Így utaztuk a nászt Egyiptomban! Hurghada

7-8. nap

Amikor megérkezésünk második napján befizettünk a Hurghada  City Tour-ra, még nem sejtettük, hogy ez a program lesz egyiptomi utazásunk legszebb napja. Az utat fél áron adták, ha befizettél kairói vagy luxori kirándulásra, ára 5 euró, vagyis 1480 Ft, amiért lássuk be a Taxi nem visz el Egerben a Vasútállomástól a Csebokszig.

Fél 10-kor indult a program. A szállodánkból 4-en mentünk, és mint minden programnál a recepció előtt vártuk a buszt az idegenvezetővel. Egy egyiptomi fiatal srác jelent meg, aki törte a magyart. Neve: Lido. Világos színű vászon Nike cipő, farmer és egy sportos kockás ing volt rajta. Ekkor még nem sejtettük, hogy ő Egyiptom legjobb idegenvezetője és nekünk abban a szerencsében lehet részünk, hogy a mai napot velünk tölti. Pedig az előző napokból kiindulva már nem voltak nagy elvárásaink.

Egy 12 személyes kisbusszal indultunk. Beültünk a buszba, és elmondta, hogy egy kilátó pontra megyünk, ahol találkozunk még néhány magyarral, akik más szállodából jönnek. Hurghada újabban épült részére mentünk, ahol a város nyüzsgő, de barátságos.

Egy csodálatos magaslati partszakaszon álltunk meg, ahonnan be lehetett látni az egész tengert.Itt felvettük a többieket. Elmondta a programot, hogy hová fogunk ma menni, mit nézünk meg. Rögtön szimpatikus volt, hogy nem hallottam olyat, hogy itt 20 percet töltünk, ott 35-t.

Elvitt bennünket egy akváriumba, ahol ingyenes volt a belépő, csupán azért kellett fizetni 5 LE-t, ha fényképezni akarsz. Nem volt ott senki, csak mi. Bemutatta a halakat. Kb 20 akvárium volt, tengeri halakkal, rájával, teknősökkel, cápával és persze korallokkal. Igazából látott már ilyet az ember a Tropikáriumban is, de más azért, amikor felismeri azokat az élőlényeket, amikkel egy nappal korábban testközelben úszkált.  Mikor mindenki megnézett mindent, kimentünk a teremből az épület elé. Nem volt rohanás, szépen megvártunk mindenkit.

Egy „bazárba” mentünk, ami inkább egy áruházra hasonlított. Két szinten, minden terméknek fix ára volt, rajta vonalkóddal, számítógépes pénztár, számlával. Vásárolhattunk szuveníreket, jó minőségű fa emléktárgyakat, réztányérokat és kerámiákat, kiváló egyiptomi pamut ruházati termékeket, törölközőket, ágyneműket, selyemsálakat, tevebőr táskákat, ékszereket, fűszereket, vízipipát stb megfizethető áron. Mindegyik: Made in Egyipt. (Ennek az a lényege, hogy Horvátországban nem tudtam olyan szuvenírt venni, aminek az alján ne az szerepelne: Made in China) Mivel 100 LE felett vásároltunk így kaptunk ajándékba egy egyiptomi popzenéket tartalmazó CD-t.

Innen elsétáltunk a kikötőbe, ahol rengeteg Jacht parkolt, a járda vörös térkövekkel volt kirakva, magas kandeláberekkel, pálmafákkal díszítve és szórakozóhelyek, bárok, kávézók csábították a turistákat. Közben sokat mesélt Lido a városról, személyes benyomásokat is, történeteket, hogy kik laknak itt, mennyibe kerülnek a lakások, mennyit keresnek az emberek. Megtudtuk, hogy Egyiptomban ingyenes az oktatás minden szinten (egyetemen is), és ösztönzik is az embereket arra, hogy tanuljanak. Egyiptom lakosságának fele mégis írástudatlan. A tanárok kevesebbet keresnek, mint az építő munkások (nálunk is). Nagyon alacsony a nyugdíj és sokan élnek havi 100 LE jövedelem alatt. (kb 4000 Ft)

Azt nem tudom, hogy mennyi a munkanélküliség Egyiptomban, de az feltűnt nekünk, hogy mindenhol rengetegen dolgoznak. Egy étteremben, ahol Magyarországon kb 2-3 pincér lenne, itt van 6-7. Lido elmondta, hogy ezek az emberek nagyon keveset keresnek, mert Egyiptomban bevett szokás a borravaló adása, igy ezek mind bele vannak kalkulálva a fizetésükbe. Például a túránk végén borravalót kellett adni a buszvezetőnek is. De pont ez a borravalóadás, és az alkudozás a feketegazdaság melegágya. Nagyok a különbségek, vannak a milliárdosok, akiknek szállodaláncaik és olajkútjaik vannak, és vannak a szegények. Vékony a középréteg. Bár Hurghadán a sok turista miatt sok embernek van munkája, megélhetése.

Úton a halpiac felé megálltunk egy építkezés előtt, ami Hurghada legnagyobb mecsete lesz. Kérdeztük, mikor lesz kész. Erre az Egyiptomban bevett választ kaptuk: SHA ALLAH, vagyis „Amikor Allah akarja”.

A halpiac kicsi volt, büdös, de barátságos, bár a mi HCCP rendszerhez szokott szemünkkel nézve félelmetes. Senki nem jött oda tukmálni az áruját, az árusok kivették a fagyasztójukból a hatalmas halaikat, mutogatták és odahívtak fényképezkedni. Csak úgy, nem azért hogy utána pénzt kérjenek a fotóé. Ja, és itt se volt egy turista se, csak mi. Mindenki kedves volt és közvetlen.  Sok helyi halászhajót is renováltak a halpiac közelében.

Átsétáltunk egy Mecsethez. Ide nem lehetett bemenni, pusztán az ajtón nézhettünk be. Lido mesélt a muszlim vallásról. Elmondta, hogy napjában ötször imádkoznak. A munkahelyen, az iskolában, bankban, otthon és természetesen a mecsetben. (A szállodánk előtt is láttuk, hogy a rendőr leterítette a kis szőnyegét és térdre borulva imádkozott) Péntek az imanap, ez náluk munkaszüneti nap, sok üzlet, bank ilyenkor zárva tart.

A mecsetben középen imádkoznak a férfiak és a két szélén a nők. A mecsetbe csak tisztán lehet bemenni, ezért mind előtt van egy mosdóhely. Meg kell mosni az arcot, a lábat és a karokat, majd mezítláb lehet bemenni. A közös ima után, szentbeszéd következik, majd kérdéseket tesznek fel a muzulmán papnak (sajnos nem tudom, hogy hívják) az életükkel kapcsolatban, hogy mit hogyan csináljanak. Nagyon kötöttek és szigorúak a szabályaik, ezért kérdeznek meg mindent (pl: hogy melyik lábbal menjenek be a fürdőszobába). A muszlinoknak 4 feleségük lehet.

Lido kopt keresztény. (Az ország lakosságának 94 %-a muszlin, 6 %-a kopt keresztény). Ezután átmentünk egy kopt keresztény templomba. Ez egy sima egyszerűn kis kápolna volt, sokban hasonlított a mi katolikus templomainkhoz. Padok vannak, a falon szentképek és kereszt, oltár van és misekönyv, viszont nincs szenteltvíz. A nők a jobb oldalra, a férfiak a baloldalra ülnek. Vasárnap járnak templomba. A „kopt” szó jelentése görögül „egyiptomit” jelent. Az egyiptomi embereknél nagyon fontos a vallás szerepe, életvitelükben ez jelenti a törvényt.  Nekem ez fura, amikor nálunk szinte tabu téma valakinek a vallása és a fiatalok körében már-már az „égő” kategóriába tartozik templomba járni.

A csoportban hárman is voltunk nászutasok, így adott volt a kérdés Lidohoz, hogy ő nős-e. Mire azt a választ kaptuk: Nem hál’ Istennek. Megtudtuk, hogy náluk még mindig a család választja a feleséget és a fiatalok csak családjaik társaságában találkozhatnak. Ilyenkor természetesen mindenki a jobbik arcát mutatja és gyakorlatilag egy idegen embert vesznek el. Így inkább nem is házasodnak. Nem járnak szórakozni, csak külön helyre a férfiak és a nők. Nincs randi. Nem tudnak és nem is akarnak ilyen formában ismerkedni. Kicsit elkezdtem faggatni Lidot, hogy amikor a fiatalok nem értenek ezzel egyet, akkor miért nem lázadnak ez ellen. Mondtam, hogy nálunk se engedélyezett a házasság előtti „házasélet” mégis csináljuk. Erre azt a választ kaptam, hogy náluk nem lehet, mert nem engedi a vallás, és láttam a szemében, hogy nem érti, miről beszélek. Ekkor mondtam neki, hogy a mai fejlett korban, amikor a technika mindent lehetővé tesz, ne mondja nekem, hogy az interneten, chaten, közösségi oldalakon nem tudna ismerkedni, beszélgetni. Azt mondta, nem lehet, majd oda súgta Krisztián fülébe, hogy erről nem lehet beszélni. Vagyis én azt a következtetést vontam le, hogy ismerkedik ő, csak még maga előtt is szégyelli ezt bevallani, mert ez bűn.

A kopt keresztényeknek ugyan azok az ünnepeik, mint nekünk, csak a karácsonyt január 7-én ünneplik. Létezik náluk vegyes házasság, de csak kopt férfi vehet el muszlin nőt, fordítva nem. Ilyenkor a fiú gyerekek az apjuk, a lány gyerekek az anyjuk vallását viszik tovább.

Ebédelni mentünk. Az iszlám országában, egy diszkóba, aminek a neve Little Buddha Sushi bár és ott hamburgert ettük sült krumplival. Ezt az ellentmondást nehéz lett volna tovább fokozni. 🙂

A következő állomásunk egy „parfümgyár” volt. Ez egy állami tulajdonban lévő szalon, amiről azt kell tudni, hogy termelt virágokból, gyógynövényekből készült olajokat készítenek itt, minden természetes anyag, és kézzel készül. A szalon úgy nézett ki, mint egy török kávézó. Két oldalon hatalmas apáca rácshoz hasonló díszített, faragott háttámlás padok (trónok) sorakoztak, amiken mintás szövött plüss kárpitozású párnák voltak, középen hasonló típusú üvegasztalok. Az asztalokon kis dobozba kávéőrlemény, amelynek olyan funkciója van, mint a borkóstolásnál a sajtnak, vagyis itt semlegesíti a szagokat. A padok felett végig vitrinekben, kézzel készült egzotikus formájú üvegcsék. Leültünk és kapásból arab kávéval és hibiszkusz teával kínáltak bennünket. (ingyen) Olyan volt az egész, mint egy árubemutató. Aki végig az „előadást” tartotta, úgy nézett ki, mint Vin Diesel hálóingben. Arabul és angolul beszélt, Lido tolmácsolt. Folyamatosan hozta a literes orvosi üvegben tárolt különféle olajakat, amelyeket a karunk egy meghatározott pontjára csöppentett. Folyamatosan mesélt róluk, hogy a milyen virágok, növények vannak benne és mire jók. Négy férfi és négy női illatot szagoltunk meg, majd következtek a gyógyhatású olajak: eukaliptusz, borsmenta stb. Ezeket vagy forró vízbe belekeverve, vagy a könyökünkre kenve szagoltuk, éreztük. Nagyon egzotikus volt az egész. Ezután jött az ár. 1 ml olaj 3 LE (120 Ft). Ami nem lenne drága, viszont a legkisebb kiszerelés, amit meg lehetett venni 100 ml, vagyis 12 000 Ft-nak megfelelő összegű egyiptomi font. Nem vettünk, gondolom, nem igényel magyarázatot a tettünk. De mások vásároltak helyettünk is, 6-8 üvegcsével. Végül is a Zepter edényt is van, aki megveszi 180 000 Ft-ért. Sajnos itt a fényképezőgép Krisztiánnál volt, így nem készült kép a parfümériában. 🙁

Még egy papiruszmúzeumba látogattunk. Beültünk a buszba, Lido mondta, hogy sajnos elég messze van a múzeum, úgyhogy hosszú lesz az út. Gyakorlatilag a busszal átmentünk egy kereszteződésen, kb 10 mp-et utaztunk. Ilyen vicces fiú volt ez a Lido. Bementünk a papiruszmúzeumba, ami legalább négyszer akkora volt, mint a Kairo-i. Alkudni sem kellett. Csönd volt és csak mi voltunk bent. Lido bemutatta a papirusz készítését. A falon, mint egy galériában fel voltak akasztva a papiruszok üveglap mögött, megszámozva és beárazva. Rögtön azzal kezdték, hogy 15 % kedvezményt kapunk az árakból és 3 db 60 LE kép vásárlása esetén a negyediket ajándékba jár. Ezek nagyobbak voltak egy A/4-es lapnál. Kaptunk „velkám drinket”, egy pohár hideg hibiszkuszteát. Vásároltunk 3+1 db papiruszt.

Eddig tartott a városnéző túra. Megköszöntük Lidónak az élményeket, és hogy mindezt megosztotta velünk, és megmondtuk neki, hogy köszönjük, hogy egyiptomi kirándulásunk utolsó előtti napját velünk töltötte, mert igy kellemes emlékekkel utazunk haza. Az volt a legjobb a Lidós napban, hogy az embernek az az érzése, hogy egy helyi srác megmutatja azokat a helyeket, amiket ő szeret, ahová ő jár, és úgy mutatja be a várost, és az ott élő embereket, ahogy ő látja és nem úgy, ahogy a könyvekbe meg van írva, a saját életébe engedett belátást, nem évszámokkal, adatokkal fárasztotta elménket. (Lido az ismerősöm a facebookon Waled Samir néven)

Az alábbi végkövetkeztetéseket vontuk le Egyiptommal kapcsolatban.

• A meleg elviselhető
• A tenger gyönyörű
• A szálloda megéri az árát, hisz ezt a szolgáltatást ilyen áron (150000 Ft/8 nap/fő repcsijeggyel) nem kapod meg Magyarországon egy **** szállodában. Jó a kaja, tiszták a szobák, a bárban akármit és akármennyit ihatsz. Vannak gyereknek és felnőtteknek szóló animációs programok egész nap. Fürödhetsz a medencében vagy a szálloda előtt található tengerben, közben koktélozhatsz, ehhez ingyen törölközőt és napágyat kapsz. Tehát semmi értelme kimozdulni a szállodából.
• Ne fizess be 6 és fél órás Kairói busz útra, hanem inkább nézz meg egy piramisokról szóló dokumentumfilmet a National Geographic Chanal-en. Kérj meg egy grafikus ismerősödet, hogy montírozza rá a fényképedet egy piramisos fotóra. Hidd el az egyiptomi múzeumokban már nincs semmi, mert minden Londonban van a British múzeumban. A piramis belülről nem olyan, mint a Múmia című filmben, hanem inkább az egri Vár alatti kazamatára hasonlít.
• Ne fizess be búvárkodásra, inkább snorkellingezz a parton, menj egy akváriumba, vagy nézz meg egy dokumentumfilmet a Vörös tenger állatvilágáról a Discovery Chanal-en.
• Márpedig a cigányok Egyiptomból származnak. Ha lenne egy jó cigány antropológus, biztos vagyok benne, hogy azt is levezetné és bebizonyítaná, hogy közvetlenül a fáraóktól, ebből következően Rá istentől származnak. Nem csak a kinézetük, de nonverbális és metakommunikációs jelzéseik is hasonlatosak: Beszélgetés közben a szemük sarkában csillog a sunyiság, túlságosan bizalmaskodóak, a gesztusaik kommunikáció közben, az egész alkudozásuk, ebből adódó mentalitásuk, ahogy az alvó gyereket a karjukba fogják és cipelik, az építkezési szokásaik (putrilét. Félkész épületekbe a falak közé felhúznak egy kötelet, arra pokrócokat, szőnyegeket dobnak és beköltöznek), ahogy kiülnek az utcára csoportosan lesni, a mocsok, ami körülveszi őket, tele vannak aggatva aranyakkal, a ház majdnem összedől felettük, de a parabola ott van minden épület tetején, testi külső habitusuk, mind a Magyarországon élő cigányokéval hasonlatos. Ezek nem lehetnek tanult viselkedési formák, csakis genetikailag kódoltak.
• Ne vegyél semmit a bazárokban, szuvenír boltokban, mert a repülőtéren a „Duty Free”-ben ugyan azt megkapod, talán még olcsóbban is.

Jó volt az nászút, de nem vágyok vissza Egyiptomba.  Max a szálloda, meg a tenger egy pár nap. Egy kis drinkeléssel, zabálással, no meg persze a fosás sem maradhat el. 🙂

…Utólag úgyis az egészet letagadom.
Ha kérditek idehaza: Na, milyen volt Afrika?
Aha-ha

Kata és Krisztián a nászutasok