Az elmúlt hetekben landolt az egri postaládákban a választási kerület országgyűlési képviselőjének „beszámolóját” tartalmazó propaganda kiadvány. Nyitrai Zsolt „honatya”, aki nemrégiben az országot pusztakézzel megvédős fotóival vált közröhej tárgyává, úgy vélte nem árt fényeznie egy kicsit magát.

(Ez a „honatya”-ügy egyébként önmagában is érdekes. Az egyik cikk első mondatában magát aposztrofálja imígyen, míg szintén parlamenti képviselő párttársát „csak” országgyűlési képviselőként emlegeti ugyanabban a mondatban. Nem tudok mást feltételezni, minthogy saját vágyott felsőbbrendűségének szeretne ily módon formát adni...)

Miután a postaládám mellett a legutóbbi közgyűlésen az asztalomon is kénytelen voltam találkozni a kiadvánnyal, megakadt a szemem két íráson.

Az egyik (Eger, az egyetemváros) az egri egyetem létrejöttében játszott elévülhetetlen érdemeit ecseteli. Kár, hogy aki az elmúlt időszakban figyelemmel kísérte a helyi közéletet pontosan tudja, hogy mekkora csúsztatás ez az egész, hiszen ő volt az, aki nagy szakmai hozzáértéssel tavaly februárban közölte, hogy „Inkább legyen egy erős főiskolánk, mint egy gyenge lábakon álló egyetemünk”. Aztán mivel az oktatási kormányzat elképzelései nem ebbe az irányba mutattak és a helyi rektor is helyretette kénytelen volt másképpen gondolni…

Egy másik cikk (Legyen Eger Európa Kulturális Fővárosa!) pedig saját személyéhez szeretné kötni azt a kezdeményezést, hogy városunk indul az Európa Kulturális Fővárosa címért. Nem mintha ennek önmagában olyan nagy jelentősége lenne, de csak a tényszerűség kedvéért jelezném, hogy a Városimázs Bizottság 2016. február 16-i ülésén már tárgyalt és el is fogadott egy előterjesztést a „Magyarország 2023 – Európa Kulturális Fővárosa” pályázatban való részvételről, míg a „nagy kezdeményező” Habis polgármester asszisztálásával csak két nappal később tette meg bejelentését…

Ha a kiadványban található többi írásnak is csak ennyi köze van, ahhoz amit valóságnak szoktunk nevezni, akkor az elég szégyenletes képet mutat a „honatya” ténykedéséről.

Komlósi Csaba

Tovább