város Archívum

  • Csodás légi fotók: így néz ki Eger madártávlatból

    Csodás légi fotók: így néz ki Eger madártávlatból


    Tekintsd meg az Egerről készült légi felvételeket.

    Gyönyörű fényképeket készített Eger városáról H. Szabó Sándor. A képeken a bazilika, a fürdő és strand is látszik.







    Fotók: H. Szabó Sándor
    Forrás: Termálfürdő.net

    Tovább

  • Csodás légi fotók: így néz ki Eger madártávlatból

    Csodás légi fotók: így néz ki Eger madártávlatból


    Tekintsd meg az Egerről készült légi felvételeket.

    Gyönyörű fényképeket készített Eger városáról H. Szabó Sándor. A képeken a bazilika, a fürdő és strand is látszik.







    Fotók: H. Szabó Sándor
    Forrás: Termálfürdő.net

    Tovább

  • A Rác hóstya

    A Rác hóstya

    A Rác hóstya legjellegzetesebb épülete a görögkeleti Rác-templom, amely messziről látszik a város legtöbb helyéről. Az eddigi barangolásunk színhelyéről, a Cifra hóstyáról is szép látvány, ahogy a dombtetőn magasodik. A Bárány utcáról a Cifra utcán keresztül, a Mária utcán keresztül közelíthetjük meg.

    A Széchenyi út 55. alatti ház, az egykori parókia, ahol Vitkovics Mihály költő született, ma műalkotások otthona: a Vitkovics és a Kálnoky László irodalmi emlékkiállítás található benne, illetve a Kepes-gyűjtemény.

    A Rác-templom a középkori Szt. Miklós templom helyén épült, melyet a törökök valószínűleg mecsetté alakítottak át. Mostani formáját 1784 és 1788 között nyerte el. Egerben jelentős számú rác és görög élt, a karcsú tornyú templom építését II. József engedélyezte számukra. Az volt az egyetlen kikötése a városnak, hogy csak farral a főutcának készülhetett el. Az építészeti stílusa a XVIII. század végének jellegzetes copf stílusát idézi. A templomba belépve leginkább szembeötlő az egész teret uraló hatalmas ikonosztáz.

    A Széchenyi utca északi vége a Ráckapu térbe torkollik. Egykor itt volt a város egyik kapuja, amelyet hajdanán Szent Miklós kapunak neveztek, majd Martalóc-kapunak, utóbb Rác-kapunak. Telekessy püspök, a város ura itt fogadta Rákóczi Ferencet 1705. február 28-án.

    A Ráckapu-térről nyílik két híres borospincés egri utca, a Szala árok két partján húzódó Árnyék- és Verőszala. Ez a sor is a megsemmisülés előtti utolsó pillanat jeleit viseli magán. Ahogy végig haladunk a pincék között, látjuk, hogy egy jelentős részüket már eltömedékelték, garázzsá alakították.
    Az utca elején viszont néhány neves termelő megtelepedett, s az értő közönségnek szívesen is kínálja jó borát. Így remélhető, hogy nem számolódik fel ez a régi, hagyományőrző környék, a Rác hóstya egykori bortermelőinek pincesora.

    A figyelmünket elsőre az Egervin Rt. óriási tartályai ragadják meg, mint a nagyüzemi bortermelés kellékei. Itt húzódik a föld alatt központi pincészetük is, amely úgy keletkezett, hogy egybe nyitottak régi, közepes, vagy annál nagyobb pincészeteket. Így alakult ki a sokszor XIII-XV. századi pincékből egy háromszintes rendszer, amelyet oldalágak kötnek össze. A régi nagyüzem jogutódja nem csak a termelés mennyiségével tűnik ki, hanem minőségével is, gyakorlatilag a borvidék minden fajtáját termeli. A látogatás sok érdekességet kínál: egy díszesen kivilágított helyen meg lehet nézni például egy 353 hl űrtartalmú Bikavér-hordót, amely az ország második legnagyobb használatban lévő hordója.

    Itt a forgalmi borokból - az évjáratokat is beleszámítva - mintegy 150 fajta mutatható be, ezen kívül 12 ág rejti az ország legnagyobb muzeális borkészletét. Ebből 73 félét tudnak a poharakba tölteni. Akad itt 10, 20 és 80 fős kóstolóterem is, de alkalmasint 100 vendéget is meg tudnak kínálni.

    Az utca túlsó oldalán kisebb pincészetek találhatók, amelyek különböző ízekkel, zamatokkal, de egységesen jó szakmai felkészültséggel várják a látogatókat.

    A Baktai úton nem voltak pincék, a Szépasszony-völggyel fejeződtek be, de ahogy a város terjeszkedik, egyre nagyobb jelentősége van a külső területeknek.Errefele is húzódnak kitűnő szőlők, ismert a Vöröskereszt, a Kiskocs, a Nagykocs, az Agárdi, de gyümölcsösöket is lehet látni.

    Ha a szőlők közé megyünk, találkozhatunk az úgynevezett rázós utakkal, amelyek terméskővel, középre lejtő formában vannak kialakítva. Sok ilyen kellene a határba, mert megszűri és leviszi a vizet, s nem engedi a sarat rákerülni. Nem megy olyan hamar tönkre, mint a betonút, igaz, nem is lehet olyan gyorsan haladni rajta, ahogy a hétvégi kertészkedők szeretnének.

    A Baktai út és a Felnémet közötti részen találjuk a Délést, amely kecskelegelő volt, akad itt úgynevezett Érseki is, amely néven a város több pontján húzódtak földterületek.

    Ha tovább megyünk, láthatjuk az egykori Mayer és Víg féle birtokot is, ahol a rácok először termeltek szőlőt. Az általuk betelepített fajták miatt terjedt el, hogy elsősorban a fehér szőlőknek jó ez a rész, pedig a koraérésű Kadarka is jól megterem.

    Ha ezt a környéket is felderítjük, találunk olyan területeket is, ahol a filoxéria-vész óta nem terem szőlő, de hamarosan újratelepítik a vállalkozó kedvűek. Felfigyelhetünk arra is, hogy hódít errefelé a lovassport, a tehetősebbek a hátasukat rábízzák egy-egy farmra, ahol gondját viselik, s alkalmasint innen viszik el lovagolni.
    fotó: eger.hu

    Amikor a Rákóczi úton folytatjuk tovább ismerkedésünket, megláthatjuk a városnak azt az arcát, amely a huszadik század terméke. A lakótelep a régi Nagylapos területére épült, amely a település egyik zöldségeskertje volt. Ma is látszódnak a nyomai azoknak a kiskerteknek, amelyek már jobbára nem a mezőgazdasági termelést, inkább a hétvégi kedvtelést szolgálják.

    Az Egerhez tartozó Felnémet község a XII. században erre megtelepedett német-flamand népességtől kapta nevét. A középkorban a megye egyik legnépesebb települése volt, mezővárosi rangban. Temploma 1715-ben épült, s a templom aljában szép borospincék találhatóak.

    A Cifrakapu úton továbbhaladva, a városon kívül elmehetünk még az úgynevezett Dónát, a Gröber és a Hergyimó közelébe. Megkereshetjük a Szent Dónát keresztet, illetve szobrot, amelyet nemrég avatott fel a hegyközség a szőlőtermés védőszentjének.

    eger.hu

    Tovább

  • A Rác hóstya

    A Rác hóstya

    A Rác hóstya legjellegzetesebb épülete a görögkeleti Rác-templom, amely messziről látszik a város legtöbb helyéről. Az eddigi barangolásunk színhelyéről, a Cifra hóstyáról is szép látvány, ahogy a dombtetőn magasodik. A Bárány utcáról a Cifra utcán keresztül, a Mária utcán keresztül közelíthetjük meg.

    A Széchenyi út 55. alatti ház, az egykori parókia, ahol Vitkovics Mihály költő született, ma műalkotások otthona: a Vitkovics és a Kálnoky László irodalmi emlékkiállítás található benne, illetve a Kepes-gyűjtemény.

    A Rác-templom a középkori Szt. Miklós templom helyén épült, melyet a törökök valószínűleg mecsetté alakítottak át. Mostani formáját 1784 és 1788 között nyerte el. Egerben jelentős számú rác és görög élt, a karcsú tornyú templom építését II. József engedélyezte számukra. Az volt az egyetlen kikötése a városnak, hogy csak farral a főutcának készülhetett el. Az építészeti stílusa a XVIII. század végének jellegzetes copf stílusát idézi. A templomba belépve leginkább szembeötlő az egész teret uraló hatalmas ikonosztáz.

    A Széchenyi utca északi vége a Ráckapu térbe torkollik. Egykor itt volt a város egyik kapuja, amelyet hajdanán Szent Miklós kapunak neveztek, majd Martalóc-kapunak, utóbb Rác-kapunak. Telekessy püspök, a város ura itt fogadta Rákóczi Ferencet 1705. február 28-án.

    A Ráckapu-térről nyílik két híres borospincés egri utca, a Szala árok két partján húzódó Árnyék- és Verőszala. Ez a sor is a megsemmisülés előtti utolsó pillanat jeleit viseli magán. Ahogy végig haladunk a pincék között, látjuk, hogy egy jelentős részüket már eltömedékelték, garázzsá alakították.
    Az utca elején viszont néhány neves termelő megtelepedett, s az értő közönségnek szívesen is kínálja jó borát. Így remélhető, hogy nem számolódik fel ez a régi, hagyományőrző környék, a Rác hóstya egykori bortermelőinek pincesora.

    A figyelmünket elsőre az Egervin Rt. óriási tartályai ragadják meg, mint a nagyüzemi bortermelés kellékei. Itt húzódik a föld alatt központi pincészetük is, amely úgy keletkezett, hogy egybe nyitottak régi, közepes, vagy annál nagyobb pincészeteket. Így alakult ki a sokszor XIII-XV. századi pincékből egy háromszintes rendszer, amelyet oldalágak kötnek össze. A régi nagyüzem jogutódja nem csak a termelés mennyiségével tűnik ki, hanem minőségével is, gyakorlatilag a borvidék minden fajtáját termeli. A látogatás sok érdekességet kínál: egy díszesen kivilágított helyen meg lehet nézni például egy 353 hl űrtartalmú Bikavér-hordót, amely az ország második legnagyobb használatban lévő hordója.

    Itt a forgalmi borokból - az évjáratokat is beleszámítva - mintegy 150 fajta mutatható be, ezen kívül 12 ág rejti az ország legnagyobb muzeális borkészletét. Ebből 73 félét tudnak a poharakba tölteni. Akad itt 10, 20 és 80 fős kóstolóterem is, de alkalmasint 100 vendéget is meg tudnak kínálni.

    Az utca túlsó oldalán kisebb pincészetek találhatók, amelyek különböző ízekkel, zamatokkal, de egységesen jó szakmai felkészültséggel várják a látogatókat.

    A Baktai úton nem voltak pincék, a Szépasszony-völggyel fejeződtek be, de ahogy a város terjeszkedik, egyre nagyobb jelentősége van a külső területeknek.Errefele is húzódnak kitűnő szőlők, ismert a Vöröskereszt, a Kiskocs, a Nagykocs, az Agárdi, de gyümölcsösöket is lehet látni.

    Ha a szőlők közé megyünk, találkozhatunk az úgynevezett rázós utakkal, amelyek terméskővel, középre lejtő formában vannak kialakítva. Sok ilyen kellene a határba, mert megszűri és leviszi a vizet, s nem engedi a sarat rákerülni. Nem megy olyan hamar tönkre, mint a betonút, igaz, nem is lehet olyan gyorsan haladni rajta, ahogy a hétvégi kertészkedők szeretnének.

    A Baktai út és a Felnémet közötti részen találjuk a Délést, amely kecskelegelő volt, akad itt úgynevezett Érseki is, amely néven a város több pontján húzódtak földterületek.

    Ha tovább megyünk, láthatjuk az egykori Mayer és Víg féle birtokot is, ahol a rácok először termeltek szőlőt. Az általuk betelepített fajták miatt terjedt el, hogy elsősorban a fehér szőlőknek jó ez a rész, pedig a koraérésű Kadarka is jól megterem.

    Ha ezt a környéket is felderítjük, találunk olyan területeket is, ahol a filoxéria-vész óta nem terem szőlő, de hamarosan újratelepítik a vállalkozó kedvűek. Felfigyelhetünk arra is, hogy hódít errefelé a lovassport, a tehetősebbek a hátasukat rábízzák egy-egy farmra, ahol gondját viselik, s alkalmasint innen viszik el lovagolni.
    fotó: eger.hu

    Amikor a Rákóczi úton folytatjuk tovább ismerkedésünket, megláthatjuk a városnak azt az arcát, amely a huszadik század terméke. A lakótelep a régi Nagylapos területére épült, amely a település egyik zöldségeskertje volt. Ma is látszódnak a nyomai azoknak a kiskerteknek, amelyek már jobbára nem a mezőgazdasági termelést, inkább a hétvégi kedvtelést szolgálják.

    Az Egerhez tartozó Felnémet község a XII. században erre megtelepedett német-flamand népességtől kapta nevét. A középkorban a megye egyik legnépesebb települése volt, mezővárosi rangban. Temploma 1715-ben épült, s a templom aljában szép borospincék találhatóak.

    A Cifrakapu úton továbbhaladva, a városon kívül elmehetünk még az úgynevezett Dónát, a Gröber és a Hergyimó közelébe. Megkereshetjük a Szent Dónát keresztet, illetve szobrot, amelyet nemrég avatott fel a hegyközség a szőlőtermés védőszentjének.

    eger.hu

    Tovább

  • Történelmi emlékhely, egyházi székhely, kulturális centrum, múzeum-és iskolaváros

    Történelmi emlékhely, egyházi székhely, kulturális centrum, múzeum-és iskolaváros


    A Szent István alapította püspökség, a hasonló nevű patak völgyében ma megyeszékhely, a bikavér hazája, Észak Magyarország második legnépesebb városa.

    Történelmi emlékhely, egyházi székhely, kulturális centrum, múzeum-és iskolaváros,borászati központ. A tatárdúlásig folyamatosan fejlődött. Kővárának alapjait, ezt követően, 1248-ban rakták le. 1442-ben a husziták, 1514-ben Dózsa parasztseregei dúlták fel.

    Várát, 1552-ben Dobó István sikerrel védte meg a törököktől, akik azonban 1596-ban mégis elfoglalták, majd 1687-ig birtokolták is. Ugrásszerű fejlődése a 18. századhoz köthető. Ekkor alakult ki jellegzetes barokk városképe. Püspökei nemcsak jelentős épületeket emeltek, de neves művészeket - Maulbertsch, Fellner Jakab, Fazola Henrik - foglalkoztattak és telepítettek le, fontos oktatási intézményeket - papnevelde, jogi és orvosi iskola - alapítottak. 1801 óta érseki székhely, neoklassszicista bazilikáját Hild József tervezte. Színháza 1904-ben gyógyfürdője 1933-ban nyílt meg.

    Népszerű fesztiválok és több mint húsz templom, történelmi és irodalmi emlékhelyek és múzeumok, építészeti emlékek sokasága - minaret, megyeháza, nagypréposti palota, Fazola ház, stb. - csábítja ide a turistákat. A Szépasszony völgyének 15-16. századi és modern pincéiben is az ezeréves történelmi borvidék nemzetközi hírű specialitásai - bikavér, leányka, merlot - várják a borkedvelőket.

    fotó: Civertan

    Tovább

  • Történelmi emlékhely, egyházi székhely, kulturális centrum, múzeum-és iskolaváros

    Történelmi emlékhely, egyházi székhely, kulturális centrum, múzeum-és iskolaváros


    A Szent István alapította püspökség, a hasonló nevű patak völgyében ma megyeszékhely, a bikavér hazája, Észak Magyarország második legnépesebb városa.

    Történelmi emlékhely, egyházi székhely, kulturális centrum, múzeum-és iskolaváros,borászati központ. A tatárdúlásig folyamatosan fejlődött. Kővárának alapjait, ezt követően, 1248-ban rakták le. 1442-ben a husziták, 1514-ben Dózsa parasztseregei dúlták fel.

    Várát, 1552-ben Dobó István sikerrel védte meg a törököktől, akik azonban 1596-ban mégis elfoglalták, majd 1687-ig birtokolták is. Ugrásszerű fejlődése a 18. századhoz köthető. Ekkor alakult ki jellegzetes barokk városképe. Püspökei nemcsak jelentős épületeket emeltek, de neves művészeket - Maulbertsch, Fellner Jakab, Fazola Henrik - foglalkoztattak és telepítettek le, fontos oktatási intézményeket - papnevelde, jogi és orvosi iskola - alapítottak. 1801 óta érseki székhely, neoklassszicista bazilikáját Hild József tervezte. Színháza 1904-ben gyógyfürdője 1933-ban nyílt meg.

    Népszerű fesztiválok és több mint húsz templom, történelmi és irodalmi emlékhelyek és múzeumok, építészeti emlékek sokasága - minaret, megyeháza, nagypréposti palota, Fazola ház, stb. - csábítja ide a turistákat. A Szépasszony völgyének 15-16. századi és modern pincéiben is az ezeréves történelmi borvidék nemzetközi hírű specialitásai - bikavér, leányka, merlot - várják a borkedvelőket.

    fotó: Civertan

    Tovább

  • A vár részeit összekapcsoló Setét-kapu

    A vár részeit összekapcsoló Setét-kapu


    Varkoch Tamás kapitánysága idején, az 1540-es években az erődöt két részre osztották és megépült a ma is látható keleti várfal. Kialakult a belső vár és az 1702-ben felrobbantott külső vár. A falon csak egyetlen ponton építettek átjárási lehetőséget, a vár részeit összekapcsoló Setét-kaput.

    A kapu előtt mintegy 4 méterrel tárták föl a felvonóhidat alátámasztó falat, ahonnan a külső vár felé cölöphíd vezetett tovább.

    Az átjárót a külső vár elpusztulása után is használták, s csak a 19. század elején falazták be. Az egykori külső vár felé eső ma elfalazott árjáró előtt a Bornemissza Gergely által 1552-ben szerkesztett tüzes kereket láthatjuk.


    Tovább

  • A vár részeit összekapcsoló Setét-kapu

    A vár részeit összekapcsoló Setét-kapu


    Varkoch Tamás kapitánysága idején, az 1540-es években az erődöt két részre osztották és megépült a ma is látható keleti várfal. Kialakult a belső vár és az 1702-ben felrobbantott külső vár. A falon csak egyetlen ponton építettek átjárási lehetőséget, a vár részeit összekapcsoló Setét-kaput.

    A kapu előtt mintegy 4 méterrel tárták föl a felvonóhidat alátámasztó falat, ahonnan a külső vár felé cölöphíd vezetett tovább.

    Az átjárót a külső vár elpusztulása után is használták, s csak a 19. század elején falazták be. Az egykori külső vár felé eső ma elfalazott árjáró előtt a Bornemissza Gergely által 1552-ben szerkesztett tüzes kereket láthatjuk.


    Tovább

  • Az egri fertálymesterségről

    Az egri fertálymesterségről

    A történelemben nincs ugrás, éppen úgy, mint a természetben sincs. A jelen a múlton épül föl s a jövő alapja a jelen; a múltat tisztelni tehát a legnemesebb hagyomány s a régiek példáját követni: okos célszerűség és célszerű okosság.

    Ezért tartotta fenn Eger város közönsége a fertálymesteri intézményt, amely nálunk egyedüli e nemben. Kialakult pedig a törökhódoltság megszüntével, a XVII. Századvégén, amikor – jóllehet az idők zűrzavarosak voltak – alig egy pár titsztviselője volt a városnak. A körülmények szükségessé tették, hogy minden városrésznek legyen a polgárok köréből egy-egy köztiszteletben álló bizalmi ember, aki tudjon írni és olvasni, s akinek személyes tekintélye segítségére lehessen a város vezetőségének a közigazgatásban és igazságszolgáltatásban. Már az első városi jegyzőkönyvek beszélnek az akkori latinos elnevezés szerint a „d e c u r i ó”-ról, (később tizedesről) akinek neve idők folytán „f e r t á l y m e s t e r” lett.

    Magyarázata pedig ennek a hagyományos elnevezésnek az, hogy a német iparosok és kereskedők mind nagyobb számban árasztották el Egert amely – mint a roppant kiterjedésű egri püspökség székhelye, -- módot nyújthatott a tisztes megélhetésre. A bevándorlottak nem is csatlakoztak reménységükben s mind erősebb tényezői lettek az ősi város megújhodott életének. Mivel pedig 1700 táján a városnak csak a fallal bekerített része volt meg, ez pedig négy kerületre, seriesre, oszlott, a német nyelvhasználat e városrészeket elnevezte „v i e r t e le k”-nek, fertályoknak. Ez a szó tehát, mint fogalomjelző, szinte egykorú magával az intézménnyel, amely így kapott f e r t á l y m e s t e r elnevezést.

    A fertálymestereket eleinte a városnegyedek polgárai választották saját soraik közül, de lassankint (már ezelőtt kétszáz esztendővel) csak azok folytak be a választásba, akik e tisztséget már viselték. Ma is így van és minden negyed fertálymester-viselt polgárai, a kiérdemült fertálymesterek, január folyamán a tényleges fertálymester hátánál, vagy pincéjében u.n. s u t t o g ó”-ra gyűlnek össze. Itt bizalmas beszélgetés során számba veszik azokat a negyedbeli polgárokat, akiket erre a megtiszteltetésre érdemeseknek tartanak. Ha nem tudnak megegyezésre jutni, többször is megismétlődik a „suttogó”, míg végre barátságos poharazás mellett kialakul a vélemények egysége. Miután pedig már előre is puhatolóztak a megválasztandónál, végre megállapodnak az új fertálymester személyében. A választás a lelépő fertálymester búcsúzó vacsorája előtt történik s erre a vacsorára minden negyedbeli kiérdemült fertálymestert meg kell hívnia a tisztségétől megváló fertálymesternek. A fertálymester így valósággal részvény-tulajdonossá lesz, melynek minden szelvénye egy-egy barátságos vacsorát és reggelit jelent.

    A választás a vacsora előtt folyik le, s akkor küldöttség megy az új fertálymesterért, hogy meghívja a beiktatásra. A külső negyedekben az is divatos, hogy már a suttogóról vonulnak a megválasztandónak házához, még pedig fáklyás-menetben s már akkor felajánlják a tisztséget a ház érdemes gazdájának, aki persze szíves vendéglátással fogadja a tisztes polgárokat.

    Magáról a választásról jegyzőkönyvet írnak és azt jóváhagyás végett beterjesztik a város polgármesteréhez. És bár soha nem történt meg, hogy érdemetlen került volna e díszes testületbe, százesztendős szokás, hogy a választó-gyűlésre hivatalosan is elmegy a város egy-egy előkelő tisztviselője, mint  v á r o s i b i z t o s, hogy a város nevében őrködjék a választás tisztasága és helyessége fölött.

    © Az újonnan elválasztott fertálymesterek is fejet hajtottak az elhalt elődök előtt.
    2013- fotó: szuprinfo.hu

    Közhasználatban ezeknek a tényeknek, vagyis a választásnak  „f e r t á l y m e s t e r – t é t e t e l”  a neve. Az új fertálymesternek első kötelessége, hogy a hozzá járult  k ü l d ö t t s é g e t  m e g v e n d é g e l j e  azután, hogy az eskütétel után  r e g g e l i r e  lássa vendégül negyedének minden kiérdemült fertálymesterét, végül, hogy lelépése alkalmával – mikor megejtik a jövő évre szóló választást – vacsorára hívja meg kollégáit, vagy mint általában hívják, „barátom uraimat”. Mivel pedig átlagosan 20-25 tagja van minden negyed fertálymester-testületének, a fertálymester-tételeken a város tizennégy negyedének 250-300 egri polgára találkozik a barátságos fehér asztalnál minden farsangon. Egy-két külső negyedben az is szokás, hogy nemcsak letéti, hanem feltéti lakoma is van, vagyis nemcsak reggelit ad az új fertálymester, hivatalba lépése alkalmával, hanem külön vacsorát is. Ugyancsak megvan a hóstyákon, vagyis a külvárosokban, hogy a fertálymesterek feleségei is hivatalosak az ilyen vacsorákra. Ezeknek címe „barátné asszonyom”.

    A feltéti és letéti lakomának neve közönségesen trakta. És valóban trakta volt régente szinte végeszakadatlan ételsorral, úgy, hogy az eskütétel utáni früstök nem ritkán másnap reggelig is eltartott s a vacsora se igen végződött hamarébb, mint másnap este. Ma már persze – tekintettel a nehéz gazdasági helyzetre – sokkal szerényebb keretek között folyik le a vendéglátás, de régente szívesen és könnyen megtehették a vagyonos polgárok, akik szinte a maguk zsírjába fulladtak.

    Ez áldozatokból látszik, hogy az ősi tisztségnél – bár a feddhetetlen erkölcs volt a legelső föltétel – a rendezett anyagi viszonyok is lényegesek voltak Ehhez képest hajdan csak háztulajdonos lehetett fertálymester; mintha evvel is ki akarták volna fejezni, hogy az illető begyökeresedett polgára a városnak, nem pedig holmi nem rég betelepedett ember. Ma már ebben is engedett a hagyomány, mert olyanokat is megválasztanak, akiknek személyök szerint nincsen házuk, de van – állásukkal kapcsolatban – házhasználati joguk. Így pld.: a főispánt, alispán t, a főkáptalan tagjait, a rendházak perjeleit stb. Sőt újabban olyanokat is megválasztanak, akik a városnak – bármily vonatkozásban – nagyobb szolgálatokat tettek, tehát kivételesebb erkölcsi tőkéjük van.

    Mikor minden negyedben megejtették a választást és mindegyik megnyerte a magisztrátus jóváhagyását, kitűzik az eskütétel napját. Ez immár másfélszáz év óta február 9.-e, vagyis szent Apollónia napja. Reggel hét órakor mond misét a székes-főegyházban valamelyik kiérdemült fertálymester-kanonok, azután hármas, sorokban n vonulnak a városházára. Elül a testület vezetősége s a tizenkét új fertálymester a hagyományos köpönyegben és bottal.
    Ezeket két oldalt a negyedbeli úgynevezett „keresztapa” kíséri. Majd a régi fertálymesterek következnek példás rendben, mintegy harmadfél-százan. Elül zenekar halad és az élen a testület zászlóját viszik.

    Mikor bevonultak a városház dísztermébe, elhangzik egy hazafias ének, majd a testület elnöke bemutatja a 14 új fertálymestert a polgármesternek, régente a város főbírájának. Ezután leteszik az esküt, vagy mint régente mondották, a „hitet”. A város polgármestere üdvözlő és lelkesítő beszédben buzdítja az új fertálymestereket kötelességeik hűséges és lelkiismeretes végzésére. A város első tisztviselőjének beszédére társainak nevében egyik új fertálymester válaszol és tesz ígéretet, hogy mindenben és mindenkor hűséges támogatói lesznek a város vezetőségének. Újabban e beszédek is régi, archaisztikus nyelvezetűek, olyanok, mint hajdan voltak, kétszáz évvel ezelőtt.

    De mik voltak azok a kötelességek, amelyeknek végzését lelkökre kötötte a város főbírája?

    Ezek bizony szép számmal voltak és idők folytán nagyon megsokasodtak, mint a harmadfélszáz év városi jegyzőkönyveiből kitűnik.

    Ők hívták föl negyedeik lakosságát az adófizetésre, évenkint a tanács egyik tagjával többször is házról-házra járva ellenőrizték, hogy rendben vannak-e a kémények, söprik-e azokat rendesen; megvan-e minden háznál a tűzrendészet – követelte fölszerelés: a létra, a vödör, a lámpás, a kapitányvíz stb. Ők őrködtek azon is, hogy rendben van-e minden fertálybeli lakosnak a házatája, tiszta-e az udvara, söpri-e az utcát saját háza előtt. A fertálymesterek ügyeltek arra is, hogy minden szőlő- vagy földtulajdonos elvégzi-e kártékony hernyók szedését, vagy nem vágnak-e ki oktalanul valami hasznos fát: azt a napszámbért fizetik-e a munkáltatók amit a magisztrátus megszabott. Fontos kötelességük volt különösen az, hogy ügyeljenek: nem adott-e valaki szállást olyan idegennek, akit a főbírónál be nem jelentettek; azután: tisztességes, erkölcsös életet él-e a fertály minden lakosa.

    Ők vigyáztak az éjjeli csendre, rendre: ők ügyeltek arra, hogy a diákok, különösen a juristák nem éjtszakáznak-e és nem csinálnak-e adósságot. Fontos kötelességük volt végül, hogy „midőn valamely lármás időkben a veszedelmek eltávoztatása végett Tzirkálás parantsoltatik”, -- vigyázzanak, hogy „a Tzirkáláson nem valamely garázda, hanem józan és példás viseletű emberek jelennyenek meg.”

    A főbírónál minden reggel köteles volt megjelenni egy-egy soros fertálymester, hogy „légyen Kéznél oly hites Személy, akit egy vagy más dolgoknak megvizsgálására ki küldeni lehessen.”

    Ők gyűjtöttek adományokat a város szegény lakosságának részére; Ők igazolták a negyedbeliek megbízhatóságát, anyagi körülményeit és erkölcsi viszonyait. Írni-olvasni azért kellett tudniok, mert a földesuraság, vagy a magisztrátus rendeleteit, házról-házra járva, ők magyarázták meg a fertály lakosainak.

    Az idők folyamán megsokasodott eme teendőket a XIX. Század elején egységesen is összefoglalták és tíz pontban sorolták föl, mely pontok végén ezt olvassuk: „…. A Fertálymesterek letett hitek szerint minden titkokat magokban tartani kötelesek, azokat senkinek ki ne beszéllyék…”

    Leginkább meglátszik mégis a fertálymesteri tekintély abból, hogy a rendbontókat, éjtszakai csendháborítókat, az utcán csavargókat és káromkodókat ők maguk is megbüntethették mindjárt a helyszínen, ahol az illetőt a csínyen rajtakapták. Erre való volt a fertálymesteri bot, mely olyan hatalmat jelentett, mint manapság faluhelyen a bírói pálca. Mint e tisztség hivatalos jelvénye ma is megvan. Hatalmas somfa-, szőlőgyökér-, vagy tölgyfa-bot ez; mintegy másfél méter  hosszú, de nincs olyan termetes, mint Debrecenben volt hajdan a kollégiumi diák-tűzoltóság nagybotosának „gerundiuma”… Evvel azonban nem is kellett a torony iránt száguldó diákoknak kerítéseket kidönteni, hanem – csak szükség esetén – megfenyíteni a megtévelyedetteket. Ezt a botot is minden lelépő fertálymester átadja utódjának, de saját emlékét tartozik megörökíteni avval, hogy rávéseti a nevét és működésének évszámát; továbbá csinos szalagot köt reá, melyre valami jelmondatot hímeztet a nevével és az évszámmal. Ezt a botot a fertálymester választó vacsora után ünnepies menetben viszik az új fertálymester házához, jeléül annak, hogy a tisztséget és méltóságot átvette

    Másik jelvénye a fertálymesternek a köpönyeg. Bokáig érő, százráncú, fekete posztó körgallér, melynek alja mintegy hat méter kerületű. Fekete bársony gallérja van és elül a nyaknál ezüst csattja. Elülső részén piros a bélése; olyan, mint a tábornoki köpönyegé. Hagyományos alakja évszázadok óta nem változott, mert talán a rómaiak bíborszegélyű tógájától vették a piros bélést. S valóban olyan tekintélyt adott ez a viselet, mint a rómaiaknál a most említett kitüntető ruhadarab.

    Ez a tisztség is, mint régebben minden hivatal, inkább nobile officium volt, tehát a tömérdek teendőért alig kaptak a fertálymesterek valami ellenszolgáltatást. A XVIII. Század elején hat kiló búza és három pár csizma volt a járandóságuk, mely azután lassankint 90 forintra emelkedett. Ma már egyáltalán nem kapnak semmit, csak a köztiszteletet. Megtörtént azonban régebben és kivételes esetekben, hogy olykor külön díjazást, vagy kedvezményt adtak a fertálymestereknek. Így például az 1809-beli fertálymestereket két évre mentesítették a katonatartás terheitől, tekintettel arra, hogy ebben az évben hónapokon át őrizték Egerben a Magyar Szent Koronát és ugyanakkor itt tartózkodott a királyi család is – a napóleoni háborúk kedvezőtlen állása következtében .Sok gondjuk-bajuk lehetett tehát az akkori fertálymestereknek, különösen a közrend és csend fenntartása körül annál inkább is, mert katonaság nem volt a városban s a közbiztonságra is csak a polgári lövész-század (Bürgerliche Schütz-Compagnie) ügyelt.

    Mivel – mint láttuk – a fertálymesterség sok teherrel és anyagi áldozattal is járt, nem egy esetben történt, hogy egyik-másik polgár nem akarta elvállalni. A városi magisztrátus azonban ezt nem igen engedte meg s már a XVIII. Században nem egyszer mondotta ki, hogy ezt a tisztséget mindenki tartozik viselni, mert – mint a határozat mondja – „….   A betsületes emberektől függ a jó rendtartás és a rendeléseknek helyes és foganatos véghez vitele..”. Máskor szószerint így dönt..”A Fertály Mesteri Hivatal közteher, a közterhet pedig közösen a lakosok viselni tartoznak annál is inkább, mivel ezen Hivatalból a Nemesek sem húzhatnák ki magokat…” Nem a lánchíd-pénz volt tehát az első nemesi közteher Magyarországon, hanem az egri fertálymesterség.

    Mióta a városi hivatalokról és azok munkakövéről törvények intézkednek, a fertálymesterek hivatali jelentősége mind kisebb lett. Ma már inkább csak tisztes társadalmi tevékenységgé változott s hivatalos ténykedésükből annyi maradt meg, hogy ők a negyedeik szószólói a városi hatóság előtt. Különösebb gondot fordítanak a kerületükben élő árvákra, özvegyekre és hadi rokkantakra. Negyedük szegényei, elhagyottabbjai ma is szívesen keresik föl fertálymesterüket minden ügyes-bajos dolgukban, hogy tanácsot és segítséget kérjenek tőle. Ők gyűjtenek hazafias és jótékony célokra; figyelik negyedeik hangulatát és szükségleteit. Följegyzik a kerületükben történt nevezetesebb eseményeket, amelyeket azután a testület jegyzője egységes egésszé foglal az esztendő végén. .Evvel megvetik az újabb város – történet alapjait és hiteles anyagot adnak az utókor számára. Adott esetekben hivatalos bizonyítványt állíthatnak ki és pecsétjökkel látják el. Joguk van részt venni a város képviselőtestületének gyűlésein még akkor is, ha egyébként nem tagjai a képviselőtestületnek. .Olyan közvetítő szerepük van tehát a lakosság és a város vezetősége között, amely szerepet mindenki becsül és tisztel.

    A testületi összetartozóságot ápolják avval, hogy minden elhunyt fertálymester temetésére testületileg vonulnak ki, ravatalára koszorút tesznek és egyik közülök elbúcsúztatja a sírnál. Ez a kegyelet kijár feleségeiknek, a „barátné assszonyom”oknak is.

    Mióta pedig a fotografálás elterjedt (a múlt század harmadik negyedében), az is szokássá vált, hogy valamennyien levétetik magukat és a képet minden évben beadják a város polgármesteréhez. Ebből egész gyűjtemény lett már a városházán hatvan év óta.

    A „suttogó” a fertálymesteri früstük és trakta ma is megvan s az ilyen barátságos összejöveteleken együtt ülnek a fehér asztalnál a főpap és tisztviselő, az orvos és ügyvéd, tanár és tanító, az iparos és kereskedő, valamint a földmíves, sőt külső negyedekben feleségeik is. Pompás érvényesülése ez a tiszta és nemes demokráciának, mely bensőségesen fűzi össze a különféle társadalmi osztályokat, amint régente is megtette.

    Ez az intézmény tehát nagyon megelőzte korát, mert lerontotta a különféle társadalmi osztályok között – különösen régente – meglévő rideg választófalat és nemes gondolatban egyesített kicsinyt és nagyot, szegényt és gazdagot: a közjóért való önzetlen munka, a kölcsönös megbecsülés gondolatában.

    Mivel pedig a közéleti tisztesség, vallásosság és feddhetetlen erkölcs a föltételek, amelyek ebbe a testületbe való bejutáshoz szükségesek: Eger város közönsége bizonyos megilletődöttséggel nézi Szent Apollónia napján azt a tisztes gárdát, mely az egri székes főegyházból reggel 8 órakor rendezett sorokban vonul át a városházára, hogy ott az új fertálymesterek letegyék a hivatalos esküt és átvegyék a hagyományos fertálymesteri tisztséget – egy esztendőre. És velök vonulnak rendezett sorokban immár harmadfélszáz esztendeje a fertálymester-viselt polgárok is, hogy tanúi legyenek ennek az ünnepies ténynek.

    Eger város polgárai tettekkel igazolják a történelmi igazságokat: a hálátlanság nem erény; a történelem lapjait tépni nem tudomány s a régiek jól bevált intézményeit.

    (Breznay Imre rádióelőadása 1936. jan. 29-én.)

    fertalymesterek.hu

    Tovább

  • Az egri fertálymesterségről

    Az egri fertálymesterségről

    A történelemben nincs ugrás, éppen úgy, mint a természetben sincs. A jelen a múlton épül föl s a jövő alapja a jelen; a múltat tisztelni tehát a legnemesebb hagyomány s a régiek példáját követni: okos célszerűség és célszerű okosság.

    Ezért tartotta fenn Eger város közönsége a fertálymesteri intézményt, amely nálunk egyedüli e nemben. Kialakult pedig a törökhódoltság megszüntével, a XVII. Századvégén, amikor – jóllehet az idők zűrzavarosak voltak – alig egy pár titsztviselője volt a városnak. A körülmények szükségessé tették, hogy minden városrésznek legyen a polgárok köréből egy-egy köztiszteletben álló bizalmi ember, aki tudjon írni és olvasni, s akinek személyes tekintélye segítségére lehessen a város vezetőségének a közigazgatásban és igazságszolgáltatásban. Már az első városi jegyzőkönyvek beszélnek az akkori latinos elnevezés szerint a „d e c u r i ó”-ról, (később tizedesről) akinek neve idők folytán „f e r t á l y m e s t e r” lett.

    Magyarázata pedig ennek a hagyományos elnevezésnek az, hogy a német iparosok és kereskedők mind nagyobb számban árasztották el Egert amely – mint a roppant kiterjedésű egri püspökség székhelye, -- módot nyújthatott a tisztes megélhetésre. A bevándorlottak nem is csatlakoztak reménységükben s mind erősebb tényezői lettek az ősi város megújhodott életének. Mivel pedig 1700 táján a városnak csak a fallal bekerített része volt meg, ez pedig négy kerületre, seriesre, oszlott, a német nyelvhasználat e városrészeket elnevezte „v i e r t e le k”-nek, fertályoknak. Ez a szó tehát, mint fogalomjelző, szinte egykorú magával az intézménnyel, amely így kapott f e r t á l y m e s t e r elnevezést.

    A fertálymestereket eleinte a városnegyedek polgárai választották saját soraik közül, de lassankint (már ezelőtt kétszáz esztendővel) csak azok folytak be a választásba, akik e tisztséget már viselték. Ma is így van és minden negyed fertálymester-viselt polgárai, a kiérdemült fertálymesterek, január folyamán a tényleges fertálymester hátánál, vagy pincéjében u.n. s u t t o g ó”-ra gyűlnek össze. Itt bizalmas beszélgetés során számba veszik azokat a negyedbeli polgárokat, akiket erre a megtiszteltetésre érdemeseknek tartanak. Ha nem tudnak megegyezésre jutni, többször is megismétlődik a „suttogó”, míg végre barátságos poharazás mellett kialakul a vélemények egysége. Miután pedig már előre is puhatolóztak a megválasztandónál, végre megállapodnak az új fertálymester személyében. A választás a lelépő fertálymester búcsúzó vacsorája előtt történik s erre a vacsorára minden negyedbeli kiérdemült fertálymestert meg kell hívnia a tisztségétől megváló fertálymesternek. A fertálymester így valósággal részvény-tulajdonossá lesz, melynek minden szelvénye egy-egy barátságos vacsorát és reggelit jelent.

    A választás a vacsora előtt folyik le, s akkor küldöttség megy az új fertálymesterért, hogy meghívja a beiktatásra. A külső negyedekben az is divatos, hogy már a suttogóról vonulnak a megválasztandónak házához, még pedig fáklyás-menetben s már akkor felajánlják a tisztséget a ház érdemes gazdájának, aki persze szíves vendéglátással fogadja a tisztes polgárokat.

    Magáról a választásról jegyzőkönyvet írnak és azt jóváhagyás végett beterjesztik a város polgármesteréhez. És bár soha nem történt meg, hogy érdemetlen került volna e díszes testületbe, százesztendős szokás, hogy a választó-gyűlésre hivatalosan is elmegy a város egy-egy előkelő tisztviselője, mint  v á r o s i b i z t o s, hogy a város nevében őrködjék a választás tisztasága és helyessége fölött.

    © Az újonnan elválasztott fertálymesterek is fejet hajtottak az elhalt elődök előtt.
    2013- fotó: szuprinfo.hu

    Közhasználatban ezeknek a tényeknek, vagyis a választásnak  „f e r t á l y m e s t e r – t é t e t e l”  a neve. Az új fertálymesternek első kötelessége, hogy a hozzá járult  k ü l d ö t t s é g e t  m e g v e n d é g e l j e  azután, hogy az eskütétel után  r e g g e l i r e  lássa vendégül negyedének minden kiérdemült fertálymesterét, végül, hogy lelépése alkalmával – mikor megejtik a jövő évre szóló választást – vacsorára hívja meg kollégáit, vagy mint általában hívják, „barátom uraimat”. Mivel pedig átlagosan 20-25 tagja van minden negyed fertálymester-testületének, a fertálymester-tételeken a város tizennégy negyedének 250-300 egri polgára találkozik a barátságos fehér asztalnál minden farsangon. Egy-két külső negyedben az is szokás, hogy nemcsak letéti, hanem feltéti lakoma is van, vagyis nemcsak reggelit ad az új fertálymester, hivatalba lépése alkalmával, hanem külön vacsorát is. Ugyancsak megvan a hóstyákon, vagyis a külvárosokban, hogy a fertálymesterek feleségei is hivatalosak az ilyen vacsorákra. Ezeknek címe „barátné asszonyom”.

    A feltéti és letéti lakomának neve közönségesen trakta. És valóban trakta volt régente szinte végeszakadatlan ételsorral, úgy, hogy az eskütétel utáni früstök nem ritkán másnap reggelig is eltartott s a vacsora se igen végződött hamarébb, mint másnap este. Ma már persze – tekintettel a nehéz gazdasági helyzetre – sokkal szerényebb keretek között folyik le a vendéglátás, de régente szívesen és könnyen megtehették a vagyonos polgárok, akik szinte a maguk zsírjába fulladtak.

    Ez áldozatokból látszik, hogy az ősi tisztségnél – bár a feddhetetlen erkölcs volt a legelső föltétel – a rendezett anyagi viszonyok is lényegesek voltak Ehhez képest hajdan csak háztulajdonos lehetett fertálymester; mintha evvel is ki akarták volna fejezni, hogy az illető begyökeresedett polgára a városnak, nem pedig holmi nem rég betelepedett ember. Ma már ebben is engedett a hagyomány, mert olyanokat is megválasztanak, akiknek személyök szerint nincsen házuk, de van – állásukkal kapcsolatban – házhasználati joguk. Így pld.: a főispánt, alispán t, a főkáptalan tagjait, a rendházak perjeleit stb. Sőt újabban olyanokat is megválasztanak, akik a városnak – bármily vonatkozásban – nagyobb szolgálatokat tettek, tehát kivételesebb erkölcsi tőkéjük van.

    Mikor minden negyedben megejtették a választást és mindegyik megnyerte a magisztrátus jóváhagyását, kitűzik az eskütétel napját. Ez immár másfélszáz év óta február 9.-e, vagyis szent Apollónia napja. Reggel hét órakor mond misét a székes-főegyházban valamelyik kiérdemült fertálymester-kanonok, azután hármas, sorokban n vonulnak a városházára. Elül a testület vezetősége s a tizenkét új fertálymester a hagyományos köpönyegben és bottal.
    Ezeket két oldalt a negyedbeli úgynevezett „keresztapa” kíséri. Majd a régi fertálymesterek következnek példás rendben, mintegy harmadfél-százan. Elül zenekar halad és az élen a testület zászlóját viszik.

    Mikor bevonultak a városház dísztermébe, elhangzik egy hazafias ének, majd a testület elnöke bemutatja a 14 új fertálymestert a polgármesternek, régente a város főbírájának. Ezután leteszik az esküt, vagy mint régente mondották, a „hitet”. A város polgármestere üdvözlő és lelkesítő beszédben buzdítja az új fertálymestereket kötelességeik hűséges és lelkiismeretes végzésére. A város első tisztviselőjének beszédére társainak nevében egyik új fertálymester válaszol és tesz ígéretet, hogy mindenben és mindenkor hűséges támogatói lesznek a város vezetőségének. Újabban e beszédek is régi, archaisztikus nyelvezetűek, olyanok, mint hajdan voltak, kétszáz évvel ezelőtt.

    De mik voltak azok a kötelességek, amelyeknek végzését lelkökre kötötte a város főbírája?

    Ezek bizony szép számmal voltak és idők folytán nagyon megsokasodtak, mint a harmadfélszáz év városi jegyzőkönyveiből kitűnik.

    Ők hívták föl negyedeik lakosságát az adófizetésre, évenkint a tanács egyik tagjával többször is házról-házra járva ellenőrizték, hogy rendben vannak-e a kémények, söprik-e azokat rendesen; megvan-e minden háznál a tűzrendészet – követelte fölszerelés: a létra, a vödör, a lámpás, a kapitányvíz stb. Ők őrködtek azon is, hogy rendben van-e minden fertálybeli lakosnak a házatája, tiszta-e az udvara, söpri-e az utcát saját háza előtt. A fertálymesterek ügyeltek arra is, hogy minden szőlő- vagy földtulajdonos elvégzi-e kártékony hernyók szedését, vagy nem vágnak-e ki oktalanul valami hasznos fát: azt a napszámbért fizetik-e a munkáltatók amit a magisztrátus megszabott. Fontos kötelességük volt különösen az, hogy ügyeljenek: nem adott-e valaki szállást olyan idegennek, akit a főbírónál be nem jelentettek; azután: tisztességes, erkölcsös életet él-e a fertály minden lakosa.

    Ők vigyáztak az éjjeli csendre, rendre: ők ügyeltek arra, hogy a diákok, különösen a juristák nem éjtszakáznak-e és nem csinálnak-e adósságot. Fontos kötelességük volt végül, hogy „midőn valamely lármás időkben a veszedelmek eltávoztatása végett Tzirkálás parantsoltatik”, -- vigyázzanak, hogy „a Tzirkáláson nem valamely garázda, hanem józan és példás viseletű emberek jelennyenek meg.”

    A főbírónál minden reggel köteles volt megjelenni egy-egy soros fertálymester, hogy „légyen Kéznél oly hites Személy, akit egy vagy más dolgoknak megvizsgálására ki küldeni lehessen.”

    Ők gyűjtöttek adományokat a város szegény lakosságának részére; Ők igazolták a negyedbeliek megbízhatóságát, anyagi körülményeit és erkölcsi viszonyait. Írni-olvasni azért kellett tudniok, mert a földesuraság, vagy a magisztrátus rendeleteit, házról-házra járva, ők magyarázták meg a fertály lakosainak.

    Az idők folyamán megsokasodott eme teendőket a XIX. Század elején egységesen is összefoglalták és tíz pontban sorolták föl, mely pontok végén ezt olvassuk: „…. A Fertálymesterek letett hitek szerint minden titkokat magokban tartani kötelesek, azokat senkinek ki ne beszéllyék…”

    Leginkább meglátszik mégis a fertálymesteri tekintély abból, hogy a rendbontókat, éjtszakai csendháborítókat, az utcán csavargókat és káromkodókat ők maguk is megbüntethették mindjárt a helyszínen, ahol az illetőt a csínyen rajtakapták. Erre való volt a fertálymesteri bot, mely olyan hatalmat jelentett, mint manapság faluhelyen a bírói pálca. Mint e tisztség hivatalos jelvénye ma is megvan. Hatalmas somfa-, szőlőgyökér-, vagy tölgyfa-bot ez; mintegy másfél méter  hosszú, de nincs olyan termetes, mint Debrecenben volt hajdan a kollégiumi diák-tűzoltóság nagybotosának „gerundiuma”… Evvel azonban nem is kellett a torony iránt száguldó diákoknak kerítéseket kidönteni, hanem – csak szükség esetén – megfenyíteni a megtévelyedetteket. Ezt a botot is minden lelépő fertálymester átadja utódjának, de saját emlékét tartozik megörökíteni avval, hogy rávéseti a nevét és működésének évszámát; továbbá csinos szalagot köt reá, melyre valami jelmondatot hímeztet a nevével és az évszámmal. Ezt a botot a fertálymester választó vacsora után ünnepies menetben viszik az új fertálymester házához, jeléül annak, hogy a tisztséget és méltóságot átvette

    Másik jelvénye a fertálymesternek a köpönyeg. Bokáig érő, százráncú, fekete posztó körgallér, melynek alja mintegy hat méter kerületű. Fekete bársony gallérja van és elül a nyaknál ezüst csattja. Elülső részén piros a bélése; olyan, mint a tábornoki köpönyegé. Hagyományos alakja évszázadok óta nem változott, mert talán a rómaiak bíborszegélyű tógájától vették a piros bélést. S valóban olyan tekintélyt adott ez a viselet, mint a rómaiaknál a most említett kitüntető ruhadarab.

    Ez a tisztség is, mint régebben minden hivatal, inkább nobile officium volt, tehát a tömérdek teendőért alig kaptak a fertálymesterek valami ellenszolgáltatást. A XVIII. Század elején hat kiló búza és három pár csizma volt a járandóságuk, mely azután lassankint 90 forintra emelkedett. Ma már egyáltalán nem kapnak semmit, csak a köztiszteletet. Megtörtént azonban régebben és kivételes esetekben, hogy olykor külön díjazást, vagy kedvezményt adtak a fertálymestereknek. Így például az 1809-beli fertálymestereket két évre mentesítették a katonatartás terheitől, tekintettel arra, hogy ebben az évben hónapokon át őrizték Egerben a Magyar Szent Koronát és ugyanakkor itt tartózkodott a királyi család is – a napóleoni háborúk kedvezőtlen állása következtében .Sok gondjuk-bajuk lehetett tehát az akkori fertálymestereknek, különösen a közrend és csend fenntartása körül annál inkább is, mert katonaság nem volt a városban s a közbiztonságra is csak a polgári lövész-század (Bürgerliche Schütz-Compagnie) ügyelt.

    Mivel – mint láttuk – a fertálymesterség sok teherrel és anyagi áldozattal is járt, nem egy esetben történt, hogy egyik-másik polgár nem akarta elvállalni. A városi magisztrátus azonban ezt nem igen engedte meg s már a XVIII. Században nem egyszer mondotta ki, hogy ezt a tisztséget mindenki tartozik viselni, mert – mint a határozat mondja – „….   A betsületes emberektől függ a jó rendtartás és a rendeléseknek helyes és foganatos véghez vitele..”. Máskor szószerint így dönt..”A Fertály Mesteri Hivatal közteher, a közterhet pedig közösen a lakosok viselni tartoznak annál is inkább, mivel ezen Hivatalból a Nemesek sem húzhatnák ki magokat…” Nem a lánchíd-pénz volt tehát az első nemesi közteher Magyarországon, hanem az egri fertálymesterség.

    Mióta a városi hivatalokról és azok munkakövéről törvények intézkednek, a fertálymesterek hivatali jelentősége mind kisebb lett. Ma már inkább csak tisztes társadalmi tevékenységgé változott s hivatalos ténykedésükből annyi maradt meg, hogy ők a negyedeik szószólói a városi hatóság előtt. Különösebb gondot fordítanak a kerületükben élő árvákra, özvegyekre és hadi rokkantakra. Negyedük szegényei, elhagyottabbjai ma is szívesen keresik föl fertálymesterüket minden ügyes-bajos dolgukban, hogy tanácsot és segítséget kérjenek tőle. Ők gyűjtenek hazafias és jótékony célokra; figyelik negyedeik hangulatát és szükségleteit. Följegyzik a kerületükben történt nevezetesebb eseményeket, amelyeket azután a testület jegyzője egységes egésszé foglal az esztendő végén. .Evvel megvetik az újabb város – történet alapjait és hiteles anyagot adnak az utókor számára. Adott esetekben hivatalos bizonyítványt állíthatnak ki és pecsétjökkel látják el. Joguk van részt venni a város képviselőtestületének gyűlésein még akkor is, ha egyébként nem tagjai a képviselőtestületnek. .Olyan közvetítő szerepük van tehát a lakosság és a város vezetősége között, amely szerepet mindenki becsül és tisztel.

    A testületi összetartozóságot ápolják avval, hogy minden elhunyt fertálymester temetésére testületileg vonulnak ki, ravatalára koszorút tesznek és egyik közülök elbúcsúztatja a sírnál. Ez a kegyelet kijár feleségeiknek, a „barátné assszonyom”oknak is.

    Mióta pedig a fotografálás elterjedt (a múlt század harmadik negyedében), az is szokássá vált, hogy valamennyien levétetik magukat és a képet minden évben beadják a város polgármesteréhez. Ebből egész gyűjtemény lett már a városházán hatvan év óta.

    A „suttogó” a fertálymesteri früstük és trakta ma is megvan s az ilyen barátságos összejöveteleken együtt ülnek a fehér asztalnál a főpap és tisztviselő, az orvos és ügyvéd, tanár és tanító, az iparos és kereskedő, valamint a földmíves, sőt külső negyedekben feleségeik is. Pompás érvényesülése ez a tiszta és nemes demokráciának, mely bensőségesen fűzi össze a különféle társadalmi osztályokat, amint régente is megtette.

    Ez az intézmény tehát nagyon megelőzte korát, mert lerontotta a különféle társadalmi osztályok között – különösen régente – meglévő rideg választófalat és nemes gondolatban egyesített kicsinyt és nagyot, szegényt és gazdagot: a közjóért való önzetlen munka, a kölcsönös megbecsülés gondolatában.

    Mivel pedig a közéleti tisztesség, vallásosság és feddhetetlen erkölcs a föltételek, amelyek ebbe a testületbe való bejutáshoz szükségesek: Eger város közönsége bizonyos megilletődöttséggel nézi Szent Apollónia napján azt a tisztes gárdát, mely az egri székes főegyházból reggel 8 órakor rendezett sorokban vonul át a városházára, hogy ott az új fertálymesterek letegyék a hivatalos esküt és átvegyék a hagyományos fertálymesteri tisztséget – egy esztendőre. És velök vonulnak rendezett sorokban immár harmadfélszáz esztendeje a fertálymester-viselt polgárok is, hogy tanúi legyenek ennek az ünnepies ténynek.

    Eger város polgárai tettekkel igazolják a történelmi igazságokat: a hálátlanság nem erény; a történelem lapjait tépni nem tudomány s a régiek jól bevált intézményeit.

    (Breznay Imre rádióelőadása 1936. jan. 29-én.)

    fertalymesterek.hu

    Tovább

Szerzői jogok: Agria.hu. Minden jog fenntartva!