Annyira sikeres volt eddig a szilveszteri fogyókúrás fogadalmam, hogy az elmúlt héten híztam egy kilót. Tegnap, hétfő lévén ismét felszívtam magam a mérleg láttán, elhatároztam, ha a fene fenét eszik is, meglesz a heti három edzés az életemben. Pár órán belül kiderült, nem jutok el a délutáni aerobikra, nincs aki vigyázzon a csemetéimre.
Két óra körül váratlan sikert könyvelhettem el: sikerült elaltatnom utódaimat anélkül, hogy én is beájultam volna. Na, itt az alkalom! Edzeni kell, míg alszanak! (Melyik anyuka ne hallotta volna már ezt a felkiáltást, ajánlásként?! Gyermektelen ismerőseim nem értik, mi a fenét nem érek rá semmi izgiset csinálni, amikor a gyerekek úgy vannak programozva, hogy offline üzemmódba lehet őket rakni délutánonként…)
Lelkesedésemben gyorsan leküldtem egy kávét és nekiálltam módszert keresni. Találtam is egy jó kis Cindy Crawford programot a neten, de a letöltés csigalassúnak bizonyult. Sebaj, biztos van a szekrény mélyén egy régebbi fitnesz dvd, még a gyerekmentes időkből! Hát, ja volt.
Az egyetlen mozgással kapcsolatos lemez a gyerekzáras fiókban (a szomszéd lánytól kapott ajándék pornó-promón kívül) Aerobik Norbi legelső dévédéje! Valami extra akció keretében vettem évekkel ezelőtt, bizonyára azzal az elhatározással, hogy legalább otthon mozogni fogok néhányszor. Mivel ekkor már majd’ fél órát pazaroltam el, nem volt mit tenni, felbontottam (origi), beraktam. Alig hallható hangerő, lábujjhegyes ugrálás, visszafojtott önirónia (befelé nevetés). Öt perce sem csetlettem botlottam, amikor Olivér úgy ült fel az ágyban, mint aki szellemet lát.
– Anyacika, te meg mit gyakorolsz?!- Miután megbeszéltük, hogy anya tornázni próbál, rögtön a kanapéra költözött és onnan lelkesedett, közölve, hogy neki a csajok tetszenek, és ugye nekem is… Pár perc alatt magához tért az anyja mozdulatai okozta döbbenettől és elrohant. – Cuciliiii! Kelj fel, Cucus, nézd má’ anyacika mit csinál! – és szó szerint fölrázta a csipától alig látó hugát.
Hamarosan mindketten körülöttem dongtak, lelkesen ugráltak, kergetőztek én meg tovább botladoztam. Olivér minden bénázásomon hangosan nyerített! (Nem értem, honnan vágja egy hároméves kölyök, hogyan is kellene tökéletesen kivitelezni egy otthoni edzésprogramot!) Norbi meg idegesítően jól érezte magát a képernyőn, amit nem átallott rendre közölni is. Nehezítette a dolgomat, hogy akárhányszor földközelbe kerültem (pl. fenékerősítő gyakorlat), azonnal ketten ugrottak a hátamra. Hajrá, gyíte, ég a zsír!
Minden ötödik percben használnom kellett a PAUSE gombot a lejátszón, mert tea, bili, pelus, uzsi, zsepi kellett a kölyköknek, vagy épp a kedvenc játék gurult a kanapé alá.
A program végére teljesen kikészültem. Úgy éreztem, semmit sem mozogtam, mégis mindenem fájt. Hiányzott az elégedettség és még valami. A kikapcsolódás.
Elhatároztam, akárhogyis, de eljutok a klubba rendszeresen és hagyom az otthoni ugrabugrit! Döntésemet egy egész tábla csokoládéval koronáztam meg. Norbi meg mehet a …-ba, de legalábbis vissza a pornó mellé!
