Lakótelepi nyávogók

Kóbor macskák egész hada rebben szét, amikor szüleimet megyek látogatni és autóval fölkanyarodok a lajosvárosi lakótelep épülete mellé. Tavaly még csak egy-két gazdátlan jószág kuncsorgott az ablakok alatt, majd jött a szaporulat. És az idei “szerelmes vernyogás” időszaka csak most kezdődik…
Szép jószágokról van szó, nincsenek éhkoppon. Még. A konyhaablakon kidobált maradék és a jószándékú állatbarátok nyújtotta élelem egyelőre elegendő a lakótelep macskáinak.
A legtöbb lakónak nem szúrják a szemét. Még. A szétrebbenő cicahad csak akkor kezd terhessé válni, amikor az ember szembesül a kóbor állatok egészségügyi vonzatával. A kutyák elől le lehet keríteni a játszóteret, de egy (vagy több tucat) macskát nehezen lehet távol tartani a szabadtéri homokozótól. A jószándékból kidobált ételmaradék is bosszantó, ha a kényes lakótelepi nyávogók nem pusztítják el. Gyorsan kialakul ám a szemétdomb “fíling”! (Főleg a cigicsikkekkel, suliból lógó kamaszok által szétdobált italos dobozokkal tarkítva.)
A kóbor macskák szinte biztosan szenvednek férgességtől  (ami nem csak a házikedvencekre, de az emberekre -különösen a gyerekekre- is veszélyes lehet), egyéb élősködőket nem is említve. Ha fertőző betegség üti fel a fejét a kompániában, az biztosan megjelenik a “gazdás” állatok között is. ( Ennek érzékeltetésére elég egy cikk címe Kiskunhalasról, 2010. nyaráról: “Taknyos orrú macskáktól rettegnek a lakótelepen”)
Az emberek többsége tisztában van a kóbor jószágok jelentette problémával, sokakat zavarnak is. A panaszokkal szembesülő házmester megoldási lehetőség helyett széttárt karokra talál. A polgármesteri hivatalban csak annyit mondtak, nem tudnak a “dologgal” mit kezdeni. Az állatvédők biztosították a segítségnyújtás szándékáról, de nekik sincs módjuk és lehetőségük a macskák befogására (ivartalanításban, gazdára találásban készségesek lennének).
Néhány lakó pénzt is áldozna a lakótelepi macskahad ivartalanítására, amíg néhány állatot és nem több tucatnyi szaporulatot kell kezelni. A probléma ismét a cicák befogásával van (ezek ugyebár nem kézhez szokott jószágok – láttatok már macskát húsz körömmel és foggal küzdeni?). Az állatorvosok nem kergethetik lepkehálóval a kóborló cicusokat (vicces lenne, bár…biztos van az a pénz, megnézném).
Átolvasva az állattartásról szóló hatályos egri rendeletet, a gazdátlan, kóbor állatoknál követendő eljárás a következő: “A gyepmester a gazdátlan, kóbor állatot köteles befogni és a gyepmesteri telepre szállítani.” A rendelet hatálya kiterjed a kedvtelésből tartott állatok közé sorolt macskákra is. Ebben az értelmezésben a gyepmester, csúnyábban mondva a sintér feladata a lakótelepi cicusok után lepkehálóval rohangálni.

Kérdés, a lakók sikeresen érvényesítik-e jogaikat, sikerül-e befogni, befogatni a kóbor jószágokat és később azok az állati tetem tárolóban kötnek-e ki, vagy sikerül az állatvédőkkel karöltve azokat gondos gazdákhoz juttatni. Nem vagyok optimista ezügyben. A macskák egyelőre élik világukat, szerelemmel köszöntve a tavaszt. Őszre többen lesznek, a belőlük adódó probléma pedig nagyobb.

Aztán ezt olvassuk majd a helyi hírlapban: “Elrendelték a kóbor macskák kiirtását”. Na, akkor majd lehet nyávogni…

Kategória: Nincs kategorizálva, Okoskodós-megmondós | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

*