Amikor a gyerek eléri a kb. kétéves kort, minden szülő rákényszerül, hogy a neveléssel kapcsolatos elveit átgondolja, legalábbis frissítse annak eszköztárát. Ha csemeténk tűzről pattant elevenség, s úgy tűnik, a rosszaságot mint egy gént csak úgy hozta valahonnan, képesek leszünk még az ismeretterjesztő csatornák SuperNanny tipusú sorozatait is úgy bújni, mint néhány éve az CSI-t, vagy anyáink anno a Colombot.
A bünti-módszeremet én több amerikai és angol nevelési sorozat alapján kovácsoltam össze, lényege, hogy a rosszaságot sarokban csücsülés, tett-megbeszélés és bocsánatkérés követi. Az általam kitartóan alkalmazott módszer egész jól beválik, bár lehet, a trükkje csupán az, hogy a gyereket kizökkenti az adott cselekvésből, amit persze csak mi értékelünk rossznak.
Kétéves fiam előszeretettel tekinti kuglibábúnak a kishugát, önmagát pedig tekegolyónak. Elég a büntit csak kilátásba helyezni, a béke ismét szent a törpikék között. Ha a módszer nem válik be, azt az időjárási front, a fogzás, vagy az apjuk számlájára írom…
A napokban vásároltam a kislányomnak egy tündéri műanyag kiscipőt (na jó ez így rosszul hangzik, legyen inkább rózsaszínű kisklumpa), ami kisautót ábrázol. Két oldalán kerekek, mintha két barbie-autó gördülne a kiscsaj alatt. A csilli-villi cuccra a bátyus is lecsapott, bevonult vele az ágy mögé és lerágta a kerekeket. Mindezt még a vásárlás napján…(Mit szólt volna a kínai hölgyike, ha visszaviszem az ütletbe! És én mit mondtam volna?…)
A Kétéves tettéért mehetett a büntibe, 2 perc száműzetés a sarokban. Miután „végzett”, előhívtam, felült az ölembe és elkezdte mondani a „kötelezőt”:
– …azért mert megrágcsáltam Cuci cipőjét – hangzott a bűnbánat.
– Kérj szépen bocsánatot, aztán mehetsz játszani!
– Kitől?! A cipőtől? – csattant fel a Kis Okos, miközben sunyi pillantással méregette, veszem-e a poént…
Aki ezt írta annak igaza van.
höhö, ez nagyon jó!
rafkós kiscsávó – igazi TELIvér 🙂 …. vagy OLIvér?
Hé, Szöszi! A fiam nem egy ló! 😀