Pár nappal az ovi-kezdés és a bárányhimlő elleni oltás után láz, nátha és egyéb nyalánkságok törtek kis családunkra. A bágyadt babáimat ágy-fogságra ítéltem és hogy ezt velük elfogadtassam, kínáltam egy számukra is csábító, ám ágyközeli programot. Ezúttal korlátlan ideig nézhetnek mese dvd-ket.
– Mickey egereset, Anya, Mickey egereset!
– Elmot akajom, Anyacika Elmot akajom!
A vita Liza részéről fetrengős hisztibe csapott át, mire Oli hangosan kiabálva próbálta érvényesíteni a maga akaratát. Rég megtanultam, ha nincs megyegyezés, akkor úgy kell dönteni, hogy senkinek se legyen jó, akkor majd vígasztalhatják egymást a közös anya-utálatban.
Kínomban előkaptam az esküvői dvd-nket! Bár 2004-ben készült, sosem néztük még meg. A kölykök megrökönyödve fedezték fel karcsú (és ugyebár számukra eddig ismeretlen formájú) hercegnőruhás anyjukat a képernyőn, a simára borotvált, öltönyös apától meg egyenesen odavoltak! Sikongatva bukkantak az ismerős arcok korábbi kiadásaira és bár például a nagyszülők majdnem úgy néztek ki, mint most, néhány családtag gyerekfejjel szerepelt a felvételen, aminek a két lurkó harsányan lelkendezett.
Megbeszéltük, hogy Anya és Apa ekkor ígérték meg, hogy mindig együtt lesznek és örökké szeretni fogják egymást. Olivér bazsajgott a hallottakon, de a következő pillanatban már az izgatta, miért táncol anya és Lajcsi papa olyan furán a tévében.
A gyerekek végigbulizták a lagzis részt, nagyokat nevetve a rokonok ugrabugrálásán és a kamerának viháncoló arcokon.
A konyhából én is oda-odarohangáltam, jó volt visszanézni a 7 évvel ezelőtti eseményeket. Úgy érzem, ez a dvd is bekerül a Mickey egér és az Elmo mellé, a gyakran nézett lemezek közé. Nagy siker volt, köszönet a Rendezőnek!