Tóta W. Árpád levele az ING biztosítóhoz

Évtizedes kapcsolatunk során sosem kételkedtem abban, hogy megtakarításaim az Önök nyugdíjpénztárában biztonságban vannak. Biztos voltam benne, hogy ha netalán betéved valamelyik fiókjukba holmi ittas paraszt a gereblyével handabandázni, a pénzem attól még nincs veszélyben, és hogy a hasonló bűncselekmények ellen a bankcsoport eredményesen védi magát.

Megtakarításaimat a továbbiakban is az Önök kezelésében szeretném tudni. Nem vagyok ugyanis hülye: a gereblyés parasztnak semmi köze nincs ahhoz, hogy harminc év múlva mennyi nyugdíjat fizet nekem az állam. Sőt pontosan tudom, hogy amikor majd belépek a nyugdíjasok akkor már még hatalmasabb seregébe, az akkori kormány ki fogja nyalni a seggemet, amennyire tőle telik. Éppen azért tartom meg a kis malacperselyemet Önöknél, mert valószínűleg kevés telik majd tőle, akárhogy akarja.

Aggodalommal tölt el azonban, hogy a Magyarországon bejegyzett magánnyugdíjpénztár mint befektetési forma már meglehetősen kockázatosnak látszik. Kérem ezért az együttműködésüket abban, hogy ezt a pénzt biztonságosabb, lehetőleg a gereblyés paraszt számára elérhetetlen eszközökbe konvertálhassam. Tisztában vagyok azzal, hogy készpénzként ez pillanatnyilag nehezen mozdítható, engem az érdekel, hogy sajnálatosan latorállammá változó hazám kormánya ne férhessen hozzá.

Erre a lépésre azért is szükség lehet, hogy az üres, de sajnos sokaknak mégis hihető fenyegetéssel szemben ne az álljon, hogy egy fiatalasszony demográfiáról magyaráz egy asztalnál nyolc percen át. Ennél sikeresebb taktika, ha a pénzt valamivel hozzáférhetőbbé és láthatóbbá teszik. Komolyan mondom, maguk úgy tesznek, mintha még sose csináltak volna reklámot. Erről jut eszembe: nem kaptam még meg a levelüket, amelyben örömmel tájékoztatnak a megtakarításaim összegéről, eddigi és várható gyarapodásáról, lerajzolva, nyereményekkel és meztelen nőkkel. Nem kapták meg barátaim és ismerőseim sem. Szóval szedjék össze magukat.

Ezenkívül pedig elhűlve nézem, amint a világ legnagyobb pénzügyi vállalatai bénultan vonogatják a vállukat, mert Magyarország pillanatnyi kormánya megbolondult. Az Önök tavalyi bevétele tizenhárom billió forint volt világszerte, és az ING csak az egyik szereplő azok közül, akiktől a kormány elszedni készül a pénzünket. Elszomorítana, ha ilyen töketlen alakokra kellene bíznom a pénzügyeimet. Akkor se fognak semmit lépni, ha a bankszámlák kerülnek sorra? Mert ebben az esetben tényleg ideje visszatérni a dunyhához meg az elásott aranyhoz.

Végül még valami, de ezt már csak érintőlegesen, mert amúgy erről ugatok évek óta. Nem olyan nagy csoda, ami történik. Magyarországon annyi szocialista párt van, hogy össze se tudom számolni. Erős és hatékony képviselete, társadalmi szervezete és sajtója van a gazdáknak, a fuvarozóknak, a pedagógusoknak, de még a pitbulltartóknak is. Érdekes módon a kapitalizmusnak, a szabad piacnak nincsen. Az csak úgy működget, amíg tud. Ha piszkálják, legfeljebb magára számíthat. Ezt el tetszettek hanyagolni. A Magyarországon működő hazai és külföldi tőke tévedett, amikor elhitte, hogy elég lemutyizni a dealt a polgármesterrel, az államtitkárral, a miniszterrel, az meg nem gond, ha az emberek nem értik, mi a tőke szerepe. Ennek az eredménye, hogy a magyarok többsége nem veszi észre, hogy a bankadó meg a Tesco-adó, valamint a nyugdíjpénztáraknál végrehajtott padlássöprés az ő bőrére megy.

A szélsőjobbnak könyvtárnyi népszerű irodalom áll rendelkezésére, Cion bölcseitől a revizionista lektűrig. Szépen ki is művelték magukat, simán össze tudnak rántani egy tüntetést egészen ezoterikus témákban. Önöknek jelenleg azért is küszködniük kell, hogy valamiképpen rávegyék az ügyfeleiket, ne dobják el a pármillió forintjukat egy értelmezhetetlen ígéretért. Ez még nem bukott ügy, de sokkal vidámabb volna mindenkinek, és legfőképp Magyarországnak, ha nem az utolsó pillanatban kapkodva kellene felvilágosítani a jónépet, hogy a bankban az ő pénzük van. Most viszont muszáj lesz.