találtak a szakmai díjak. Két egri cég is dobogós lett (NKR Company és Mezei Airconditional Kft.), ami nagyon nagy dolog a komoly mezőnyben! Fejérdy Zsófi, a Promobox vezetője meghatódott az első díj átvételekor, de még ebben a felemelő helyzetben is el tudta ismételni a köszönő beszédét angolul az est külföldi vendégeinek kedvéért.
A kötetlenebb folytatás számomra újabb kellemes ismeretséget hozott, a Zalehy-s fiúkkal összebarátkoztunk és a fogadás után is folytattuk világmegváltó üzleti megbeszélésünket. Ezen az estén még egy bíborosnyi figyelmet is sikerült begyűjtenem, amikor valaki véletlenül kirúgta alólam a műanyag széket. Csini alkalmi rucimban alig bírtam felkászálódni az asztal alól, na meg a röhögéstől…
A honlapunkat készítő Bajusz Veronika (SIBA-Tech Kft.) és kollégái örökre a szívembe lopták magukat a kedvességükkel, önzetlen segítségükkel – még ezen a két napon is dolgoztak velünk. A színpadi fellépők is szuperek voltak, ők is komolyan odatették magukat, csak dicséreteket hallottam a produkciókról. A különdíjasok elismerése felemelő volt, bár én osztottam volna több díjat is (mondjuk úgy kb. mindenkinek egyet… vagy kettőt).
Visszavárom új barátaimat Egerbe. Szeretnék még velük beszélgetni, borozni, lazulni. Nagyon büszke vagyok, hogy megismerhettem Őket, köszönet mindenért…
Berta Dia