Hírek Archívum

  • Továbbra is a NAV Infóvonalon kérhető segítség

    Továbbra is a NAV Infóvonalon kérhető segítség

    A jövőben a NAV Infóvonalának általános információs szolgáltatását, valamint a nem egyedi ügyekhez kapcsolódó kérdések megválaszolását az országos Tájékoztatási Igazgatóság látja el. Az adóhivatal közleményében hozzáteszi, az ügyfelek a kérdéseket tová...

    Tovább

  • A számítástechnikai és telekommunikációs üzleteket ellenőrzi a NAV

    A számítástechnikai és telekommunikációs üzleteket ellenőrzi a NAV

    Márciusban a számítástechnikai és telekommunikációs üzleteket ellenőrzi a NAV Heves Vármegyei Adó- és Vámigazgatósága. Mint írják, ezúttal a nyugta- és számlaadást, az online pénztárgép használatát, az áruk eredetét, valamint a foglalkoztatás szabálysz...

    Tovább

  • A tahóság csimborasszója

    A tahóság csimborasszója

    Hülyegyerek az ünnepek előtt "biztos, ami biztos" alapon még összebaszta a Bazilikát.


    Névtelen olvasónktól érkezett a fotó a sem graffitinek, sem tag-nek nem nevezhető kriksz-krakszról, ami a Bazilika oldalán éktelenkedik. Mindenesetre gratulálunk a készítőnek a gyönyörű vonalvezetéshez, a dizájnos, ámde olvasható betűkhöz és az ízléses színválasztáshoz.
    Reméljük, a szülei büszkék rá, és a szeretet ünnepén egy adag friss lószarral honorálják munkáját a karácsonyfa alatt.

    Mindenki másnak kellemes ünnepeket kíván a blog, ami hol működik, hol nem.

    (egyébként a graffitisekkel általában véve nincs semmi bajunk. -szerk.)

    Tovább

  • Nincs jobb programod a hétvégére? Menj el verekedni!

    Nincs jobb programod a hétvégére? Menj el verekedni!

    Nem elégítenek ki az irodalmi estek, a méregdrága borszalonok, a Gödör hányásbűzös aurája, vagy az elképesztően sematikus, semmitmondó fellépőkkel operáló FesztEger? Netalántán a kedvenc boltod is zárva lesz vasárnaponként az Agria Parkon belül, és nem tudsz kedvedre nézelődni, lézengeni, szórni a kemény munkával megkeresett forintjaidat? Sebaj, nincs okod a búsulásra, van ugyanis megoldás, mi találtunk neked egy kiváló programot Eger belvárosában! Idd le magad a sárga földig, és húzzál elfelé verekedni!!!4



    Rendhagyó "megemlékezés" Egerben

    Bejelentés érkezett a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság ügyeletére 2015. március 15-én 3 óra 30 perc körül, miszerint az egri Széchenyi úton lévő egyik vendéglátóhelyen több személy hangoskodik, verekedik.A rendőrök az adatgyűjtés során megállapították, hogy a vendéglátóhelyen egy egri férfi szóváltást követően többször arcon ütötte a sértettet, majd távozott.


    Olvashattuk ma délelőtt a Heves Megyei Bűnügyek Facebook oldalán a közleményt. A magyar virtus március 15.-e alkalmából kiütközni látszott, az elkövetőt pedig azóta elkapták és garázdaság alapos gyanúja ellen emeltek ellene vádat. Nos, ez így van rendjén. Az eset azonban mostanság nem egyedi, sőt, volt ennél már az elmúlt hetekben sokkal rosszabbra is példa.

    Múlthéten egy fiatal hölgy számolt be közösségi profilján arról, hogy a Széchenyi utca kellős közepén, a McDonalds épülete előtt verte öccsét majdhogynem félholtra egy maroknyi suttyó. Ez esetben nem egy egyszerű, duhajkodni vágyó panelproliról, hanem 8-10 fős, szervezett bandáról volt szó, akik az áldozattól nem tulajdonítottak el semmit, csupán brahiból, rendkívül unfair körülmények között fogták, és jól helybenhagyták. Az esetről azóta különösebb szó nem esett a sajtóban, erről arra merünk következtetni, hogy az egri rendőrkapitányság nagyon elfoglalt lehet, ugyanis még azóta sem kerítették kézre az elkövetőket. Még annak ellenére sem, hogy a Széchenyi utcában olyannyira sok térfigyelő kamera van, hogy már két kezünkön alig bírnánk megszámolni azokat.

    Nos, mi itt a szerkesztőség berkein belül tökéletesen megértjük és támogatjuk az egészséges bunkóságot bizonyos mértékig, de ami sok, az azért már mégis csak sok! A verekedés, kérem, az két férfiember között, kiegyenlített erőviszonyok között zajlik, és az ilyesféle barbár szórakozást folytató, elmebeteg hordákat reményeink szerint a sitten fogják hamarosan hajoltatni a szappanért és száraz pénisszel erőteljesen farbatoszni. Addig is, amennyiben nincs jobb programunk, ne legyünk restek! Kerekedjünk fel, nézelődjünk, és kérdezősködjünk. Ha pedig egyetlen embert is meglátunk valahol az említett szarjankók közül, ne sajnáljuk az energiát, és verjük ki belőle még a szart is! Hasonlóan járhatunk el kukákat borigató, táblákat döntögető, telefonfülkék üvegét betörő fiatalokkal szemben is. A lényeg, hogy legyünk mindig gentleman-ek, és kizárólag a párbaj fair szabályai szerint, úrias módon verjük be az orrukat, és tegyük helyre gondolkodásmódjukat!

    Kellemes, hasznosan töltött hetet kívánunk minden egyes olvasónknak!

    Tovább

  • Azt hitted, már elég mélyen van az egri szellemi élet? Tévedtél!

    Azt hitted, már elég mélyen van az egri szellemi élet? Tévedtél!

    Oravecz Nóra, hivatásos közhelybűvész-kisasszony jön ugyanis holnap este kis városunkba előadást tartani!!4


    Elővételben potom 1200 forint ellenében válthattok a csodás eseményre jegyet, amiben hidegtálas fogyasztás is benne foglaltatik, az elpusztult agysejtek számát azonban nem fedezi senki.

    Erős a gyanúnk egyébként, hogy a művésznő nem először jár Egerben, pár nappal ugyanis ezt a csodás bölcsességet fotóztuk a belváros egyik húgyszagú kapualjában, és gyanítjuk, hogy a hatalmas életbölcsesség az ő tollából származhat. Amennyiben mégsem, az elkövetőnek javasoljuk, hogy azonnal jelentessen meg egy könyvet!


    (Ha valaki esetleg nem ismerné a fentebb emlegetett hölgy munkásságát, itt olvashat róla bővebben)

    Tovább

  • A Kepes Központ le van szarva!

    A Kepes Központ le van szarva!

    Mármint ez nem vicc... Szó szerint tiszta kula az egész.


    Hatalmas kaksikupac (egészen pontosan guanó) éktelenkedik ugyanis a kortárs művészeti intézmény főutcai bejárata melletti oszlopokon és ablakpárkányokon.



    Kinek állhat ez érdekében? Nyitrai!?? Habis!!?? Esetleg Orbán!!4?3 Netalálnán PUTYIN!!???!4
    A lehetséges válaszokat kommentben legyenek szívesek meghagyni!


    Tovább

  • REHABILITÁLTÁK LENKEY JÁNOS SZÜLŐHÁZÁT – avagy Miújság a Széchenyi utczában? #01.

    REHABILITÁLTÁK LENKEY JÁNOS SZÜLŐHÁZÁT – avagy Miújság a Széchenyi utczában? #01.

    Úgy látszik a belvárosi felújítások, a Dobó tér feltúrása, a parkolóház konstrukciója és megannyi bokros teendő mellett az egri városatyák a Líceum és a nagyposta által határolt kereteken kívül is tudnak gondolkodni, és nem ülnek tétlenül learatott babérjaikon. A minap ébredtünk rá ama remek tényre ugyanis, hogy a helyi születésű,  1848-'49-es szabadságharcban szerepet vállaló honvédtábornok, Lenkey János sorsára hagyott szülőházát végre nemzeti nagyjainkhoz méltó módon rehabilitálták!


    Mielőtt a kedves olvasó azt gondolná, hogy a jobbra látható fotót szemfüles módon a felújítások megkezdése előtt, esetlegesen azok végbemenetele közben készítettük, ki kell, hogy ábrándítsuk eme tévképzetéből. Képünk ugyanis az egri honvédtábornok felújított szülőházának végleges állapotát ábrázolja!

    Noha valójában fogalmunk sincs arról, hogy kinek is a keze van  eme remek, szemet gyönyörködtető munkában, (meglehet, hogy mindössze egy lelkes, tenniakarástól túlfűtött városlakó próbálta szebbé tenni Lenkey csúnyán elhanyagolt, egykori otthonát, esetlegesen valaki figyelemfelkeltés céljából meszelte körbe a tábornok emléktábláját) mindenesetre mi valahogy az alábbi módon tudjuk elképzelni a hatalmas felújítást megelőző események lezajlását:

    - Te Józsi, figyelj már, valamit csinálnunk kellene ezzel a házzal ott a sarkon a régi kórház mellett! Tudod...
    - A Lenkey?
    - Az, az... Évek óta panaszkodnak a külsejére.
    - Hát jó, csak tudod mi van a költségvetéssel... Parkolóház, városrehab, kurv...izé... Nagyon megcsappant a büdzsé!
    - Hát jólvan, tudom én, de csak van valami kőműves ismerős vagy festő rokon aki meg van szorulva, nem?
    - Elköltöztek, éhenhaltak, ez-meg az... De tudod mit, van az a vödör diszperzit a raktárban, azzal a...
    - A Sanyi elvitte lefesteni a sufnit. Épp hogy az alján hagyott valamit...
    - Nem baj, felhígítjuk kicsit, a Döme fia meg kimegy azt körbekeni az emléktáblát! Egy tízesért simán megcsinálja!
    - Remek! Legyen akkor húsz, de ez az utolsó ajánlat!

    Egyébként úgy látszik, tényleg meglehetősen kevés volt a maradék diszperzit, ugyanis nemhogy a teljes átfestésre, de még az épület oldalán virító kézjegyek eltávolítására sem maradt már belőle.

    Tovább

  • PROGRAMAJÁNLÓ: IGAZMONDÓK

    PROGRAMAJÁNLÓ: IGAZMONDÓK



    Csak hogy ne mondjátok, hogy a sok negatívkodás mellett semmi jót nem veszünk észre, ami a városunkban történik:

     Kiváló programlehetőség kínálkozik a kultúrára szomjas nagyközönség számára most szombaton, egészen pontosan március 8.-án, 16:00 órai kezdettel, a Széchenyi úti Kepes Intézetben (ex-Ifjúsági Ház, Művészetek Háza), ahol az Igazmondók című kiállítás megnyitójára kerül sor.

     A kiállító művészek között (csak hogy pár nevet említsünk) helyet kap a Munkácsy díjas polihisztor, FeLugossy László, a Tudósok formáció kezdeti időszakából is ismert Bada Dada, azaz Bada Tibor (aki sajnálatos módon néhány éve távozott az élők soraiból), valamint helyi vonatkozásban a táblaképeivel és matricáival egri lakosokat nap mint nap elgondolkodtató és megmosolyogtató utcaművész, Fekete „Sior” Valér.  (A teljes névsort lásd a bal oldalt megtekinthető plakáton)

     A társadalomkritikus tárlat egészen június közepéig lesz megtekinthető.

    Megnyitja: Balázs Kata művészettörténész
    Kurátor: Paksi Endre Lehel (Nem, nincs köze az öregedő rockénekeshez, tudtunkkal legalábbis...)

    A szervezők minden vendégnek egy pohár borral kedveskednek, szóval ha másért nem, legalább inni menjetek el! Bővebb információért látogassátok a Kepes Intézet honlapját és az esemény facebook oldalát



    forrás: partmagazin.hu, Fekete Valér Sior facebook oldala

    Tovább

  • "NÉMA NÉP, ÜRES FALAK" – Nincs többé legálfal Eger szívében?

    "NÉMA NÉP, ÜRES FALAK" – Nincs többé legálfal Eger szívében?

    Eltűntek a nyakatekert betűk, a groteszk lények és a szikrázó színek a Leányka úti aluljáróból. Nincs többé legális festési lehetőség a belvárosban?


     Tegnapi céltalan bolyongásom során (gyakran bolyongok céltalanul...) úgy döntöttem, a Leányka úti aluljáró felé veszem az irányt. A város szívében, egészen a vár mellett elhelyezkedő építmény ugyanis roppant kedves hely a számomra. Ha rossz napom van, vagy ha csak épp unatkozom, gyakran sétálok errefelé, nézegetve az alagút falára festett, furcsa, színes ábrákat, a megannyi ismeretlen kéz által a korlátokra rótt krisz-kraksznak tűnő névjegyeket, és ezek láttán kissé jobb hangulatban folytatom tovább barangolásom, mondván, ebben a városban élet van. Arctalan, névtelen, de mindenképp aktív, kreatív és tevékeny élet.
    Tegnap a puszta unalom vezérelt csupán át a vasúti sínek alatt húzódó alagúton, ám már a bejáratnál majd' infarktust kaptam, hiszen eme pezsgő, földalatti élet legkisebb szikrái is nyomtalanul tűntek el egyik napról a másikra. Az egykor színektől szikrázó falakat ugyanis dolgos kezek felsőbb utasításra egytől egyig csont fehérre meszelték.

    A Leányka úti aluljárót valamikor a kilencvenes évek derekán nevezte ki a város a graffititsek számára létesített legálfalnak, majd a későbbiekben, a kétezres évek elején próbálták újra kriminalizálni, mondván frekventált helyen való elhelyezkedése miatt összefirkált falaival rontja a városunkról megalkotott képet a turisták szemében. Ez a terv nem igazán jött be, a frissen átkent falak csakhamar újra megteltek élettel, és ha egy ideig nem is teljesen hivatalosan, de a hely újra legális graffitifalként működött, olyan alkotók munkáival, akik időt, pénzt és energiát nem kímélve tették színessé az arra járó városlakók és kíváncsi turisták mindennapjait.
    Nem mondok nagyot akkor, mikor azt állítom, hogy ezen falakon komoly, galériák falain függő képeket megszégyenítő művek születtek. Sétáim során nem egyszer láttam, hogy az itt készült munkákkal turisták pózolnak, fotók készülnek, melyek később az intenerten kötnek ki, ezzel is népszerűsítve porlepte, szürke városkánkat. Most pedig nincs más, csak a vakító fehérség...

     Ám első riadalmunk alaptalan, a helyzet ugyanis nem teljesen úgy néz ki, ahogyan elképzeltük. A heol.hu cikke szerint a falakat nem véglegesen mázolták vakító fehérre, csak afféle újrakezdésképp, motivációként az újabb, igényes alkotások létrehozására.
    Rázsi Botond alpolgármester elmondása szerint ugyanis sok panasz érkezett az egyre inkább lelakott állapotban lévő aluljáró graffitijeire, összefirkált, elrondított mivoltukra, ezért a korábbi alkotásokat eltüntetve, újaknak helyet adva kenték fehérre a falakat.
    Rázsi úr azt is megemlítette, hogy az újradekorálás ügyében már felvette a kapcsolatot egy budapesti graffitis csoporttal.
    Témajavaslatunk is van ám: szeretnénk, ha valamennyire egri lenne a fal, akár a Gárdonyi-emlékévhez is kapcsolódhatna – mondta az alpolgármester.
    Az ügyben tehát mindössze egyetlen kérdés vetődik fel: Az újrakezdés és a felbérelt művészek által történő dekoráció után megmarad-e a hely egykori szabad, közösségi szelleme? Ragadhat-e festéket és alkothat-e bármely, illegalitást félretevő graffitis a Leányka úti aluljáró falai közt, vagy pedig egy felbérelt, kis csoport által kisajátított, saját utcai galériát kapunk ehelyett a régi legálfal helyére?

    Így vagy úgy, természetesen mindkét esetben jobban örülünk, mintha a falak puszta fehéren, sár- és húgyfoltoktól, vagy épp "Szeretlek Mari!" feliratoktól elcsúfítva éktelenkednének a város szívében.

    Ivan Ivanovics Maszopszkij

    Tovább

  • Mi újság a Dohánygyárral?

    Mi újság a Dohánygyárral?

    Nyilván mindnyájan emlékszünk még a nyár elején lezajlott, meglehetősen nagy port kavart kultúrbalhéra, melynek során látszólag két fél, az egri fiatalok és az egri városvezetés álltak szemben egymással és vívták meg véres csatájukat. Bátor, eltökélt, céljaikért életüket is feláldozni képes ifjú lázadók, szemben az unalmas, szürke, öltönyös emberek tömegével, akiknek célja, hogy elvegyenek tőlük mindent, ami csak egy kicsit is boldogabbá varázsolhatná az életet eme szürke, poros kis városkában számukra. Lángoló utcák, felborogatott kukák, kövekkel bevert kirakatok, együtt skandált jelszavak. Ja, hogy nem is így történt?
      
    "Az egri Agria Park bevásárlóközpont egyik épületében, az egykori Dohánygyár volt igazgatósági épületében hamarosan megnyitjuk a város új és izgalmas kreatív kulturális központját. A Dohánygyárban zenészeknek próbatermet, művészeknek műtermet biztosítunk. Az épületben kialakítunk egy klubot, ahol koncertek, előadások, kulturális események lesznek. A Dohánygyárban egy jó kis kávézó/kocsma is helyet kap majd." 
      Ez a lelkesítő bemutatkozás olvasható még ma is a kútba fúlt kulturális központ számára létrehozott facebook oldalon

    A szöveg különösen szívet melengetően és reménykeltően hangzott még az idei év tavaszán, ám mint azt  mindnyájan tudjuk,  a dolgok  a bíztató kezdetek után pusztán pár hét leforgása alatt kellemetlen fordulatot vettek.
    "Egerben a helyi fiatalok nagyot álmodtak, egy helyi művészeti és kreatív-inkubátorházat a város díjnyertes plázájának egyik kihasználatlan épületében. Csakhogy úgy tűnik, a helyi önkormányzat belecsap egy magáncég és egy egyesület által már szinte megállapodott kulturális fejlesztésbe. Emiatt pedig jelen állás szerint mégsem valósul meg Egerben a Dohánygyár Kreatív Kulturális Központ."
     Olvasható a Dohánygyár számára létrehozott facebook oldal megszületése után alig pár héttel később a koncertblog nevezetű oldal által megjelentetett cikkben

     Az ügy természetesen óriási port kavart, az incidensről cikkezett az összes helyi sajtótermék, országos szinten pedig a hvg.hu is lehozott egy rövidebb írást a témában. A kedélyek erősen felkorbácsolódtak, úgy tűnt, a fiatalokat összekovácsolja az unalom és szürkeség elleni tenni kívánás ereje. Háborogtak, tüntettek, aktívnak látszottak.

    A legnagyobb kétségbeesés közepette a Dohánygyár projekt, mint alig pár héttel később kiderült, mégis zöld utat kapott, a városvezetés valamiért meggondolta magát, és addigi terveit megváltoztatva mégsem költöztette irodáit a korábban elképzelt helyre, ám erről meglepő módon bizonyos sajtóorgánumok elfelejtettek cikkezni..
     "Csapataink tárgyalásban állnak az Agria Park vezetőségével, és kijelenthetjük, hogy a mai megbeszélés eredményes volt és bizakodásra ad okot. Az Agria Park továbbra is a korábbi feltételek mentén gondolkodik és nyitott az együttműködésre. Az Önkormányzat részéről is pozitív üzenet jött. Most már - úgy néz ki - elkezdhetünk komolyan melózni a Dohánygyár Kreatív Kulturális Központ megvalósításán. Végre." 
     Olvashattuk június hetedikén, azaz lassan négy hónapja a hivatalos facebook oldalon, ám azóta semmi hír. Csend van.

    Az egri fiatalok egyetlen darab békés tüntetés után, amely jobban hasonlított egy kerti partyra, mintsem elégedetlenséget kifejező megmozdulásra, feladták a harcot, és belenyugodtak abba, hogy ebben a városban úgysem lesz soha semmi, mert itt a szemét fasiszta vezetés ellehetetlenít mindent. Az persze egyikőjüknek sem fordult meg a fejében, hogy tegyen valami érdemlegeset, próbáljon cselekedni, és a közösségi oldalak virtuális mocsarán kívül is hallassa a hangját. Hiszen elmenni egyszerűbb. Megannyi fórumon olvastam az "ez egy szar hely, el kell takarodni" és "Egerben a fű se nő" jellegű hozzászólásokat és be kell valljam, kissé fáj a szívem.
    Fáj, mert ez a generáció képtelen tenni magáért bármit is. Az egyetlen békés tüntetést is a seggük alá kellett pakolni, hogy elmehessenek, átbulizhassanak egy délutánt, majd pedig mikor a templom tornya elüti a tíz órát annak rendje és módja szerint hazamessenek, és mielőtt az anyuci által megvetett, puha ágyban aludnának egyet, azért még hőbörögjenek egy sort az interneten és  a hibákat legkisebb mennyiségben sem magukra vállalva mutogassanak, mindig, szigorúan a másikra. Mert ők sosem hibásak.

     És van is ebben valami... Hiszen aki nem tesz semmit, azt hibáztatni sem lehet, ám nagy valószínűséggel változtatni sem fog a dolgok menetén soha.
     Na de nem baj.... Megszökni még mindig egyszerűbb, mint megszokni, hiszen napjainkban már demokrácia működik, a határok nyitva állnak, a megteremtett jólét pedig már csak egy karnyújtásnyira van tőlünk. És mennyivel egyszerűbb kinyújtani a karunkat aztán pedig letépni a gyümölcsöt, mint magot ültetni, fát nevelni, majd élvezni a saját termést. Mert itt minden szar. Nyilván Dobóék is így gondolták 1552-ben, nem?...

    Sajnáljuk, hogy a kulturális központ terve füstbe ment, habár, mi előre láttuk ezt. Mindössze arra lennék kíváncsiak, miért történt így, ahogy? Mi lesz a jövőben? Mi újság a Dohánygyárral, és azokkal az óriási hangú fiatalokkal, akik látszólag kreatívok, lelkesek, ám valójában csak a sült galamb szájukba történő pottyanására várnak? Miért nem lángol a városháza, miért nem készülnek a szamizdat kiadványok és miért nem zajlanak a földalatti rendezvények?

    Ja, mert ahhoz meg kellene mozdítani a kisujjunkat...


    dr. gonzo


    Tovább