A hőguta tünete még a hányinger, hányás, görcsös rángatózás is. Az állat zihál, nyáladzik, nem tud lábra állni.
Két ismerősöm számára is szomorú következménye lett tegnap a kánikulának, szeretett ebeik elpusztultak. Abban bízom, röpke magán-kampányomnak köszönhetően ez a szám nem emelkedik, és úgy látszik, tényleg nem lehet erre a témára elégszer felhívni a figyelmet.
Bennem is él az emlék, amikor egy nyári erdei kirándulás alkalmával őz után rohant el a kutyám. Nem volt olyan rekkenő hőség, mint most, mégis egy életre szóló leckét kaptam a nyári „kutyaveszélyről”. Középtermetű keverék kutyusom zihálva, tántorogva ért vissza a hajszából, majd tőlem pár méterre összerogyott. Látszott, hogy csak az ösztön és az orra vezette, látni nem látott már a rosszulléttől. A kutya túlmelegedett, vagy, ahogy még mondják, hőgutát kapott.
Óriási szerencsénkre egy terepjáró nyomában felgyűlt egy kis víz az előző napi zápor nyomán, így a tócsába belehúzva azonnal elkezdhettük hűteni a kutyát. Állatorvos párom látszólagos nyugalommal húzogatta lefelé kutyusom alsó szemhéjait, vizsgálgatta az ínyét, majd nagyokat hallgatott. Én reszketve pakoltam a hideg sarat Jenko kutyám testére és küszködtem, nehogy rákezdjek a zokogásra, azzal úgysem segítenék. Az ebemnek jó pár perc kellett, míg nyugodtabban kezdte venni a levegőt és a színe is jobb lett. A szemhéja belülről még mindig sápadt volt, de a nyelve már nem volt szederlila, hanem pirosas színre váltott. Próbált felkelni, de a hátsó lábai nem engedelmeskedtek. Olyan volt szegény, mint egy fóka. Beültem vele a tócsába, így ő is hajlandó volt a terápiát folytatni. A kutyák –főleg az olyan pörrencsek, mint az enyém volt- hajlamosak azonnal hajtani tovább, ha picit jobban érzik magukat, de ilyenkor még nem szabad engedni őket, folytatni kell a hűtést és a pihit, mert a túlforrósodott állapot gyorsan visszatérhet.
Amikor lábra tudott állni Jenko, lassan, sok pihenővel lesétáltunk a patakhoz, ahol még fél órát hűsöltünk – együtt (hozzáteszem, én majd megfagytam a patakvízben). Párom ekkor sóhajtott fel, hogy na, ezt megúsztuk. Kérdő tekintetemre elmondta, nem sok híja volt, hogy Jenko feldobja mind a négy talpát. A hőguta sajnos sok esetben visszafordíthatatlan károsodást okoz, ami a későbbi hűtés ellenére is a kutya pusztulását okozhatja.
Kis kedvencem ennek a történetnek az idején nem lehetett több 5-6 évesnél, jó kondijú, pörgős, egészséges kutya volt – szeretném, ha erre azok is felfigyelnének, akik azt hiszik, a hőguta az idős, vagy kölyök négylábúak veszélye.
Ha a kutyátoknál az írásban említett tüneteket tapasztaljátok, ne várjatok állatorvosra, azonnal kezdjétek meg a hűtést slaggal, patakkal, káddal, kinek mi van kéznél! Fontos a teljes test, főleg a has és a fej hűtése! Lehetőleg ne jéggel! Gondoljatok a lázas gyerekek hűtési praktikáira! Közben persze hívjátok fel a szakembert, aki tanácsokkal, később kezeléssel segít! Sajnos sok kutya pusztul el a hűtés késői megkezdése miatt.
Jenko kutyám ma már nem él. Idősen, kennel-nyugalomban hunyt el. A hőgutás riadalom után még jópár csavargós évünk volt együtt, amit annak a bizonyos tócsának és a kéznél lévő szakemberemnek köszönhettem.
Szóval figyeljetek…
Hasznos tanácsok és okosságok: itt.