Népesedéspolitika? Én duplázok, ők feleznek!

Kétszer annyi gyerekem van, mint tavaly (ami egyébként kettőt jelent), a duplázásért GYED-felezéssel „jutalmazott” az állam. – Ez egy sajnálatos joghézag – hallom most is az egészségbiztosító jogászának hangját. Király…

Nem panaszkodni, dühöngeni akarok!

Éveken át fizetgettem társas vállalkozás tagjaként a járulékokat, sosem minimálbér után, mert egyrészt becsületes állampolgár vagyok, másrészt jó ideig aktívan dolgoztunk első utódunk létrehozásán. Biztos ellátást, normális GYED-et akartam a babázós időszakra. A csemete összejött, s bár anyagilag a vártnál megterhelőbbnek bizonyult gyermekem pelenka- és tápszerigénye, minden a legnagyobb rendben ment. A nagy boldogságban ripsz-ropsz megint teherbe estem, ami az első baba 6 éves gyártási idejéhez képest igazán figyelemre méltó. Mindössze 15 hónap korkülönbségel születtek a gyerekeim.

Kicsit megijedtem az „egyik kicsi, másik pici” felállástól, de örültem, hogy más kétgyerekesek 4-6 éves otthon maradásához képest én 3 év alatt letudom a munkán kívül tölött éveket. GYED-en voltam az első gyermekemmel, amikor a másik született. Letelt az első ellátás, igényeltem a Ketteske kétéves koráig járó pénzt. Akkor jött a kopp. Kb. fele annyit kaptam, mint korábban. Hiába van április óta törvénybe iktatva, hogy aki ellátásban részesül, amikor szül, ugyanazt a pénzt kell kapnia, mert az én lányom januári, csak az akkor érvényben lévő jogszabályokat lehet figyelembe venni. Akkor még az a tétel számított, hogy a társas vállalkozók ellátását tényleges jövedelem hiányában a minimálbér alapján kell megállapítani. Hát persze, hogy nem volt tényleges jövedelmem, hiszen GYED-en voltam! Jah! Arról a bosszantó dologról nem is beszélve, hogy a társas vállalkozásban is munkaviszony keretében dolgoztam!

Hiába szólnak a hírek a fantasztikus családi adókedvezményekről, engem ugyan nem vígasztal! Ha nincs miből igénybe venni, akkor mit kezdjek vele?

Bosszant, hogy míg én csak 3 évet tervezek az állam pénzéből élni, s utána visszatérek az adófizetők táborába, mások hosszú évekig kapnak ellátást mindenféle címen, miközben sutyi-melóval plusz pénzhez jutnak. De nem őket hibáztatom…

Kategória: Családi sztori, Nincs kategorizálva, Okoskodós-megmondós | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*