Szájbarúgott szerelem

Forgó gyomorral, nyúzottan és idegesen ébredtem. A nap, mint sok más akkoriban, rémesen indult. Zaklat az ex, tömérdek beadandó a fősulin, Apukámmal is rendre vitázunk, ráadásul épp ma kell a kutyát ivartalanításra vinnem az állatkórházba. A hülye szomszéd dög kiszaggatta a kerítést és felcsinálta az én egyetlen kicsikémet. Két keverék tucatnyi kölykére nem vágyom, pedig imádom a kiskutyákat. Ezúttal felelőségteljesen beláttam, nem tudnék mit kezdeni egy alom korccsal.
Időpontra mentünk a műtétre. Szakadt farmerban, kinyúlt zseníliapulcsiban baktattam az állatkórház felé, a szemeim vörösek, dagadtak. Nem elég, hogy amúgy is kivagyok, egyetlenlen támaszom, vígaszom, a kutyuskám miatt is aggódnom kell? „Áh, igazságtalan az Élet…”- gondoltam és közben halálosan sajnáltam magam.
A dokinál egy zsémbes, rusnya nyanya vette át a kutyámat, megadta az időt, mikorra menjek vissza. Jenkó úgy nézett rám, mintha menhelyre vittem volna – örökre.
Tétova, aggódó lébecolás és apámmal való újabb harc következett, majd mehettünk a kutyáért. Hamar kiderült, nem műtötték meg, lóhoz kellett mennie a dokinak, várni kell még, vigyem ki az udvarra.
Anyukám, a kutya és én lődörgünk az udvaron. Egyszer csak egy kis labda repül a kutya felé, az felugrik, majd a labdával egyidőben találkozik egy lábbal. Ömleni kezd a szájából a vér, én meg dühödten kutatom a láb tulajdonosát (a bennem szunnyadó anyatigris gyakorlatozott egyett). A szakadt tornacipő egy pólós, melegítőgatyás srácé. Helyes, de akkor ez egyátalán nem érdekelt. Zavarodottan vizsgálgatja a kutyát, elnézést kér. Lehúzza az eb szemhéját, mire az én szemöldököm felszalad. „Mi a fenének játsza itt nekem Dr. Rosst a Vészhelyzetből?!” Mindegy is, viszem a kutyát az ügyeletes dokinak.

Hosszú várakozás jön a rendelő előtt, a Kutyaszájbarúgó pedig beszélgetni próbál. A kutya iránti aggodalom oldódásával figyelmem az érdeklődő pasira irányul. „Hm, nem is rossz” – gondolom. Kiderül, Ő is állatorvos, szívélyesen meg is nyugtat, a műtét során vagy tucat komplikációba dögölhet bele az ebem. A fejem hol a zavartól, hol a dühtől vörösödik. Az biztos, ez a rugdosós nem hagy hidegen…
Hazafelé Anyukám finoman megjegyzi, elég helyes volt az a srác, én meg igazat adok neki, ahogy abban is, hogy időnként a mellemet stírölte (utólag az illetékes kitartóan tagad).
-Úgysem találkozom vele többet- nyávogok és a figyelem már a lábadozó kutyáé.
Másnap a vezetékes telefonon egy nemrég megismert, izgalmat keltő hang jelentkezik. A sármos kutyadoki az ebem állapotáról érdeklődik…

Tizenegy éve vagyunk együtt férjemmel. Évről évre jobban szeretem, egyre nagyobb a kötődés és a hála. Imádom a gyerekeinkért, azért, hogy jó apa, hogy még mindig úgy tud rám nézni, mintha én lennék a legjobb csaj a világon. Amikor találkoztunk, nem gondoltam, hogy közös jövőnk lesz. Épp ma 11 éve, hogy szájba rúgta a kutyámat…