graffiti Archívum

  • A tahóság csimborasszója

    A tahóság csimborasszója

    Hülyegyerek az ünnepek előtt még "biztos, ami biztos" alapon összebaszta a Bazilikát.


    Névtelen olvasónktól érkezett a fotó a sem graffitinek, sem tag-nek nem nevezhető kriksz-krakszról, ami a Bazilika oldalán éktelenkedik. Mindenesetre gratulálunk a készítőnek a gyönyörű vonalvezetéshez, a dizájnos, ámde olvasható betűkhöz és az ízléses színválasztáshoz.
    Reméljük, a szülei büszkék rá, és a szeretet ünnepén egy adag friss lószarral honorálják munkáját a karácsonyfa alatt.

    Mindenki másnak kellemes ünnepeket kíván a blog, ami hol működik, hol nem.

    (egyébként a graffitisekkel általában véve nincs semmi bajunk. -szerk.)

    Tovább

  • Celo Paint Jam-Festés fóliára

    Celo Paint Jam-Festés fóliára

    Fóliára festenek graffitisek egy héten át a Gárdonyi téren. A Celo Paint Jam akció egy pályázathoz kapcsolódik, melyet az Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Tanszéke hirdetett meg. A bő egy hét alatt Mr. Zero, Szem, TransOne és SaiNee fest a téren.

    Tovább

  • KEDVENC EGRI FALFIRKÁINK #01.

    KEDVENC EGRI FALFIRKÁINK #01.

    fotó: https://www.facebook.com/FeketeValerSior
    A graffiti szó hallatán sokunknak vandál hülyegyerekek értelmezhetetlen kriksz-krakszai ugranak be elsőre, míg mások a modern művészet egyik fellendülőben lévő, még őszintének nevezhető ágát látják az exhibicionista fiatalok utcán, vonatokon, metrószerelvényeken vagy épp eldugott vasúti vonalak mentén elhelyezett színes, nyakatekert rajzaiban.

     Így vagy úgy tekintünk is az önkifejezés eme modern formájára, a lényeg, hogy a társadalmi felfogás a nyolcvanas évek vége-kilencvenes évek eleje óta óriásit változott, fejlődött eme urbanizálódó társadalomban elkerülhetetlenül feltűnő jelenséggel szemben, kezd szélesebb körökben elfogadottá, egyfajta művészeti szubkultúraként integrálttá válni. Sokan éppen ezért megfeledkezni látszanak arról, hogy a kilencvenes évek első fele, a nyugati utcaművészet berobbanása és elterjedése előtt miért is ragadtak annyian Neolux festékszórót, alkoholos filctollat, zsírkrétát, vagy bármi más, kezük ügyébe kerülő, nyomhagyásra alkalmas eszközt.

     Most induló sorozatunknak nem célja a bemutatni a város földalatti homályban rejtőző utcaművészeinek minőségi munkáit, de még csak a telefonfülkéken, postaládákon és megannyi egyéb felületen feltűnő kézjegyek hátrahagyóival sem kíván foglalkozni. Célja viszont megmutatni azt, hogy a véleménynyilvánítás, valamint önnön létezésünk világ felé való bizonyításának vágya az internet korában sem veszett ki az átlagemberből, és ugyebár mi más lenne legalkalmasabb fórum az önkifejezésre, ha nem az utca, ahol nap-mint-nap mindnyájan megfordulunk? 
     A modern világban, ahol már mindenki művész, és mindenkinek kijár a maga tizenöt perc hírneve, ne feledkezzünk meg azokról sem, akik tisztán, érthetően, egyfajta naiv bájjal szeretnének nekünk a névtelenség fátylába burkolózva üzenni valamit. Jöjjön hát most néhány furcsa, megmosolyogtató, figyelemfelkeltő, öncélú, vagy egyszerűen érthetetlen üzenet, az utca emberétől!



     01. AZ ELFELEDETT NEJLONZACSKÓ ESETE AZ ÉRSEKI PALOTA MÖGÖTT


    Kedves barátunk nyilván roppant frusztrált lehetett az este korábbi óráiban történt események miatt, hiszen ahol éppen járt, ott kapta elő zsebéből fekete tintával töltött filctollát, hogy megossza a nagyvilággal, mily' szerencsétlenül is járt ama bizonyos nejlonzsákkal. Érdemes megfigyelni a homéroszi mondatot kezdő "E" szócskát, melynek köszönhetően akkor is behatárolhatnánk, hogy a kép Eger gyönyörű városában (vagy környékén) készült, ha fogalmunk sem lenne arról, hogy a felirat az érseki palota hátsó bejárata felé található.


    02. KLASSZIKUS FIGYELMEZTETÉS A VIADUKT PILLÉRÉN

    Volt idő, mikor a környéken lakók figyelmét valóban fel kellett arra hívni, hogy ne végezzék nagydolgukat a híd robosztus betonpilléreinek lábánál, és hát ha nem volt más módszer, a rendszerető lakó gerillaakcióba kezdett, s jómaga próbálta beleverni a tisztaságra kevésbé érzékeny társai fejébe azt, hogy mit illik, s mit nem szabad. Ehhez nem is volt másra szüksége, mint egy pár méterrel odébb fillérekért megvásárolható, Neolux márkájú festékszóróra, s máris úgy érezhette, tett valamit a társadalom jó útra térítésének érdekében. Egyfajta lakótelepi szuperhősről van tehát jelen esetben szó, akinek kilétét lassan több, mint húsz éve homály fedi, de egy biztos: Maga után hátrahagyott, társadalmi jócselekedetére méltán lehet büszke, hiszen mióta eme ikonikussá vált felirat a hidat a magasba emelő betonlábak egyikét ékesíti, azóta valóban kevesebben piszkítottak a viadukt alá! 








      03. ÁLLATIAS ÖSZTÖNÖK KINYILVÁNÍTÁSA EGY ROMHÁZ BELSEJÉBEN

    Az egykor a vasútállomás épületével szemben álló, mára javarészt lerombolt, egykori borkombinát épületének egyik elhagyatott helyiségében leltünk eme roppant őszinte kinyilatkoztatásra. Csak a legjobbakat tudjuk kívánni a vágyait falra applikáló művésznek, és tiszta szívünkből reméljük, hogy azóta sikerült véghez vinnie a hőn áhított cselekvéssort!

    04. GENNYTURMIX A PUSZTASÁGBAN

    Persze nem csak a város szívében találkozni az önkifejezés vágyának túlcsordulásával küszködő személyek munkáival. Itt van ez a remek kis kép, egyenesen a semmi közepéről, egy vasúti híd oldaláról. Ha többet szeretnétek róla megtudni, IDE KATTINTVA találtok még fotókat, és egy rövid leírást












     05. IJESZTŐ JÓTANÁCS A VIADUKT OLDALÁN

    "SZIVÉT ÓVATOSSAN VEDD KI!" Habár a helyesírás nem tökéletes, az üzenet mégis ijesztő (pláne azt tekintve, hogy egy ködös, ittas éjszakán hazafelé sétálva fedeztem fel a viadukt eldugottabb oldalán) és kissé elgondolkodtató. Kinek a szívét? Miért? És mióta lehet ez ott, kérem? MI FOLYIK AZ ÉSZAKI LAKÓTELEP KAPUJÁNÁL!? Válaszokat követelünk!
















    06. ERŐSZAKRA VALÓ FELHÍVÁS A MEGBOLDOGULT EGRIX KLUBBAN

    Mai, modern, szabadszájú társadalmunkban oly nehéz már felforgatónak nevezhető, megbotránkoztatónak tartott szlogeneket festeni a falakra. Kit ráz már meg egy jó kis anarchiázás? Ki a francot érdekel az egyház gyalázása? Ezt csinálja mindegyik útszéli hülye, kérem! Művészünk azonban itt nagyon jól belenyúlt a sűrűjébe, és kiválóan alkalmazta a sokkolás eszközét! Persze a helyesírás ez esetben sem az igazi... Illetve úgy fogalmaznék, nem teljes mértékben tisztázott, az alkotó mire is gondolt a falra vitel közben. "Nőverés"-re, mint "a gyengébbik nemhez (elnézést a politikailag inkorrekt kifejezésért...) tartozó személy bántalmazására" vagy épp "nő verés"-re, mint..., hát, úgy nem is igazán tudom... Ez persze nyilván puszta művészi árnyaltság, mely által az alkotó gondolkodásra készteti a művét szemlélő érdeklődőt. Tömény zsenialitás!
    Azonban sajnos egyike azon kiváló munkáknak, melyeket élőben már nem valószínű, hogy meg lehet tekinteni.

    07. LAKÓTELEPI ŐSZINTESÉG

    Ukrán válság? Szíriai öldöklés? Lángoló Argentína, éhező négerek? Érdekli a fenét! A kisembernek is lehet véleménye, az ő életére jóval nagyobb hatást gyakorló dolgokról, kérem. "A felvonó a lépcsõházban javításra szorul, A szomszéd lánya szemtelen, a jobboldal meg nyomul!"

    08. A RAJONGÓ


    Emlékszünk esetleg a '75-ös, ifjúsági film, a Le a Cipővel! klasszikus firkájára? "Gazsi bácsi lótetű!", hirdette a felirat. Ezzel ellentétben pedig...

    09. SZÍVSZORÍTÓ VALLOMÁS

    Gyönyörű, példás lezárása egy lakótelepi kapcsolatnak. Kedves ex-miniszterelnökünk sem mondhatta volna ki szebben a végszót.
    10. SZEMÉLYES KEDVENCEM

    Ukrán válság és szolidaritás ide vagy oda, úgy látszik, észak-keleti szomszédainkkal a kilencvenes évek elején azért nem volt annyira felhőtlen a viszony. A tarajos fejjel együtt zseniális, amennyiben nem létezik (vagy létezett valaha) ilyen néven punkzenekar, követelem, hogy valaki azonnal alapítsa meg velem!
    A fotót egyébként a Volán telep falánál készült, ami (tudtunkkal) a kilencvenes évek végéig mint graffiti legálfal is üzemelt, azonban egy ideje csak ilyen, és ehhez hasonló csemegéket találni rajta.

     

     
     SOROZATUNKAT HAMAROSAN FOLYTATJUK!

    Amennyiben bárki szeretne Eger bel- vagy külterületén található firkát küldeni számunkra, tegye meg komment vagy e-mail formájában (bradleybuddy@gmail.com), és mi forrásmegjelöléssel megjelentetjük. Mára lefestett, lekopott, elfeledett feliratok is jöhetnek!

     (Jelen összeállítás képeinek gyűjtésében a Nép Hangja csapata volt segítségünkre)

    Tovább

  • "NÉMA NÉP, ÜRES FALAK" – Nincs többé legálfal Eger szívében?

    "NÉMA NÉP, ÜRES FALAK" – Nincs többé legálfal Eger szívében?

    Eltűntek a nyakatekert betűk, a groteszk lények és a szikrázó színek a Leányka úti aluljáróból. Nincs többé legális festési lehetőség a belvárosban?


     Tegnapi céltalan bolyongásom során (gyakran bolyongok céltalanul...) úgy döntöttem, a Leányka úti aluljáró felé veszem az irányt. A város szívében, egészen a vár mellett elhelyezkedő építmény ugyanis roppant kedves hely a számomra. Ha rossz napom van, vagy ha csak épp unatkozom, gyakran sétálok errefelé, nézegetve az alagút falára festett, furcsa, színes ábrákat, a megannyi ismeretlen kéz által a korlátokra rótt krisz-kraksznak tűnő névjegyeket, és ezek láttán kissé jobb hangulatban folytatom tovább barangolásom, mondván, ebben a városban élet van. Arctalan, névtelen, de mindenképp aktív, kreatív és tevékeny élet.
    Tegnap a puszta unalom vezérelt csupán át a vasúti sínek alatt húzódó alagúton, ám már a bejáratnál majd' infarktust kaptam, hiszen eme pezsgő, földalatti élet legkisebb szikrái is nyomtalanul tűntek el egyik napról a másikra. Az egykor színektől szikrázó falakat ugyanis dolgos kezek felsőbb utasításra egytől egyig csont fehérre meszelték.

    A Leányka úti aluljárót valamikor a kilencvenes évek derekán nevezte ki a város a graffititsek számára létesített legálfalnak, majd a későbbiekben, a kétezres évek elején próbálták újra kriminalizálni, mondván frekventált helyen való elhelyezkedése miatt összefirkált falaival rontja a városunkról megalkotott képet a turisták szemében. Ez a terv nem igazán jött be, a frissen átkent falak csakhamar újra megteltek élettel, és ha egy ideig nem is teljesen hivatalosan, de a hely újra legális graffitifalként működött, olyan alkotók munkáival, akik időt, pénzt és energiát nem kímélve tették színessé az arra járó városlakók és kíváncsi turisták mindennapjait.
    Nem mondok nagyot akkor, mikor azt állítom, hogy ezen falakon komoly, galériák falain függő képeket megszégyenítő művek születtek. Sétáim során nem egyszer láttam, hogy az itt készült munkákkal turisták pózolnak, fotók készülnek, melyek később az intenerten kötnek ki, ezzel is népszerűsítve porlepte, szürke városkánkat. Most pedig nincs más, csak a vakító fehérség...

     Ám első riadalmunk alaptalan, a helyzet ugyanis nem teljesen úgy néz ki, ahogyan elképzeltük. A heol.hu cikke szerint a falakat nem véglegesen mázolták vakító fehérre, csak afféle újrakezdésképp, motivációként az újabb, igényes alkotások létrehozására.
    Rázsi Botond alpolgármester elmondása szerint ugyanis sok panasz érkezett az egyre inkább lelakott állapotban lévő aluljáró graffitijeire, összefirkált, elrondított mivoltukra, ezért a korábbi alkotásokat eltüntetve, újaknak helyet adva kenték fehérre a falakat.
    Rázsi úr azt is megemlítette, hogy az újradekorálás ügyében már felvette a kapcsolatot egy budapesti graffitis csoporttal.
    Témajavaslatunk is van ám: szeretnénk, ha valamennyire egri lenne a fal, akár a Gárdonyi-emlékévhez is kapcsolódhatna – mondta az alpolgármester.
    Az ügyben tehát mindössze egyetlen kérdés vetődik fel: Az újrakezdés és a felbérelt művészek által történő dekoráció után megmarad-e a hely egykori szabad, közösségi szelleme? Ragadhat-e festéket és alkothat-e bármely, illegalitást félretevő graffitis a Leányka úti aluljáró falai közt, vagy pedig egy felbérelt, kis csoport által kisajátított, saját utcai galériát kapunk ehelyett a régi legálfal helyére?

    Így vagy úgy, természetesen mindkét esetben jobban örülünk, mintha a falak puszta fehéren, sár- és húgyfoltoktól, vagy épp "Szeretlek Mari!" feliratoktól elcsúfítva éktelenkednének a város szívében.

    Ivan Ivanovics Maszopszkij

    Tovább