Fodrok, hullámok, csíkok tarkítják a testem. A mellem két klasszik tejeszacskó, a derekam vonalát csak mérőszalaggal találom meg. A vörös alól kikandikál az ősz, ha hagyom. Tudom, mi az a bőrkeményedés és a szőrtüszőgyulladás. A szépségtanácsadó szerint már feszesítő krémet kellene használnom. A testemet mégis egyre jobban szeretem!
Van rajtam mit fogni – így szól a „van rajtam súlyfelesleg” elfogadhatóbb hangzásban. Gyermekeim 3 és mindjárt 2 évesek, az első terhességem idején felszedett pluszok egyelőre ragaszkodnak a testemhez. A szoptatás után diéta- és tornamánia következett, alig észrevehető eredménnyel. Egy nap azon kaptam magam, kerülöm a lakásban elhelyezett tükröket…
Kivettem egy óra szabit. Edzés helyett a kádunkat látogattam meg és őszintén magamba nézve megvizsgáltam rémes önértékelésem valós okait. Lássuk csak, most utálom a testem, de volt ez valaha másképp?!
Nagyanyám isteni szakács a hagyományos fajtából és élt nálunk a szokás, ami a tányérra kerül, meg is kell enned – ergo duci kislány voltam. A súlytöbblet mínuszt jelentett magabiztosságban, népszerűségben, sikerekben.
Gimnáziumba kerülve egy év alatt nőttem húsz centit, kifejezetten gebe lettem, a tükörbe nézve mégis molettnek láttam magam. Súlyom és torz testképem meg is maradt a következő évtizedre. Nyaraláskor takargattam magam strandkendővel! Ha valaki megbámult, úgy éreztem, a – valójában csak a fejemben létező- hurkáimat stíröli…
Önértékelésemen sokat dobott a házasság, pontosabban a férjem ama tulajdonsága, hogy úgy tud rám nézni, mintha én lennék Jennifer Lopez javított kiadásban. A bő pulcsik és a strandkendő azért állandó darabjai maradtak a ruhatáramnak.
Ma visszasírom a 20 éves testemet, amit akkor utáltam. Újabb évtized múlva nyilván a harmincas feszességem, vitalitásom, sőt súlyom fog hiányozni. Kádban fogant gondolatmenetem végén vettem egy nagy levegőt és megfogadtam, megszeretem valahogy magamat. Végigvettem a testemen, ami szép és azt is ami nem, de hozzágondoltam, mi lenne, ha csúnyább, rosszabb lenne. A következő hetekben nem foglalkoztam a súlyommal, nem kezdtem minden reggelt a mérlegen, mint azelőtt. Néhány edzést lecseréltem kertészkedésre, amitől kisimultabb, nyugodtabb lettem. Az aerobic megmaradt a mozgás és a jó csapat szeretete miatt, de nem az lett minden szabadidőm eltöltésének terepe.
Mintha láncoktól szabadultam volna meg! Egyenesebben, határozottabban jártam, mint valaha. Ismerősök azzal állítottak meg, hogy mennyit fogytam! Ráálltam a mérlegre és valóban két kiló költözött le rólam. Érdekes, míg korábban azt senki észre nem vette, hogy tíz kilót legörcsöltem magamról, ez a kettő mindenkinek feltűnt! Azóta azt mesélem a barátnőimnek, lefogyott az agyam, megokosodtam és jobb csaj vagyok, mint valaha!