“Kistesvérek”

Másfél éves kislányom újabban minden lépcsősor előtt megtorpan és nyüszögve óbégatni kezd:

– Olika, Olika! Csegíccsé! Csegíccsé!

Esdekelve nyújtja levegőbe a kezét, amit én hiába próbálok megfogni, elrántja egy “nem” leosztással.

A Mindjárthároméves szó nélkül visszakocog a lépcső aljához, kézen fogja a nyafogót és kihúzott háttal felvezeti. A célnél mindkét arc sugárzik, majd elszaladnak, mert fontos dolguk van. (“Gyere Kistesvérem, vezessünk!”)

Én meg csak állok a lépcső alján. Szorítja a torkom a boldogság.

Kategória: Családi sztori, Nincs kategorizálva, Röppencsek | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

*