Hírek Archívum

Nyilván mindnyájan emlékszünk még a nyár elején lezajlott, meglehetősen nagy port kavart kultúrbalhéra, melynek során látszólag két fél, az egri fiatalok és az egri városvezetés álltak szemben egymással és vívták meg véres csatájukat. Bátor, eltökélt, céljaikért életüket is feláldozni képes ifjú lázadók, szemben az unalmas, szürke, öltönyös emberek tömegével, akiknek célja, hogy elvegyenek tőlük mindent, ami csak egy kicsit is boldogabbá varázsolhatná az életet eme szürke, poros kis városkában számukra. Lángoló utcák, felborogatott kukák, kövekkel bevert kirakatok, együtt skandált jelszavak. Ja, hogy nem is így történt?
  
"Az egri Agria Park bevásárlóközpont egyik épületében, az egykori Dohánygyár volt igazgatósági épületében hamarosan megnyitjuk a város új és izgalmas kreatív kulturális központját. A Dohánygyárban zenészeknek próbatermet, művészeknek műtermet biztosítunk. Az épületben kialakítunk egy klubot, ahol koncertek, előadások, kulturális események lesznek. A Dohánygyárban egy jó kis kávézó/kocsma is helyet kap majd." 
  Ez a lelkesítő bemutatkozás olvasható még ma is a kútba fúlt kulturális központ számára létrehozott facebook oldalon. 

A szöveg különösen szívet melengetően és reménykeltően hangzott még az idei év tavaszán, ám mint azt  mindnyájan tudjuk,  a dolgok  a bíztató kezdetek után pusztán pár hét leforgása alatt kellemetlen fordulatot vettek.
"Egerben a helyi fiatalok nagyot álmodtak, egy helyi művészeti és kreatív-inkubátorházat a város díjnyertes plázájának egyik kihasználatlan épületében. Csakhogy úgy tűnik, a helyi önkormányzat belecsap egy magáncég és egy egyesület által már szinte megállapodott kulturális fejlesztésbe. Emiatt pedig jelen állás szerint mégsem valósul meg Egerben a Dohánygyár Kreatív Kulturális Központ."
 Olvasható a Dohánygyár számára létrehozott facebook oldal megszületése után alig pár héttel később a koncertblog nevezetű oldal által megjelentetett cikkben

 Az ügy természetesen óriási port kavart, az incidensről cikkezett az összes helyi sajtótermék, országos szinten pedig a hvg.hu is lehozott egy rövidebb írást a témában. A kedélyek erősen felkorbácsolódtak, úgy tűnt, a fiatalokat összekovácsolja az unalom és szürkeség elleni tenni kívánás ereje. Háborogtak, tüntettek, aktívnak látszottak.

A legnagyobb kétségbeesés közepette a Dohánygyár projekt, mint alig pár héttel később kiderült, mégis zöld utat kapott, a városvezetés valamiért meggondolta magát, és addigi terveit megváltoztatva mégsem költöztette irodáit a korábban elképzelt helyre, ám erről meglepő módon bizonyos sajtóorgánumok elfelejtettek cikkezni..
 "Csapataink tárgyalásban állnak az Agria Park vezetőségével, és kijelenthetjük, hogy a mai megbeszélés eredményes volt és bizakodásra ad okot. Az Agria Park továbbra is a korábbi feltételek mentén gondolkodik és nyitott az együttműködésre. Az Önkormányzat részéről is pozitív üzenet jött. Most már - úgy néz ki - elkezdhetünk komolyan melózni a Dohánygyár Kreatív Kulturális Központ megvalósításán. Végre." 
 Olvashattuk június hetedikén, azaz lassan négy hónapja a hivatalos facebook oldalon, ám azóta semmi hír. Csend van.

Az egri fiatalok egyetlen darab békés tüntetés után, amely jobban hasonlított egy kerti partyra, mintsem elégedetlenséget kifejező megmozdulásra, feladták a harcot, és belenyugodtak abba, hogy ebben a városban úgysem lesz soha semmi, mert itt a szemét fasiszta vezetés ellehetetlenít mindent. Az persze egyikőjüknek sem fordult meg a fejében, hogy tegyen valami érdemlegeset, próbáljon cselekedni, és a közösségi oldalak virtuális mocsarán kívül is hallassa a hangját. Hiszen elmenni egyszerűbb. Megannyi fórumon olvastam az "ez egy szar hely, el kell takarodni" és "Egerben a fű se nő" jellegű hozzászólásokat és be kell valljam, kissé fáj a szívem.
Fáj, mert ez a generáció képtelen tenni magáért bármit is. Az egyetlen békés tüntetést is a seggük alá kellett pakolni, hogy elmehessenek, átbulizhassanak egy délutánt, majd pedig mikor a templom tornya elüti a tíz órát annak rendje és módja szerint hazamessenek, és mielőtt az anyuci által megvetett, puha ágyban aludnának egyet, azért még hőbörögjenek egy sort az interneten és  a hibákat legkisebb mennyiségben sem magukra vállalva mutogassanak, mindig, szigorúan a másikra. Mert ők sosem hibásak.

 És van is ebben valami... Hiszen aki nem tesz semmit, azt hibáztatni sem lehet, ám nagy valószínűséggel változtatni sem fog a dolgok menetén soha.
 Na de nem baj.... Megszökni még mindig egyszerűbb, mint megszokni, hiszen napjainkban már demokrácia működik, a határok nyitva állnak, a megteremtett jólét pedig már csak egy karnyújtásnyira van tőlünk. És mennyivel egyszerűbb kinyújtani a karunkat aztán pedig letépni a gyümölcsöt, mint magot ültetni, fát nevelni, majd élvezni a saját termést. Mert itt minden szar. Nyilván Dobóék is így gondolták 1552-ben, nem?...

Sajnáljuk, hogy a kulturális központ terve füstbe ment, habár, mi előre láttuk ezt. Mindössze arra lennék kíváncsiak, miért történt így, ahogy? Mi lesz a jövőben? Mi újság a Dohánygyárral, és azokkal az óriási hangú fiatalokkal, akik látszólag kreatívok, lelkesek, ám valójában csak a sült galamb szájukba történő pottyanására várnak? Miért nem lángol a városháza, miért nem készülnek a szamizdat kiadványok és miért nem zajlanak a földalatti rendezvények?

Ja, mert ahhoz meg kellene mozdítani a kisujjunkat...

Tovább

Huzamosabb idejű, a fővárosban történő tartózkodásom alatt megszoktam, hogy a közlekedésnek bizony ára van. Éppen ezért nem is vásároltam soha vonaljegyet. Természetesen nem mondom, hogy ebből kifolyólag nem adódott semmilyen jellegű problémám, na de itt persze pusztán apró-cseprő dolgokra kell gondolni. Például jegy és bérlet teljes hiánya végett a metróvonalakat nem vehettem igénybe, így az általam meghatározott célállomásra minden esetben a földalatti közlekedés kiszűrésével kellett eljutnom. Azonban szerencsére útvonalaim megtervezésében ilyen esetekben kiváló segítséget nyújtott a bliccelők egyik remek segédeszköze, a BKV Zrt. útvonalkészítő alkalmazása. Felszíni tömegközlekedési jűrművel történő utazás esetén semmi másra nem kellett figyelnem, kizárólag a megállóban álldogáló, rikító színű láthatósági mellényt viselő alakokra, s ha észrevettem egyet-kettőt ezekből a roppant kellemetlen személyekből, hát semmi más dolgom nem volt, mint komótosan leszállni az adott megállóban és megvárni a következő járat érkezését.

Mindezen magánjellegű információk megosztásával arra szeretnék kilyukadni, hogy a háromszázhúsz forintos jegyárat már Budapesten is irreálisan drágának tartottam, pedig ott Egerhez képest elég jelentős távolságok vannak, ráadásul ötpercenként indul busz a város minden pontjára, jár villamos, jár troli, HÉV, na meg metró és az éjszakai közlekedést már ugye ne is említsük. Ehhez mérten tehát miért ne találjam drágának az itthoni, háromszáz forintos jegyárat? Mit is kapok eme pénzösszegért cserébe, melyet akár egy korsó sörre is költhetnék egy barátaimmal töltött, kedélyes este folyamán ahelyett, hogy a beépített légkondicionálást teljes mértékben mellőző, koszos és büdös Volán járatokon nyomorogjak az ingyen utazó, szatyrukban hordós káposztát, fokhagymás kolbászt vagy épp hatnapos tetemeket szállító nyugdíjas hölgyek közt?

Egyszerű a válasz: A nagy semmit és talán még annál is jóval kevesebbet. Nem elég ugyanis,hogy az év eleji menetrend-módosítással több, hasznos járatot is véglegesen töröltek, vagy ritkították közleledésüket, az Agria Volán Zrt. a tanév végének elérkeztével arra hivatkozva, hogy csökken az utasforgalom, még több járat megszüntetését helyezte kilátásba. Joggal, gondolhatnánk, hiszen ha nincs utas, minek az a sok busz? Sajnos mint potenciális busszal közlekedő csóró, a "nincs utas" kitételnek nap mint nap az ellenkezőjét tapasztalom. Ráadásul a hétköznap délelőttök folyamán nem elég az átlagos nyomorgás, a Volán mintha direkt orális szexre is akarná kényszeríteni az egyszeri, utazásért súlyos összegeket fizető állampolgárt, a délutáni vagy esti forgalomban javában közlekedő, nagyobbnál nagyobb csuklós járatok helyett, valami érthetelten oknál fogva előszeretettel alkalmaz fele akkora, csukló nélküli verziókat. Ami télen sem kellemes, nyáron pedig egyértelműen maga a pokol.

Persze távol álljon tőlem az egyszerű proli mindennapos hőbörgése. Hogy büdös van, hogy meleg van, hogy kevés a járat, sok a nyugdíjas, tahók az ellenőrök és náluk is nagyobb tahók a buszsofőrök. Tahóság témakörében az utasokat sem kell ám félteni, de ez már egy másik történet. Én mindössze egyetlen dologra lennék kíváncsi: Miért háromszáz forint a buszjegy egy olyan városban, ahol tulajdonképpen nincsenek igazi távolságok, ahol a buszjáratok száma egyre csökken, és ahol igazából az összes ellenőrt ki lehetne rúgni a fenébe, ugyanis évek óta kizárólag érvényes bérlet vagy jegy felmutatásával lehet a járművekre felszállni? Hová megy ez a pénz?

Na de mindegy is, hiszen úgysem fogok választ kapni soha. Na meg amúgy is érvénytelen bérlettel utazok már legalább három éve...

Tovább