Kétszer leptek meg!

 

Nem vártam kedvességet, segítőkészséget, megoldást meg pláne az EVAT-tól. Ha eddig dolgom volt velük, mindig én bűnhődtem, de az is igaz, legtöbbször jogosan. Tegnap felkészültem a harcra, de leszereltek.
A városházára igyekeztem, késésben is voltam, így kézenfekvőnek tűnt az egészségház úti parkoló megcélzása. A régi kertmozi helyén egy autó állt az én kis pirosomon kívül, örültem is, nincs tumultus (tök béna vagyok, ha kis helyen történő manőverezésről van szó, olyankor úgy érzem magam, mint az érettségin: meg kell csinálni!). Összeszedtem a marék aprót, amit a hely megváltására szántam, de amikor a parkoló automata elé léptem, azzal találtam magam szembe, hogy nem működik. “ÜZEMEN KÍVÜL”
Gondolatban végigvettem a lehetőségeket, de mivel most már tényleg el is késtem, rohantam a dolgomra (egyébként a másik automata után kutyagolok, vagy a szélvédőn hagyott szerelmes üzenetet választom).
Mire dolgom végeztével visszatértem a parkolóba az én cuki piros autómat egy piros, de korántsem cuki zacsi díszítette. Én is paprikás lettem kissé.
Mérgesen odakocogtam a parkolóórához, ami persze addigra már működött.
Egy fiatalember kedvesen rám szólt, hogy ne idegeskedjek a büntetés miatt, nem ér annyit. Én válaszként azt mondtam, fel is hívom a cetlin szereplő számot, hadd’ legyen másnak is rossz napja, ha már engem így megszívattak. Elhatároztam, most aztán a legmocskosabb szitkokat is odavágom az egyébként engem sosem bántó ügyintézőhöz. Egyszerűen elegem volt, hogy mindig én állok a “megszívatott” oldalon! (Egyszer azért kaptam büntetést, mert a parkolójegy félrecsúszott, és hiába lengettem a kezemben a cégnél a még mindig érvényes cetlit, közölték, ha nem látszik a fotón, nincs mit tenni. Nem szánta meg senki a bőrig ázott, kiskölyköt magával húzó, egyébként gyed-et intéző anyukát.)
A telefon túlsó végén kellemes férfihang jelentkezett, udvarias és kedves volt. Nem firtatta a problémám jogosságát, azt mondta tartsam, utánanéz. Kisvártatva – mikorra már felkészültem a verbális harcra- elnézést kért, és azt mondta, törölte a büntetést! Nem hittem a fülemnek! Az óra visszaállítása után két órát szoktak türelmi időként hagyni, ezt is megtudtam.
Szóval a parkolóóra valóban rossz volt, a zöldruhás szörnyek kicsit korábban kezdtek lelkesedni, mint kellett volna, és én egy kellemes élménnyel lettem gazdagabb – egy piros cetli által. Élménydús nap volt.

Kategória: Nincs kategorizálva, Okoskodós-megmondós | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

*