Tervek szombatra:
Krisztián túlórázni fog, ezért én is úgy döntöttem, hogy dolgozok. Az eseménynaptár szerint fertálymester avatás van 10-től a Bazilikában, 11-től a Városházán, 13 órakor átadják a felújított várkapukat, utána fogadás az Imolában. Reggel felkelek, megreggelizek, tévézek, szépen, nyugodtan elkészülök. A Bazilikába kizárt, hogy elmegyek, ellenben a 11 órás Városháza után még lesz egy röpke 1 órám, megírni az anyagot, majd 1-re elmenni a várhoz, (kaja az Imolában) azt is megírom, feltöltöm az egriszinre, felmondom és megvágom a híreket, nagyjából délután 5-6 órára kész is leszek. Hazamegyek, és még megsütök egy tepsi pogácsát.
Az első szomszéd
A valóság:
Krisztiánnak nem kellett bemenni dolgozni.
Szombaton hajnali fél 4-re kerültem ágyba, enyhén fröccsös állapotban, cigifüstösen, a lábujjaimon fagyási sérülésekkel. Tusolás. 9-kor keltem ébresztőre. Még az ágyban kiköveteltem a reggeli kávémat, majd élménybeszámoló az esti kimaradásomról az Embernek. Háromnegyed 10-kor kikászálódok az ágyból, internet, vajaspirítós, és mivel a fejemen lévő szőr a cigifüsttel keveredve önálló életet élt, így gyors hajmosás, szárítás, fogmosás, smink, réteges, ámde csinos öltözés (vasalás). Háromnegyed 11-kor sikerült is elindulnom, rohanás a Városházára. Én pontos voltam, ők késtek. Sajtópáholyt pozicionálni, jegyzetelés, fényképezés. Találkozás Ládival, aki felajánlja, hogy menjek velük Sirokba forgatni a TV2-nek, volt az éjszaka valami gázpalackrobbanás a Dankó utcában, a lakókat, szomszédokat kéne kérdezgetni. Hát jó. Természetesen nem vártuk meg a fertály avatás végét, kocsiba be, irány Sirok. Szerencsére gyorsan megtaláltuk a házat, szomszédok az utcán, rögtön elkapok egy nyilatkozni vágyót, aki mindent elmond a fagyiba és a kamerába, majd noszogatni kellett a családot és asszimilálódni, hogy nyilatkozzanak, engedjék meg, hogy forgassunk a hátsó kazánháznál is. Kiderült, hogy a kislány volt a hős, nem robbant fel a gázpalack, és a felújított kazán égett a tetővel együtt. Az egész utca oltott, a körzeti megbízott egy hős, és a polgármester egy szent. Egyszer csak mindenki szerepelni akart. „Mikor lesz a tv-ben, mert szólok anyámnak is, hogy nézzen”. Anyag megírása a kocsiban, százhússzal vissza Egerbe, a várhoz. Hányinger. Átadó -4 fokban, még a tollam se akart fogni, a lábujjaimat már nem érzem, interjúk, majd száraz szendvics az Imolában. Rázsi alpolgármester úr szólt, hogy negyed háromkor jégpályaavatás az Érsekkertben. A katasztrófás szóvivőt felvenni otthon, elvinni a székházba, nyilatkozatot felvenni. Természetesen elkéstem az koripálya átadóról, de még interjúznak a tévések, Így mindenki ott van a helyszínen. Interjú Rázsival és a koripálya tulajjal, fényképek készítése, meleg tea, be a rádióba. Három óra. A négy + egy anyag megírása, feltöltése a egriszinre, hírblokk összeállítása, (nagyjából itt engedett ki a lábam) felmondása, megvágása, adásba szerkesztése. Este háromnegyed kilenckor zártam be magam után a rádió ajtaját. Haza, vacsi (a csütörtöki maradék paprikás krumpli életet mentett), mosogatás, őzgerinc bepácolása, mosogatás, internet (üzenet egy olvasótól, hogy egy cikkbe érsekkert helyett érdekkertet írtam), tusolás, 23:25-re kerültem ágyba, a tévé időzítőjét 15 percre állítottam, de már nem emlékszek arra, hogy kikapcsolt. Ilyen egy átlagos újságíró napja.
Végeredmény: http://tv2.hu/tenyek/video/kislany-vette-eszre-a-pusztito-tuzet-tenyek-riport
Juhú. Világhírű lett a kézfejed. 🙂