Ma délben a férjem megjelent itthon ebédelni. Nem szokása ez, sajnos, inkább futva eszik valahol, vagy este rabolja ki a hűtőt. Ma hazajött. Furcsálltam.
Bőszen gondolkoztam a rejtélyen, miközben tálaltam a családnak a sült cukkinit húsos szósszal, sajttal. A Férfiember arca egészen megnyúlt, amint elé tettem az egyébként guszta étket. Nem szólt, nekilátott.
Csak akkor jutott eszembe, miért jött ma kivételesen haza az uram, amikor már a harmadik adag cukkinit tömte be. A tegnapi beszerzés alapján Ő arra számított, hogy a kedvencét, a bolognai tésztát főzöm!
Cukkinira sosem jött volna haza. Talán legközelebb! 🙂