A Szerző Archívuma

  • Azt hitted, már elég mélyen van az egri szellemi élet? Tévedtél!

    Azt hitted, már elég mélyen van az egri szellemi élet? Tévedtél!

    Oravecz Nóra, hivatásos közhelybűvész-kisasszony jön ugyanis holnap este kis városunkba előadást tartani!!4


    Elővételben potom 1200 forint ellenében válthattok a csodás eseményre jegyet, amiben hidegtálas fogyasztás is benne foglaltatik, az elpusztult agysejtek számát azonban nem fedezi senki.

    Erős a gyanúnk egyébként, hogy a művésznő nem először jár Egerben, pár nappal ugyanis ezt a csodás bölcsességet fotóztuk a belváros egyik húgyszagú kapualjában, és gyanítjuk, hogy a hatalmas életbölcsesség az ő tollából származhat. Amennyiben mégsem, az elkövetőnek javasoljuk, hogy azonnal jelentessen meg egy könyvet!


    (Ha valaki esetleg nem ismerné a fentebb emlegetett hölgy munkásságát, itt olvashat róla bővebben)

    Tovább

  • A Kepes Központ le van szarva!

    A Kepes Központ le van szarva!

    Mármint ez nem vicc... Szó szerint tiszta kula az egész.


    Hatalmas kaksikupac (egészen pontosan guanó) éktelenkedik ugyanis a kortárs művészeti intézmény főutcai bejárata melletti oszlopokon és ablakpárkányokon.



    Kinek állhat ez érdekében? Nyitrai!?? Habis!!?? Esetleg Orbán!!4?3 Netalálnán PUTYIN!!???!4
    A lehetséges válaszokat kommentben legyenek szívesek meghagyni!


    Tovább

  • ÜDVÖZLÜNK PATYOMKINBAN! – avagy Miújság a Széchenyi utczában? #02.

    ÜDVÖZLÜNK PATYOMKINBAN! – avagy Miújság a Széchenyi utczában? #02.


    -Hé, testvérem, figyelj már! Dobj már meg egy szál cigivel, léccives!

    Magas, tagbaszakadt, ködös tekintetű figura próbál megállítani a jól bevált dumával a Tűzoltó téri buszmegállóban. külseje rendezetlen, feje tar kopaszra nyírva. Amennyiben a tipikus „ELŐTTE – UTÁNA” drogprevenciós plakátoknak létezne egy közbülső szakaszt bemutató, a végső stádiumba történő eljutás folyamatát ábrázoló periódusuk, akkor valahogy így tudnám elképzelni az azt szemléltető képről visszaköszönő egyént. Ezt az embert cseppet sem nevezném olyan alkatnak, akit szeretnék a testvéremnek tudni, vagy úgy egyáltalán bármiféle rokoni kapcsolatot szívesen ápolnék vele.

    -Bocs, ne haragudj, nem dohányzok!

    Terelem le a pofátlanul aurámba mászó kérdést és amilyen gyorsan csak lehet, már sétálok is tovább előre betervezett útvonalamon. Egyébként is sietek, késésben vagyok egy előre régen megbeszélt, fontos találkozóról. A hátam mögül még néhány hangos, méltatlankodó kifejezést kapok kíséret gyanánt, ám ez már nem érdekel, a hitetlenkedést és a válogatott sértéseket ugyanis elnyomja a megállóba éppen beérkező helyi járati busz öblös motorzaja. Az úttesten átérve körbenézek és a látványra ami elém tárul, nem éppen mondhatnám, hogy szívderítő. 

    Amikor legutóbb gyalogszerrel tartottam hazafelé ugyanezen az útvonalon (ami ugyebár történetesen a belvárosi sétálóutca folytatása) utam során tizennégy üres ingatlant számoltam össze, köztük lakóházakat, üzlethelységeket, egy egykori orvosi rendelőt , egy teljes iskolaépületet és két, valaha szebb napokat is megélt  szórakozóhely lassú pusztulásnak átadott, szomorú maradványait. Azóta valamicskét változott a helyzet, nyílt ugyanis az egyik megszűnt kisbolt helyén egy új használtruha-üzlet, és két temetkezési vállalat is az utcába költözött, persze csak a miheztartás végett, hogy az ember mégis tudja merre jár, hol a helye. Szemetet hord a szél, málladoznak a falak, össze-vissza van firkálva ilyen-olyan kriksz-krakszokkal minden második ház oldala. Mindez alig pár méterre a Széchenyi utca elejének vidám forgatagától, ahol az éttermek kitelepült asztalainál önfeledt lengyel turisták iszogatják frissen vásárolt esernyős koktéljaikat és tömik magukba az aranyáron mért, gyorsfagyasztott alapanyagokból készült ételek íncsiklandozó kavalkádját.

    Nem vagyok én irigy, ne értsen félre senki. Legalább ennyi élményük legyen, ha már úgy döntöttek ide látogatnak, erre az egész belváros hónapok óta úgy néz ki, mintha ufótámadás érte volna, vagy legalábbis egy becsapódó meteor sújtotta katasztrófaövezet lenne. Azzal is tisztában vagyok, hogy a turizmus szép kis summát hoz a városnak minden évben, ezért is fontos a városrehabilitáció éppen zajló, idegőrlő tevékenysége, ellenben abban már nem vagyok száz százalékig biztos, hogy ami jelenleg rendíthetetlenül épül és szépül az miattunk történne. Hogy majd nekünk lesz jobb egyszer ettől az egésztől.

    A tervek szerint hamarosan átadásra kerül a megújult Dobó tér, nemsokára járható lesz a hónapokig feltúrt állapotban lévő, porban fürdetett és sárban áztatott belváros. Szép lesz, steril és teljesen EU-konform. Már csak akkor lehetne modernebb, ha a néhány megmaradt barokk épületet is eltúrták volna a francba, és helyettük kaptunk volna vasbetonból felépített, üveggel és műanyaggal bevont futurisztikus falansztereket. Most már persze mindegy, a lényeg az, hogy hamarosan javarészt olyanok leszünk mi is, mint bármely más, normális európai település. Szépen, lassan (de annál biztosabban) kezdünk felzárkózni a nagybetűs Nyugathoz, belemosódunk a mindenki által áhított és ajnározott képbe, onnantól kezdve pedig nem lesz, nem lehet több problémánk. Hiszen beolvadni jó.

    Na persze azt ne várjuk, hogy majd egycsapásra javulnak az életkörülmények,  vagy épp varázsütésre több munka terem csak úgy a föld mélyéről. Ez az istenverte, lepukkant  dzsánki ugyanis ugyanígy itt áll a buszmegállóban, nyújtja felém mocskos markát, és fenyegetően vágja fejemhez, hogy nagyon jól tudja azt, hogy én valójában dohányzom, csak túlzottan sóher vagyok ahhoz, hogy adjak neki egy rohadt szál cigarettát. Pedig évekkel ezelőtt leszoktam. Habár néha elgondolkodom azon, hogy újra rá kellene gyújtani, mert itt úgyis csak megdögleni lesz érdemes lassan. Szomorú, de ez van.

    Ez az egész hely nem más, mint egy látszatbirodalom, egy modern Patyomkin Európa szívében. Szépül a belváros, épül a renomé, én meg örülhetek annak, hogy nem késelnek meg egy rohadt szál cigiért a buszmegállóban. Tavaly két ismerősömet is érte rablótámadás, az egyikőjüket innen alig háromszáz méterre verték félholtra egy sötét hajnalon, míg egy másikat a város szívében vertek fejbe a leszálló éj leple alatt. Nem baj, a lényeg az, hogy újrakövezték a Dobó teret, meg hogy van egy összképbe gyakorlatilag beilleszthetetlen, alig használt parkolóházunk a piaccsarnok tövében. Óriási szükségünk volt már rá, köszönjük szépen!

    Nem csoda, hogy fiatalok és idősebb, agilis polgárok egyaránt fejvesztve menekülnek innen. Hiába vagyunk az ország egyik legszebb, legvonzóbb , illusztris történelemmel felvértezett vidéki városkája, ha egyszerűen annyi a fontos hogy korszerűek, hogy modernek és Európa-kompatibilisek maradjunk. Hogy mégtöbb turista költse nálunk önfeledten a súlyosabbnál súlyosabb pénzösszegeket. Túl kellene végre látni a belváros álságos csillogásán és eljutni az északi lakótelep cukormázas rózsaszín festékkel bevont, rothadó betoncelláin, aztán mérlegelni, mégis mi lenne a legjobb döntés, ami talán előre mozdíthatná a valóban itt élő, lélegző, robotoló embertömeg életét és nem napról napra a bizonytalanságban dagonyáztatna tízezreket. El kellene gondolkodni, hogy valóban fontos volt-e nekünk egy steril műkővel kirakott, végletekig modernizált főtér, vagy pedig célszerűbb lenne azzal foglalkozni, hogy a fiatalok és munkaképes felnőttek minél kisebb számban hagyják el otthonukat és keltsék tovább rossz hírét lassan amúgy is meglehetősen kétes megítélésű városunknak. Mert ugyan a negatív reklám is reklám a javából, ellenben a kilátástalanság, a szegénység, meg a bűnözés egyáltalán nem jó cégér egyetlen településnek sem. Egy olyannak pedig, ami az ezerötszázas években az ország utolsó védőbástáyájának kiálthatta ki magát, meg pláne nem.

    Szórakozás Egerben? Vagy egyáltalán aggodalmak nélküli, gondtalan élet? Menj már… Örülj, ha a Tűzoltó téren bandázó rosszarcúak nem verik ki a szart is belőled azért, mert nem voltál hajlandó nekik cigit adni, mikor ők szépen kérték és még testvérükké is fogadtak… Hát hová tűnt belőled a régi, jó közösségi szellem, apám!? Ez itt az európai kultúra utolsó védőbástyája, ami réges-régen elveszett. Ez itt már évtizedek óta a nagybetűs kelet, az ország hamisan csillogó csúcsdísze, a modern idők látszat-városa. Üdvözlünk Patyomkinban, reméljük van elég pénzed, ugyanis hamarosan megújul a belváros, és lesz bőven látnivaló!

    dr.gonzo

    Tovább

  • KEDVENC EGRI FALFIRKÁINK #01.

    KEDVENC EGRI FALFIRKÁINK #01.

    fotó: https://www.facebook.com/FeketeValerSior
    A graffiti szó hallatán sokunknak vandál hülyegyerekek értelmezhetetlen kriksz-krakszai ugranak be elsőre, míg mások a modern művészet egyik fellendülőben lévő, még őszintének nevezhető ágát látják az exhibicionista fiatalok utcán, vonatokon, metrószerelvényeken vagy épp eldugott vasúti vonalak mentén elhelyezett színes, nyakatekert rajzaiban.

     Így vagy úgy tekintünk is az önkifejezés eme modern formájára, a lényeg, hogy a társadalmi felfogás a nyolcvanas évek vége-kilencvenes évek eleje óta óriásit változott, fejlődött eme urbanizálódó társadalomban elkerülhetetlenül feltűnő jelenséggel szemben, kezd szélesebb körökben elfogadottá, egyfajta művészeti szubkultúraként integrálttá válni. Sokan éppen ezért megfeledkezni látszanak arról, hogy a kilencvenes évek első fele, a nyugati utcaművészet berobbanása és elterjedése előtt miért is ragadtak annyian Neolux festékszórót, alkoholos filctollat, zsírkrétát, vagy bármi más, kezük ügyébe kerülő, nyomhagyásra alkalmas eszközt.

     Most induló sorozatunknak nem célja a bemutatni a város földalatti homályban rejtőző utcaművészeinek minőségi munkáit, de még csak a telefonfülkéken, postaládákon és megannyi egyéb felületen feltűnő kézjegyek hátrahagyóival sem kíván foglalkozni. Célja viszont megmutatni azt, hogy a véleménynyilvánítás, valamint önnön létezésünk világ felé való bizonyításának vágya az internet korában sem veszett ki az átlagemberből, és ugyebár mi más lenne legalkalmasabb fórum az önkifejezésre, ha nem az utca, ahol nap-mint-nap mindnyájan megfordulunk? 
     A modern világban, ahol már mindenki művész, és mindenkinek kijár a maga tizenöt perc hírneve, ne feledkezzünk meg azokról sem, akik tisztán, érthetően, egyfajta naiv bájjal szeretnének nekünk a névtelenség fátylába burkolózva üzenni valamit. Jöjjön hát most néhány furcsa, megmosolyogtató, figyelemfelkeltő, öncélú, vagy egyszerűen érthetetlen üzenet, az utca emberétől!



     01. AZ ELFELEDETT NEJLONZACSKÓ ESETE AZ ÉRSEKI PALOTA MÖGÖTT


    Kedves barátunk nyilván roppant frusztrált lehetett az este korábbi óráiban történt események miatt, hiszen ahol éppen járt, ott kapta elő zsebéből fekete tintával töltött filctollát, hogy megossza a nagyvilággal, mily' szerencsétlenül is járt ama bizonyos nejlonzsákkal. Érdemes megfigyelni a homéroszi mondatot kezdő "E" szócskát, melynek köszönhetően akkor is behatárolhatnánk, hogy a kép Eger gyönyörű városában (vagy környékén) készült, ha fogalmunk sem lenne arról, hogy a felirat az érseki palota hátsó bejárata felé található.


    02. KLASSZIKUS FIGYELMEZTETÉS A VIADUKT PILLÉRÉN

    Volt idő, mikor a környéken lakók figyelmét valóban fel kellett arra hívni, hogy ne végezzék nagydolgukat a híd robosztus betonpilléreinek lábánál, és hát ha nem volt más módszer, a rendszerető lakó gerillaakcióba kezdett, s jómaga próbálta beleverni a tisztaságra kevésbé érzékeny társai fejébe azt, hogy mit illik, s mit nem szabad. Ehhez nem is volt másra szüksége, mint egy pár méterrel odébb fillérekért megvásárolható, Neolux márkájú festékszóróra, s máris úgy érezhette, tett valamit a társadalom jó útra térítésének érdekében. Egyfajta lakótelepi szuperhősről van tehát jelen esetben szó, akinek kilétét lassan több, mint húsz éve homály fedi, de egy biztos: Maga után hátrahagyott, társadalmi jócselekedetére méltán lehet büszke, hiszen mióta eme ikonikussá vált felirat a hidat a magasba emelő betonlábak egyikét ékesíti, azóta valóban kevesebben piszkítottak a viadukt alá! 








      03. ÁLLATIAS ÖSZTÖNÖK KINYILVÁNÍTÁSA EGY ROMHÁZ BELSEJÉBEN

    Az egykor a vasútállomás épületével szemben álló, mára javarészt lerombolt, egykori borkombinát épületének egyik elhagyatott helyiségében leltünk eme roppant őszinte kinyilatkoztatásra. Csak a legjobbakat tudjuk kívánni a vágyait falra applikáló művésznek, és tiszta szívünkből reméljük, hogy azóta sikerült véghez vinnie a hőn áhított cselekvéssort!

    04. GENNYTURMIX A PUSZTASÁGBAN

    Persze nem csak a város szívében találkozni az önkifejezés vágyának túlcsordulásával küszködő személyek munkáival. Itt van ez a remek kis kép, egyenesen a semmi közepéről, egy vasúti híd oldaláról. Ha többet szeretnétek róla megtudni, IDE KATTINTVA találtok még fotókat, és egy rövid leírást












     05. IJESZTŐ JÓTANÁCS A VIADUKT OLDALÁN

    "SZIVÉT ÓVATOSSAN VEDD KI!" Habár a helyesírás nem tökéletes, az üzenet mégis ijesztő (pláne azt tekintve, hogy egy ködös, ittas éjszakán hazafelé sétálva fedeztem fel a viadukt eldugottabb oldalán) és kissé elgondolkodtató. Kinek a szívét? Miért? És mióta lehet ez ott, kérem? MI FOLYIK AZ ÉSZAKI LAKÓTELEP KAPUJÁNÁL!? Válaszokat követelünk!
















    06. ERŐSZAKRA VALÓ FELHÍVÁS A MEGBOLDOGULT EGRIX KLUBBAN

    Mai, modern, szabadszájú társadalmunkban oly nehéz már felforgatónak nevezhető, megbotránkoztatónak tartott szlogeneket festeni a falakra. Kit ráz már meg egy jó kis anarchiázás? Ki a francot érdekel az egyház gyalázása? Ezt csinálja mindegyik útszéli hülye, kérem! Művészünk azonban itt nagyon jól belenyúlt a sűrűjébe, és kiválóan alkalmazta a sokkolás eszközét! Persze a helyesírás ez esetben sem az igazi... Illetve úgy fogalmaznék, nem teljes mértékben tisztázott, az alkotó mire is gondolt a falra vitel közben. "Nőverés"-re, mint "a gyengébbik nemhez (elnézést a politikailag inkorrekt kifejezésért...) tartozó személy bántalmazására" vagy épp "nő verés"-re, mint..., hát, úgy nem is igazán tudom... Ez persze nyilván puszta művészi árnyaltság, mely által az alkotó gondolkodásra készteti a művét szemlélő érdeklődőt. Tömény zsenialitás!
    Azonban sajnos egyike azon kiváló munkáknak, melyeket élőben már nem valószínű, hogy meg lehet tekinteni.

    07. LAKÓTELEPI ŐSZINTESÉG

    Ukrán válság? Szíriai öldöklés? Lángoló Argentína, éhező négerek? Érdekli a fenét! A kisembernek is lehet véleménye, az ő életére jóval nagyobb hatást gyakorló dolgokról, kérem. "A felvonó a lépcsõházban javításra szorul, A szomszéd lánya szemtelen, a jobboldal meg nyomul!"

    08. A RAJONGÓ


    Emlékszünk esetleg a '75-ös, ifjúsági film, a Le a Cipővel! klasszikus firkájára? "Gazsi bácsi lótetű!", hirdette a felirat. Ezzel ellentétben pedig...

    09. SZÍVSZORÍTÓ VALLOMÁS

    Gyönyörű, példás lezárása egy lakótelepi kapcsolatnak. Kedves ex-miniszterelnökünk sem mondhatta volna ki szebben a végszót.
    10. SZEMÉLYES KEDVENCEM

    Ukrán válság és szolidaritás ide vagy oda, úgy látszik, észak-keleti szomszédainkkal a kilencvenes évek elején azért nem volt annyira felhőtlen a viszony. A tarajos fejjel együtt zseniális, amennyiben nem létezik (vagy létezett valaha) ilyen néven punkzenekar, követelem, hogy valaki azonnal alapítsa meg velem!
    A fotót egyébként a Volán telep falánál készült, ami (tudtunkkal) a kilencvenes évek végéig mint graffiti legálfal is üzemelt, azonban egy ideje csak ilyen, és ehhez hasonló csemegéket találni rajta.

     

     
     SOROZATUNKAT HAMAROSAN FOLYTATJUK!

    Amennyiben bárki szeretne Eger bel- vagy külterületén található firkát küldeni számunkra, tegye meg komment vagy e-mail formájában (bradleybuddy@gmail.com), és mi forrásmegjelöléssel megjelentetjük. Mára lefestett, lekopott, elfeledett feliratok is jöhetnek!

     (Jelen összeállítás képeinek gyűjtésében a Nép Hangja csapata volt segítségünkre)

    Tovább

  • REHABILITÁLTÁK LENKEY JÁNOS SZÜLŐHÁZÁT – avagy Miújság a Széchenyi utczában? #01.

    REHABILITÁLTÁK LENKEY JÁNOS SZÜLŐHÁZÁT – avagy Miújság a Széchenyi utczában? #01.

    Úgy látszik a belvárosi felújítások, a Dobó tér feltúrása, a parkolóház konstrukciója és megannyi bokros teendő mellett az egri városatyák a Líceum és a nagyposta által határolt kereteken kívül is tudnak gondolkodni, és nem ülnek tétlenül learatott babérjaikon. A minap ébredtünk rá ama remek tényre ugyanis, hogy a helyi születésű,  1848-'49-es szabadságharcban szerepet vállaló honvédtábornok, Lenkey János sorsára hagyott szülőházát végre nemzeti nagyjainkhoz méltó módon rehabilitálták!


    Mielőtt a kedves olvasó azt gondolná, hogy a jobbra látható fotót szemfüles módon a felújítások megkezdése előtt, esetlegesen azok végbemenetele közben készítettük, ki kell, hogy ábrándítsuk eme tévképzetéből. Képünk ugyanis az egri honvédtábornok felújított szülőházának végleges állapotát ábrázolja!

    Noha valójában fogalmunk sincs arról, hogy kinek is a keze van  eme remek, szemet gyönyörködtető munkában, (meglehet, hogy mindössze egy lelkes, tenniakarástól túlfűtött városlakó próbálta szebbé tenni Lenkey csúnyán elhanyagolt, egykori otthonát, esetlegesen valaki figyelemfelkeltés céljából meszelte körbe a tábornok emléktábláját) mindenesetre mi valahogy az alábbi módon tudjuk elképzelni a hatalmas felújítást megelőző események lezajlását:

    - Te Józsi, figyelj már, valamit csinálnunk kellene ezzel a házzal ott a sarkon a régi kórház mellett! Tudod...
    - A Lenkey?
    - Az, az... Évek óta panaszkodnak a külsejére.
    - Hát jó, csak tudod mi van a költségvetéssel... Parkolóház, városrehab, kurv...izé... Nagyon megcsappant a büdzsé!
    - Hát jólvan, tudom én, de csak van valami kőműves ismerős vagy festő rokon aki meg van szorulva, nem?
    - Elköltöztek, éhenhaltak, ez-meg az... De tudod mit, van az a vödör diszperzit a raktárban, azzal a...
    - A Sanyi elvitte lefesteni a sufnit. Épp hogy az alján hagyott valamit...
    - Nem baj, felhígítjuk kicsit, a Döme fia meg kimegy azt körbekeni az emléktáblát! Egy tízesért simán megcsinálja!
    - Remek! Legyen akkor húsz, de ez az utolsó ajánlat!

    Egyébként úgy látszik, tényleg meglehetősen kevés volt a maradék diszperzit, ugyanis nemhogy a teljes átfestésre, de még az épület oldalán virító kézjegyek eltávolítására sem maradt már belőle.

    Tovább

  • PROGRAMAJÁNLÓ: IGAZMONDÓK

    PROGRAMAJÁNLÓ: IGAZMONDÓK



    Csak hogy ne mondjátok, hogy a sok negatívkodás mellett semmi jót nem veszünk észre, ami a városunkban történik:

     Kiváló programlehetőség kínálkozik a kultúrára szomjas nagyközönség számára most szombaton, egészen pontosan március 8.-án, 16:00 órai kezdettel, a Széchenyi úti Kepes Intézetben (ex-Ifjúsági Ház, Művészetek Háza), ahol az Igazmondók című kiállítás megnyitójára kerül sor.

     A kiállító művészek között (csak hogy pár nevet említsünk) helyet kap a Munkácsy díjas polihisztor, FeLugossy László, a Tudósok formáció kezdeti időszakából is ismert Bada Dada, azaz Bada Tibor (aki sajnálatos módon néhány éve távozott az élők soraiból), valamint helyi vonatkozásban a táblaképeivel és matricáival egri lakosokat nap mint nap elgondolkodtató és megmosolyogtató utcaművész, Fekete „Sior” Valér.  (A teljes névsort lásd a bal oldalt megtekinthető plakáton)

     A társadalomkritikus tárlat egészen június közepéig lesz megtekinthető.

    Megnyitja: Balázs Kata művészettörténész
    Kurátor: Paksi Endre Lehel (Nem, nincs köze az öregedő rockénekeshez, tudtunkkal legalábbis...)

    A szervezők minden vendégnek egy pohár borral kedveskednek, szóval ha másért nem, legalább inni menjetek el! Bővebb információért látogassátok a Kepes Intézet honlapját és az esemény facebook oldalát



    forrás: partmagazin.hu, Fekete Valér Sior facebook oldala

    Tovább

  • Csakazértis FasztEger!

    Csakazértis FasztEger!

    Nyilván mindnyájan értesültetek a múlthét folyamán arról a remek hírről, mely szerint FesztEger néven (mily' ötletes, mily' eredeti!) új zenei fesztivál indul kis városunkban. Miről is van szó pontosan?


     Nos, igazából mi sem tudjuk... FesztEger, Csakazértis zene! olvashatjuk ugyanis a hangzatos címet az egriprogramok.hu fesztivált beharangozó írásában, ám a "cikk" még vajmi keveset tudat magáról a kezdeményezésről.
     Egyelőre mindössze annyi nyilvános, hogy az első, háromnapos megmozdulás már alig két hónap múlva, idén május közepén esedékes, egy egri szervezőcsapat, valamint (ha az információmorzsákból összerakott következtetéseink helyesek) a Szigetes Gerenday "hetijegyetötvenezerértacsórómagyarfiatalnak" Károly jóvoltából.

    A valószínűsíthetően csillagászati költségvetés mellett az események már csinos, visszaszámlálós honlapja is van, egy valami azonban hiányzik, az pedig nem más, mint maga a program. Nos, kíváncsian várjuk a fejleményeket!
     Vajon hány elcsépelt, ezerszer hallott magyar előadó fogja tiszteletét tenni városkánkban? Hány, ezer éve lejárt "külföldi húzónév" vezeti meg a "minőségi muzsikára" fogékony, "kultúraszomjas" közönséget?
    Hány csókos "feltörekvő underground" előadó kap majd esélyt a fellépésre haverságból, vagy ezért-azért cserébe? És persze mindezért milyen zsíros összegeket kíván legombolni az "egri fiatalok" pénztárcájából a kultúrmaffia?

      A későbbiek során készítünk egy fesztiválbingós játékot, melyben az összes olyan előadót feltüntetjük, akiknek a megjelenésére az alábbi paramétereknek megfelelően számítunk. Amint nyilvánosságra kerül a program, lehet ikszelgetni a jobbnál jobb, frissebbnél frissebb művészneveket, és izgulni, ki nyeri meg a fődíjat!

     Egyébiránt az eseményhez beharangozó plakát és helyszín már van (hol máshol, mint az überdrága, extrém  módon túlértékelt Bolykinál?), tűkön ülve várjuk a többit!

    Ivan Ivanovics Maszopszkij

    Tovább

  • "NÉMA NÉP, ÜRES FALAK" – Nincs többé legálfal Eger szívében?

    "NÉMA NÉP, ÜRES FALAK" – Nincs többé legálfal Eger szívében?

    Eltűntek a nyakatekert betűk, a groteszk lények és a szikrázó színek a Leányka úti aluljáróból. Nincs többé legális festési lehetőség a belvárosban?


     Tegnapi céltalan bolyongásom során (gyakran bolyongok céltalanul...) úgy döntöttem, a Leányka úti aluljáró felé veszem az irányt. A város szívében, egészen a vár mellett elhelyezkedő építmény ugyanis roppant kedves hely a számomra. Ha rossz napom van, vagy ha csak épp unatkozom, gyakran sétálok errefelé, nézegetve az alagút falára festett, furcsa, színes ábrákat, a megannyi ismeretlen kéz által a korlátokra rótt krisz-kraksznak tűnő névjegyeket, és ezek láttán kissé jobb hangulatban folytatom tovább barangolásom, mondván, ebben a városban élet van. Arctalan, névtelen, de mindenképp aktív, kreatív és tevékeny élet.
    Tegnap a puszta unalom vezérelt csupán át a vasúti sínek alatt húzódó alagúton, ám már a bejáratnál majd' infarktust kaptam, hiszen eme pezsgő, földalatti élet legkisebb szikrái is nyomtalanul tűntek el egyik napról a másikra. Az egykor színektől szikrázó falakat ugyanis dolgos kezek felsőbb utasításra egytől egyig csont fehérre meszelték.

    A Leányka úti aluljárót valamikor a kilencvenes évek derekán nevezte ki a város a graffititsek számára létesített legálfalnak, majd a későbbiekben, a kétezres évek elején próbálták újra kriminalizálni, mondván frekventált helyen való elhelyezkedése miatt összefirkált falaival rontja a városunkról megalkotott képet a turisták szemében. Ez a terv nem igazán jött be, a frissen átkent falak csakhamar újra megteltek élettel, és ha egy ideig nem is teljesen hivatalosan, de a hely újra legális graffitifalként működött, olyan alkotók munkáival, akik időt, pénzt és energiát nem kímélve tették színessé az arra járó városlakók és kíváncsi turisták mindennapjait.
    Nem mondok nagyot akkor, mikor azt állítom, hogy ezen falakon komoly, galériák falain függő képeket megszégyenítő művek születtek. Sétáim során nem egyszer láttam, hogy az itt készült munkákkal turisták pózolnak, fotók készülnek, melyek később az intenerten kötnek ki, ezzel is népszerűsítve porlepte, szürke városkánkat. Most pedig nincs más, csak a vakító fehérség...

     Ám első riadalmunk alaptalan, a helyzet ugyanis nem teljesen úgy néz ki, ahogyan elképzeltük. A heol.hu cikke szerint a falakat nem véglegesen mázolták vakító fehérre, csak afféle újrakezdésképp, motivációként az újabb, igényes alkotások létrehozására.
    Rázsi Botond alpolgármester elmondása szerint ugyanis sok panasz érkezett az egyre inkább lelakott állapotban lévő aluljáró graffitijeire, összefirkált, elrondított mivoltukra, ezért a korábbi alkotásokat eltüntetve, újaknak helyet adva kenték fehérre a falakat.
    Rázsi úr azt is megemlítette, hogy az újradekorálás ügyében már felvette a kapcsolatot egy budapesti graffitis csoporttal.
    Témajavaslatunk is van ám: szeretnénk, ha valamennyire egri lenne a fal, akár a Gárdonyi-emlékévhez is kapcsolódhatna – mondta az alpolgármester.
    Az ügyben tehát mindössze egyetlen kérdés vetődik fel: Az újrakezdés és a felbérelt művészek által történő dekoráció után megmarad-e a hely egykori szabad, közösségi szelleme? Ragadhat-e festéket és alkothat-e bármely, illegalitást félretevő graffitis a Leányka úti aluljáró falai közt, vagy pedig egy felbérelt, kis csoport által kisajátított, saját utcai galériát kapunk ehelyett a régi legálfal helyére?

    Így vagy úgy, természetesen mindkét esetben jobban örülünk, mintha a falak puszta fehéren, sár- és húgyfoltoktól, vagy épp "Szeretlek Mari!" feliratoktól elcsúfítva éktelenkednének a város szívében.

    Ivan Ivanovics Maszopszkij

    Tovább

  • Mi újság a Dohánygyárral?

    Mi újság a Dohánygyárral?

    Nyilván mindnyájan emlékszünk még a nyár elején lezajlott, meglehetősen nagy port kavart kultúrbalhéra, melynek során látszólag két fél, az egri fiatalok és az egri városvezetés álltak szemben egymással és vívták meg véres csatájukat. Bátor, eltökélt, céljaikért életüket is feláldozni képes ifjú lázadók, szemben az unalmas, szürke, öltönyös emberek tömegével, akiknek célja, hogy elvegyenek tőlük mindent, ami csak egy kicsit is boldogabbá varázsolhatná az életet eme szürke, poros kis városkában számukra. Lángoló utcák, felborogatott kukák, kövekkel bevert kirakatok, együtt skandált jelszavak. Ja, hogy nem is így történt?
      
    "Az egri Agria Park bevásárlóközpont egyik épületében, az egykori Dohánygyár volt igazgatósági épületében hamarosan megnyitjuk a város új és izgalmas kreatív kulturális központját. A Dohánygyárban zenészeknek próbatermet, művészeknek műtermet biztosítunk. Az épületben kialakítunk egy klubot, ahol koncertek, előadások, kulturális események lesznek. A Dohánygyárban egy jó kis kávézó/kocsma is helyet kap majd." 
      Ez a lelkesítő bemutatkozás olvasható még ma is a kútba fúlt kulturális központ számára létrehozott facebook oldalon

    A szöveg különösen szívet melengetően és reménykeltően hangzott még az idei év tavaszán, ám mint azt  mindnyájan tudjuk,  a dolgok  a bíztató kezdetek után pusztán pár hét leforgása alatt kellemetlen fordulatot vettek.
    "Egerben a helyi fiatalok nagyot álmodtak, egy helyi művészeti és kreatív-inkubátorházat a város díjnyertes plázájának egyik kihasználatlan épületében. Csakhogy úgy tűnik, a helyi önkormányzat belecsap egy magáncég és egy egyesület által már szinte megállapodott kulturális fejlesztésbe. Emiatt pedig jelen állás szerint mégsem valósul meg Egerben a Dohánygyár Kreatív Kulturális Központ."
     Olvasható a Dohánygyár számára létrehozott facebook oldal megszületése után alig pár héttel később a koncertblog nevezetű oldal által megjelentetett cikkben

     Az ügy természetesen óriási port kavart, az incidensről cikkezett az összes helyi sajtótermék, országos szinten pedig a hvg.hu is lehozott egy rövidebb írást a témában. A kedélyek erősen felkorbácsolódtak, úgy tűnt, a fiatalokat összekovácsolja az unalom és szürkeség elleni tenni kívánás ereje. Háborogtak, tüntettek, aktívnak látszottak.

    A legnagyobb kétségbeesés közepette a Dohánygyár projekt, mint alig pár héttel később kiderült, mégis zöld utat kapott, a városvezetés valamiért meggondolta magát, és addigi terveit megváltoztatva mégsem költöztette irodáit a korábban elképzelt helyre, ám erről meglepő módon bizonyos sajtóorgánumok elfelejtettek cikkezni..
     "Csapataink tárgyalásban állnak az Agria Park vezetőségével, és kijelenthetjük, hogy a mai megbeszélés eredményes volt és bizakodásra ad okot. Az Agria Park továbbra is a korábbi feltételek mentén gondolkodik és nyitott az együttműködésre. Az Önkormányzat részéről is pozitív üzenet jött. Most már - úgy néz ki - elkezdhetünk komolyan melózni a Dohánygyár Kreatív Kulturális Központ megvalósításán. Végre." 
     Olvashattuk június hetedikén, azaz lassan négy hónapja a hivatalos facebook oldalon, ám azóta semmi hír. Csend van.

    Az egri fiatalok egyetlen darab békés tüntetés után, amely jobban hasonlított egy kerti partyra, mintsem elégedetlenséget kifejező megmozdulásra, feladták a harcot, és belenyugodtak abba, hogy ebben a városban úgysem lesz soha semmi, mert itt a szemét fasiszta vezetés ellehetetlenít mindent. Az persze egyikőjüknek sem fordult meg a fejében, hogy tegyen valami érdemlegeset, próbáljon cselekedni, és a közösségi oldalak virtuális mocsarán kívül is hallassa a hangját. Hiszen elmenni egyszerűbb. Megannyi fórumon olvastam az "ez egy szar hely, el kell takarodni" és "Egerben a fű se nő" jellegű hozzászólásokat és be kell valljam, kissé fáj a szívem.
    Fáj, mert ez a generáció képtelen tenni magáért bármit is. Az egyetlen békés tüntetést is a seggük alá kellett pakolni, hogy elmehessenek, átbulizhassanak egy délutánt, majd pedig mikor a templom tornya elüti a tíz órát annak rendje és módja szerint hazamessenek, és mielőtt az anyuci által megvetett, puha ágyban aludnának egyet, azért még hőbörögjenek egy sort az interneten és  a hibákat legkisebb mennyiségben sem magukra vállalva mutogassanak, mindig, szigorúan a másikra. Mert ők sosem hibásak.

     És van is ebben valami... Hiszen aki nem tesz semmit, azt hibáztatni sem lehet, ám nagy valószínűséggel változtatni sem fog a dolgok menetén soha.
     Na de nem baj.... Megszökni még mindig egyszerűbb, mint megszokni, hiszen napjainkban már demokrácia működik, a határok nyitva állnak, a megteremtett jólét pedig már csak egy karnyújtásnyira van tőlünk. És mennyivel egyszerűbb kinyújtani a karunkat aztán pedig letépni a gyümölcsöt, mint magot ültetni, fát nevelni, majd élvezni a saját termést. Mert itt minden szar. Nyilván Dobóék is így gondolták 1552-ben, nem?...

    Sajnáljuk, hogy a kulturális központ terve füstbe ment, habár, mi előre láttuk ezt. Mindössze arra lennék kíváncsiak, miért történt így, ahogy? Mi lesz a jövőben? Mi újság a Dohánygyárral, és azokkal az óriási hangú fiatalokkal, akik látszólag kreatívok, lelkesek, ám valójában csak a sült galamb szájukba történő pottyanására várnak? Miért nem lángol a városháza, miért nem készülnek a szamizdat kiadványok és miért nem zajlanak a földalatti rendezvények?

    Ja, mert ahhoz meg kellene mozdítani a kisujjunkat...


    dr. gonzo


    Tovább

  • MAGYAR DAL NAPJA EGERBEN

    MAGYAR DAL NAPJA EGERBEN

    2013. Szeptember 8., Vasárnap 


    SZTÁRFELLÉPŐK:


    15:30 - Csézy
    19:00 - Ocho Macho
    20:30 - KFT
    22:00 - Színvonal

    Ja, bocs, nem. Az utóbbi mégsem...


    Tovább