VIDÉKJÁRÓ Archívum

  • A rejtélyes Szent István-barlang

    A rejtélyes Szent István-barlang


    A fokozottan védett Szent István-barlang Lillafüreden, Miskolctól 3,5 km-re nyílik. Bejárata a Palota-szállótól 500 m-re, az Eger-Miskolc műút mellett található. 

    Járatainak összhossza 1043 m, függőleges kiterjedése 94 m. A bemutatott szakasz hossza 170 m, a látogatás során oda-vissza 340 m a bejárt útvonal hosszúsága.

    Az üreg a Bükk Nagy-fennsíkjának keleti peremén elhelyezkedő, Létrás-lápa-István-lápa térségéből a víznyelőkön keresztül a felszínről mélybe jutó karsztvíz által kialakított, időszakos forrásbarlang. A barlangot különleges, látványos oldásformák (pl. Mamut-fogsor, Anyóstorok) mellett gyönyörű cseppkőképződmények teszik feledhetetlen élménnyé.

    Az üreg középső-felső triász mészkőben, a Fehérkői Mészkő Formáció kőzetösszletében alakult ki. Első tudományos leírása és elnevezése Kadić Ottokár nevéhez fűződik, aki 1913-ban kötélhágcsóval ereszkedett le a barlangba.

    A barlang járóútvonalainak kialakítását 1927-ben kezdték meg, és 1931 augusztusában nyitották meg a nagyközönség számára.

    Vezetett túrák indulnak minden nap, egész órakor, az alábbiak szeint:

    Nyári időszakban (március 26. – szeptember 30.) naponta 9.00 – 17.00 óráig.

    Téli időszakban (október 1. – március 25.) naponta 9.00 – 14.00 óráig.

    Minimális létszám a túraindításhoz: 5 fő. Kivételek ez alól a 11:00 és 14:00 órakor induló garantált túrák, ezek az év minden napján létszámtól függetlenül indulnak.

    Csoportok részére előre bejelentkezés szükséges: tel./fax: (46) 334-130.

    A barlangi környezet, az ajánlott ruházat:

    A lillafüredi barlangok túravezető kíséretében látogatható szakaszai kiépítettek, villanyvilágítással ellátottak, minden látogató számára utcai öltözetben, egész évben bejárhatók. A közlekedést korlátok, lépcsők és az egyenletes, vízmentesített sétautak segítik. A villanyvilágítás segíti a közlekedést, és a csodálatos barlangi képződményeket, a különleges oldásformákat is érvényre juttatja.

    A Szent István-barlang megközelítése:

    A Tiszai-pályaudvarról 1-es vagy 101-es busszal, vagy 1-es villamossal a Diósgyőri-városközpontig, majd onnan az 5-ös autóbusszal közvetlenül a Szent István-barlang melletti buszmegállóig, vagy a 15-ös autóbusszal a Hámori-tó melletti buszmegállóig, ahonnan 600 m-es könnyű sétával érhető el a barlang.

    Személygépkocsival érkezőknek a lillafüredi felső parkolóban (a barlangtól 50 m-re) vagy a Hámori-tó melletti parkolóban (a barlangtól 600 m-re) érdemes parkolni.

    A barlang telefonszáma (csoportok bejelentése itt!):

    46/334-130

    A barlangot üzemelteti:

    Bükki Nemzeti Park Igazgatóság
    3304 Eger, Sánc u. 6., 3301 Pf. 116.
    Tel.: 36/422-700, 411-581, Fax: 36/412-791
    E-mail: titkarsag@bnpi.hu


    Barlangismertető

    A fokozottan védett Szent István-barlang Lillafüreden, Miskolctól 3 km-re található. Bejárata a Palota-szállótól 500 m-re, az Eger-Miskolc műút mellett nyílik. Járatainak összhossza 1043 m (2005. júliusi adat), függőleges kiterjedése 94 m. A bemutatott szakasz hossza 170 m, a látogatás során oda-vissza 340 m a bejárt útvonal hosszúsága.

    A barlang kialakulása, földtani viszonyai

    A fokozottan védett barlang jelenleg ismert hossza 1043 m (2005. júliusi állapot), melyből 230 m hosszú szakasz a látogatók számára megtekinthető rész. További kb. 50 m kiépített idegenforgalmi szakasz (a Fekete-terem és a hozzá vezető Bányatáró) légzésterápiai célokra hasznosított, valamint további kb. 50 m hosszúságban járdával feltárt szakasz nem látogatható (Tordai-hasadék).

    A barlang befoglaló kőzete jól karsztosodó középső-triász korú mészkő (Fehérkői Mészkő Formáció). Az üreg genetikáját tekintve forrásbarlang, melynek kialakulása a bejárat felett szintben kb. 250 m-el magasabban elterülő Bükki Nagy-fennsík keleti peremén elhelyezkedő víznyelőbarlangokkal hozható összefüggésbe, vagyis az ott feltárt víznyelőbarlangok inaktív forrásbarlangja.

    A barlang egy K-ÉK - Ny-DNy irányú fő hasadék mentén alakult ki, melyből közel merőlegesen, É-Ény irányban oldaljáratok ágaznak ki.

    A forrásbarlangból a víz jelenleg egy alsóbb aktív járaton (Vasas-akna) távozik, és csak ritkán, áradások esetén önti el a jelenleg szárazon lévő kiépített szakaszokat. Áradások csak igen nagy csapadékhozamoknál, kivételes karsztvízszint-emelkedés bekövetkezésekor jelentkeznek a barlangban. Ilyenkor a Pokol elnevezésű szifonból tör fel a víz. Ilyen karsztárvíz az elmúlt 50 évben csupán háromszor jelentkezett.

    A barlangnak a fennsíkperemen nyíló, az ország legmélyebb (-254 m) és a Bükk leghosszabb barlangjának számító István-lápai-barlanggal való összefüggése valószínűsíthető. A barlangok végpontjai között kb. 300 m körüli távolság adódik. Ugyanígy valószínűsíthető, hogy a Szent István-barlang aktív, vizet vezető alsó járatszakasza a Soltész-kerti-mésztufabarlang, mely főleg mésztufában alakult ki, és aktív forrásként működik egész évben. A nagy karsztárvizek során a kis szelvényű forrásbarlang nem képes a víz teljes mennyiségét felszínre vezetni, és a visszaduzzadás miatt válik ismét aktívvá a Szent István-barlang.

    A Szent István-barlang természetes bejárata a Kutya-lyuk, mely a hegyoldalban a völgytalp felett kb. 20 m-rel nyílik.

    A barlang a víz alatti képződés formajegyeit mutatja. A főtén jól megfigyelhetők a gömbüstök torzói (a legszebb és leglátványosabb helyen lévő az Anyóstorok mögötti gömbüst a Nagy-teremben, melynek egyik helytelen elnevezése Eróziós fülke), valamint a mennyezeti félcsatornák.

    A barlang részleges víztelenedését követően, a légteres szakaszok kialakulása után kezdődött meg a cseppkőképződés, mely jelenleg is tart.

    A legnagyobb cseppkőképződmény a Kupola-csarnokban a Megfagyott Vízesés, mely a főtétől kezdve a talpig borítja a falat kb. 20x15 m felületen.

    A barlang cseppkövekben gazdag, és annak ellenére, hogy 1931. évi megnyitását követően üzemszerűen mutatják be a nagyközönségnek, látványos, fejlődő cseppkövekben gazdag.

    A barlang mint élőhely

    A barlangok állatvilágának legismertebb képviselői a sokakban félelmet ébresztő, de az emberre teljesen ártalmatlan denevérek. Ezeknek az egyedülálló képességekkel rendelkező, különleges rovarevő emlősállatok élőhelye többnyire barlangokhoz kötődik. A denevérállomány országos szinten észlelhető csökkenése indokolta, hogy védetté nyilvánítsák a Magyarországon fellelhető 27 denevérfaj mindegyikét, melyből 9 faj fokozottan védett.

    Az első barlangi denevérmegfigyelések adatai a XX. század első feléből származnak (Vásárhelyi, 1939). A barlang Nagy-termében a múlt század derekán nagy egyedszámú denevérkolónia telelt. Korábban hazánk egyik legjelentősebb hosszúszárnyú denevér telelőhelye volt. A faj egyedei a látogatók okozta folyamatos zavarás következtében gyakorlatilag eltűntek a barlangból.

    A barlangot jelenleg 8 denevérfaj kb. százhúsz egyede keresi fel átmeneti, téli ill. nyári szálláshelyként.

    A denevérek a telelés során többnyire azokat a járatokat és nagyobb termeket foglalják el, amelyeket a barlangot látogató betegek és kirándulók a túrák során nem érintenek. Emellett azonban a túraútvonal mentén is előfordulnak olyan - emberi zavarást tűrő - fajok egyedei, melyek telelését a közvetlen emberi zavarás nem befolyásolja.

    A barlang rovarvilágát először 1933-ban vizsgálták, amikor két vak pókfajt találtak.

    Később a barlangban végzett átfogó kutatása során Loksa Imre 41 rovarfajt mutatott ki, 1962-ben megjelent cikke alapján (Karszt- és barlangkutatás, BD. III. JHG 1961). A legértékesebb a hegység bennszülött, ún. endemikus rovarfaja, a Gebhardt-vakfutrinka (Duvalius Gebhardti, Loksa Imre 1962.). Ez a faj kizárólag a Bükk hegységben él, jogilag védett, eszmei értéke 50.000 Ft. A barlang vizeiben él a barlangi vakrák (Nyphargus Sp., Oprendek Andrea-Ferenczy G. 2004).

    A barlang feltárásának, kiépítésének története

    A Szent István-barlang idegenforgalom számára történő kiépítése és a járatok megismerése a barlangban az emberi beavatkozások szorosabban kapcsolódnak a lillafüredi Palota-szálló építéséhez.

    A barlangot a jelenlegi bejárati táró fölötti meredek hegyoldalban nyíló természetes aknán, a függőleges Kutya-lyukon keresztül fedezték fel.

    A hagyomány szerint a barlang bejárata akkor vált ismertté, amikor véletlenül beleesett egy kutya, s ott napokig ugatott, vonyított, mely emlékezetes eset szájhagyomány útján fennmaradt.

    A barlang felfedezése, első tudományos leírása Kadič Ottokár nevéhez fűződik, aki 1913-ban kötélhágcsóval leereszkedett a barlangba. A barlang elnevezése is tőle származik.

    1927-28-ban Pfeiffer Gyula miniszteri főtanácsos rendeletére - az Anna-barlanghoz hasonlóan - a barlang idegenforgalom számára történő megnyitása érdekében a barlang további szakaszait feltárták. Révay Ferenc főerdőmérnök 1928. februárban felmérte a barlangot, valamint kitűzte a jelenleg is használt, 52 m hosszúságú bejárati táró hajtásának helyét. A tárót 1929-ben vitéz Fejes József főerdőmérnök irányításával hajtották ki.

    1931-ben azután a Magyar Királyi Erdőkincstár Kadić Ottokárt bízta meg a barlang további "idegenforgalmi rendezésé"-vel. A munkálatokat Révay Ferenc tervei alapján és irányításával, Sebős Károly és Pongó György munkavezetésével végezték. A munkák során az 1927-28-ban feltárt belsőbb szakaszokat tették nagyközönség számára hozzáférhetővé. Kadić szavaival felidézve eme lényeges momentumot ("A magyar barlangkutatás állása az 1931. évben" - Barlangvilág 1932.):

    "Ezt a munkát a letűnt nyáron folytattuk s így a barlang háromnegyed részét a nagyközönség részére hozzáférhetővé tettük. A munka zömét a barlangnak egyes nagy üregeiben, de különösen az ezeket összekötő szűk, alacsony járataiban felhalmozódott barlangi agyag és kőtörmelék felásatása és kiszállítása képezte. Ezeket a szűk járatokat bővíteni, az alacsony folyosókat pedig mélyíteni kellett. A különböző szintekben fejlődött üregeket, termeket és csarnokokat lépcsőkkel kötöttük össze. A lépcsők mellé és a kényesebb cseppkőcsoportok elé fakorlátokat állítottunk és végül az ily módon rendezett barlangszakaszokat villannyal kivilágítottuk.

    A barlang rendezésével Lillafürednek látványosságait újabb kiválóan szép és tanulságos természeti emlékekkel gyarapítottuk. Az Anna- és Szent Szent István-barlang jelenleg csonka hazánknak legjobban rendezett barlangjai közé tartoznak. A lillafüredi példát most a többi hazai barlangban, elsősorban a Aggteleki barlangban követni kellene, annál is inkább, mert az ilyen hasznos beruházások hamarosan megtérülnek és az államkincstárnak uj jövedelemi forrást nyitnak."

    A bányászati módszerekkel áttört szakaszok hossza meghaladja a 100 m-t. A bejárati táró mellett a második leghosszabb szakasz a Bányatáró, amely a Fekete-termet köti össze a Színház-teremmel. A Nagy-teremből a Tordai-hasadék felvezető lépcsősora és a Meseország felé vezető járat szintén táróhajtással lettek a szükséges méretre tágítva.

    A járószint kialakításánál az eredeti állapotában feltehetően cseppkövekkel gazdagon borított járattalpon lévő képződményeket kényszerűségből eltávolították, melynek egy részét betonba ágyazva beépítették a barlang egyes szakaszain. (Pl. a Színház-terem előtt, a Fekete-termi elágazásban, a Nagy-teremben a lámpatest eltakarásához.)

    A barlangi világítást elsőként 1931-ben építették ki, majd a háborús pusztítást követően 1955-ben, melyet 1974-ben újítottak fel. A jelenleg is használatos, korszerűbbnek mondható rekonstrukció 1989-ben készült el.

    A légzésterápiai szakasz

    A Színház-teremől elágazó, lánccal lezárt járat végén - a Fekete-teremben - gyógyászati célú hasznosítás folyik. A teremben felső légúti panaszokkal küszködő felnőttek és gyermekek töltenek napi 3 órát hétközben, a szanatóriumi kezelés kiegészítéseként. A betegek a barlang egyik belső termében (Fekete-terem és az ún. Kutyafül) vannak elhelyezve, ahol minden kúra alkalmával kb. 20-30 beteg tartózkodik.

    A barlang gyógyhatását annak köszönheti, hogy a barlangi levegő mikrobiológiai szempontból csaknem steril, azaz por-, csíra-, és orvosi szempontból allergénmentes közeg. Ehhez hozzájárul az állandó, 10°C körüli hőmérséklet, a közel 100%-os páratartalom és egyéb klimatikus tényezők, és nem utolsósorban a barlangi környezet idegrendszerre gyakorolt kedvező hatása.

    A barlangtúra

    A látogató a bejáraton keresztül az 52 m hosszú mesterséges tárón keresztül elsőként a Nagy-terembe jut.

    A táró végén fölfelé és vissza tekintve látható az a kürtő ( Kutya-lyuk ), amelyen keresztül a kutatók a felfedezés során leereszkedtek. Táró végén lévő Nagy-teremben látható a barlang folyóvizes kialakulására utaló üstszerű formaelem, az "Anyóstorok", más néven - mely kialakulását tekintve helytelen elnevezés - az "Eróziós-fülke", előtte a "Mamut-fogsor". A teremben található a fedlappal lefedett Vasas-akna, mely a barlang alsó, aktív patakos ágába vezet.

    A teremből 1927-31-ben robbantott, rövid, mesterségesen tágított járatszakaszon keresztül egy lépcsősor vezet a Kupola-csarnokba, mely a barlang legtágasabb csarnoka. Az emelkedő lépcsősor bal oldalán a "Meseország" látható, melynek cseppkőképződményeit a hasonlóság alapján a mesevilágból kölcsönzött nevekkel látták el (pl. Mikulás, Jancsi és Juliska).

    A továbbvezető lépcsősor a Kupola-csarnokba vezet, melynek bal oldalán a Megfagyott Vízesés látható, mely évezredek alatt a barlangfal felszínén végigfolyó vízből vált ki. Szembeállva a Vízeséssel, tőle jobbra a barlang egyik legnagyobb és legszebb cseppköve, a "Budapesti Mátyás-templom" látható. A terem csodálatos akusztikával rendelkezik, a barlangban rendezett koncertek alkalmával a zenekar illetve kórus a Bástyán mint színpadon áll, és a közönség a Kupola-teremben hallgatja az előadást.

    A teremből továbbhaladva a Bástyára érkezünk, melyről visszafordulva a szemközti falon egymás alatt két vízszintes vonalat látunk, úgynevezett oldásos színlőt, mely arról tanúskodik, hogy a barlangban a víz szintje hosszú ideig ebben a magasságban állt.

    A továbbvezető út az Oszlopok Termébe visz, mely a barlang cseppkövekben egyik leggazdagabb része. Itt nevezetes képződmény a Rokokó-oszlop és az Egri Minaret nevű cseppkőoszlopok.

    Egy rövidebb útszakasz megtétele után a Színház-terem fogadja a látogatót. A terem akusztikája kiváló, emellett ha itt körülnézünk, kis fantáziával megtalálható középen a zenekari árok, és a magas állócseppkő képében a "Karmester" nevű cseppkőképződmény.

    Kérjük kedves Látogatóinkat, hogy a föld alatti világ megtekintésekor vegyék figyelembe és tartsák be barlangjainkban érvényes viselkedési szabályokat:

    A barlang alakzatainak, cseppkövek érintése tilos!
    A betonozott járófelületekről való letérés, a korlátokon való átmászás tilos!
    Dohányozni, szemetelni, hangoskodni, feleslegesen zajt kelteni tilos!
    Fényképezni, és videofelvételt készíteni kizárólag a túravezető engedélyével lehet!
    Ittas állapotban a barlangban tartózkodni tilos!
    Kutyát vagy más állatot a barlangba bevinni tilos!
    A barlang állatvilágát zavarni tilos!
    Köszönjük!

    Ajánlott irodalom:
    Székely Kinga-Ferenczy Gergely: Szent István-barlang (idegenforgalmi kiadvány, 2004.)

    forrás és fotó: BNPI.hu

    Tovább

  • Bélkő hegy és környéke

    Bélkő hegy és környéke


    A hegy fehér sziklái 100 millió évvel ezelőtt emelkedtek ki az eltûnõ õstengerbõl.

    Kanyargós szerpentin vezet a hegy tetejére, ahonnan páratlan látvány tárul a szemlélõdõ elé. Magasba törő, éles peremű sziklák tövében ritka, védett növények bújnak meg.

    A magasból letekintve a falut láthatjuk, de tiszta időben akár a Tiszát és a Tátrát is.


    A lehulló csapadékból keletkező karsztvíz a hegység lábainál forrásokként tör a felszínre, s táplálja a völgyekben csörgedezõ patakokat.

    A hegyet a Cement gyár is használta bányászati célokból, minek következménye képen a lépcső szerű homlokzatot kapott a hegy mintha a „homlokát” ráncolná ...







    fotó: Libor Sándor

    Forrás: www.belko-turizmus.hu

    Tovább

  • Felnémet tájtörténete

    Felnémet tájtörténete


    Az Eger mellett fekvő, ma már Egerhez tartozó Felnémet település nagy történelmi múltra tekint vissza. Ma is békés falusi emberek lakják, annak ellenére, hogy a falut az 60-as évek elején Egerhez csatolták.

    A község az őskorban is lakott hely volt, ezt az Eged hegyen található őskori barlangok s azokban az emberi kézimunkára valló nyomok bizonyítják.

    A római korból származó érméket is találtak a község területén, a honfoglalás korából azonban nincs tárgyi emlékünk.

    Az első írásos említés, mely Felnémetről szól, 1261-ből, IV. Béla király oklevelében olvasható. IV. Béla 1261-ben, 1267-ben, majd utódai ezt követően ismételten is megerősítették az egri püspököket azon 78 falu birtokában, melyeket az oklevél állítása szerint I. István és utódai az egri püspökségnek adományoztak. Ezek a falvak az Eger patak völgyében, a Mátraalján, a Tiszavidéken, Heves, Szolnok, Borsod és Zaránd megyékben terültek el, jövedelmeik az ország egyik leggazdagabb földesurává tették a mindenkori egri püspököket. Felnémet ezeréves története során (1848-ig) megmaradt az egri püspökség kizárólagos birtokában.

    Heves megye területét általában az Aba-nemzetség szállta meg a honfoglalás korában. Az Eger völgyén elterülő falvakat, pedig II. Géza alatt (1125) a Lüttich környékéről származott német-flamand telepes csoport szállta meg.

    Felnémet ettől a német települő csoporttól vette nevét, míg vele szemben, Eger város déli oldalán fekvő másik falu, melynek lakói magyarok voltak. Almagyar nevet nyert. ( Eger felett Felnémet, Eger alatt Almagyar ).

    Felnémet ősi, középkori telephelye az Eger pataktól nyugatra a patak völgyében volt. Ezen ősi telephely egyetlen szilárd kőanyagból épített emlékének, a kápolnának alapjai még 1710 körül láthatóak voltak.

    A régi faluhellyel szemben, a kősziklás dombon az egri püspökök hatalmas és ritka szép templomot építettek, ennek faragott kövekből alkotott fundamentuma 1710 körül még ugyancsak látható volt.

    A felnémetiek szőlőt műveltek, az egri püspökség borait kezelték, miután a középkorban Eger környéke sűrűn be volt telepítve szőlővel. Felnémet a középkorban a megye egyik legnépesebb települése, mezővárosa, Eger virágzó külvárosa lett. Szomszédságában, a szarvaskői völgy nyílásában, a Barátbérc aljában állott a pálosok monostora, melyet Monoszlai Miklós egri kanonok emeltetett. Ennek létezését ma is rommaradványok igazolják. A monostor lakói számára két malom, szőlők s a határ egy részének jövedelme biztosította a munka nélküli úri életet. (Albert Ferenc: Heves és Külső Szolnok megyék leírása. Eger 1868. 468-468. lap. - Egri érsekség gazdasági levéltara. I. classic, Liber 17.pag.263. ).

    Nagy Lajos király idejében már fönnállott az egri vár és a kisebb szarvaskői vár, az egri püspöki uradalom középpontjában. Nagy Lajos kilenced-törvénye egységes adófizető, teherviselő jobbágysorba kényszerítette a korábban többé-kevésbé független jogállapotú földműveseket, kialakult a magyar jobbágyság, megterhelve a földesúrnak fizetendő súlyos szolgáltatásokkal, pénz,- és terményadókkal, ingyen robottal, melyek a földesúrnak dologtalan életet biztosítottak. Felnémet is teljes egészében jobbágyfalu lett az egri püspökség földesúrasága alatt, az egri várhoz fizette az adózásokat, melyek nemcsak a várban lakó püspök és udvartartása, hanem a várban szolgálatot teljesítő várkatonaság ellátásának céljait is szolgálták. Ezek a jobbágy-adózások abban az ütemben súlyosodtak, amilyen ütemben lett egyre nehezebb, országos viszonylatban is a magyar jobbágysors.

    Mátyás király idejében, 1486-ban például Felnémet lakossága minden évben a következő szolgáltatásokat fizette Eger várába: 40 jobbágyháztartás, - jobbágyporta, jobbágytelek, - mindegyike Szt.Györgynapkor egy-egy forintot ad (egy Ft abban az időben többet ért, mint egy mázsa búza), pünkösdkor az egész falu együtt 6 köböl sört, 2 ártányt, 50 sajtot, Magdolna-napkor 1 hordó bort, mely kitesz 32 köbölt, Szt. Mihány-napkor minden jobbágyporta ismét 1-1 forintot, karácsony-kor az egész falu együttesen 50 szekér fát, 6 sertést, 8 szekér szénát, 32 köböl sört, sót, viaszt, borsot, 120 véka zabot, 120 db kenyeret, 120 db csirkét, húsvétkor 6 köböl sört, 120 db tojást, 3 sajtot, 2 gödölyét, 2 bárányt. Minden évben a termény betakarítás idején tizedet (dézsmát) adnak csirkéből, kacsából, malacból, bárányból, mindenféle szemesterményből. A felnémetiek minden termésüknek csupán nyolctizedével rendelkeztek szabadon. De ingyenmunkát is teljesítettek, amennyiben évente 50 kaszást adtak az urasági rétek kaszálásához, a szénát összegyűjtötték, az egri várba behordták. (Egri érs. gazdt. It. I.classis, Liber II.pag.396.)

    A mohácsi csatavesztés évében török rablócsapatok portyáztak Felnémet környékén, egészen Miskolcig, pusztítva és fosztogatva. A kettős királyválasztást követő évtizedekben Felnémet Eger várának sorsában osztozott. Többször cserélt gazdát, áldozatul esett Perényi Péter, Varkoch Tamás stb. várurak pusztításainak. Perényi egri várnagy 1534-1558 között elfoglalta az egri püspökség birtokait, meghonosította Eger környékén a protestantizmust, elűzte a szerzeteseket a monostorból.

    A felnémeti szerzetesházat a pálosok 1548-ban hagyták el.
    ( Albert i.mű.469.lap)

    1544 óta a török befészkelte magát Heves megye területére. Rabszedő, sarcoló portyákkal, 1548-ban Kerecsendig, 1550-ben Pétervásáráig merészkedett. Oláh Miklós egri püspök a tulajdonát képező egri vár ellátásának és védelmének gondját áthárította az uralkodóra, 1548-ban megegyezéssel átadta a várat Ferdinánd király várkapitányának, Dobó Istvánnak, aki 1548-1552 között hatalmas erőfeszítéssel szerelte föl az elhanyagolt várat a török elleni védekezésre. A felnémetiek napról-napra dolgoztak az egri vár falainak megerősítésén. A török 1552. szeptember havának első napjaiban meg is jelent Eger falai alatt, ahová a felnémeti férfiak egy része Dobó István hívására bevonult a várat, a hazát védeni. Tinódi Lantos Sebestyén az Eger vár diadalmáról szóló énekében megörökítette a felnémeti hősök emlékét. ( "Szállott házba mi szükség ott benn vala, -Az völgyből, Felnémetről felhívatá" stb. )Az elmenekültek ottmaradt ingóságai, az asszonyok és gyermekek jórészt a török kezére jutottak. Már az első napon elvitték Benedek kovácsmestert és Nagy Pál feleségét. Aztán vitték a többi ottmaradt asszonyt is. Védeni, menekíteni nem tudta őket senki, hiszen a férfiak az öregek kivételével az egri várban voltak.

    Az Egert ostromló 120.000 főnyi török sereg sátortábora elárasztotta a felnémeti határnak Eger felőli sík részét. Közben 1552 szeptember 12-től október 18-ig, hat héten keresztül a felnémeti férfiak hőstetteket vittek végbe a vár védelmében. Egert sikerült megmenteni, a török visszavonult. Dobó kapitány a török elvonulása után a várvédelemben érdemeket szerzett védők megjutalmazása iránt előterjesztést tett az uralkodóhoz s ebben a jutalmazási javaslatban felnémeti Kovács Jakab kovácsmestert a várvédelem legnagyobb hősének nevezi, kimagasló érdemeit a következőkben jellemzi:

    "Kovács Jakab felnémeti kovácsmester a legdicséretreméltóbb magatartást tanúsította, bátrabb volt mindenkinél, háromszor annyi munkát vállalt, mint mások, jelenléte igen nagymértékben hozzájárult a vár megmentéséhez, mindig talpon volt, puskájával a törésekhez szaladt s a törökök közül sokat agyonlőtt."

    A király a javaslat alapján a következő szavak kíséretében intézkedett megjutalmazása felől: "Kovács Jakab, ki annyira, dicséretre méltóan viselkedett, kap egy ruhát és 25 forint pénzjutalmat és adómentességet."

    Mellette az ugyancsak Felnémetről bejött Gergely nevű ácsmester érdemeit emeli ki Dobó. Gergely az ostrom idejére önként jött a várba, nemcsak a saját mesterségével járó feladatokat látta el éjjel-nappal, hanem a török roham idején haláltmegvető bátorsággal hol ennél, hol annál a falnál harcolt derekasan. Megjutalmaztak további hat megsebesült felnémeti jobbágyot és egy hősi halált halt felnémeti férfi özvegyét. Ezek: Egres Mátyás, Pap Máté, Laudo Benedek, Dobó Demeter, Rigó János, Szabó Tamás, illetve a hősi halált halt Kacsika Tamás özvegyét.

    Felnémet községet az 1552. évi ostromból dicstelenül vissza­vonuló török szeptember 17-én felgyújtotta. De mivel Eger megmene­kült, s visszatért felnémetiek biztonságérzete megerősödött, rögtön fölépítették faházaikat, a falu egy éven belül újjáépült. 1555-ben 40 jobbágyporta, 20 zsellér és 4 újonnan építkező jobbágy lakja. A következő évtizedekben Felnémet lakossága hatalmasan fel­duzzadt: 1557-ben például a 22 jobbágytelek mindegyikében 12-15 család lakik, az egész községben összesen 291 család.

    Eger alatti falvakban már nem felduzzadás, hanem elnéptelenedés mutatkozik. A török hódoltság határa 1552 után közvetlenül Eger alatt, Maklárnál, Nagytályánál húzódott Eger várának magyar őrsége védte ennek a határvidéknek népét, ezért a török kezébe került déli, tiszamenti falvakból Eger védett környékére húzódott a magyarság egy része a rabló török elől, napról-napra várva annak lehetőségét, hogy hazájukba visszatérhessenek. De ez a reményük sose válhatott valóra, sőt 1596-ban maga Eger vára is a török kezébe került. Felnémet, pedig elpusztult, la­katlanná vált 110 évre, 1706-ig. Végleg elpusztult Cegléd és Szől­lőske, melyek korábban szintén népes falvak voltak.

    A három puszta falu határát 110 éven keresztül az egriek hasz­nálták. A felnémeti szőlőhelyet, melynek kiterjedése háromszorosa volt az egri szőlőhegyekének, a török uralom vége felé az Egerbe tele­pült rácok használták s róluk nyerte a Ráchegy nevet, míg korábban felnémeti hegy volt a neve.

    A török korszak mindezek ellenére nem múlt el Felnémet fölött egészen eseménytelenül. Az Egert megszálló török katonaság Felnémet ékes templomát földig lerombolta, köveiből pedig Eger város egy ré­szét fallal körülkerítette. De a felnémeti templomdomb kőbevágott pincéi jó búvóhelyet nyújtottak a törököt még ezután is zaklató magyar hajdúknak, akik az ide kijáró törököket megrohanták s bennük sok kárt tettek. A felnémeti pincék körül sok hősies csatajelenet játszódott le annak az elkeseredett, szívós, de egyenlőtlen küzdelemnek, amellyel a magyarság a török hódításra reagált. Végül is a törökök ideparancsolták a szomszédos vármegyék népét s azokkal a felnémeti pincéket olyan alaposan betömették, hogy soknak még a helyét sem lehetett később megállapítani. Ezzel aztán a felnémeti gerillaharcoknak is végük szakadt.
    ( Érs.gazd.lt.I.classis.Liber 17,pag.263. ).

    Eger várát 1687 decemberében félévig tartó elkeseredett ost­rom után végre sikerült fölszabadítani a török uralma alól, a törökök elvonultak Eger környékéről. Bár a többi környékbeli falvak Eger felszabadítása után pár év múlva sorra benépesültek, Felnémet lakatlan maradt 1706-ig, amikor már javában folyt Rákóczi szabadságharca s a kurucok már benn ültek Eger vár birtokában.

    Az egri uradalom földesura ekkor Telekessy István, Rákóczi híve volt. Telekessy nagy erővel igyekezett a püspökség régi birtokait vissza­szerezni, a puszta falvakat ideiglenes engedmények árán benépesíteni.

    Felnémet első újjáépítése 1706-ban történt. Telekessy püspök­földesúr a Felnémetre tiszttartónak kirendelt Szécsényi Györgyöt bízta meg a telepítés irányításával, az ide települni szándékozók vele köt­hettek megállapodást azon általános telepítési feltételek alapján, amelyekkel Telekessy 1706. január 10-én Felnémet megszállítását szabályozta. Ez a telepítési okmány így hangzik:

    "Akik felnémet régi mezővárosnak régi helyét, mely Heves vármegyében volt, meg akarják szállani, legyenek böcsületes jó hírű-nevű catholicus emberek, senki máshoz jobbágyszolgálatbéli kötelességen ne legyenek, se pedig egriek, másképpen Egernek fogyatkozására esnék Felnémet meg­szállítása. A házaknak épülete legyen azon a dombon, mely alatt régi jelen kész pincék vannak. A régi faluhelyet gyümölcsös és veteményes kerteknek felosztassák a megszálló lakosok közt.

    Házhely, közlegelő, jó gyöp, szántóföld, szőlőhely, minden megszálló­nak kijelöltetik akár egész telkes, akár féltelkes legyen. Mindenki értéke, vagyis igaereje arányában kap földet. Három évig se robotot, se készpénzt, se más földesúri adózást nem fizet az újtelepes, csupán tizedet ad a learatott szemesterményből.

    A szőlőhegy használatáért 10 évig nem fizetnek szőlődézsmát vagy hegyvámot. Eltelvén a három esztendő, a földesúrnak robottal ezután sem tartoznak, hanem csak taksaképpen az egésztelkes gazda esztendőnként 8 magyar forintot fizet, a főhelyes 4-et, a zsellér 2-t.

    A marhátlan (vagyis igásmarhával nem rendelkezik ( lakos akár félhelyes legyen, akár zsellér, tartozik egynapi kapálással, ahová kívántatik és az egri helyen levő urasági szőlő felének minden munkájával.

    Szabadon elköltözhetnek, ha távozási szándékukat idejében bejelentik a tiszttar­tónak, akit e földesúr közéjük rendel. Ha idegenek a felnémeti ha­tárban szőleiket el akarják adni, előbb a felnémetieknek kell felkínálniok.

    Aki juhot. vagy sertést legeltet a földesúr erdeiben, dézsmát ad a juhokból vagy sertésekből. A vármegyei adózástól is három évig mentesek lesznek."

    (Ers. gazd. l. t. I. classis. fasc. II. Nro. 613).

    A következő részek megtalálhatók a www.felnemet.hu honalpon.

    fotó Vámossy Béla

    Tovább

  • Árpád-kori templom – Bélapátfalvai ciszterci apátság

    Árpád-kori templom – Bélapátfalvai ciszterci apátság


    A 781 m magas Bél-kő lábánál, egy erdős-ligetes emelkedésen fakadó forrás (Háromkút) mellett található Magyarország egyedüli épségben megmaradt román stílusú ciszterci apátsági temploma, amely 1232-ben épült.

    A monostor, amely a templom mellett állt, már korábban megépült. A késő román stílusban épült templomot a 14-15. században gótikus stílusban átépítették. A nyeregtetős, háromhajós és kereszthajós templom torony nélkül épült.

    Nyugati, főhomlokzatán nyílik a nagyméretű, bélletes kapu a főhajón, afölött található a rózsaablak, a jobb oldali mellékhajóba pedig a laikus testvérek bejárata nyílik. Keleti végéhez a 18. században kontytetős, barokk sekrestyeházat építettek. Az apátság román stílusban megépített temploma nemzetközileg is elismert műemléki és történeti nevezetesség. Védőszentjeként a Nagyboldogasszonyt tartják számon.

    Az 1232. május 16-án keltezett alapítólevél tanúsága szerint II. Kilit egri püspök alapította. Az alapító gazdag birtokadományokat juttatott a bélháromkúti kolostornak, amelynek építését megszakította a tatárjárás (1241). 1246-ban a monostor már készen állhatott és szerzetesek éltek benne. 1495-ben az apátság csere útján Bakócz Tamás, egri püskök kezelésébe került, 1530-as évekre azonban elnéptelenedett az apátság.

    A középkor végén a kolostor, több más ciszterci apátsághoz hasonlóan kezdett elnéptelenedni. 1503-ban például a perjellel együtt csak három szerzetes élt a falak között. Az 1530-as években aztán megszűnt az élet a kolostorban.

    Amikor Eger török kézre került (1596), ennek a vidéknek is megcsappant a népessége. A kolostor és a templom is elhagyott rom lett, 1720-ban is romként írják le. 1732-ben kezdték meg a templom helyreállítását, s az újjáépítés befejezése után szentelték föl (1745). Ez lett Apátfalva plébániatemploma. Az elpusztult kolostor köveit építkezésekhez hordták el.

    Tovább

  • A Mátra tetejére lassan megérkezik a nyár

    A Mátra tetejére lassan megérkezik a nyár

    Jártak már a Mátrában tavasszal vagy kora nyáron? Ilyenkor a legcsodálatosabb a hívogató hegyvidék!

    Minden friss, üde zöld, nyílnak a virágok, erdei szamóca piroslik a bokrok alatt és olyan tiszta a levegő, hogy még a pitypangról lefújt kis „ejtőernyősöket” is hosszan látjuk elvitorlázni a hegycsúcs felől. Ha eddig nem történt meg, gyorsan írják hozzá az idén nyári tervekhez is: irány a Mátra!

     Az ország egyik legszebb kirándulóhelye

    A Mátra vidékén rendkívül változatos természeti környezetben, mintegy 600 kilométernyi turistaút várja a kirándulást kedvelő természetbúvárokat. Az erdők mélyén rengeteg ritka növény és különleges állatfaj él, melyek igazán különlegessé teszik az itt eltöltött órákat és napokat. A fák közül a bércekre jutva fantasztikus kilátás nyílik a szomszédos dombokra, a kanyargó völgyutakra és a fák között meghúzódó hangulatos településekre. Itt található az ország legmagasabb pontja, a Kékes-tető, de a kitűnő hegyi levegő mellett számos más meghódításra vágyó csúcs is túrázásra csábítja az ide látogatókat.

    Galyatető látképe a Csór-réti-víztározóval (forrás: matraszentimre.hu)

    Gyönyörű búvóhely a Mátra legmagasabban fekvő településén

    A Mátra legmagasabban fekvő települése a több százéves múltra visszatekintő Mátraszentimre, melynek Ágasvár nevű kilátója már messziről üdvözli az ide érkezőket. A hangulatos település központjától 50 méterre, 810 méteres magasságban, gyönyörű erdei környezetben találjuk a Hotel Narád & Park**** különleges kialakítású, igazi erdei rejtekhelyet kínáló színvonalas szálláshelyét. A hotel, amely Mátraszentimre egyetlen négycsillagos, minőségi szolgáltatásokat nyújtó szálláshelye, kiváló pihenési lehetőséget kínál mindazoknak, akik több napot is szánnának arra, hogy felfedezzék páratlan szépségű hegységünk csodái.

    bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: termalfurfo.hu

    Tovább

  • Kaland a kaland után Miskolc mellett

    Kaland a kaland után Miskolc mellett


    A Miskolctapolca Barlangfürdőből egy rövid kirándulással elérhető lillafüredi erdei vasút Magyarország egyik legszebb útvonalán közlekedő kisvasútja, valódi magaslati pálya.

    Nem egyszerű zakatolásról van szó, a vonat útvonala kifejezetten meredek hegyoldalakon, különleges völgyhidakon, alagutakon vezet keresztül. A Garadna völgyben a Hámori-tó partján kanyarogva a lillafüredi Palotaszállóhoz visz az útja, ahol megnézhetjük a vízesést, barlangokat és a palotát majd a vonatra visszaszállva elutazhatunk az újmassai őskohóhoz vagy friss halat kóstolhatunk a pisztrángtelep melletti étteremben.

    A kisvasút az ország egyik legnagyobb, 64 méter hosszú és 20 méter magas vasúti viaduktján és két alagúton is áthalad. A Lillafüredi erdei vasút különlegessége, hogy nem csak nyáron, hanem egész évben közlekedik, télen fűtött kocsikkal várva az érdeklődő utazókat.

    Forrás: termalfurdo.hu

    Tovább

  • Kirándulás Egerből

    Kirándulás Egerből


    Ha Eger városában időzünk, muszáj egy kis időt szánni Szilvásvárad környékére is. 

    Ha egy nappal tovább is kell maradni, higgyék el megéri, sehol sem tapasztalhatjuk azt a csodás látványt, mint amit a dombok között húzódó erdei út, a kisvasút, a csörgedező patak és a Fátyol vízesés jelent. 

    Az Egertől alig 30 km-re fekvő kistelepülés autóval vagy tömegközlekedéssel is könnyen megközelíthető, de a bátrabbak akár a kerékpárra is nekivághatnak a kanyargós útnak. Szilvásvárad valódi gyöngyszem, megbújva a Bükk domborulatai között. 

    Már megérkezésünkkor megcsodálhatjuk csodálatos ménesét, körbe nézhetünk a hangulatos központban, majd indulhat a túra. Felkereshetjük a Milleneumi kilátót, a laza sétára vágyók pedig elindulhatnak a Szalajka völgy felé. A Milleneumi kilátó teraszának panorámája lenyűgöző látványt nyújt a Bükk minden évszakban más-más színben pompázó domborzata, tiszta, napos időben a távoli Tátra hegcsúcsai is láthatóak. 

    A klasszikus séta a Szalajka völgyben kisvasutazással kezdődik a végállomásig a Fátyol-vízesésig, majd onnan kényelmes tempóban az összes látnivalót érintve sétálhatunk vissza a völgy bejáratáig.

    Forrás: termalfurdo.hu

    Tovább

  • A mai Maklár település helyén az i. e. 2. évezred elejétől kimutathatóak az emberi letelepedés nyomai

    A mai Maklár település helyén az i. e. 2. évezred elejétől kimutathatóak az emberi letelepedés nyomai


    A település első okleveles említését 1261-ből ismerjük, amikor IV. Béla az egri völgy falvainak, köztük Maklárnak birtokában megerősítette az egri püspökséget (a falu 1804-ig az egri érsekség birtoka volt).

    Nevének első írásos alakja Moklar volt, amely feltehetően a csagatáj eredetű, többes számú maq, azaz dicséret és a többes számot jelző -lar utótagból ered.

    Az 1380-as években Maklár vámszedési jogot nyert, később népes mezőváros, oppidum lett. Hunyadi Mátyás idején Nagymaklár és Kismaklár nevű falurészeket említettek az oklevelek. 1486-ban Nagymaklár az egri vár részére szolgáltatott bárányt, sört, sajtot, kenyércipót, malac- és bordézsmát, ide fuvarozta a tűzifát és minden napra állított egy várőrt is. Ugyanakkor Kismaklár az egri püspöki udvartartás számára adott kaszásokat, valamint sertés-, zab- és bordézsmát. Az 1526-ban hazavonuló törökök egy seregrésze felégette a falut. 1550-ben már a töröknek is adóztak. 1552-ben elpusztult a falu, de 1556-ban lakói visszatértek. 1596-ban az Eger elfoglalásáért indított hadjáratban ismételten elpusztult, s 1609 körül népesült be újra, és a török időkben is végig népes település maradt.

    A 16. században két malom is volt a faluban. 1700-ban Telekessy István püspök Maklár mezővárosában esztendőnként három ízben tartandó országos vásárra szerzett privilégiumot. A Rákóczi-szabadságharc alatt 1708-ban ismét elpusztult; akik megmenekültek, az andornaki pincékben húzták meg magukat, s csak 1712 után kezdtek visszatelepedni. A robotmegváltás és a szabad költözés lehetősége, valamint a kiterjedt termékeny határ a 17. század első felében szép számmal csalogatták ide a szomszédos falvak nehezebben élő gazdáit. 1741-ben Tarnaszentmáriáról, 1758-ban Egerszólátról költözött át egy-egy csoport az ottani túlzott robotterhek miatt. 1732-től Erdődy püspök eltiltotta a kálvinisták szabad vallásgyakorlatát, ami azt eredményezte, hogy a reformátusok egy része elvándorolt. A helyükre katolikus németeket költöztettek. 1758-ban ment végbe a "svábok" első nagy beköltözése. 1764-ben 27-28 német család, 1772-1774 között ismét 20 német telepes költözött Maklárra.

    1770-ben a Maklári- és Nagy-Aszó-hegyen a helybeli és más falubeli szőlősgazdák összesen 843 kapás szőlőt műveltek. Egy kapás szőlő az egy nap alatt egy ember által megművelt szőlőterület nagyságát jelenti. Ennek területe Heves megyében 200 négyszögöl, azaz 720 négyzetméter volt.

    Ez alapján az 1770-ben megművelt szőlőterület nagysága 0,6 négyzetkilométer, vagy hektárban mérve 60,6 hektár volt. Az 1771. évi úrbérrendezés során a falu határát első osztályúnak minősítették és a korábbi 21 hold helyett 33 kishold szántóföldet és 5 kaszás rétet rendeltek minden egész telekhez. A 19. század első felében megnövekedett az állattenyésztés jelentősége a településen.

    1849-ben Guyon és Aulich honvédseregei itt foglaltak állást a kápolnai csata idején. 1850 körül az úrbérrendezés után növekedett az önálló gazdaságok száma, a település polgári faluvá kezdett válni, a legnagyobb birtokos továbbra is az egri püspök maradt. 1900-ban 2024 római katolikus, 257 református és 15 izraelita lakosa volt.

    Elhelyezkedése

    Az Eger-patak (Nagytálya után Rima-patak) hídja Maklárnál
    Egertől déli irányban 11 kilométerre, Füzesabonytól északi irányban 4 kilométerre fekvő település. Eger völgyének déli kijáratában, a Bükk-vidék Alföldbe simuló legdélibb nyúlványai között, az Egri-Bükkalja délnyugati szélén, az Eger-patak két oldalán helyezkedik el. Alsóbbrendű közúton, valamint a Füzesabony–Eger vasútvonalon is megközelíthető. Ez utóbbin állomással rendelkezik. A településtől délre, Füzesabonynál lehet rácsatlakozni a 3-as főútra és a Füzesabony déli részén elhaladó M3-as autópályára, valamint a 33-as főútra. A tervek szerint errefelé fog haladni az M25-ös autóút, amely Füzesabonyt fogja összekötni Egerrel.

    Maklárról biciklivel indulva kerékpárúton elérhető a szomszédos Nagytálya település. A település északi részén az ötvenes évek óta füves leszállópályával rendelkező sportrepülőtér található, amelyet főleg a vitorlázó repülőgépek és kis sportrepülők vesznek igénybe.

    Környező települések

    Maklárt északi irányból a vele egybeépült Nagytálya, kelet felől Mezőkövesd 12 km-re, délkeletről Szihalom 7 km-re, délről Füzesabony 6 km-re, nyugatról Kerecsend 5 km-re határolja.

    bővebben a forrás eredeti helyén olvashatsz: wikipedia.org

    Tovább

  • Kisnána község Heves megye Gyöngyösi járásában

    Kisnána község Heves megye Gyöngyösi járásában

    A fellelhető iratok alapján megállapítható, hogy Kisnána már a 11. században is lakott volt, sőt egyesek szerint már a honfoglalás előtt is éltek itt embercsoportok. 

    Az, hogy az Aba nemzetséghez tartozó Kompolti család birtokába mikor került ez a terület, pontosan nem bizonyítható. Első említése 1325-ből való, mikor Kompolti Péter megosztja birtokát fiai között.

    1337-ben plébániája volt, fizette a pápai tizedet. A vár építésének idejére csak a feltárásokból és a történelmi eseményekből következtethetünk. Az 1445. évi országgyűlés már említi Kompolti Jánosnak újonnan épült nánai várát, s annak fenntartását javasolja, annak ellenére, hogy ugyanebben az időben, több magánvár lerombolását határozta meg. Az 1428-ban elhalt Kompolti László a vártemplom szentélyében, egy 2 méter mély sírüregben volt eltemetve.

    Az 1510-ben kötött örökösödési szerződés alapján a Kompolti család fiúági kihalása után a vár az Országh család birtokába jutott. Az ezekben az években zajló török csatározások Kisnánát sem kerülték el. 1543-ban a vár Losonczy István kezén volt, de az írásos emlékek szerint ebben az időben a vitézségéről nem éppen híres Móré László védte. A hírhedt rokon innen indult fegyvereseivel rabló portyákra a környék falvai ellen, míg 1543-ban a törökök kifüstölték fészkéből, lerombolva a vár jelentős részét is.

    Az 1550. évi török defter szerint már ismét benépesedett a falu, azonban 1552-ben körülbelül másfél évszázadra pusztává vált. Ezt alátámasztja, hogy az 1715. évi országos összeírás sem említi a települést. 1560-ban az 1510. évi szerződésre hivatkozva új adományként kapta gúthy Országh Kristóf I. Ferdinánd királytól – más adományok mellett – Nána pusztát is. 1569-ben I. Miksa király az örökös nélkül 1567. október 19-én elhunyt gúthy Országh Kristóf országbírónak jószágait (köztük Nánát is) az elhunyt nővérének, gúthy Országh Borbálának, és férjének enyingi Török Ferencnek adományozta. Leányukat Török Zsuzsannát Nyáry Pál vette nőül, majd szüleinek 1571-ben bekövetkezett halálát követően az ő tulajdonukban került Nána. Később leányuk, Nyáry Borbála és férje, Haller György tulajdonába került a terület. Ezt követően fiuk Haller Sámuel, valamint Nyáry Miklós 4 gyermekének 4 ágának, 4 lineájának kezébe került a falu.

    A négy lineát a 17. század végén a Petrovay, a Huszár, a Szúnyogh és a Bossányi családok képviselték. Nyáry Miklós 1654-ben birtokai egy részét elzálogosította Vámossy István Heves megyei alispánnak, Nána puszta is az ő birtokába jutott. 1690-ben Vay Ádám – II. Rákóczi Ferenc udvari főkapitánya – vette át Vámossyéktól a zálogjogot, s ő volt a puszta használója a Rákóczi-szabadságharc alatt is. 1696-ban I. Lipót császár Enczinger Jánosnak adományozta az Eger körül fekvő 10 falut, illetve pusztát, köztük Nánavárt is, melynek birtokjoga fegyverjog értelmében szállott a koronára. Meg kell jegyezni, hogy a falu addigi birtokosai, vagy annak leszármazottai a későbbi évtizedekben mind felléptek ezzel az adományozással szemben. Elsőként II. Haller Sámuel mondott ellent, de 3 év múlva 1699-ben megfelelő fizetség ellenében kiegyezett Enczingerrel.

    1710-ben Petrovay Zsuzsanna férje, Orczy István országbíró lépett birtokba, de földbirtokos továbbra is Enczinger maradt. 1714-ben birtokba lépett a másik Nyáry örökös, Tarródy István alispán, s most már Orczyval együtt zaklatták a német úr jobbágyait. 1720-ban Haller és Bossányi is igazolta Nánára vonatkozó birtokjogait, megfizették a fegyverjogváltságot. Enczinger halála után Bécsben élő örökösei belátták, hogy ezt a távoli birtokot nem képesek megtartani Tarródyék zaklatásával szemben, ezért elhatározták, hogy túladnak rajta. 1721-ben 8300 forintért eladták Nánát és a többi kilenc falut Eger városának. Ez az adásvétel a magyar közjog szerint törvénytelen volt, mivel jobbágyfalu csak földesúri jogokkal is rendelkező szabad királyi városok tulajdonában lehetett. Eger magánföldesúri joghatóság alatt lévő püspöki város volt, tehát jogilag támadható volt az, hogy földesúri jogokat szerzett. A város az adásvétel létrejötte után azonnal élni is kezdett földesúri jogaival, összeírták az adósokat, utasítást küldtek a tulajdonukba került falvak bírájának a szolgálmányokkal kapcsolatban. A többi földesúr azonnal megtámadta az adásvételt, s így a város arra kényszerült, hogy 1722-ben továbbadja jobbágyfalvait a Tarródyaknak. A Nyáry örökösök között tisztázatlan volt a birtokarány, erőszakos eszközökkel vették el egymástól az adózó, robotoló jobbágyokat.

    „Nánán lakozó 12 lakosok egy alkalommal 1737-ben, magok jóakarattyokból, jobbágyi kötelességre, báró Bossányi Gáspár uramhoz menvén, magokat megjelentették s őnagyságával meg is alkudtanak és szolgáltak is neki. Tarródy uram ezt megtudván, azonnal hármat közülük vármegye katonáival megfogatván, Eger város tömlöczeiben, 14 napig kötözve tartotta s azután kettőnek 30 pálczát adatott és így hatalmasan kirekesztette Bossányi Gáspár uramot.”

    1749-ben Bossányi özvegyének második férje, Szabó György kapitány veréssel kényszerítette a jobbágyokat a saját szolgálatára.

    „Itt Nánán Szabó György uram Gyetvay Márton nevű jobbágynak keményen megparancsolta, hogy más urat ne szolgáljanak, hanem őkegyelmét ismerjék el uruknak és őkegyelmétől függjenek. Melyre Gyetvay Márton ilyenképpen felelt: »Ha úgy van, uram, arra hajtom fülemet, amerre húzzák úgyis a szegényember olyan, mint az ökör. Amerre hajtják, kéntelen arra menni.« De Szabó kapitány úr két felfegyverzett kisérőjével Gyetvay Mártont és két társát magának lefoglalta, és megparancsolta, hogy Sárra neki dolgozni okvetlen elmenjenek, ezt el ne mulasszák, mert megtanítja őket. Ne Tarródynak dolgozzanak, hanem neki. Egy másik jobbágyot Szabó uram, a kvártélyozó német katonákkal a földre nyomatott és nádpálcával verte.”

    A közös földesurasságból eredő visszásságok megszüntetése érdekében Haller Zsigmond főbirtokos 1743-ban a megyei törvényszék előtt osztálypert indított a négy línea családjai ellen, s ennek eredményeként a törvényszék sorshúzás útján végrehajtotta a belső telkek és a külső tartozékaik elkülönítését. Így helyreállott az őstől való leszármazáson alapuló birtokarány, vagyis a falu egyik fele Halleré lett, a másik fele a négy línea családjaié. 1770-ben az úrbérrendezés előtt földesurai a Nyáry örökös Haller, Orczy, Tarródy, Ugronovics, Czóbel és a Mihályi családok. Haller Sámuel 1780-ban bekövetkezett halála után birtokát leányai és a beházasodott Brudern család vette át, akitől 1836-ban körül gróf Sztáray János vette bérbe, majd 1842-ben gróf Károlyi György vásárolta meg, így ő lett a főbirtokos. Az Orczy részt a Szapáryak örökölték. 1813-ban a Gosztonyiak kezébe került Tarródy István birtokrésze.

    1834-ben Ullmann László megyei alügyész kezébe került Szabó László birtokrésze, ezt Ulmann utódaitól 1861-ben Beökönyi Najmajer Viktor vette át a váromladékkal együtt. 1837-ben Sturmann Andrásné megvette Petrovay Farkas birtokrészét. Az 1836. november 5-i dátumú úrbéri összeírás gróf Sztáray Jánost, gróf Eszterházy Jánost, özv. Dozler Károlynént, Tarródy Bertalannét, Gosztonyi Antalt, báró Orczy Lőrincet és Petrovay Farkast említi a falu birtokosaiként. Az 1848. évi jobbágyfelszabaduláskor a következő földesurak rendelkeztek birtokkal Kisnána határában: gróf Károlyi György, Dózler Károlyné, gróf Szapáry, Gosztonyi Ferenc, Gosztonyi Antal, Gosztonyi Pál, közösen a Gosztonyi család, Máriássy Béla, Perlaky Károly és az Ulmann örökösök. Látható, hogy Kisnána lakossága 1746-tól folyamatosan növekedett.

    A 18. században használatos községi pecsétjében címeralak: ekevas, csoroszlya, a sisakdísz, három kalász növekvőn, és a felirat: S. NANAI 1723.

    Vályi András 1796-ban ezt írta:

    Felső Nána, és Tisza Nána. Két magyar falu Heves Várm. Felső Nánának földes Ura B. Bruder Uraság, amannak pedig az Egri Püspökség, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszenek Felső Nána a’ Tarnai járásban, T. Nána pedig Szent Imrével által ellenben; földgyeik réttyeik jók, piatzozások Egerben, fajok tűzre, és épületre van, Tisza Nánának szőleje nints, ’s a’ Tiszának áradásai károkat okoznak ennek.

    Fényes Elek 1851-ben így írt a településről:

    Felső-Nána, derék helység, Heves vgyében, Domoszló szomszédságában: 919 kath., 9 zsidó elmagyarosodott elébb tót lak., paroch. templommal. Földje, rétje termékeny; erdeje van, s vörös bora a visontaival vetélkedik. F. u. b. Brudern József örökösök, gr. Eszterházy, b. Orczy Lőrincz örök., Petrovay, Tarrodyné, Gosztonyi, Dozler, Perlaky, Ullmann László, Kovács örökösök. Ut. p. Gyöngyös.

    Fekvése

    A Mátraalján található Gyöngyöstől kb. 25 kilométerre, Egertől megközelítőleg ugyanekkora távolságra fekszik. Közeli települések: Domoszló, Vécs, Verpelét.
    fotó: AeroArt.hu

    A vár története

    A Mátra déli lábánál, Kisnána községnek belterületén egy kisebb domb tetejét foglalja el a restaurált középkori vár tömbje.

    A magyar államalapítás utáni időkben az Aba nemzetség uralta ezt a vidéket. Vezetőjük, Aba Sámuel politikai súlyát jelezte, hogy feleségül kapta Szent István egyik húgát, majd 1041-ben magyar királlyá koronázták. Későbbi leszármazottai jelentős méltóságokat töltöttek be, majd a 14. századtól kisebb családokra bomlott szét az ősi Aba nemzetség. Közülük a Kompolti család mondhatta magáénak Kisnána területét. A régészeti feltárások tanúbizonysága szerint eleinte egy nemesi kúriában éltek, melynek közelében emelkedett a jobbágyfalu plébániatemploma. A 15. század második harmadának belháborús viszonyai miatt Kompolti János erős kőfallal vettette körbe lakóházát, melybe belefoglalták a korábbi templomot is. Első fennmaradt okleveles említése 1445-ből maradt ránk, amikor már várként {„castrum”} nevezték meg, és a békés viszonyok helyreállítására összehívott országgyűlés engedélyezte a fennmaradását.

    A későbbi évtizedekben még egy külső fallal erődítették meg, így a vizes árkon átívelő fahídon vezetett az út a vaskos kaputoronyhoz. Miután 1521-ben férfiágon kihaltak a Kompoltiak, örökösödési szerződés által a vár a Losonczy főnemesi család birtokába jutott. Később Losonczy István, Temesvár hős védője menedékként átadta Móré Lászlónak, aki a mohácsi csata utáni anarchikus pártharcok idején rablóbarlanggá züllesztette. Igyekezett mindig a legtöbbet ígérő pártjára állni, így többször is köpönyeget cserélt Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd királyok oldalán. Mellette nem vetette meg a rablótámadásokat sem, így rendszeresen fosztogatta a Budára igyekvő török kereskedőkaravánokat is. Ennek megtorlására 1543-ban a budai pasa nagy sereggel rontott a rablóvárra. Annak védője – Móré László – a legenda szerint aranypénzt szórt az ostromló törökök közé, hogy ezzel elterelve figyelmüket, elmenekülhessen. Terve azonban nem vált be, elfogták és élete végéig az isztambuli Héttorony börtönébe zárták.

    Kisnána várát később sorsára hagyták a hódítók, épületeinek köveit a környező vidékek lakossága nagyrészt lebontotta, maradékait az 1960-as években végzett műemlékvédelmi helyreállítás mentette meg a végső pusztulástól. Napjainkban a Mátraalja vonzó történelmi műemléke, melynek falai alatt nyaranként látványos várjátékokkal idézik fel a letűnt múltat.

    Nevezetességei

    Vármúzeum
    Árpád-kori rotunda alapjai, a vár gótikus templomának romjai között
    A 15. században a Kompolti-család tulajdona volt a gótikus vár. A bejáratnál egy szlovák parasztház található, amely falumúzeumként működik.

    forrás: wikipedia.org

    Tovább

  • Ilyen volt egykor a hatvaniak „plázája”, húsvét vasárnapján

    Ilyen volt egykor a hatvaniak „plázája”, húsvét vasárnapján


    Így nézett ki a húsvétkor a vasárnapi piac Hatvanban egykor, ez volt a belvárosi „plázájuk”, ahol az eladók az őstermelők voltak.








    H.Szabó Sándor felvétele

    Tovább

Szerzői jogok: Agria.hu. Minden jog fenntartva!