Egerben ciki vállalni, ha valaki nem utálja szívből a város globalizmus teremtette giga-épületét, a plázát. Megkockáztatom, hogy néhány ismerősöm csúnyán néz majd rám a jövőben és ezúton bevallom: hibái ellenére is odavagyok az egri bevásárlóközpontért! Plázacicának már nem nevezném magam, találóbb a kölykeit is az üveg-fém épületbe citáló plázamacska kifejezés…
A szerelem azóta teljes, mióta anya lettem. Hűvös időben nincs jobb, mint a szélvédett pláza-játszótér, nem cikáznak autók a gyerekeknek lezárt terület mellett közvetlenül, no és apára lehet hagyni a kölyköket „csak veszek egy csomag pelust” felkiáltással akár negyed órára is! Elbámészkodhatok a legújabb divatot szidva magamban, miközben babakocsit tolok és nem kell attól tartanom, hogy lekaszál egy robogós (ahogyan a belvárosban). A gyerek szülei különösebb égetése nélkül gyakorolhatja az önálló evést idegen környezetben (egy normális étteremből az előétel kiérkezése előtt meglógna, miután összetört vagy fél tucat különböző célra kikészített poharat).
Békés, gyermekmentes estén szívesen várnék mozira egy pohár vörösbor mellett a pláza valamely kiszolgáló egységében, de erre sajnos még nem volt példa. Arra annál gyakrabban, hogy este 9 előtt néhány perccel tápszerpótlásért esek be a pláza drogériájába, vagy egy liter -a fiam elalvásához nélkülözhetetlen- tejcsiért a szupermaketjébe. Nekem kellemes megoldást jelentenek a 8 után is nyitva tartó pláza-üzletek (csak mellesleg jegyzem meg, a drogériában még akkor is kedvesen fogadnak, ha épp zárás előtt toppanok be).
Egy bajom azért van a plázával. A családbarátként hirdetett komplexumban pelenkázóként a budiban elhelyezett, kemény lapokat lehet használni. A rikító narancs terep dizájn-szempontból biztosan nagyon jó, de a fejét verném bele annak, aki kitaláta! A vastag, kemény lapok lejtenek, és talán a gyerek nem gurul le, de ahhoz a „lejtő-szög” éppen elég, hogy a fiam sírógörcsöt kapjon a leeséstől való félelmében! A pelenkázóknak peremük sincs, izgő-mozgó babákkal ezeket életveszély használni! A „nagy” fiam megértette, hogy ne mozogjon, akkor nem esik le, de zokogott és görcsösen kapaszkodott félelmében, én meg hasadozó szívvel tettem a dolgom, mint a villám, csak szabaduljunk. A kislányom egyszer majdnem legurult egy ilyen alkalmatosságról, míg én a végtermékétől próbáltam megszabadítani. 
A plázában tehát csak végszükség esetén használjuk a pelenkázót. Amíg a gyerekeim kisebbek voltak, inkább a babakocsiban cseréltünk pelust. Manapság elég jól kiszámíthatóan pakolnak a csomagba, így addig el sem indulunk otthonról, míg meg nem történtek az „esetek”, így többségében szárazon ússzuk meg a plázás látogatást.
Engem már nem érint, de meg kell jegyeznem, hogy tudomásom szerint nyugodt szoptatásra alkalmas helyiség sincs a plázában…