5. nap
Ma mégsem voltunk búvárkodni. Nyomós okunk volt rá.
Az éjszaka szó szerint szarul telt. Sikerült mindkettőnknek összeszedni az itt őshonos gyorslefolyású, hasmenést okozó baktériumot. Egész este egymást váltogattuk a WC-n, szinte nem is aludtunk csak szenvedtünk.
Pedig mi készültünk erre, nem csak lelkileg, de fizikálisan is. Még az utazási irodában szóltak, hogy sajnos 10-ből 9 turista elkapja, mert mindenhol ott van a baci, és az európai szervezet nincs rá felkészülve. Azt javasolták, hogy minden étkezés előtt igyunk meg 2 cl házi pálinkát, mert az fertőtlenít. Mi hoztunk is Feri Bátyó Butitójából (kisüsti Vilmoskörte pálinka), és a biztonság kedvéért nagyobb dózist, vagyis 5 cl-t hörpintettünk fel! Sőt. Egy házaspár barátaink (Kriszta és Zoli) mondták, hogy idekint ANTINAL nevű gyógyszert kell venni (ez egy francia gyógyszer, antibiotikum szerű, hasmenést okozó megbetegedésekre való), és a biztonság kedvéért be kell venni belőle minden nap egyet. Szóval mi megvettük már első nap az ANTINAL-t (15 LE-ről lealkudva 10 LE-re) és minden nap szedtük. De sajna csak elért bennünket is a végzet.
Még este elhatároztuk, hogy reggel lemegyünk az AQUARIUS központba, és megmondjuk, hogy toljuk el egy napra a búvárkodást, mert így nem igazán fogjuk élvezni a dolgot. Így is tettünk. Reggel nagy nehezen felkeltünk 7-kor, megreggeliztünk és megbeszéltük a dolgot velük. Mivel úgy néztünk ki mindketten, mint akin átment egy úthenger, gondolom nekik se volt kedvük egész nap minket pesztrálni. Természetesen megértők voltak, és ők is azt tanácsolták, hogy ma pihenjünk, kúráljuk magunkat és holnap reggel fél 9-re jöjjünk. Azt javasolták Krisztiánnak, hogy a náthája és az arcüreg problémájára igyon forró limonádét (inkább a teát választotta) és hogy szokja a sós vizet, mert lehet hogy a búvárkodástól vérezni fog az orra. Mert a sós víz az orrodat is tisztítsa! 🙂 Ettől Krisztián beparázott, ami érthető. Irtunk sms-t a idegenvezetőnknek a programváltozás miatt, majd visszamentünk a szobába. Bevettük a szükséges gyógyszerdózisunkat és visszabújtunk az ágyba aludni. Fél 1-ig aludtunk.
Étterem
Visszatérve a reggelire. Bevallom bűnöztem. Eltekintve az állapotomtól már untam az omlettet virslikével és a zabkását, ezért úgy döntöttem felfedezem a helyi péksütemények rejtelmeit. Bűnre lépésemre az is késztetett, hogy mérlegelve az éjszakai „méregtelenítő tisztítókúrát” a szervezetem nagymennyiségű szénhidrát után kiáltott. Elsétálva a pékárus pult előtt szinte láttam, hogy a porcukros, lekváros, pudingos péksüteményen az „EGYÉL MEG!” felirat rajzolódik ki. Nem tudtam nekik nemet mondani. De nem bántam meg. Többnyire leveles tésztából készült pék sütik voltak különféle alakba megsütve, ismeretlen ízű lekvárral, őrülten édes vaníliapudinggal, porcukorral meghintve, vagy sajttal töltve. És ott volt Ő. A kedvencem. Úgy nézett ki, mint nálunk az aranygaluska, a tésztája is édes kelt tészta, formára is úgy volt rakva és rétegezve, mint az aranygaluska. Csak, amíg mi cukros, fahéjas dióval szórjuk meg, addig itt kandírozott citrus gyümölcshéjjal volt megszórva, és meg lehettet locsolni bársonyosan simogató meleg vaníliasodóval. Isteni volt. (ha most ez egy gasztroregény lenne ide beszúrhatnám az aranygaluskám receptjét kandírozott gyümölccsel)
Fél 1-kor felkeltünk, már jobban voltunk, felöltöztünk, lementünk a bárba kávézni, majd ebédelni. Ma a menüben azt vettük észre kissé, hogy magyar nap van. Ebédre volt resztelt máj. Esküszöm, hogy olyan volt, mint az anyukámé. Jó hagymás és majorannás. Nem volt kemény, jó szaftos volt és elolvadt az ember szájába. Vacsorára volt rántott csirkecomb párizsiasan, gombás marhapörkölt szerűség és nokedli. Úgy hívták: Plachky. Megfigyeltem, hogy sosincs disznóhús, se szalonna, vagy bacon. Felvágott is csak egyféle szokott lenni, bár az is olyan pástétom szerű, olyan, mint a tavaszi felvágott zöldségek vannak benne. De nincs sonka, vagy szalámi, esetleg kolbász. Az ortodoxok vagy a muszlimok nem esznek disznóhúst?
Desszertnek a szakács fagyit gombócozott. Mangófagyit. Finom volt, lehetett rá kérni csoki- vagy vanília öntete, mézet, fahéjat, kókuszreszeléket, sózatlan földimogyorót.
Napozás
Ebéd után lementünk a medencéhez napozni és úszkálni. Kb 5 óra körül búvárszemüveggel és csutorával sznorkelleztünk. Szintén a derékig érő vízben. Láttunk fekete-fehér csíkos halakat, sárgát, zöldeset, szakállasat, pöttyöset, csókos szájút, és rákot is, meg korallt.
Napnyugtáig napoztunk. Majd zuhany és bár. Sajnos egy csomó német turista érkezett tegnap, velük a csend és a nyugalom kicsekkolt a szállodából. Ezek olyan hangosak és szarnak a másikra. Vagyis nem ezek, hanem ők. A medencénél üvöltöztek, ugráltak, és vízilabdáztak, ami nem lett volna baj, ha a labda nincs többet a parton a napozók között, mint a vízben.
A bárban animációs program volt a gyerekeknek. Ami tök jó nekik, és a szüleiknek, akik lekamerázhatják, ahogy aranyhajú szemük fénye egy bohóckalapos meleg cigánygyerekkel ugrándozik és üvölt. Minekünk már nem annyira happy. Sőt. Zavaró.
Na így készül a homokteve
A főépület bejáratánál van egy fickó, aki színes homokból készít szuveníreket. Sajnos mi se tudtuk kikerülni, mivel minden nap ott megyünk el előtt legalább 6szor. Nagyon élvezetes nézni, ahogy csinálja. Fog egy szép kb 4 dl-es kancsó alakú üveg edényt, amibe egy tölcsér segítségével színes homokokat szór, és rétegez, majd egy bicikliküllő (célszerszám) segítségével formákat, mélyedéseket helyez a homokba. A teve, piramis, pálmafa, naplemente formák már nagyon mennek neki. Tölt, igazit, szór, tömörít, majd a végén valami ragasztó szerű anyagot (állítása szerint tevetejet) önt a végére, amibe még homokot szór. Megköt és kész. Lehet alkudni.
Amúgy kb 3 perc alatt csinál meg egy ilyet. Szerintem csukott szemmel is menne. 🙂
Engem leültetett maga mellé, és úgy csinálta, hogy én fogtam a küllő végét és ő formázott. Izgalmas volt és jó üzleti fogás. Krisztián mondta neki, hogy nagyobb pálmát csináljon. Na, ez feladta neki a leckét. A kész pálmafa úgy néz ki, mintha valami űrszörny lenne a Nyolcadik utas a halálból. Végül is megvettük, a nevünket is ráírta. 150 LE-ről lealkudtuk 135 LE-re, de még ezt is sokaltuk, ezért adott ajándékba még 2 kicsit, amiben teve van naplemente háttérrel.
Jelenleg már ágyban fekszünk, én gépelek, Krisztián a Csontember című filmet nézi angolul, arab felirattal.
Közkívánatra az alábbi adatokkal búcsúzom. Ma reggel 34 celziuszfok volt, a medence vize 31 fokos, a Vörös Tengeré 29 fok. Felhőt nem láttunk az égen.
Puszi nektek:
Kata és Krisztián a nászutasok