VIDÉKJÁRÓ Archívum

  • A varázslatos Lak-völgyi tó környéke – Bélapátfalva

    A varázslatos Lak-völgyi tó környéke – Bélapátfalva


    Meghívjuk Önt és kedves családját a Nyugat-Bükk kapujába, a „homlokát ráncoló” Bélkő-hegy lábához, Bélapátfalvára. Barangolás a Bükk mesés tájain, felejthetetlen erdei túrák, pihenés a gyönyörű tó partján, lenyűgöző középkori apátsági templom megtekintése színesítheti az itt eltöltendő napok programját.

    Bélkő-hegy és tanösvény

    A fehér hegy sziklái százmillió évvel ezelőtt emelkedtek ki az eltűnő őstengerből. A ciszterci apátságtól indulva, a kanyargós szerpentinen haladva eljutunk a bányászata után megmaradt 815 m magasan fekvő kilátóhoz. Megismerhetjük a Bélkő környékének történetét, a hegy földtani felépítését, A sziklagyepek növény- és állatvilágát. 



    A hegy tetejére érve páratlan látvány tárul elénk, tiszta időben akár a Tiszáig és a Tátráig is ellátni. A bányaterület, mint holdbéli táj mutatja magát. 

    A magasba törő, éles peremű, változatos formájú és színű sziklák tövében védett növények élnek. A csapadékból keletkező karsztvíz a hegy lábánál forrásként tör a felszínre és táplálja a völgyekben csörgedező patakokat.

    Apátság

    A völgyben bújik meg az elragadó történelmi hangulatot árasztó templom, valamint a ciszterciták által alapított egykori monostor maradványai. Rövid kirándulással eljutva a Gilitka-völgyben tekinthetjük meg a kedves Gilitka-kápolnát. 





    A 2007-ben felújított zarándokhely a csodálatos erdő mélyén minden hívőt és turistát imádkozásra biztat.


    Természetes élővilág

    Erdei barangolásaink során ma is találkozhatunk a sárga ibolyával, a havasi ikravirággal, iszalaggal és a korai szegfűvel. 



    A hegyláb lejtőin tölgyesekben, bükkösökben kirándulhatunk. A szerencsések őzet, rókát, vaddisznót is megpillanthatnak túrázás közben.

    A tó és környéke

    Nyugalom és békesség lengi be az erdőkkel körülvett hegyi tavat, mely igazi felüdülést jelent a nyári tikkasztó hőségben. Hatalmas rétek várják a sportolás, a napfürdőzés szerelmeseit. Kijelölt tűzrakó helyek csalogatnak bográcsozásra.


    Reméljük felkeltettük érdeklődését és Ön is mihamarabb megtapasztalja a településünk kínálta csodát.

    Bélapátfalva Idegenforgalmáért Közhasznú Egyesület
    3346 Bélapátfalva, IV. Béla út 36. (Turisztikai Információs Iroda)
    www.belko-turizmus.hu
    email: belko-turizmus@enternet.hu



    fotó: Vassas Zoltán

    forrás: csillagvideken.hu

    Tovább

  • Zakatolás a Bükk országútján

    Zakatolás a Bükk országútján


    Az Eger–Szilvásvárad-vasútvonal kanyargós pályáján utazva a vidék szinte valamennyi látnivalója elsuhan az ablak előtt. Hazánk egyik leglátványosabb vasútvonala a megyeszékhely központjától a Bükk-fennsík tövébe repít.

    Eger vasútállomásáról indulva megszokott vasúti kellékek kerülnek a szem elé. Foltokban megmaradt macskakővel, lassan lecsukódó szakállas sorompóval és vonatot menesztő forgalmistával máshol is találkozhatunk, kis idő után azonban előjönnek a csak itt jellemző kisebb meglepetések, kitartó nézelődés után pedig a nagyobbak is. Eger városának panorámája, majd a vár belsejében haladó pályaszakasz csak a kezdet: a városból kiérve mintha már nem csak térben, de időben is lassan növekedésnek indulna a távolság a parkolóhoz képest. Az almári kiskertek után az erdő mélyén kanyarogva, a völgy alján futó patakkal itt-ott helyet cserélve halad a vonat.

    A szűk völgyből kiérve már alig látni aszfaltot vagy emeletes házakat, a táj képét a mezők fölé magasodó Bél-kő sziklás csúcsa uralja. Az utolsó emelkedő végén, a vízválasztó után, már a szilvásváradi Szalajka-völgy fölött járunk. Az itteni megállóban a vonat gyakorlatilag kiürül, az utasok nagy része innen éri el legkönnyebben a népszerű úti célokat. Az utolsó, már szinte sétatempóban megtett méterek után a motorkocsi Szilvásvárad állomáson végre hosszabb időre megpihenhet. Bár a sínek még folytatódnak, 2009 óta már nem megy tovább vonat Putnok felé, a pálya távolabbi kilométereit kezdi visszafoglalni a természet. Pedig a legyőzése száztíz éve még igazi szenzáció volt…

    A természet és a gőz csatája

    Amikor a vasútépítés 1872-ben elérte Egert, az új, szélsebes közlekedési eszköznek mindenki a csodájára járt. Noha a legkedvezőbb az lett volna, ha a Budapest–Miskolc-fővonalról nemcsak egy kiágazás vezet ide, hanem eleve erre épül meg a pálya, a várost körülvevő hegyeket sajnos nem lehetett arrébb tenni. Akkor még kevesen gondolták, hogy a vonatot húzó pöfékelő gépsárkány harminc év múltán már erre is képes lesz. A Szilvásvárad, Uppony és Bélapátfalva közti területeket 1900-ban a cseh lovagból lett erdőbirtokos, Wessely Károly vásárolta meg, aki Serényi László putnoki gróf segítségével 1906-banhozzálátott egy jól szervezett vasúthálózat kiépítéséhez, amely főleg keskeny nyomközű vasutakból és néhány távolabbi bányából induló kötélpályából állt; a gerincét egy Eger és Putnok közé tervezett normál nyomtávolságú vasútvonal adja. A helyi teherforgalom mellett az észak–déli irányú vonalvezetés a Felvidéket és az Alföldet összekötő új szállítási útvonalat is jelentett, aminek köszönhetően Eger végre kitörhetett a vasúti zsákutcából észak felé.

    A nehéz, hegyi terepen vezető pálya a táv nagy részén töltésen vagy bevágásban haladt, az építéséhez pedig a fáradságos kézi munka helyett – Magyarországon először – színre léptek a nagy méretű földmunkagépek. A vasútépítést „kísérő”, gőzgéppel hajtott minierőmű elektromos árammal látta el a fúrógépeket, amelyek percek alatt elkészítették a sziklák robbantásához szükséges lyukakat, a világításnak köszönhetően pedig a munka éjszaka is folytatódhatott. A sziklákon túl pedig átvette a munkát az amerikai tervek alapján épült elektromos fejkotró, a modern árokásó gépek elődje. A mindössze 37 lóerős gép egy százfős kubikosbrigád munkáját váltotta ki, alig másfél év alatt kialakítva a 70 kilométeres vonal földműveit.

    A vasutat 1908. szeptember 12-én adták át, és hamarosan elérte teljes kapacitását. Nem csupán a királdi és az egercsehi bányák szene, a nagyvisnyói és szilvásváradi kisvasutakról átrakott faanyag volt az egyetlen rakomány. A vasút menti falvak határában lévő kis bányákból, fűrészüzemekből és gazdaságokból mészkő, pala, különböző mértékben feldolgozott faáru, mezőgazdasági termények és élő állatok érkeztek az állomási rakodókhoz. A kezdeti időkre jellemző „vegyes vonatok” a teherszállítás igényeihez alkalmazkodó menetrenddel közlekedtek, a végükre kapcsolt személykocsik utasai néha órákig is vártak egy-egy állomáson, amíg az ottani áruk a vonatba kerültek. A század elején persze még így is jobban megérte vasúti mellékvonalon utazni, mint a közeli erdőszélen kanyargó szekérúton sétatempónál alig gyorsabban zötykölődni. A pályán a helyi vonatok mellett a Tátra vidékéről érkező, fát és ércet szállító, áthaladó vonatoknak is helyet kellett biztosítani.

    A teherszállítás egészen a 90-es évekig jelentős volt, főleg a bélapátfalvai cementgyárnak köszönhetően. A Bél-kő szikláit először a város felől, majd felülről fogyasztó üzem a 70–80-as években élte fénykorát, ekkoriban még a vasút nyomvonalát is áthelyezték, hogy Mikófalva alatt víztározót létesítsenek a növekvő fogyasztás kiszolgálására. A gát végül nem épült meg, a víz helyén ma is műveletlen, zöldellő mező hullámzik, a vasúti pálya felújítása viszont egészen Egerig elkészült. A cementgyár végül 2002-ben zárt be, a Bél-kő megmaradt csúcsa ma már természetvédelmi terület. A közelmúltig Szilvásvárad állomáson alkalmanként fát, Mónosbélben ócskavasat rakodtak, de mára a különleges alkalmakat leszámítva a személyvonatok motorkocsijai jelentik az egyedüli forgalmat.

    Turistautak hálójában

    Eger, valamint az onnan a Bükkbe induló vonatok ma is elérhetők (többnyire azonnali átszállást jelentő csatlakozásokkal) Budapest és Miskolc irányából egyaránt. A legközelebbi látnivalókhoz azonban nem feltétlenül kell vonatozni, hiszen az ezeréves város látnivalói csak úgy sorakoznak a vasútállomás és Egervár, a szilvásváradi vasút első, még városon belüli megállója között. Az út közvetlenül a vasútállomás melletti Érsekkerten keresztül vezet. Ha itt kihagyjuk a csobbanást a strandon, az Eger-patak partján vezető sétányon negyedóra alatt a város központjában álló Dobó térre érünk. A fölötte álló egri vár napkeltétől napnyugtáig az év minden napján nyitva tart, a benne lévő múzeumok nyitvatartása ugyanakkor valamivel rövidebb. A várfal túloldalán nem kell sokat keresni a vasutat, a pálya szinte az erősségben halad, beékelődve a belső vár fala és a Zárkándy-bástya közé. Az itt található Egervár megállóhely egyébként fölényesen tartja hazánkban a „falujától legtávolabb eső vasúti megálló”-címet: a sínektől közel négyszáz kilométert kell gyalogolni a Zala megyei Egervár községének központjáig. A következő néhány kilométeren a vasút még urbánus területeken zakatol, az Eger-Felnémet és az Almár megállóból kerékpározásra ajánlott utak indulnak a Déli-Bükk völgyei és az áprilistól októberig közlekedő Felsőtárkányi Állami Erdei Vasút felé.

    Az Országos Kéktúra ösvénye először Szarvaskőn keresztezi a vasutat. A község fölé magasodó hegyek között éppen csak elférő település határában egy hajdani tenger alatti tűzhányó megszilárdult párnalávasziklái tornyosulnak, amelyek sötétbarna kőzetanyagát egyedülálló módon, belülről is szemügyre vehetjük: a sziklák alatt vezető alagútban nem volt szükség falazat építésére, a vonatok ma is a mesterséges „lávabarlangban” zakatolnak. Mónosbél és Bélapátfalva állomása ma is őrzi az egykori bányák és a nagy teherforgalom emlékét. Az előbbi helyszínen álló, fából ácsolt, hatalmas szénosztályozó torony a közelmúltban ipari műemléki védettséget kapott. Bélapátfalva cementgyári megállóhelyén visszatér a sínek mellé az OKT ösvénye, amely a Szarvaskőtől idáig vezető 11 kilométeren a szomszédos Gilitka-völgyben kanyargott.

    Aki továbbra is a lábbuszra esküszik, a megálló peronján elhelyezett kéktúrabélyegző használata után folytathatja az utat a Bükk-fennsík „kövei” felé. A vasút ide már nem mászik fel, de a Szilvásvárad előtti óriási bevágás mélyén eléri a 390 méteres magasságot; ennél feljebb csak a Bakonyvasút kapaszkodik, az is csak tíz méterrel. Ahogy pár perccel később kinyílik az ajtó a Szalajka-völgy megállóhelyén, pontosan azt kapjuk, amit a kissé kopott tábla ígér: az erdő borította hegyek közé ékelődő völgy ott kéklik az orrunk előtt. A tízperces sétával megközelíthető Szalajka-völgyi kisvasút idén legközelebb a március 12-én kezdődő hosszú hétvégén közlekedik, áprilistól pedig teljes gőzzel üzemel. A Fátyol-vízesés szomszédságában lévő felső végállomásról visszafelé könnyed séta vezet, az Istállós-kőre vezető zöld háromszög jelzésen tovább haladva viszont három kilométeren belül a fennsík szinte összes túraútvonala elérhető. Az utolsó megálló Szilvásvárad három vágányos állomására vezet. A frissen jött csendben érdemes felsétálni a vágányok fölötti szőlőhegyre, ahonnan az egész falut, a Szalajka-völgy folytatását és a Bükk északi oldalát belátni. Az ingyenes wifiről szerencsére itt sem kell lemondani, hiszen a déli harangszó kilométerekről is tájékoztat a pontos időről, a korlátlan felhőszolgáltatásnak köszönhetően pedig nyugodtan belefeledkezhetünk a hegyeken végigsuhanó árnyékok látványába.

    Le is út, fel is út
    Sajnos a vasút jelenlegi menetrendje meglehetősen kevés indulási időpontot tartalmaz, a szűkös kapacitás ellenére mégis egyszerre próbál megfelelni a Szilvásvárad környéki kirándulók és az egri elővárosi forgalom igényeinek. Indulás előtt a mindig friss online felületeken is érdemes ellenőrizni az útitervet. A járművek korlátozott befogadóképessége miatt az üzemeltető a 10 főnél nagyobb csoportoktól, illetve négynél több kerékpáros utastól előzetes bejelentkezést kér a +36-30/497-2959 telefonszámon vagy az ertekesites@mav-start.hu ímélcímen, legalább hét nappal az utazás előtt, hogy szükség esetén több kocsit kapcsolhasson a szerelvényhez. A lehetőségek bőségesek, hiszen a vonalon közlekedő motorkocsikból igény esetén akár 6 részes, 272 fős befogadóképességű motorvonat is összeállítható. A tavaszi osztálykirándulások idején sokszor az ország távolabbi tájairól is érkeznek vonatok Szilvásváradra, rendszerint charterrendszerben, egyszerű megrendelési feltételekkel. Igény esetén természetesen bármilyen különvonat közlekedhet a vonalon, a járműtípusok körét (főleg tömegüket) egyedül a Bélapátfalvától északra lévő, felújításra váró pályaszakasz korlátozza.

    Fotó: Zakkar Sándor

    A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. márciusi számában

    Tovább

  • A múlt héten ismét megnyíltak a hazai sípályák

    A múlt héten ismét megnyíltak a hazai sípályák


    A mátrai síparkok ideális helyszínek lehetnek elsősorban­ a családi síelésre, hiszen a kék pályáktól kezdve egészen a fekete lejtőkig mindenféle meredekségű pálya közül válogathatnak a téli sport szerelmesei.

    A mátra­szentistváni hat pálya hossza összesen négyezer 300 méter, s több mint kilenchektáros hegyi kaszálókon terül el. A legújabb fejlesztés a négyüléses, négy évszakos sífelvonó, amely az idei évtől már üzemel, igen népszerű a síelők körében, ahogy mindkét síközpontban – az éjszakai világítással felszerelt sípályáknak köszönhetően – az éjszakai síelés is.

    Már péntek délelőtt jócskán megtelt a mátraszentistváni sípálya melletti parkoló. Sokan érkeznek ebben az időpontban és maradnak is hétvégére. Garaiék Békéscsabáról jöttek.


    Az unokám most kezdett el síelni, ez a pálya pedig a tanulásra pont alkalmas és közelebb is van, mint bármelyik külföldi – mondja. A fia, Garai László is a síbakancsot húzza épp. Ő síoktató, külföldi síparadicsomokban is gyakran jár.

    Ezen a pályán még nem voltam, tegnap érkeztünk és úgy tűnik, szerencsénk van, mert már szeptemberben lefoglaltuk a szállást és a hétvégére maradunk is – teszi hozzá. Elmondja, hogy első blikkre jónak találja a pályákat. Itt minden megvan, ami kell.

    Síbakancs és síléc kell, ahogy a bérlet is

    A kölcsönzőhelyiségben áll a sor, csaknem fél órát is várakozunk mire megkapjuk a bakacsont és a sílécet. Aztán jöhetnek a pályák, síelhetőek a kékek és a pirosak is. Az idő kellemes napsütéses, ideális a téli sportoláshoz. A beléptetőkapu után a pályákon eloszlik a tömeg, nyugodtan lehet siklani.


    Fotó: Czimer Tamás

    bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: heol.hu

    Tovább

  • Karácsond község Heves megyében, amely Királyi birtokrész volt

    Karácsond község Heves megyében, amely Királyi birtokrész volt

    A településen ősidők óta van emberi élet, ezt bizonyítják a Puky-tónál fellelt régészeti leletek.

    Az első hiteles oklevél 1323-ból említi Karachund néven. Az Aba nemzetség szállásbirtoka volt, majd leszármazottaik, a Csobánkák birtokolták, 1325-ben a Kompolti családnak adományozták. 1421-ben királyi birtokrész volt, melyet a Kompolt család kapott meg Isaszegért cserébe.

    1522-ben örökösödési szerződés értelmében az Ország családé lett. A török adókönyvek szerint 1549-ben 19 lakott és 3 néptelen ház állt itt; 5 adóköteles, 4 elszegényedett és 6 elpusztult jobbágytelket írtak össze. 1589-ben az egri vár fenntartására szolgáltatták be a főpapi tizedet.

    Az 1770-es évek körül kisszámú magyar lakta a települést. A kuruc háború után 5 szlovák családot telepítettek a faluba. 1741-ben több földbirtokosa is volt: többek között Haller Sámuel, gróf Esterházy, gróf Draskovics családok, majd őket követték az Orczy, Gönczi, Puky családok.

    Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Kossuth seregében 9 karácsondi jobbágy harcolt.

    1922, Karácsond Fő utca községházával, fotó: hungaricana.hu

    1871-től a falu nagyközségi rangra emelkedett. A 20. század első felében is nagyközségként szerepel a gyöngyösi járás területén. 1950-től önálló tanáccsal bíró község, majd 1984-től Gyöngyös városkörnyéki községe.

    2015-ben adták át a falu 1,5 milliárd forintból épült szennyvízhálózatát. A település 1200 háztartását rákötötték a szennyvízhálózatra. Az építkezés 2013 szeptemberében kezdődött

    Fekvése

    Gyöngyöstől 10 kilométerre található. Felszínét tekintve az egyik legváltozatosabb község a megyében. Északi része a Mátra déli lejtőjére épült, míg déli része már az Alföldön fekszik. Földje ennek megfelelően csodálatos értékeket rejt. Északi részén, a tűzhányók láva talaján tüzes, kiváló szőlő terem, a déli, alföldi része pedig a gabona és mezőgazdasági termények számára nyújt optimális feltételeket. A falu alatt szénréteg, lignit terül el. Itt ered a Büge-patak. A község lakosságát négy artézi kút látja el tisztított, jó minőségű ivóvízzel.

    Nevezetességei
    • Római katolikus templom. Az 1770-es években épült. A templom berendezései közül a főoltár copf stílusú, a 18. század végéről való, a keresztelőkút klasszicista, 1810 után készült. A főoltárkép Szent Miklós püspököt ábrázolja. A templom mögötti ligetben álló Nepomuki Szent János szobrát az 1800-as évek körül emelték.
    • A temetőben 1838-ból való kőkereszt áll. Anyaga: mészkő.
    • Itt található a templomot építő plébános, Josephus Sabó 1791-ből való sírkőmaradványa, mely késői barokk stílusú.
    • 1809-ből származik Tari Örzsébet tölgyfából készült sírkeresztje.
    • Itt van eltemetve Puky Miklós földbirtokos, 1848-as politikus.
    • Első világháborús emlékmű és katonaszobor
    • Millenniumi Park. A Kertészeti Egyetem végzős diákjai tervezték.
    • Polgármesteri Hivatal. 80 éve épült, 2000-ben renoválták belülről.
    • Csiszár-kastély
    Éghajlata

    Éghajlata mérsékelten meleg-száraz, a csapadék évi átlaga 600–700 mm, az évi középhőmérséklet 9,5-10 °C, míg a napsütéses órák száma évente 1900-1950 között van.

    Domborzat

    A táj, hegységelőtéri dombság. Legnagyobb tengerszint feletti magassága 180 méter (Tarógyius és az "Adácsi hegy").

    Növényzet és állatvilág

    Természetes növényzete cseres, valamint lágyszárú fajokból áll. A csenkeszek és a parajfélék már az alföldi hatást jelzik. Állatai kisvadak: mezei nyúl, fácán, őz és a különböző madárfajok. Ötven éve még túzok is élt az Olga major táján. Erdőterülete 6-7%, talaja agyagos löszön képződött barna erdőtalaj. A föld alatt szénmező és gyógyvíz rejtőzik.

    Megközelíthető

    A település a Hatvan–Miskolc–Szerencs–Sátoraljaújhely-vasútvonal mellett fekszik, de ezen kívül megközelíthető a területén áthaladó M3-as autópályán, a 3-as főúton, a Mátra – Gyöngyös - Tisza-tó összekötő úton is.

    Forrás: wikipedia.org

    Tovább

  • A Bükk attrakciója, a LÁEV

    A Bükk attrakciója, a LÁEV

    LÁEV. A mozaikszó jelentése sokak számára talán ismeretlen, de aki járt már Miskolcon, vagy a Bükkben, annak valószínűleg eszébe jut róla egy családi kirándulás emléke, az őszi erdő illata, vagy az Mk48-as mozdony jellegzetes sziluettje.

    Lillafüredi Állami Erdei Vasút – a négy szó a maga egyszerűségével látszólag minden jellemzőjét leírja ennek a keskeny nyomközű vasútnak. A számadatok és évszámok ismeretében kirajzolódik ugyan előttünk a bükki vasútüzem múltja és jelene, de érdemes egy kicsit alaposabban megismerni annak magával ragadó világát.


     „Jelentem a völgyemből, emberek: Az erdő fái búgó hangszerek” (Ápriliy Lajos: Jelentés)

    Az 1919-1920-ban megépült, 760 milliméter nyomtávolságú Szinvavölgyi Erdei Vasút (lényegében a mai fővonal) létrejöttét alapvetően a Bükk erdő- és kőzetvagyonának, valamint az akkor még önálló Diósgyőr iparának köszönheti, és a kezdetektől nagy fontossággal bírt a térség gazdaságában.


    A Garadna völgyében több kőbánya is működött, rakodó is létesült a vasútnál. A szerelvényben egy 30-as években gyártott és egy átalakított, mozgássérültek szállítására is alkalmas, emelővel felszerelt vagon látható.

    A trianoni döntés következtében az egykori országterület nagy része – értékes természeti kincsekkel és jelentős erdővagyonnal együtt – a szomszédos államok fennhatósága alá került. Így a néhány év után LÁEV-re átkeresztelt vasútra is fontos szerep várt az addig szinte alig ismert középhegység természeti értékeinek hasznosításában és idegenforgalmának fellendülésében.


    A diósgyőri várral a háttérben érkezik a vonat a Dorottya utcai belső végállomásra. A bal szélen látható nagy fa irányában haladt tovább egykor a fővonal Fáskert, illetve a Szent Anna templom felé. A mai végállomás az ív után, a ládi fatelepre vezető mellékvonalon került kialakításra.

    A Tátrák és az erdélyi hegységek „elvesztése” okán az 1920-as években hirtelen felértékelődtek középhegységeink, főként a Mátra és a Bükk. Elég csak a mátrai üdülőtelepek és a lillafüredi Palotaszálló megépítésére (utóbbi miatt a még fiatal vasútnak is költöznie kellett), vagy a Budapestet a hegyi üdülőhelyekkel összekötő közvetlen autóbuszjáratokra gondolni.


    „Visz a vonat, megyek utánad, talán ma még meg is talállak” (József Attila: Óda, mellékdal)


    Az emberkéz alkotta, többször újraduzzasztott Hámori-tó a Palotaszálló tornyából

    A kisvasút idegenforgalmi szerepe természetesen a „jóléti szocializmus” beköszöntével újra felértékelődött. A miskolciak hétvégi kikapcsolódásának és az iskolai szabadidős programoknak szinte kötelező eleme volt az erdei kirándulás és a kisvonatozás.


    A főút keresztezése Felső-Majláthon, 15-ös lassújellel (most épp 15-ös busz nélkül). A háttérben látható őrház napjainkban vonatforgalom esetén újra használatban van.


    Fotó-tehervonat a lillafüredi deltában, az egykori kerekhegyi vonal kiágazásánál.

    Hosszabb-rövidebb mellékvonalak a két világháború között, de még a második világháború után is létesültek. Ezek közül ma már csak a legidősebb és egykor leghosszabb „mahócai” szárnyvonalon van időszakos (különvonati) forgalom, a jelenlegi végpont Ortástető. A sínek egykor Farkasgödör-Örvénykőig vezettek, de az Ortástető utáni szakasz árvízkárok, rongálás és tervszerű, a további pusztulást megakadályozó felbontás miatt nem járható, illetve nincs is már meg a pálya.


    Különvonat érkezik Ortástető felől a csanyiki erdei iskolánál kialakított megállóhoz

    A „ládi” és a Lillafüred melletti kerekhegyi rakodót, illetve a Tatár-árkot kiszolgáló sínpároknak már csak a nyomai fedezhetőek fel, de igaz ez a fővonal további városi szakaszára is. Fontos megjegyezni, hogy korábban nem a Dorottya utca, hanem az egykori Fáskert, sőt a Belváros szélén elhelyezkedő Szent Anna templom volt a „belső” végállomás!


    Az egykori kerekhegyi rakodóhoz vezető vonal hídja Lillafüreden, az állomás mögött

    A vasútüzem napjainkban az állami tulajdonú, alapvetően erdőgazdálkodási profilú Északerdő Zrt. üzemeltetésében zajlik, 14+7 kilométernyi vasútvonalon, nyolc mozdonnyal (2 db C50-es, egy B26-os, négy dízel és egy hibrid üzemű Mk48-as), húsz személyvagonnal. A vasút a téli munkanapokat leszámítva folyamatosan üzemel, a legritkább menetrend napi négy, a legsűrűbb napi nyolc (!) fővonali vonatpárt tartalmaz, amelyek ütemes menetrend szerint közlekednek (egy és egynegyed órás ütemben).


    „Avarszín gyapjúkabátban elszállt az ablak alatt, futottam rögtön utána, kergettem, mint a nyarat. Futottam, jaj, de hiába, elnyelte a fergeteg, ősz lett, mély-ősz egy csapásra - zuhogtak a falevelek.” (Zelk Zoltán: Avarszín)

    Az utóbbi tíz évben két alkalommal is okozott nagyon komoly, a normál vasútüzemet ideiglenesen lehetetlenné tévő pusztítást a Szinva és a Garadna patakok árvize.


    A 2010. év nagy árvizének eredménye a Papírgyárnál. A kerítés mögött a híres, többek között hazai bankjegyek papírját is előállító gyár területe kezdődik.

    Az üzemeltetés sajnos veszteséges (ez általánosnak tekinthető az erdei vasutak között), így folyamatos állami támogatás szükséges a fenntartáshoz. Természetesen nem kell egyetérteni azzal, hogy a lillafüredi kisvasút üzemeltetésére a legjobb az állami, erdőgazdálkodási kereteken belüli megoldás. Az viszont egyértelmű, hogy az Északerdő Zrt. LÁEV Üzemigazgatóságán dolgozók szakmai tudása és fáradhatatlansága, személyes elhivatottsága pótolhatatlan.


    Sziklabevágás a viadukt előtt. A fővonal Papírgyár és Lillafüred közötti szakasza igazi hegyi vasút.

    A rendszerváltás óta a kisvasút szép csendben a nehézipari múltú és nehéz szociális jelenű Miskolc második leglátogatottabb attrakciójává nőtte ki magát. Ez önmagában talán nem dicsőség, de érdemes tudni, hogy a LÁEV az erdei vasutak hazai mezőnyében a második legtöbb utast szállítja el.


    Nyári hétvégéken nem ritkák az ilyen hosszú szerelvények.

    Nyilvánvaló, hogy a magas és egyre növekvő utasszámra nem ad magyarázatot Miskolc százhetven ezres (hol van már a 210 000!) lakossága és az erdő szépsége. Fontos tényező, hogy a diósgyőri vár, a Palotaszálló, a Hámori-tó és az újmasssai őskohó is elérhető a vasúttal közvetlenül vagy rövid sétával, de talán a város tudatos és többé-kevésbé sikeres idegenforgalmi imázs- és attrakció-fejlesztésének is van érezhető hatása.


    „Völgyet szerettem, hegyre másztam. Kértem, hogy isteni kegyek mossanak bússá és szeliddé. Vajjon most már hová megyek?” (Dsida Jenő: Naplemente)

    Önmagában a vasút is tartogat olyan műszaki csemegéket, mint a két alagút és a közöttük épült példásan felújított és rendben tartott lillafüredi állomásépület, a több mint 60 méter (!) magas viadukt és az ívben fekvő „görbehíd”, vagy az 1920-as-30-as években készült személykocsik. Egy újabb kuriózum, az ugyancsak több mint nyolcvan éves, jellegzetes kék (egykor zöld) motorkocsi pedig napjainkban az Úttörővasút nosztalgiaflottájának megbecsült tagja.


    Az egykori LÁEV motorkocsi az Úttörővasúton, nosztalgia vonattal.


     A Mély-völgy felett létesült viadukt

    Az Északerdő Zrt. a közelmúltban jelentős fejlesztést hajtott végre, EU támogatással. A projekt része volt többek között a garadnai és lillafüredi állomásépület rekonstrukciója, turisztikai funkcióinak bővítése (pl. kiállítások) és egy mozdony átalakítása hibrid üzemre. Az Mk48 2021 pályaszámú, eredetileg sárospataki, majd kecskeméti gép a világ első valóban hibrid (dízelmotoros és akkumulátoros) üzemű keskeny nyomközű mozdonya.


    Az uniós támogatással átépült lillafüredi vasútállomás és régi-új hibrid mozdony

    Egy másik, jóval nagyobb költségvetésű, ugyancsak uniós támogatást élvező projekt is alapvetően befolyásolhatja a kisvasút sorsát. A város villamoshálózatának kibővítéséhez, teljes átépítéséhez ugyanis egy új, „intermodális” felső-majláthi végállomás kialakítása is kapcsolódik, amely felveti a kisvasúti végállomás áthelyezésének kérdését.


    Tatra villamosok a félig kész felső-majláthi végállomáson, háttérben a LÁEV központja.

    A hazánkban teljesen egyedülállóan, kilométereken át a városi utcákon kanyargó belső szakasz felhagyására jó oknak tűnik az a „szerencsés egybeesés”, miszerint az említett új végállomás szomszédos a kisvasút majláthi telepével. Így elmaradhatnak a szerelvénymenetek, rövidebb vonalszakaszt kell üzemeltetni, ráadásul a lakók nyugalmát és közlekedését sem zavarják majd többé a vonatok (most valóban sokakét zavarják?).


    „Városi személyvonat” Diósgyőrben

    Nem kell nagy bátorság ahhoz, hogy megállapítsuk: mint mindenhez a világon, a LÁEV hosszú távú fennmaradásához is kiszámítható pénzügyi helyzetre, megfelelő finanszírozásra van szükség. Csak látszólag független ettől, hogy a fenntartó, Miskolc város önkormányzata, a területfejlesztési politika, vagy a turisztikai tervezési szakma milyen szerepet szán a LÁEV-nek. Adottságai egyértelműen az országos, esetleg nagytérségi (Kárpát-medence) jelentőségű idegenforgalmi desztinációk közé helyezik ezt a kisvasutat. Ám ennek eléréséhez, megtartásához további ésszerű, zöld szemléletű, nem csak a tervezői és döntéshozói asztalok mögül jól indokolhatónak tetsző fejlesztésekre van szükség.


    Frissen mázolva! Valamennyi megálló ízléses, nemzetiszín tájékoztató táblát kapott a közlemúltban.


    Átépített szakasz a szárnyvonalon

    Talán mindennél nagyobb szükség van azonban arra, hogy civil szervezetek továbbra is aktívan dolgozzanak a lillafüredi kisvasút megmaradásáért. Elengedhetetlen, hogy a miskolciak Miskolc-identitásának teljes jogú részét képezze a LÁEV, tehát valódi értéket képviseljen a közösség, a városlakók szemében.


    Színes múlt, szerves egység: Felső-Majláth egy szőlőskertből fényképezve.

    Nem kétség, hogy továbbra is szükség van a rendkívül népszerű különvonatokra, a C50-esek bevetésére, az ortási „hardcore” fotós menetekre és a Mikulásvonatra! Egyértelműen szükség volna a MÁVAG gyártmányú Lilla gőzös feltámadására és folyamatos üzemben tartására is.


    A még üzemelő Lilla a 2000-es évek elején. Akkor még évente többször is befűtötték a gőzöst.


    Mikulásvonat a Dorottya utcai végállomáson. Népszerű szolgáltatás.

    Fentiek alapján közelebb kerülhetünk a finanszírozás megoldásának kérdéséhez, és megállapíthatjuk: az üzemeltető és rajta keresztül az állam oldaláról továbbra is támogatás szükséges a működéshez, ami azonban egyáltalán nem kidobott pénz, sőt részben befektetésként is tekinthetünk rá (értékmegőrzés, Miskolc-identitás és a város népességmegtartó erejének kapcsolata). Elengedhetetlen továbbá a partneri együttműködés a civil szervezetekkel. Ebből a szemszögből nézve pedig szintén csak egy út kínálkozik megoldásként: civilek, vasútbarátok, tessenek kezdeményezni és támogatni!


    Szőkén, szelíden, mint a szél,minden levéllel paroláztam;
    utamba álltak annyi százan, fák, erdők, velük nem vitáztam…”
    (Váci Mihály: Szelíden, mint a szél)


    Szerző: tükrös reflex, 2013

    a cikk eredeti helye, forrás: hovamegyavonat.blog.hu

    Tovább

  • Látványos hazai szurdokok – Sokféle bakancslista létezik

    Látványos hazai szurdokok – Sokféle bakancslista létezik


    Sokféle bakancslista létezik. Van tavas, hegyes, vízeséses, mi most egy szurdokoshoz ajánlunk ismert és kevésbé ismert magyarországi célpontokat, amiket egyszer mindenkinek be kell járnia. 
    1. Burok-völgy, Keleti-Bakony

    A Keleti-Bakony népszerű túracélpontja a Tési-fennsíkon elhelyezkedő Burok-völgy, amelynek közel 12 kilométeres főága Bakonykúti és Királyszállás között vezet. A völgyben túrázni nem éppen vasárnapi séta, de pont ez adja az izgalmat és az élményt. A dús aljnövényzet nem könnyíti meg a haladást, az ösvényen keresztbe dőlt fákon való átmászás és/vagy az alattuk történő átbújás jó izomerősítőnek bizonyulhat.


    Cserébe viszont gyönyörű vidéken, hatalmas fák árnyékában, emberi beavatkozásoktól viszonylag mentes, védett természeti területen kirándulhatunk. Számos mellékága közül a Bükkös-árok a legnagyobb, amelyet szintén ajánlott felkeresnie annak, aki a kalandos túrázás híve. Állandó vízfolyással nem találkozhatunk a völgyben, viszont annál több barlangot fedezhetünk fel a környéken.

    Megközelítés
    Bakonykútit az Országos Kéktúra jelzésén kell elhagyni észak felé haladva. A Burok-völgyben a piros turistajelzést követjük az Isztimér-Királyszállásra vezető útig. A terep a kidőlt fák miatt néhol nehezen járható, ezért inkább felkészült túrázóknak ajánljuk.


    Túratipp
    Útvonal: Tés (K, KΩ) – Alba Regia-barlang (P, K+) – Isztimér-Hétházpuszta (K+) – Isztimér-Királyszállás (P+) – Burok-völgy (P) – Bükkös-árok – Hárs-hegy – Hamuház (K) – (Csikling-vár) – Tés. Táv: 15 km. Szintemelkedés: 270 m. Közepesen nehéz túra, várhatóan 4–5 órás menetidővel.

    2. Kőszikla-szurdok, Zalaapáti-hát

    Nagykanizsától mintegy 10 kilométerre északkeletre, a Zalai-dombság keleti részén fekszik Nagybakónak. A település közelében pedig egy figyelemre méltó természeti képződmény, a helyiek által „kicikla”-ként emlegetett Kőszikla-szurdok található. A homokkőbe vájódott, érdekes formájú sziklafalak már önmagukban is szokatlan látványt nyújtanak.


    A szurdok nevezetessége a könnyező fal, amelyen csapadékos időjárás után ritka jelenséget figyelhetünk meg: a falból keskeny sávokban szivárog a víz. Különleges mikroklímájának köszönhetően számos értékes növénynek ad otthont, találunk itt lónyelvű csodabogyót és a sziklákon nagy telepekben tenyésző májmohát is. Az egyre mélyülő homokkőszurdokban tanösvény vezet végig, amelynek végén vaslétrákon juthatunk ki a szorosból. Nagybakónak közelében kiváló piknikezőhely a Források völgye, ahol az Árpád- és Eszperantó-forrásnál finom ivóvíz, padok, asztalok, tűzrakó helyek várják a kirándulókat.

    Megközelítés
    Nagybakónak irányából a kék sáv jelzésen. A tájékozódást a 6–7 kilométer hosszú tanösvény mellett a létrák is segítik.


    Túratipp
    Útvonal: Nagybakónak (K) – Források völgye (K∆) – Kőszikla-szurdok – Homokkő-formációk (K, K+) – Csibiti-völgy (K+) – Illír bükkösök – Csibiti-tó (K+, K, Z) –Nagybakónak. Táv: 8 km. Szint: 340 m. Időtartam: 3–4 óra. Átlagos edzettség mellett könnyen teljesíthető a túra.

    3. Remete-szurdok, Budai-hegység

    A budai hegyvidék északnyugati részén Budapest-Máriaremete és Remeteszőlős között húzódik a fővárosiak egyik kedvelt kirándulóhelye, a Remete-szurdok. A völgyön keresztülvezető, kövekkel, kisebb-nagyobb sziklákkal tarkított erdei út – amely egyben tanösvény is – mellett az Ördög-árok patak folyik. Esős időben, amikor a patak vízhozama megnövekszik, kicsit több izgalomra számíthatunk, mint nyáron, amikor alig csörgedezik, avagy éppen kiszárad.


    A könnyű terepnek köszönhetően kiváló úti cél családi kirándulásokhoz, ugyanakkor földtani, természeti értékekben is igen gazdag a szurdok. Közel 20, karsztvizek által formált barlang és üreg rejlik itt, köztük a Remete-barlang, amely bronzkori, vaskori és római kori régészeti leleteiről híres. A szurdokvölgyet 1974-ben védetté nyilvánították, majd 1978-ban a Budai Tájvédelmi Körzethez csatolták fokozottan védett természetvédelmi területként.

    Megközelítés
    A Remete-szurdokon átvezet az Országos Kéktúra (OKT) és a Mária-út nyomvonala is. Leggyorsabban Budapest-Máriaremete kegytemplomától, az OKT-n juthatunk el a szurdokba.


    Túratipp
    Útvonal: Budapest-Máriaremete – Remete-szurdok (K) – Remete-barlang (K+, K körút) –Hosszú-erdő-hegy (K körút) – Remete-szurdok bejárata (K) – Budapest-Máriaremete. Táv: 4,8 km. Szint: 210 m. Időtartam: 1,5 óra. Gyerekekkel is könnyen teljesíthető.

    4. Csondró-völgy, Bükk

    Aki látványos és kellően átmozgató, kalandos túrára vágyik, az ki ne hagyja a Bükk hegység egyik kevésbé ismert, ám annál vadregényesebb szurdokát, a Csondró-patak völgyét, amely a Mályinka és Miskolc-Szentlélek közötti Kohász úton található. Mészkősziklák a patakmederben; vízesések lépcsősorán átbucskázó vízfolyás; a szűk völgyben egyszer a parton, máskor a vízben haladó turistaút; sziklaösszeomlások és bedőlt, öles fák. Igazi akadálypálya, tele kihívásokkal, ahol bizony elkél az ügyesség és az elővigyázatosság, de nem megoldhatatlan a feladat a gyakorlatlanabb túrázónak sem.


    Emellett látványban simán pályázhat a „Magyarország legszebb szurdoka” címre. Az Ámor-forrás közelében egy meredek erdei ösvényen felkapaszkodva érhetjük el a barlangszállásként is funkcionáló Odvas-kői-sziklaüreget, amelyet mindenképpen érdemes megnézni, ha erre járunk.

    Megközelítés
    A legegyszerűbben Mályinka felől, a kék kereszt jelzésen érhetjük el a Csondró-völgyet.


    Túratipp
    Útvonal: Mályinka (K+) – Odvas-kői-sziklaüreg – Csondró-patak völgye – Mária-forrás – Látó-kövek (K) – Miskolc-Szentlélek – Miskolc-Ómassa. Táv: 8,3 km; Szint: 280 m. Időtartam: 3-4 óra.

    5. Csörgő-szurdok, Mátra

    A Mátra nyugati szegletében, Pásztó-Mátrakeresztes és Mátraszentimre között bújik meg a Csörgő-patak völgyének romantikus szurdoka. A néphiedelem szerint a patak onnan kapta a nevét, hogy áradáskor a vízsodrással elragadott kövek egymáshoz ütődve csörgő hangot hallatnak. Nyáron, alacsonyabb vízállásnál, nem valószínű, hogy meghalljuk e csörgést, de csörgedezésre azért van esélyünk. Ráadásul sajátos mikroklímájának köszönhetően a szurdokban az átlagosnál néhány fokkal mindig hűvösebb van, ami igazán jól jön a kánikulában.


    Nagy erénye a mérete és az arányossága, hogy a természet szeszélye folytán pont elegendő mohával borított kő, patakátkelés, bedőlt fatörzs sorakozik a mederben, s van benne fény, árnyék meg lombokon árszűrődő fénypászma, amelyek így együttesen csak még izgalmasabbá teszik az amúgy is hangulatos útvonalat.

    Megközelítés
    Pásztó-Mátrakeresztestől a piros sávval jelzett turistaút vezet a természeti képződményig.


    Túratipp
    Útvonal: Pásztó-Mátrakeresztes (P) – Csörgő-szurdok – (P, Z jelzés) – Vándor-forrás (PΩ leágazása) – Csörgő-lyuk (P+) – Ágasvári turistaház (Z) – Két vár köze – Kosik-tanya (P□) – Pásztó-Mátrakeresztes. Táv: 10 km. Szint: 400 m. Időtartam: kb. 2,5 óra.

    Tovább

  • Kirándulásra csábítanak a hazai vízesések

    Kirándulásra csábítanak a hazai vízesések

    Bár Magyarország nem a hatalmas, hömpölygő zuhatagairól híres, azért itthon is találunk különleges vízeséseket, amelyekhez megéri kirándulást szervezni.

    A hazai klasszikusok mellett néhány kevésbé ismert, de nem kevésbé látványos természeti csodát is ajánlunk. Egy biztos, mindegyik bakancslistára való.

    1. Lillafüredi vízesés, Bükk
    A Miskolchoz tartozó Lillafüreden zubog alá Magyarország legmagasabb mesterséges zuhataga. A hazai csúcstartó húsz méter magasból ontja dübörgő víztömegét az alatta elterülő sziklákra. A Szinva-patak táplálja, amely eredetileg a Hámori-tóba torkollott, ám a Palotaszálló 1927 és 1931 közötti építésekor vizét elterelték, és a függőkert teraszos sétányrendszerével együtt a vízesést is kialakították.

    A hazai csúcstartó húsz méter magasból ömlik az alatta elterülő sziklákra
    Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

    Mesterséges volta azonban semmit nem vesz el a látvány élvezeti értékéből. Sőt, ha fokozni szeretnénk a hatást, érdemes felsétálni az egykori vadászkastélyhoz, ahol ma a neoreneszánsz Palota Szálló működik, és szétnézni az alatta elterülő függőkertben.

    A teraszok, a sziklák és a robajló vízfüggöny fantasztikus képet tárnak elénk.
    A zuhatagot követő gyalogúton, a korlátok, terméskő bástyák mentén biztonságosan lejuthatunk a vízesés lábához, ahol az Anna-barlang bejárata nyílik.

    Túratipp – Barangolás a Bükkben
    Útvonal: Lillafüred–Lusta-völgy–Nagy-mező–Bánkút–Vadász-völgy–Ómassa. Táv: 19 kilométer. Szint: 540 méter. Időtartam: 4 óra. Jelzések útközben: P, K, Z, Z+, S. Közepes nehézségű túra erdei utakon, sziklás ösvényeken. Az átlagos kondícióval rendelkezők is könnyen teljesíthetik, de a túra végére azért a kellemes fáradtságérzet sem marad majd el.

    2. Ferde-vízesés, Csepegő-szikla, Keleti-Mecsek
    Nagy szerencséjük van az óbányaiaknak, hogy egy meseszép völgyben lakhatnak. A Kisújbánya és Óbánya között húzódó völgyszoros joggal pályázhatna
    az ország legromantikusabb szurdoka
    címre. Az Öreg-patak mellett vezető túraösvény Hobbitfalvát idéző erdőrengetegben kanyarog. Nem lepődnénk meg nagyon, ha Zsákos Frodó jönne velünk szembe.

    Itt találjuk a Keleti-Mecsek leglátványosabb zúgóját, a Tündér-lépcsőt, avagy közismertebb nevén a Ferde-vízesést. Érdekessége, hogy nem egyenes, mivel a kréta időszaki vulkanikus tevékenység következményeként a kibillent, pados mészkőrétegeken valóban ferdén zubog le a patak vize.

    A Keleti-Mecsek leglátványosabb zúgója, a Tündér-lépcső, avagy közismertebb nevén a Ferde-vízesés
    Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

    A vízesés közelében a látványos Csepegő-szikla magasodik, amelyről valóban több helyen csöpög a víz. Igazi rohanásból kiszakító, léleknyugtató hely. Óbánya és Kisújbánya felől egyaránt
    a dél-dunántúli kéktúra kék jelzésén juthatunk el a természeti látványosságokhoz.

    Túratipp – Ahol elvarázsol a Keleti-Mecsek
    Útvonal: Óbánya–Óbányai-völgy (Pisztrángos-tavak, Ferde-vízesés, Csepegő-szikla)–Kisújbánya–Cigány-hegy (kilátó)–Boszorkány-forrás–Harács-mező–Óbánya (Óbányai-kilátó). Táv: 12 kilométer. Szint: 420 méter. Időtartam: 5 óra. Könnyen teljesíthető túra, mindenkinek ajánlható. Hangulatos erdei ösvényeken vezet végig. Amilyen gyorsan bejárható, olyan maradandó élményt nyújt e kirándulás.

    3. Alsó- és Felső-vízesés, Mátra
    Van a Nyugati-Mátrában két, közel négy méter magasról lezúduló, parádés vízesés, amelyeket még a legrészletesebb útikönyvek sem említenek. Pedig
    nem ártana tudni az Alsó- és a Felső-vízesésről,
    és rajta is vannak a térképen, csak egy kicsit alaposabban kell őket keresni.

    Mátrakeresztesről nagyjából 15 perces gyaloglással a piros kereszt jelzésen jutunk el az Alsó-vízeséshez, majd a piros háromszög jelzésen a csupán pár száz méterre lévő Felső-vízeséshez, valamint a fölé magasodó Lyukas-kő (Szikla-kapu) boltívszerű sziklaképződményéhez.

    A mátrai Alsó- és Felső-vízesést még a legrészletesebb útikönyvek sem említik
    Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

    Ha csapadékos időszak után érkezünk ide, garantáltan földbe gyökerezik a lábunk az ámulattól. A borostyánnal benőtt sziklafal tetejéről aláhulló, többméteres zuhatag minden fotóst kattintásra késztet. Mohás sziklatömbök, csobogó patak, Szikla-kapu,
    akár egy kincskeresős kalandfilm helyszíne.
    Csak a rejtekhely hiányzik.

    Túratipp – Mátrai kilátások
    Útvonal: Mátrakeresztes (P+)–Alsó-vízesés (P∆)–Felső-vízesés (P)–Mátrakeresztes (P, P+)–Ágasvári turistaház (K)–Mátra-bérc–Mátraszentistván–Mátraszentlászló–Galyatető. Táv: 15 kilométer. Szint: 1000 méter. Időtartam: 6,5 óra. A túra végig jól járható, jelzett ösvényeken; az Ágasvári turistaháztól Galyatetőig az Országos Kéktúra nyomvonalán halad. Közepes nehézségű túra, néhány combosabb emelkedővel és sok szép mátrai panorámával.

    4. Ördögmalom-vízesés, Visegrádi-hegység
    Visegrádtól nem messze, mintegy 2,5 kilométerre, az Apát-kúti-völgy legszebb szakaszán, a Malomkerti-völgyben bukkanhatunk az Ördögmalom-vízesésre. A sebesen futó Apát-kúti-patak
    legömbölyített andezitdarabokon, az ördög malomkövein ömlik le 25 méter hosszan.

    Jól látható, hogy az évezredek során a csobogó patak hogyan vájt magának kővályút az andezittufa-lépcsőben, a sziklapad alatt pedig egy öblösebb medencét alakított ki. Kihagyhatatlan úti cél hóolvadás után vagy a nagy tavaszi esőzések idején, amikor a fürge patak széles sávban, nagy robajjal bukik alá a sziklafalon.

    Kihagyhatatlan úti cél hóolvadás után vagy a nagy tavaszi esőzések idején
    Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

    Ha egy kellemes erdei sétával szeretnéd összekötni a vízesésezést, akkor a Visegrádról induló piros jelzésű turistautat ajánljuk. Lustábbak kocsival is érkezhetnek, mivel a helyszín Visegrád felől a Telgárthy-rétig, a Bertényi Miklós Füvészkertig aszfaltúton autóval is jól megközelíthető.

    Túratipp – Erdei források nyomában a Visegrádi-hegységben
    Útvonal: Visegrád (piros sáv jelzés)–Apát-kúti-völgy–Ördögmalom-vízesés–Magda-forrás–Telgárthy-forrás–Kaán Károly-forrás–Alpár-forrás–Pilisszentlászló–Papréti erdészház (kék sáv jelzés)–Vízverés nyerge–Fellegvár–Visegrád. Táv: 22 kilométer. Szint: kb. 850 méter. Időtartam: 6–7 óra. Kisebb emelkedőkkel és lejtőkkel tarkított, közepes nehézségű túra, amely végig jól jelzett, erdei turistaúton halad.

    5. Római-fürdő, Bakony
    A Keleti-Bakony sokak szerint egyik legvadregényesebb vidéke a Bakonynána közelében található Gaja-szurdok. Itt zubog a Gaja-patak sziklák közé szorult vízesése, a Római-fürdő. A völgymeredély hirtelen összeszűkül, és a patak két függőleges sziklafal alkotta szurdokba ontja hömpölygő vízáradatát.

    A vízesést valójában több kisebb zúgó alkotja,
    vizét pedig végül egy meredek sziklatömbökkel szegélyezett, árnyas medencébe bocsátja. Magas vízálláskor a patak teljes egészében kitölti a völgyszoros alját. A Római-fürdő katlanját leginkább a szurdokot felülről érintő kék jelzésű turistaúton ajánlott megközelíteni.

    A Keleti-Bakony egyik legvadregényesebb vidékén zubog a Római-fürdő
    Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

    A vízesés mellett, a völgyoldalban nyílik a hírhedt bakonyi betyárról elnevezett Savanyú Jóska-barlang bejárata. A közelben találjuk a bővizű Vadalmás- vagy Szerelem-forrást, amely
    kulturált környezetével, fedett pihenőjével kiváló erdei piknikezőhely.
    A vízesést és a Gaja völgyének látnivalóit legkönnyebben az Országos Kéktúra útvonalán érhetjük el.

    Túratipp – Két keréken a Keleti-Bakonyban
    Útvonal: Bakonynána, Vadalmás-pihenő–Széchenyi Zsigmond-kilátó (Tés)–Tés–Hétházpuszta–Hamuház–Hétházpuszta–Tés–Vadalmás-pihenő, Bakonynána. Táv: 20,5 kilométer. Időtartam pihenőkkel együtt: 2–3 óra. A túraútvonal 60 százaléka murvás, 20-20 százaléka aszfalt-, illetve földúton halad. A túrára trekking- vagy hegyi kerékpár javasolt.

    6. Fátyol-vízesés, Bükk
    A Szilvásvárad közelében található Szalajka-völgyi Fátyol-vízesésről feltehetően mindenki hallott már. Népszerűsége és tetszési indexe a hazai zuhatagok között egyértelműen az első három közé emeli. Ennek egyik oka, hogy mésztufagátak alkotta teraszain az év legnagyobb részében látványosan görgeti víztömegét.


    A Szalajka-völgyi Fátyol-vízesést Szilvásvárad közelében mindenki ismeri
    Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

    A másik, hogy elbűvölő a táj, amelyben a Szalajka-patak csörgedezve végigfut, és a vízesésen kívül is akad még itt bőven látnivaló. A lipicai ménes, a vadaspark, az erdészeti múzeum, a Szikla-forrás, a pisztrángos tavak, az erdei kisvasút, a Gloriette-tisztás, az Istállós-kő ősemberbarlangja mind itt vannak a közelben, úgyhogy érdemes egész napos kirándulást szervezni Szilvásváradra.

    Forrás: TURISTA MAGAZIN 2016.

    Tovább

  • Egercsehi kőszénbánya telepe Mónosbélen

    Egercsehi kőszénbánya telepe Mónosbélen


    A Bükk-hegység széntelepeinek felkutatására az egri püspökség tette meg az első lépéseket. A szénre Eszterházy püspök nagyszabású építkezéseit kiszolgáló téglaégető kemencék fűtéséhez volt szükség. 

    Elsőként mégis a vasércet kereső Fazola Henrik talált szenet Egerbakta határában 1767-ben, majd 1784-ben Hog Pongrác több helyen a Bükk nyugati, délnyugati részén.

    A Bükk első szénbányáját 1796. márciusában Egerbakta és Bátor határában nyitotta meg a püspöki uradalom. A bátor-szarvaskői területen kisebb-nagyobb megszakításokkal 1967- ig tartott a szénbányászat. Bátor, Szarvaskő, Mónosbél, Hevesaranyos, Szentdomonkos 4 határaiban fellelhető gyakori szénkibúvások Beniczky György földbirtokos figyelmét is felkeltették.

    A szénjog föld nélkül is eladható, illetve megvehető volt, ezért összevásárolta az Egercsehi és Szúcs községek határában a külbirtok alatt található egész kőszénkészlet kutatásának jogát is. Az egercsehi szénmező kitermelése a Szúcs határában lévő Mennyország-lápa vagy Egyház-lápa kibúvására telepített Antónia-táróban indult meg 1901-ben. 1904. december 30-án Beniczky György 90 évre szóló haszonélvezeti szerződést kötött Márkus Ágoston egri vasúti főmérnökkel és gróf Wessely Károly bécsi építési tanácsossal. Az ő nevükhöz kötődik az eger-putnoki vasútvonal létesítése is.

    A bányanyitás költségeinek fedezésére egy részvénytársaság alakult 1906. december 27- én Egercsehi Kőszénbánya Rt. néven. A nagyüzemi szénbányászat 1907-ben indult a Lipót, majd az Ödön aknában. A feltárások, az aknaépítés és tárókihajtás több éven át tartott, 1912 októberében indult a szénszállítás. A bányának sikerült megállapodást kötnie a Magyar Királyi Államvasúttal a szénvásárlásra. Az eger-putnoki vasútvonalat 1908. november 12-én adták át.

    A bánya a vasúttól távol feküdt, ezért a szén elszállítására a legközelebbi állomás – Mónosbél – és a bánya között 11,5 km hosszú sodronykötél-pályát építettek. A mónosbéli szénosztályzó 1911- ben készült el. Tervezték a községet érintő vasútvonal építését – legutoljára az 1956. évi rekonstrukció idején – de soha nem valósult meg. A bánya anyagi helyzetének javítására az Egercsehi Kőszénbánya Rt. és a Bélapátfalvi Portland Cementgyár Rt. 1918-ben érdekközösségre lépett, majd 1923. január 1-én – újabb részvénykibocsátás kapcsán – összeolvadtak. 1926. januárjában helyezték üzembe a Beniczky I. és II. aknát.

    A szénmező szélére telepített aknák miatt nagy szállítási távolság adódott. 1943-ban egy 580 m hosszú, főszállító lejtős akna kihajtásához kezdtek. A felső széntelep feltárására és gazdaságos lefejtésére a fronthajtás bizonyult alkalmasnak. Az első lejtősaknát 1948. szeptemberében helyezték üzembe. 1946-ban a bánya különvált a bélapátfalvi cementgyártól és államosították. 1951-ben került az Ózdi Szénbányászati Tröszthöz. Az 1956-66 közötti rekonstrukció során megépítették az új 100-as aknát és a Csehi 1-es aknát. Több főszállító vágatot hajtottak ki, korszerűsítették a fejtést és felújították a kötélpályát. A széntermelés az 1930-40-es évek 100 000 tonnájához képest a 70-es években 300 000 tonnára emelkedett.

    A délnyugati, majd a déli bányamező felhagyásával a termelés súlypontja az északi bányamezőre koncentrálódott, ahol a 80-as évek végéig elegendő szénkészlet állt rendelkezésre. A szénutánpótláshoz további kutatásokat végeztek, de ezek feltárására már nem került sor. A bányát 1990-ben bezárták.

    fotó: brody.iif.hu

    forrás: Örökségvédelem - Egercsehi

    Tovább

  • Markaz a Mátra hegység lábánál

    Markaz a Mátra hegység lábánál


    A falu nevével először az 1332-37-ben kelt pápai tizedjegyzékben találkozunk.

    A Markaz név eredete nem tisztázott. A többféle magyarázat közül az látszik a legvalószínűbbnek, hogy Aba Sámuel Márk nevű unokatestvére volt a névadó, aki az Aba nemzetség Pata ágából származott. Ezt látszik alátámasztani, hogy a régi markazi ún. pusztatemplomot is Szent Márk tiszteletére szentelték. (1983-ban a régészek feltárták a templom maradványait.

    A feltárás eredményét az egri Dobó István Vármúzeum különnyomatban jelentette meg, mely megtalálható a Községi Könyvtárban.) Egy másik elképzelés szerint a honfoglalás előtti népvándorlás során olyan törzsek érkeztek erre a területre, akiknek a nevében a Markaz szó centrumot, központot jelentett. A falu első birtokosai a Kompoltiak voltak. Ők építették szálláshelyül a 460 m magas Vár-bércen álló, ma már csak romjaiban létező várat.

    A család kihalása után 1522-ben az Országh család lett a falu földesura.


    1567 és 1571 között Országh Borbála és enyingi Török Ferenc birtokolta, majd leányuk, Török Zsuzsanna és férje, Nyáry Pál tulajdonába került.

    Nyáry Pál 1606-ban bekövetkezett halála után a falu egyik része Nyáry Borbála és férje, Haller György, majd Sámuel nevű fiuk birtokává vált, a másik rész pedig Nyáry Miklósé s gyermekeié, a négy líneáé lett.

    A négy líneát a 17. század végén a Petrovay, a Huszár, a Szúnyogh és a Bossányi családok képviselték.

    A török hódoltság után a falu elnéptelenedett, és közel két évszázadig lakatlan volt.

    Az újranépesítést 1742-ben báró Bossányi Gáspár földesúr hajtatta végre Gömör és Kis-Hont vármegyei birtokairól, Klenóc, Hacsova és Pély nevű falvakból. A 40 betelepülő család döntő többsége szlovák, kisebb része magyar volt. A hajdani ősök leszármazottjai több mint 100 – ma is használt – ragadványnevükben őrzik a beköltözők emlékét.

    Nevezetességei

    Tájház

    A markazi Tájházat az 1870-es évek elején Valkó Vendel helyi mester építette. A markazi lakóház típusa szarufás, torokgerendás, vízvetős, deszkaoromzatos, háromsejtű ház volt. A tájház nem típusos háromosztatú. Eredetileg is két család részére épült, 2 külön bejárattal 1 szoba, konyha. Hacsavecz Béla visszaemlékezése szerint, általában egy család lakott benne. A hátsó részben átmenetileg laktak vendégcsaládok. Teteje nád, korábban tetőfedésre rozsszalmából kötött zsúpot használtak.

    A 19. század közepe előtt Markazon fából építkeztek, később patakkőből vagy kőbányák, kőfejtők terméséből. A tájházat durván faragott patakkőből, agyagos földbe építették.

    A lakórészekben eredetileg szabadkéményes konyha és kemencés szoba található. A lakóépülettel párhuzamosan húzódik egy kamrából és egy eszköztárolóból álló gazdasági épület. A ház utolsó tulajdonosa Barta Veron (Bikulya) volt. Halála után az akkori Községi Tanács megvásárolta és a Műemlékvédelmi Felügyelőség segítségével felújította. A látogatók előtt 1988-ban nyitották meg.

    Hegedűs Istvánné, Ágnes néni – akinek szívügye volt a régi eszközök, berendezési tárgyak megmentése – vezetésével idős asszonyok gyűjtötték össze a faluban még fellelhető tárgyakat. Ágnes néni volt – 2003-ban bekövetkezett haláláig – a ház gondnoka. Ízes tájszólással, itt-ott tót szavakat belekeverve mesélt az idelátogató vendégeknek. A berendezési és felszerelési tárgyak java része a 20. század elejéről származnak.

    Római katolikus templom

    A jelenlegi templom 1910-ben épült a hirtelen összeomlott régi templom helyén. Oltárképén Szent László vizet fakaszt.


    Vidéki mester munkája a 18. század második feléből. A bejárat feletti kórust nemrégiben újították fel, a festés markazi mester (Kovács György) munkáját dicséri. Itt látható az orgona is, a plébánia 1839-ből való.

    Kápolna

    A római katolikus kápolna a 18. század végén épült copf stílusban. Útmenti homlokzattornyos, késő barokk kápolna. Fákkal körülvéve szabadon áll a község délnyugati vége előtt. A kis méretű épület vegyes alapanyagból (tégla, terméskő) épült, alaprajza téglalap, 3/8 záródással. A homlokzati falat a kápolna egyetlen bejárata töri át. A falazott, barokk vonalú tornyocskát gúla idomú, bádoglemezzel fedett sisak koronázza. Kétoldalt barokk vonalú oromfalrész emelkedik. A kápolna hosszoldalait egy-egy félköríves ablak töri át. Az épület feletti nyeregtetőt bádoglemez fedi.

    Markazi-víztározó

    Az RWE tulajdonában lévő Mátrai Erőmű Rt. víztározója elsősorban ipari célokat szolgál, de az erőmű egyesületein keresztül jóléti hasznosítás is biztosított. Így az engedéllyel rendelkezők horgászhatnak, csónakázhatnak, vitorlázhatnak, szörfözhetnek a tavon.


    A tó felülete 154 ha, 8,7 millió köbméter vizet tárol, legnagyobb mélysége 14–15 m. Kedvezően befolyásolja a mikroklímát, így a körülötte lévő mezőgazdasági termelést is. Partján és a környékén 400 épületből álló településrész biztosítja a pihenést.

    A tavat a Malom-patak, a Zsidó-patak és a Hatra-patak táplálja, míg a tó vizeit a Nyiget-patak szállítja el.

    Markazi várrom

    A községtől északnyugatra fekvő 631 m magas Hegyes-hegy déli nyúlványán, a Várbércen (460 m) találjuk a markazi vár romjait. A köves Tatár-mezőből (korábban lőtér) három oldalról meredeken emelkedik ki a Várbérc, amely csak északról kapcsolódik közvetlenül a Hegyes-hegyhez. Megközelítése a zöld háromszög és a zöld L jelzésen lehetséges.

    A várat a hagyomány szerint a tatárjárás idején építették. Valószínűbb azonban, hogy a tatárjárás után meginduló nagy várépítkezés során a 14. század első felében, vagy még valamivel később épült. Korai története is minden bizonnyal a Kompolti családhoz kapcsolódik, akik Markaz környékén már a 13. században birtokokat szereztek.


    Legjobban a keleti fal maradt meg mintegy 9 m magasságig. A század első negyedében e falban lőréseket és ablaknyílásokat említettek. Nyugati fala 1,8 m vastag, s a század 30-as éveiben még majdnem 1,5 m magasságú volt. A déli falon nagy törések vannak, az északi pedig csaknem teljesen elpusztult, maradványait nagy omladékréteg takarja.

    A várban még nem végeztek feltárást. Területe kb. 860-900 négyzetméter lehetett. A helyi hagyomány szerint, melyet Bél Mátyás jegyzett fel 1730-1735 között: "Markaz vára szintén csak rom. A helybeliek mesélik róla, hogy építését csak megkezdték, de be nem fejezhették, mert amit nappal építettek, éjjel szétszedték."

    Melegvizű tó

    A falu közepén melegvizű forrás fakad, mely télen sem fagy be. Ezt zsilippel elrekesztve kicsiny tóvá szélesedik. Régebben itt mostak a falu asszonyai, ma diszhalakkal betelepítve hangulatos pihenőhellyé vált.

    borítókép -barokeszter.hu

    Forrás és fotó: wikipedia.org

    Tovább

  • Felsőtárkány a Bükk nyugati kapuja

    Felsőtárkány a Bükk nyugati kapuja


    A település első okleveles említése 1261-bol való, Oltarkan, illetve Feltarkan névalakban. A XIV-XV. században két részből tevődött össze a település, Alsó- és Felsőtárkányból.

    1330-1335 között az akkori Felsőtárkányban épített kolostorba kartauzi szerzetesek költöztek. 1526 után a törökök elpusztították a középkori Felsőtárkányt, amely többé sohasem népesült be. 1552-ben a középkori Alsótárkányt is lerombolták a törökök, de ez a településrész 1577-től újranépesült.

    1634-tol a XX. század közepéig az egyház tulajdonába került a falu. A középkorban Feltarkan az egri püspökség birtoka volt, az 1261. évi birtokmegerősítő oklevél tanúsága szerint. A középkori Felsőtárkány a mai faluhelytől északra, a kastélykert környékén feküdt. Ezen északi falurészhez tartozó Segedelem-völgyben II. Miklós egri püspök 1330 és 1350 között a kartauzi szerzetesek részére kolostort épített, s nekik adta a régi Felsőtárkányt. A török dúlás idején a falu teljesen elpusztult, és 1552 óta romokban van a segedelem-völgyi kartauzi kolostor is.

    1694-ben népes jobbágyfalu, és ez időben változott a neve véglegesen Felsőtárkányra. 1750 táján Barkóczy püspök megépíttette a Fourcontrasti kastélyt ( Gonduzo nevű kastélyát ) az általa Gyönyörvölgynek nevezett kastélykertben, majd a nezerénusok számára kolostort emeltetett. A kolostor romjai még ma is láthatóak a falu északi határában a Barát-réten. Felsőtárkány lélekszáma 1786-ban 862, 1869-ben 1440 fő volt.

    1944. december 10-én a község lakói számára véget ért a II. világháború. 1950-ben 17 fővel megalakult a Dózsa Tsz, 1960-tól növekedett meg a tagok létszáma és ekkor már 1000 hektáros területen gazdálkodtak.

    1983-ban beindították az általános iskola bővítését és 1984. augusztus 20-ra készült el a beruházás.

    1986-ra elkészült a község vezetékes ivóvíz hálózata, 1992-re megépült a vezetékes szennyvíz elvezetés.

    1992-ben felújításra került a volt pártház épülete, melyből kialakításra került az egészségház. Az egészségházban két felnőtt orvosi körzet, egy fogorvosi rendelő, gyermekorvos, valamint anya- és csecsemőellátás működik. 1992. decemberében kezdte meg működését a gyógyszertár is.

    1993. augusztus 20-án átadásra került a 12 x 24 m-es tornaterem. Az 1992-93-as tanévben bevezették a zeneiskolai képzést.

    Kiépült a községi gázhálózat.

    2002 és 2006 között a következő fejlesztések történtek a településen:

    Eger-Felsőtárkány közötti kerékpárút megépítése
    az iskola, az óvodák és a Művelődési ház világításkorszerűsítése
    sportöltöző építése
    iskolai informatikai terem kiépítése
    orvosi rendelő fűtéskorszerűsítése
    idegenforgalmi információs táblarendszer telepítése
    buszmegálló-felújítás
    urnatemető kialakítása
    utcabútorok kihelyezése
    játszóterek építése
    új udvari játékok elhelyezése az óvodában
    Felsőtárkány Községüzemeltetési Kht megalapítása.
    2008-ban kezdődött el a Református templom építése, amelyet 2009-ben szenteltek fel.

    2008 és 2010 között több önkormányzati intézmény került felújításra (Egészségház, iskola, házasságkötő-terem).

    2010-ben került átadásra a felújított Tájház, a felújított, modern öko-óvodává avanzsált óvoda és a tóparti rendezvénytér

    2011. május 1-én került átadásra az új községi Faluház.

    Forrás:  felsotarkany.hu/hu

    Tovább

Szerzői jogok: Agria.hu. Minden jog fenntartva!