Szülői értekezleten jártam a minap, ugyanis Liza januárban kezdi az ovit. A Méhecseke csoport legfiatalabb tagja lesz az én lánykám, ugyanabban az oviban persze, mint Olivér.
A tavalyi bizonytalanság után most már rutinosan készültem a szülőire. Tudtam, itt lehet majd a jelet választani, és ugye nem mindegy, milyen ábrát rajzolok három évig még az apró bugyikba is.
Igyekeztem hamarabb érkezni, hiszen tavaly elmáléskodtam a dolgot és csak pár szabad jelből választhattunk. (Szerencsére a tik-tak óra, a fiam kedvence még megvolt.) A férjem nem érti, miért tulajdonítok olyan nagy jelentőséget a jel-témának, de hát nem is értheti, ő sosem volt cseresznye. Én három évig voltam az említett gyümölccsel társítva és utáltam, inkább valami igazi csajos jelre vágytam, persze hiába. Megfogadtam, az én lányom nem lesz holmi gyümölcs! 🙂
A megadott időpont előtt majd’ tíz perccel érkeztem az oviba. Úgy látszik, nem csak én pörögtem rá a jel-témára, mert már szinte minden anyuka ott volt. Szerencsére a pillangó ábra még az asztalon hányódott, boldogan fel is nyaláboltam. Ezután következett a szokásos bemutatkozó az óvodavezető, tagóvoda vezető és az óvónők részéről. Az összevont ovik közös vezetője úgy kezdte a beszédét, hogy „Kedves Szülők és leendő Szülők…”. Az utóbbi szavaknál rám nézett, én meg arra gondoltam, bakker, rendben, hogy nem sikerül tovább fogynom, de azért terhesnek csak nem nézek ki! És talán már tizennyolcnak sem…
Meglepett, hogy míg Oli „idejében” hangsúlyozták, hogy a cumit felejtse el a gyerek, mire oviba megy, addig most engedékenyen kérték a szülőket, ne erőltessék a dolgot, elnézőek a cumi-ügyben. (Jelzem, Oli cumizott, Liza nem.)
A védőnő előadása (papírról felolvasása) az óvodaérettségről ugyanolyan rémesre sikerült, mint tavaly. Szimpatikus és jó szakember, de arra azért gondolhatna, hogy 2-3 éves gyerekek anyukáinak nem kell már a 8-12 hónapos korról mesélnie. Elsorolta a nagy könyv szerinti szobatisztasági tanácsokat, amin én csak mosolyogtam, felidézve az előző napi jelenetünket, amikor Liza pucéran jött ki a szobából, nyakik bekenve… szóval igen, azzal.
Összességében véve sikeres küldetésen vagyok túl. Megvan a csajos jel, ráadásul még én is képes vagyok felismerhetően felrajzolni.
Január messze van. Minden reggel nyafogás van abból, Oli miért megy oviba, Liza meg miért nem. Imádkozom, hogy kitartson a lelkesedés a jövő évig és szidom azokat, akik kikötik, hogy csak a 3. szülinap után lehet oviba menni.