Vagyok annyira vagány, hogy függönybojtot hordjak! – akár ez is lehetne a jelszavam, amikor kedvenc ékszereimet hordom, mert valójában tényleg nagyon hasonlítanak a függönyt összetartó díszekre. Őszintén, az sem érdekelne, ha Víg Orsi, a készítőjük, lakásdísznek és nem ékszernek szánta volna őket. Vidám, finom, nőies és bohém világot szimbolizálnak, egy olyan világot, amiben én jól érzem magam!
Csipke helyett bogyók!
Tavasszal ismertem meg az egri Víg Orsi különleges horgolt ékszereit egy rendezvényen. Korábban telefonon beszéltünk és említette, mivel foglalkozik. Én a nagymamám horgolt terítőire asszociáltam és el sem tudtam képzelni, hogyan mutathatnak a csipkeminták fülbevalón, vagy nyakláncon. Visszagondolva vicces, mennyire el voltam tájolva! Orsi alkotásai csodás szín kavalkádban sorakoztak az asztalon, gömbök, bogyók mindenütt. Vidám, nőies, friss hangulata volt minden ékszernek, sehol sem terjengett „nagyis levendulaszag”…
Első „lamúr”
Az egyik láncot azonnal kiszúrtam magamnak, világoskék gömböcske rózsaszín bojttal, hosszú 
láncon – izgalmas. Én nem öltözködöm bevállalósan, sokszor inkább vagyok a kényelem, mint a dizájn híve (mert a kettő kombinációja még okoz némi gondot, de dolgozom rajta), most mégsem haboztam magamra ölteni egy olyan ékszert, amit még sosem láttam máson. Tetszett, hogy új láncom ment a lapos kiscipőmhöz és laza felsőmhöz is, ugyanakkor hosszú V-formája a megfelelő területekre vonzotta beszélgetőpartnereim tekintetét (képzeletben mínusz öt kiló). A gyerekeim remekül eljátszottak vele az orvosi váróban, a hímnemű barátok pedig sorra kérték, hadd’ foghassák meg (az ékszert!!! ), mert a különleges textúrája vonzza a kezeket. A következő hetekben le se szakadt rólam a Bojtocska (mert így hívják egyébként), így muszáj voltam beszerezni Orsitól még egyet lila-türkiz színben, egy bogyó-gyűrűvel megtoldva.
Egyedi, akárcsak Én, vagy Te!
Az ember néha belebolondul egy-egy ruhadarabba, ékszerbe, aztán egy idő után úgy illan el a szerelem, ahogy jött. Nos, én remekül megvagyok a bogyócskáimmal, kapcsolatunk tartósnak tűnik . A ruhatáram folyamatosan változik az évszaknak megfelelően, és bár szándékomban áll tovább bővíteni a bogyó-gyűjteményem, így is remekül kiegészít a jelenlegi készlet is. Más ékszerekkel is remekül kombinálhatók egyébként!
Orsi művei könnyen felismerhetők, saját stílusjegyekkel rendelkeznek, ugyanakkor a kézi technika révén minden darab egyedi, és egy icipicit más. Valódi –most menő kifejezéssel élve- dizájner alkotásokról van szó, csak épp kézműves áron! (Egy rendezvényen nemrég olyan papírcsíkokból készült tervezői(!) ékszertől kellett volna elájulnom, amiért majd’ harminc ezret kértek. Az alkotó nem örült a „mi lesz, ha kezet mosok” kérdésnek, de nem is baj, mi nem lettünk „egymásnak teremtve”, az ő ékszerei nyilván művészi alkotások, amit vitrinben kell tartani. Én viszont nem bírom az ékszernek álcázott szobrokat, a pénztárcámról nem is beszélve).
Orsi az egyedi igényeket is figyelembe veszi, nem ragaszkodik mereven az általa megálmodott színösszeállításokhoz, így készült nekem is egy csodás karkötő, ami olyan Diás (vagy DiÓdás ?). Ilyen: katt. Az engem leginkább tükröző ékszer az öltözékemnek olyan, mint ételnek a fűszer. (Ezt a bölcseletet új szokásom, divatrendezvényekre járás során ötlöttem ki.) Én bogyókkal fűszerezek, és ahogy látom Orsi egyre ötletesebb, változatosabb alkotásait, lesz még miből válogatnom!
