A Szerző Archívuma

  • Családi ügyeink a magánügyeink

    Családi ügyeink a magánügyeink


    cosa-nostra.jpg

    Előre szólunk, hogy ez meredek lesz és hosszú. Mert van egy városka, és talán Móricz Zsigmond Rokonok műve is itt játszódott, de talán nem változott semmi e nagy magyar ugaron, mert akár ma is játszódhatna. Nem ragozzuk, most is játszódik.

    Elég csak egy ici-picit mélyebbre túrni az utóbbi idők eseményeiben és máris egy elborzasztó kép kerül elénk. Egerben is megy a fúrás-faragás, a vargabetűk, a hátbatámadás és egymás gáncsolása. Csak éppen erről az átlag egri semmit nem tud. Nem szabad tudnia, mert kedvenc politikusaink, vezetőink rossz színbe kerülnének. És nem szabad megtudni szélesebb köröknek sem, mert akkor az érdekek sérülnek és esetleg nem lehet tovább játszani a jófiúsat és megbukik a sikerpropaganda és akkor az a vég.

    Mégis, hogyan lehet az, hogy a város színháza igazgatójának felesége egyben alpolgármester is?  Rendben, előbb volt feleség, és előbb  volt alpolgármester asszony, mintsem a férj színidirektor, de nem volt egy percig sem probléma átlépni etikai kérdéseken. Egyrészt  maga mondta, hogy nem fog színészkedni, másrészt minden felnőtt korú ember tisztában kell legyen azzal, hogy egy önkormányzatban az alá-fölé rendeltségi viszonyoknál legalábbis pikáns a férj-feleség kapcsolat. Főleg, ha az alpolgármesterség a kulturális területekre terjed ki elsősorban. De ez nyilvánvalóan sem őket, sem a kinevezőiket nem zavarja. Kicsi hab a tortán, hogy a családi vállalkozás annyival előrébb tart, hogy még a gyermek is a színházban kapott munkát, de családon belüli kérdéseket tényleg ne feszegessünk. Versfelmondás és színházi próba rendben van, de a Székhelyi-ügyben tőle egy szót sem hallottunk a magyar kultúra védelmében. Értse ezt mindenki a saját szája íze szerint, de a csend mindennél többet mutat. Alpolgármester asszonyunk is csak sunyin hallgatott, a háttérből viszont osztja az észt.

    Aztán itt a színházigazgató úr, mint önmaga. Kész szerencse, hogy van, és bármennyire szeretnénk elfogadni, hogy nem ő, és színházvezetői képességei miatt került leszálló ágba a Gárdonyi Géza Színház, nehéz nem elvonatkoztatnunk.  Itt a legutóbbi eset, tessék, lehet érdeklődni, hogy mégis ki miatt, kinek a bosszúhadjárata miatt kellett milliókat fizetni egy táncosnak, akit korábban sikerült elkergetni ebből a városból? Mindegy is, nem? Jöttek újak, a régieket meg elfelejtjük. Egyébként pedig a per magánügy.

    És máris itt a következő játékos, illetve duett. Mégis hogy lehet az, hogy egy polgármester és a város jegyzője, ha nem is jegyben, de együtt járnak? Senkit nem zavar ez a helyzet? Illedelmesen elfordulunk, hisz ez mégiscsak magánügy? Egy ilyen kapcsolat nem befolyásol alapvetően semmilyen városházi vagy önkormányzati folyamatot? Dehogynem, mindjárt látszani is fog.

    Helyben vagyunk a Székhelyi-üggyel. Nézzük vezetőink gyönyörű leszereplését. Az ügy nyomán a polgármester nem észlelte vagy nem jelezték neki, hogy mekkora baj lehet ebből.  Megpróbálták elsinkófálni az ügyet, ehelyett elbénázták. A Művészetek Háza vezetője és jegyzőasszony jóbarátok. Ez magánéletben is rendben lenne. Művészetek Háza vezetőnője és az EVAT vezetője, nemzetes kapitány urunk is a puszta barátságnál erősebb kötelékben vannak. Kapitány urunk ládd, egyszerre lokálpatrióta, meg fertálymester vezető, meg még ki tudja micsoda. Miután mindenki kizsidózta magát kedvére és az ukáz is megérkezett fentről, hogy a kapitány érdemei elismerése mellett távozhat, a kapitány kiterítette lapjait. Barátság és harcos évek ide vagy oda, úgy megfogta mindenki egymás farkát rágörcsölt kézzel, hogy nem tudják elereszteni a mai napig. Jött is az ellencsapás, hogy rendben, ha velem packáztok akkor én viszem a pereputtyot, fertálymesterestűl meg lokálpatriótástúl. De az ügyben nem csak ők itt a díszvirágok. Vannak itt a sötét lyukak mélyén csendben meghúzódó további szereplők, akik legszívesebben a sötétben is maradnának. Egyszerű porhintés az, hogy egy bizottsági elnök lemond és otthagyja a bizottságot, mert ehelyett úgy kellett volna kirúgni a testületből, maguk közül, pártból  (KDNP-ből), hogy a lába nem éri a földet, ehelyett egy-két millió a pártkasszába vándorolt, szék megmentve, és lássatok csodát, új iroda várja a tisztelt egrieket a Vörösmarty úton. De ott a másik sötétben bujkáló, az igazi kavaró, a polgári körös. Na aztán ő is jól bemattolta a polgármesterünket. Ha úgy alakul, akkor az a csapat is szépen kihátrál a polgi mögül, és akkor ennyi is lett volna a történet.

    Említetteken kívül még egy idősebb alpolgármester és egy-két  képviselő is beszállt tavaly a letiltásba, de erről sem tud a közvélemény. Égtek a vonalak, forrósodott a helyzet, csak éppen senki, senki nem volt annyira tökös, hogy a sarkára álljon és azt mondja, hogy elég!

    Aztán itt időközi választás kérdése is. Lemond a képviselő? Nem mond le? Vele aztán ne taktikázzon senki, még a Fidesz se húzzon ujjat vele, mert szól apunak, aki a Lokálpatrióták fő alakja, aztán lesz forrásmegvonás meg kerékpárút letiltás. Jön amonnan is, hogy nem kellene nagyon zavarni a gyereket, nem éppen most szállt füstbe évi 20-30000 tonna fára kötött szerződés? Nem lesz biomassza fűtőmű Egerben, így nem lesz kinek eladni a fát, így nem lesz támogatás sem. Szóval legyen ez a lemondás  a gyerek magányügye, jó?

    Tisztelt olvasók, tisztelt egriek!

    Ez folyik Egerben, ilyen pitiáner összefonódások és kapcsolati hálók fojtják meg városunkat. Nem akarunk tanácsokat adni a jövőre, de tényleg így kell ennek lennie? Ez a normális?

    Ja és van folytatás.

    Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

    Tovább

  • Családi ügyeink a magánügyeink

    Családi ügyeink a magánügyeink


    cosa-nostra.jpg

    Előre szólunk, hogy ez meredek lesz és hosszú. Mert van egy városka, és talán Móricz Zsigmond Rokonok műve is itt játszódott, de talán nem változott semmi e nagy magyar ugaron, mert akár ma is játszódhatna. Nem ragozzuk, most is játszódik.

    Elég csak egy ici-picit mélyebbre túrni az utóbbi idők eseményeiben és máris egy elborzasztó kép kerül elénk. Egerben is megy a fúrás-faragás, a vargabetűk, a hátbatámadás és egymás gáncsolása. Csak éppen erről az átlag egri semmit nem tud. Nem szabad tudnia, mert kedvenc politikusaink, vezetőink rossz színbe kerülnének. És nem szabad megtudni szélesebb köröknek sem, mert akkor az érdekek sérülnek és esetleg nem lehet tovább játszani a jófiúsat és megbukik a sikerpropaganda és akkor az a vég.

    Mégis, hogyan lehet az, hogy a város színháza igazgatójának felesége egyben alpolgármester is?  Rendben, előbb volt feleség, és előbb  volt alpolgármester asszony, mintsem a férj színidirektor, de nem volt egy percig sem probléma átlépni etikai kérdéseken. Egyrészt  maga mondta, hogy nem fog színészkedni, másrészt minden felnőtt korú ember tisztában kell legyen azzal, hogy egy önkormányzatban az alá-fölé rendeltségi viszonyoknál legalábbis pikáns a férj-feleség kapcsolat. Főleg, ha az alpolgármesterség a kulturális területekre terjed ki elsősorban. De ez nyilvánvalóan sem őket, sem a kinevezőiket nem zavarja. Kicsi hab a tortán, hogy a családi vállalkozás annyival előrébb tart, hogy még a gyermek is a színházban kapott munkát, de családon belüli kérdéseket tényleg ne feszegessünk. Versfelmondás és színházi próba rendben van, de a Székhelyi-ügyben tőle egy szót sem hallottunk a magyar kultúra védelmében. Értse ezt mindenki a saját szája íze szerint, de a csend mindennél többet mutat. Alpolgármester asszonyunk is csak sunyin hallgatott, a háttérből viszont osztja az észt.

    Aztán itt a színházigazgató úr, mint önmaga. Kész szerencse, hogy van, és bármennyire szeretnénk elfogadni, hogy nem ő, és színházvezetői képességei miatt került leszálló ágba a Gárdonyi Géza Színház, nehéz nem elvonatkoztatnunk.  Itt a legutóbbi eset, tessék, lehet érdeklődni, hogy mégis ki miatt, kinek a bosszúhadjárata miatt kellett milliókat fizetni egy táncosnak, akit korábban sikerült elkergetni ebből a városból? Mindegy is, nem? Jöttek újak, a régieket meg elfelejtjük. Egyébként pedig a per magánügy.

    És máris itt a következő játékos, illetve duett. Mégis hogy lehet az, hogy egy polgármester és a város jegyzője, ha nem is jegyben, de együtt járnak? Senkit nem zavar ez a helyzet? Illedelmesen elfordulunk, hisz ez mégiscsak magánügy? Egy ilyen kapcsolat nem befolyásol alapvetően semmilyen városházi vagy önkormányzati folyamatot? Dehogynem, mindjárt látszani is fog.

    Helyben vagyunk a Székhelyi-üggyel. Nézzük vezetőink gyönyörű leszereplését. Az ügy nyomán a polgármester nem észlelte vagy nem jelezték neki, hogy mekkora baj lehet ebből.  Megpróbálták elsinkófálni az ügyet, ehelyett elbénázták. A Művészetek Háza vezetője és jegyzőasszony jóbarátok. Ez magánéletben is rendben lenne. Művészetek Háza vezetőnője és az EVAT vezetője, nemzetes kapitány urunk is a puszta barátságnál erősebb kötelékben vannak. Kapitány urunk ládd, egyszerre lokálpatrióta, meg fertálymester vezető, meg még ki tudja micsoda. Miután mindenki kizsidózta magát kedvére és az ukáz is megérkezett fentről, hogy a kapitány érdemei elismerése mellett távozhat, a kapitány kiterítette lapjait. Barátság és harcos évek ide vagy oda, úgy megfogta mindenki egymás farkát rágörcsölt kézzel, hogy nem tudják elereszteni a mai napig. Jött is az ellencsapás, hogy rendben, ha velem packáztok akkor én viszem a pereputtyot, fertálymesterestűl meg lokálpatriótástúl. De az ügyben nem csak ők itt a díszvirágok. Vannak itt a sötét lyukak mélyén csendben meghúzódó további szereplők, akik legszívesebben a sötétben is maradnának. Egyszerű porhintés az, hogy egy bizottsági elnök lemond és otthagyja a bizottságot, mert ehelyett úgy kellett volna kirúgni a testületből, maguk közül, pártból  (KDNP-ből), hogy a lába nem éri a földet, ehelyett egy-két millió a pártkasszába vándorolt, szék megmentve, és lássatok csodát, új iroda várja a tisztelt egrieket a Vörösmarty úton. De ott a másik sötétben bujkáló, az igazi kavaró, a polgári körös. Na aztán ő is jól bemattolta a polgármesterünket. Ha úgy alakul, akkor az a csapat is szépen kihátrál a polgi mögül, és akkor ennyi is lett volna a történet.

    Említetteken kívül még egy idősebb alpolgármester és egy-két  képviselő is beszállt tavaly a letiltásba, de erről sem tud a közvélemény. Égtek a vonalak, forrósodott a helyzet, csak éppen senki, senki nem volt annyira tökös, hogy a sarkára álljon és azt mondja, hogy elég!

    Aztán itt időközi választás kérdése is. Lemond a képviselő? Nem mond le? Vele aztán ne taktikázzon senki, még a Fidesz se húzzon ujjat vele, mert szól apunak, aki a Lokálpatrióták fő alakja, aztán lesz forrásmegvonás meg kerékpárút letiltás. Jön amonnan is, hogy nem kellene nagyon zavarni a gyereket, nem éppen most szállt füstbe évi 20-30000 tonna fára kötött szerződés? Nem lesz biomassza fűtőmű Egerben, így nem lesz kinek eladni a fát, így nem lesz támogatás sem. Szóval legyen ez a lemondás  a gyerek magányügye, jó?

    Tisztelt olvasók, tisztelt egriek!

    Ez folyik Egerben, ilyen pitiáner összefonódások és kapcsolati hálók fojtják meg városunkat. Nem akarunk tanácsokat adni a jövőre, de tényleg így kell ennek lennie? Ez a normális?

    Ja és van folytatás.

    Megosztom Facebookon! Megosztom iWiWen! Megosztom Twitteren! Megosztom Google Buzzon! Megosztom Google Readeren! Megosztom Tumblren!

    Tovább

  • Családi ügyeink a magánügyeink

    Családi ügyeink a magánügyeink


    cosa-nostra.jpg

    Előre szólunk, hogy ez meredek lesz és hosszú. Mert van egy városka, és talán Móricz Zsigmond Rokonok műve is itt játszódott, de talán nem változott semmi e nagy magyar ugaron, mert akár ma is játszódhatna. Nem ragozzuk, most is játszódik.

    Elég csak egy ici-picit mélyebbre túrni az utóbbi idők eseményeiben és máris egy elborzasztó kép kerül elénk. Egerben is megy a fúrás-faragás, a vargabetűk, a hátbatámadás és egymás gáncsolása. Csak éppen erről az átlag egri semmit nem tud. Nem szabad tudnia, mert kedvenc politikusaink, vezetőink rossz színbe kerülnének. És nem szabad megtudni szélesebb köröknek sem, mert akkor az érdekek sérülnek és esetleg nem lehet tovább játszani a jófiúsat és megbukik a sikerpropaganda és akkor az a vég.

    Mégis, hogyan lehet az, hogy a város színháza igazgatójának felesége egyben alpolgármester is?  Rendben, előbb volt feleség, és előbb  volt alpolgármester asszony, mintsem a férj színidirektor, de nem volt egy percig sem probléma átlépni etikai kérdéseken. Egyrészt  maga mondta, hogy nem fog színészkedni, másrészt minden felnőtt korú ember tisztában kell legyen azzal, hogy egy önkormányzatban az alá-fölé rendeltségi viszonyoknál legalábbis pikáns a férj-feleség kapcsolat. Főleg, ha az alpolgármesterség a kulturális területekre terjed ki elsősorban. De ez nyilvánvalóan sem őket, sem a kinevezőiket nem zavarja. Kicsi hab a tortán, hogy a családi vállalkozás annyival előrébb tart, hogy még a gyermek is a színházban kapott munkát, de családon belüli kérdéseket tényleg ne feszegessünk. Versfelmondás és színházi próba rendben van, de a Székhelyi-ügyben tőle egy szót sem hallottunk a magyar kultúra védelmében. Értse ezt mindenki a saját szája íze szerint, de a csend mindennél többet mutat. Alpolgármester asszonyunk is csak sunyin hallgatott, a háttérből viszont osztja az észt.

    Aztán itt a színházigazgató úr, mint önmaga. Kész szerencse, hogy van, és bármennyire szeretnénk elfogadni, hogy nem ő, és színházvezetői képességei miatt került leszálló ágba a Gárdonyi Géza Színház, nehéz nem elvonatkoztatnunk.  Itt a legutóbbi eset, tessék, lehet érdeklődni, hogy mégis ki miatt, kinek a bosszúhadjárata miatt kellett milliókat fizetni egy táncosnak, akit korábban sikerült elkergetni ebből a városból? Mindegy is, nem? Jöttek újak, a régieket meg elfelejtjük. Egyébként pedig a per magánügy.

    És máris itt a következő játékos, illetve duett. Mégis hogy lehet az, hogy egy polgármester és a város jegyzője, ha nem is jegyben, de együtt járnak? Senkit nem zavar ez a helyzet? Illedelmesen elfordulunk, hisz ez mégiscsak magánügy? Egy ilyen kapcsolat nem befolyásol alapvetően semmilyen városházi vagy önkormányzati folyamatot? Dehogynem, mindjárt látszani is fog.

    Helyben vagyunk a Székhelyi-üggyel. Nézzük vezetőink gyönyörű leszereplését. Az ügy nyomán a polgármester nem észlelte vagy nem jelezték neki, hogy mekkora baj lehet ebből.  Megpróbálták elsinkófálni az ügyet, ehelyett elbénázták. A Művészetek Háza vezetője és jegyzőasszony jóbarátok. Ez magánéletben is rendben lenne. Művészetek Háza vezetőnője és az EVAT vezetője, nemzetes kapitány urunk is a puszta barátságnál erősebb kötelékben vannak. Kapitány urunk ládd, egyszerre lokálpatrióta, meg fertálymester vezető, meg még ki tudja micsoda. Miután mindenki kizsidózta magát kedvére és az ukáz is megérkezett fentről, hogy a kapitány érdemei elismerése mellett távozhat, a kapitány kiterítette lapjait. Barátság és harcos évek ide vagy oda, úgy megfogta mindenki egymás farkát rágörcsölt kézzel, hogy nem tudják elereszteni a mai napig. Jött is az ellencsapás, hogy rendben, ha velem packáztok akkor én viszem a pereputtyot, fertálymesterestűl meg lokálpatriótástúl. De az ügyben nem csak ők itt a díszvirágok. Vannak itt a sötét lyukak mélyén csendben meghúzódó további szereplők, akik legszívesebben a sötétben is maradnának. Egyszerű porhintés az, hogy egy bizottsági elnök lemond és otthagyja a bizottságot, mert ehelyett úgy kellett volna kirúgni a testületből, maguk közül, pártból  (KDNP-ből), hogy a lába nem éri a földet, ehelyett egy-két millió a pártkasszába vándorolt, szék megmentve, és lássatok csodát, új iroda várja a tisztelt egrieket a Vörösmarty úton. De ott a másik sötétben bujkáló, az igazi kavaró, a polgári körös. Na aztán ő is jól bemattolta a polgármesterünket. Ha úgy alakul, akkor az a csapat is szépen kihátrál a polgi mögül, és akkor ennyi is lett volna a történet.

    Említetteken kívül még egy idősebb alpolgármester és egy-két  képviselő is beszállt tavaly a letiltásba, de erről sem tud a közvélemény. Égtek a vonalak, forrósodott a helyzet, csak éppen senki, senki nem volt annyira tökös, hogy a sarkára álljon és azt mondja, hogy elég!

    Aztán itt időközi választás kérdése is. Lemond a képviselő? Nem mond le? Vele aztán ne taktikázzon senki, még a Fidesz se húzzon ujjat vele, mert szól apunak, aki a Lokálpatrióták fő alakja, aztán lesz forrásmegvonás meg kerékpárút letiltás. Jön amonnan is, hogy nem kellene nagyon zavarni a gyereket, nem éppen most szállt füstbe évi 20-30000 tonna fára kötött szerződés? Nem lesz biomassza fűtőmű Egerben, így nem lesz kinek eladni a fát, így nem lesz támogatás sem. Szóval legyen ez a lemondás  a gyerek magányügye, jó?

    Tisztelt olvasók, tisztelt egriek!

    Ez folyik Egerben, ilyen pitiáner összefonódások és kapcsolati hálók fojtják meg városunkat. Nem akarunk tanácsokat adni a jövőre, de tényleg így kell ennek lennie? Ez a normális?

    Ja és van folytatás.

    Megosztom Facebookon! Megosztom iWiWen! Megosztom Twitteren! Megosztom Google Buzzon! Megosztom Google Readeren! Megosztom Tumblren!

    Tovább

  • Nagyszerű verseny: egymásra mutogatásban érem!

    Nagyszerű verseny: egymásra mutogatásban érem!

    pal_sos.jpg

    Köszöntöm az Olimpia eseményeit követőket. Ma ismét hazai érintettségű politikusok versenyeznek, így mi is ott vagyunk. Ma két versenyzőnk, Pál György szocialista képviselő és Sós István alpolgármester mérettette meg magát a ringben, egy régi, nemes hagyományokkal bíró sportágban - az egymásra mutogatásban!

    Nagyon vártuk ezt a pillanatot, hiszen mindkettőjükben buzog a tettvágy. Az egyikben azért, mert már nincs a városvezetésben, a másikban talán azért, mert kirúgatta Pál a jó kis állásából. Feszültség, személyes indíttatás, ezek a legjobb gyúanyag egy meccshez. És igen, máris kezdődik!

    - Amikor Sós alpolgármester úr volt...

    - Emlékezzen Pál képviselőtársam, hogy amikor négy évvel ezelőtt...

    - Ez nem igaz, mert amikor Ön néhány éve még...

    - Ezt Önnek jobban kell tudnia, hiszen ott volt, így aztán...

    Nem hiszünk a szemünknek! Hihetetlen küzdeni akarás, a másik megsemmisítése és belealázása a padlóba. Micsoda küzdőszellem, igazi jó példával járnak az egriek előtt. Ezek már szinte szeretik egymást, ahogy folyamatosan egymással "keringőznek". Ismerik egymás mozdulatait, reakcióit, így alaposan fel is tudnak készülni egymásból.

    A küzdelem kiegyenlített, Sóst csak a frakció együttérzése menti meg a bukástól. Érzi maga is, hogy ez nem igazi győzelem, rá is néz Pálra. Magasztos pillanatok ezek, egymás szemébe néznek, megtörténik a kézfogás. Két év múlva találkozunk, és elkaplak! - ezek a gondolatok manifesztálódnak. Ezek még küzdeni fognak egymással! Pál végül rezzenéstelen arccal figyeli, ahogy Sós nyakába kerül az érem.

    Brávó!

    Megosztom Facebookon! Megosztom iWiWen! Megosztom Twitteren! Megosztom Google Buzzon! Megosztom Google Readeren! Megosztom Tumblren!

    Tovább

  • Nagyszerű verseny: egymásra mutogatásban érem!

    Nagyszerű verseny: egymásra mutogatásban érem!

    pal_sos.jpg

    Köszöntöm az Olimpia eseményeit követőket. Ma ismét hazai érintettségű politikusok versenyeznek, így mi is ott vagyunk. Ma két versenyzőnk, Pál György szocialista képviselő és Sós István alpolgármester mérettette meg magát a ringben, egy régi, nemes hagyományokkal bíró sportágban - az egymásra mutogatásban!

    Nagyon vártuk ezt a pillanatot, hiszen mindkettőjükben buzog a tettvágy. Az egyikben azért, mert már nincs a városvezetésben, a másikban talán azért, mert kirúgatta Pál a jó kis állásából. Feszültség, személyes indíttatás, ezek a legjobb gyúanyag egy meccshez. És igen, máris kezdődik!

    - Amikor Sós alpolgármester úr volt...

    - Emlékezzen Pál képviselőtársam, hogy amikor négy évvel ezelőtt...

    - Ez nem igaz, mert amikor Ön néhány éve még...

    - Ezt Önnek jobban kell tudnia, hiszen ott volt, így aztán...

    Nem hiszünk a szemünknek! Hihetetlen küzdeni akarás, a másik megsemmisítése és belealázása a padlóba. Micsoda küzdőszellem, igazi jó példával járnak az egriek előtt. Ezek már szinte szeretik egymást, ahogy folyamatosan egymással "keringőznek". Ismerik egymás mozdulatait, reakcióit, így alaposan fel is tudnak készülni egymásból.

    A küzdelem kiegyenlített, Sóst csak a frakció együttérzése menti meg a bukástól. Érzi maga is, hogy ez nem igazi győzelem, rá is néz Pálra. Magasztos pillanatok ezek, egymás szemébe néznek, megtörténik a kézfogás. Két év múlva találkozunk, és elkaplak! - ezek a gondolatok manifesztálódnak. Ezek még küzdeni fognak egymással! Pál végül rezzenéstelen arccal figyeli, ahogy Sós nyakába kerül az érem.

    Brávó!

    Megosztom Facebookon! Megosztom iWiWen! Megosztom Twitteren! Megosztom Google Buzzon! Megosztom Google Readeren! Megosztom Tumblren!

    Tovább

  • Nagyszerű verseny: egymásra mutogatásban érem!

    Nagyszerű verseny: egymásra mutogatásban érem!

    pal_sos.jpg

    Köszöntöm az Olimpia eseményeit követőket. Ma ismét hazai érintettségű politikusok versenyeznek, így mi is ott vagyunk. Ma két versenyzőnk, Pál György szocialista képviselő és Sós István alpolgármester mérettette meg magát a ringben, egy régi, nemes hagyományokkal bíró sportágban - az egymásra mutogatásban!

    Nagyon vártuk ezt a pillanatot, hiszen mindkettőjükben buzog a tettvágy. Az egyikben azért, mert már nincs a városvezetésben, a másikban talán azért, mert kirúgatta Pál a jó kis állásából. Feszültség, személyes indíttatás, ezek a legjobb gyúanyag egy meccshez. És igen, máris kezdődik!

    - Amikor Sós alpolgármester úr volt...

    - Emlékezzen Pál képviselőtársam, hogy amikor négy évvel ezelőtt...

    - Ez nem igaz, mert amikor Ön néhány éve még...

    - Ezt Önnek jobban kell tudnia, hiszen ott volt, így aztán...

    Nem hiszünk a szemünknek! Hihetetlen küzdeni akarás, a másik megsemmisítése és belealázása a padlóba. Micsoda küzdőszellem, igazi jó példával járnak az egriek előtt. Ezek már szinte szeretik egymást, ahogy folyamatosan egymással "keringőznek". Ismerik egymás mozdulatait, reakcióit, így alaposan fel is tudnak készülni egymásból.

    A küzdelem kiegyenlített, Sóst csak a frakció együttérzése menti meg a bukástól. Érzi maga is, hogy ez nem igazi győzelem, rá is néz Pálra. Magasztos pillanatok ezek, egymás szemébe néznek, megtörténik a kézfogás. Két év múlva találkozunk, és elkaplak! - ezek a gondolatok manifesztálódnak. Ezek még küzdeni fognak egymással! Pál végül rezzenéstelen arccal figyeli, ahogy Sós nyakába kerül az érem.

    Brávó!

    Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

    Tovább

  • Ma Habis lép ringbe az Olimpián!

    Ma Habis lép ringbe az Olimpián!

    habis_1.jpgA polgármester igazi régi motoros, így olyan sportágakban indul a Politikus Olimpián, mint az igazi mestereket követelő kitérés, halogatás, tökölés illetve politikai öttusa! Nézzünk magunkba és lássuk be: Egerből egyszerűen nincs jobb versenyző, aki 100%-osan tudna képviselni minket! Olyan eredmények fűződnek Habis polgármester nevéhez, mint az AGORA bukása vagy éppen a belvárosi rekonstrukciós munkálatok alapos késedelme. De nézzük, hogy politikusunk mire jut a politikai öttusában!

    Aki nem tudná a politikai öttusa öt részből áll, egyenként kell megméretkezni az egyes sportágakban, mint médiakezelés, ellenzék kezelése, támadás, megúszás és vesszőfutás. Habis László erős felkészülési idény után, a parlamenti patkóbeli csatározásokban is edződve jutott ki a versenyre. Büszkék lehetünk teljesítményére, kérünk is mindenkit, hogy szívből szurkoljon. Nézzük is, hiszen épp most lép a pályára!

    Igen. Habis alaposan küzd a közvéleménnyel, jól használja a Városi Televíziót és az Egri Magazint is. Mondhatnánk azt is, hogy telitalálat, ahogy manőverez és használja a médiát, csak az a baj, hogy néha rossz hírek is előkerülnek. Nem baj, jöhet a vizsgálat! Legutóbb is, milyen ügyesen megoldotta a Rádió Eger problémát, emlékszünk? Végül tűrhető eredménnyel jön ki a megmérettetésből, de nincs ideje pihenni, mert az ellenzék kezelésére komoly erőtartalékjait kell megmozgatnia.

    De mit neki Pál György, Bognár Ignác vagy dr. Csarnó? Ezeket reggelire megeszi... De várjunk csak! Ho-hóóó, Császár Zoltán ugrik elő! Ez nagyon kemény! De jönnek újak, nézzék csak. Egyre sűrűbben jönnek a lakossági felszólalások, jaj de kellemetlen. De ez sem baj, hisz nemsokára megszűnik a felszólalás intézménye. Ez aztán mesteri! Igen, ilyen egy igazi küzdő!

    Támadásban legendásan visszafogott, ezt ellenfelei is jól tudják, azonban finom riposztokkal kezeli Pál György játékostársát, valamint molyirtóval a sürgősségi indítványokat. Megy ez, nem kell aggódni. Habis most átmenetileg kicsit visszaesett, de a két utolsó sportágban még erősíthet, sőt egyenesen átveheti a vezetést!

    És igen! Az előzetes várakozásoknak megfelelően Habis László jól megúszta. Már megint. Interpelláció? Kérdés? Rossz hírek? Letelefonálgató képviselők? Bukott 100 millió? Semmi. Egyszerűen lepattan róla, mintha mi sem történt volna. ilyen egyszerűen nincs, a szemünknek alig hiszünk! A kérdések elől kibújik, megmagyaráz, nemhiába bíztunk benne. Könnyeinkkel küszködünk, de tényleg, hogy mennyire nem lehet felelősségre vonni őt. Persze ehhez kell némi belső indíttatás, hogy ne is vegyük figyelembe a kétkedőket, de hát ez a sport... Egyszerűen nincsenek szavak.

    Az ötödik sportág a legnehezebb, ide igazi férfi kell. Éppen ezért is mondta vissza Csákvári képviselő a megmérettetést, mert ő nem bírta volna a vesszőfutást. Ennek a sportágnak a legnagyobb szépsége abban van, hogy ha esetleg a megúszás jól sikerülne, annál nagyobb lesz a vesszőfutás! És láthatjuk is, amint kis segítséggel, de Lista-ügyben már bizonyított. Csak a kezünket dörzsölhetjük, hogy mi vár rá, ha pl. a belvárosi rehabilitációs program tovább késik.

    Jó kis sport ez!

    Kitérésből, halogatásból és tökölésből a következő napokban láthatjuk küzdeni. Hajrá!

    Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

    Tovább

  • Egri Képviselők a Politikus Olimpián!

    Egri Képviselők a Politikus Olimpián!

    Erős csapattal készültek az egri városanyák és városatyák az I. Politikus Olimpiára. Több sportágban és csapat szinten is részt vesznek az egriek a rangosnak tűnő versenyen. Nagyon várjuk az összecsapásokat, szakértőket is kérdeztünk az esélyekről. A szakértők szerint Halogatásban, Kitérésben és Tökölésben várható elsősorban érem, de ellenzéki képviselőink meglepetéssel is szolgálhatnak nekünk.

    Íme az egri csapat:

    olimpia_eger.jpg

    Balról jobbra (sportág)

    Császár Zoltán - nagyotmondás

    dr. Csarnó Ákos - csel-gáncs

    Pál György - egymásra mutogatás, csúnyán nézés

    Saárossy Kinga - csúnyán nézés

    Orosz Lászlóné Ibolya - vesszőfutás, letelefonálás

    Habis László - pol. öttusa, tökölés, kitérés, halogatás

    Sós István - egymásra mutogatás

    Csákvári Antal - egymásra mutogatás, múltidézés, letelefonálás

    Jung László - csendkirály

    Fidesz/KDNP/Lokálpatrióták - tökölés (csapat)

    Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

    Tovább

  • Lista botrány: egri nők

    Lista botrány: egri nők

    Tovább

  • Új volán menetrend Egerben

    Új volán menetrend Egerben

    Az új menetrend itt és itt érhető el.

    Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

    Tovább