– Megcsalsz? – dobtam a kérdést mellettem ernyedten szuszoszó párom felé. A „mivan” közben egészen megfeszült szegénykém minden porcikája. Végigdőlve az ágyon nevettem, mert tetszett, hogy felizgatta az ügy. A féltékenykedésem. Pontosabban játékos féltékenykedésem.
Történt ugyanis, hogy az én drága férjem nem átallott szex közben Kicsimnek nevezni! Ez így önmagában nem is tűnik érdekesnek, jelentőségét annak a ténynek az ismerete adja, miszerint a Drágám 12 év alatt egyszer sem tett még ilyet! Odaadó és heves szerető az én Kedvesem. Amikor közeledik, Csücsimücsiként dédelget, amikor „sínen” van a szándék, már Ribacként ölel, végül Cicamicaként simogat. De a Kicsim sosem hagyta még el a száját!
A szerelem hevében nem foglalkoztam a furcsa kijelentéssel, de később nem bírtam ki, hogy viccesen számon ne kérjem.
– Miért? Minek szoktalak hívni? – és őszintén elámul, amikor a Ribancot említem. Neki ez fel sem tűnt. Na, 12 év után újat mondtam neki! Jót nevettünk.
Jellemző, a férfiak teljesen odaadják magukat a helyzetnek, mi nők pedig csodálkozunk milyen nehezen érjük el és feledkezünk bele a gyönyörbe. Ha mindenre figyelünk, csak magunkra nem, ugye…