MÚLT-HOR Archívum

  • Az egykori katonaváros

    Az egykori katonaváros

    A Dobó István Laktanya 2007-es bezárásáig sok alakulatnak adott helyet. Az első alakulat 1853-ban került Egerbe. A Császári-és királyi 60. Gyalogezred, ami 1918-ig állomásozott itt.

    Az első világháborút követően a Magyar Királyi Honvédség 14. Dobó István Gyalogezrede állomásozott a laktanyában.

    A laktanya bejárata

    A háborút követően a Magyar Néphadsereg 6. Gépkocsizó, majd Gépesített Lövészezrede mondhatta magának a laktanyát. 1963-ban költözött Hatvan-Nagygombosról Egerbe a 24. Felderítő Zászlóalj, ami a gyöngyösi Gépkocsizó Lövészhadosztály felderítő alakulata volt.

    A 6. Gépesített Lövészezredet először harckocsiezreddé alakították át, majd összevonták a verpeléti 35. Harckocsi Ezreddel, és ez 1991-ben Kalocsára költözött.

    A megyei laktanya 1916-ban

    2007-ben a MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj Debrecenbe került áthelyezésre, ahol a MH 5. Bocskai István Lövészdandár felderítő alegysége lett. Az átdiszlokáció során az alakulat közel 50%-a nem vállalta a költözést. A zászlóalj távozása után a 116 éves Dobó István Laktanyát bezárták.

    A Rossztemplom-kaszárnya

    Fotók: Heves Megyei Elektronikus Könyvtár

    Forrás: wikipedia.otg

    Tovább

  • Milyen is volt a Deák Ferenc utca és környéke 30 éve

    Milyen is volt a Deák Ferenc utca és környéke 30 éve

    Az utca neve sokszor változott, volt Hatvani út, Lenin út, előtte egy rövid ideig Sztálin út. A vasúttól délre eső szakasza Kerecsendi út, most pedig Mátyás király út. Az utca a Hatvani vagy Szent János hóstyában található.

    Deák Ferenc (Lenin) út, szemben a Mátyás király (Lenin) út, jobbra az Árpád út, 
    közlekedési csomópont építése.1981 ,, fotó: fortepan.hu

    Deák Ferenc életének egri vonatkozásai

    Deák Ferenc 1824-ben együtt jurátuskodott, vagyis töltötte jogi gyakorlatát Vitkovics Mihálynál Csiky Sándorral. Később (1861-ben) Deákot Eger város díszpolgárává választotta a képviselőtestület. Temetési szertartását Samassa József egri érsek végezte, a temetés napján pedig Egerben gyászmisét mondtak Deák Ferencért a Főszékesegyházban.

    Látnivalók

    A református templom 1930-ban épült neobarokk stílusban, tervezője Ray Rezső. Az Egri Városszépítő Egyesület 2012-ben a templom elé szeretné elhelyezni Deák Ferenc mellszobrát, Pelcz Balázs alkotását.

    A Szent Imre Katolikus Általános Iskola a Deák Ferenc utca és a Hadnagy út sarkán található. Tervezője Wälder Gyula (1929).

    A Klapka utcától délre alakult ki a 20. század első évtizedeiben az utca keleti oldalán a „villasor”. A 3. szám alatti egyemeletes, előkertes villát Dr. Csutorás László megbízásából Wind István építette. Az 5. számú ház a Barchetty-villa, építésze Mohácsy László.

    A mai Stadion (korábban Levente, illetve Nagy József utca) helyén régebben a Bukuli-árok futott, amely gyakorlatilag a Hajdúhegy vizét vezette le a Deák Ferenc utcán keresztül az Érsekkertig, a korcsolyázó tóhoz. Az árok felett kőhíd ívelt át. Az árok és a híd névadója, Bukuli Márton a mai Grónay utcában lakó gazdaember volt.

    Forrás: beszeloutcanevek.ektf.hu

    Tovább

  • Volt idők, amikor Vidám utcának hívták

    Volt idők, amikor Vidám utcának hívták


    A Dr. Hibay Károly utca Eger történelmi belvárosában található, a Kossuth Lajos utcát és a Kis Dobó teret összekötő keskeny, macskaköves, hangulatos utcácska. Az utca ma látható alakját 1819-ben hozták létre. Korábbi Újvilág utca nevét arról a kocsmáról kapta, amely a sarkon állt.

    Egy időben Vidám utcának is hívták. Ez utóbbi megnevezés igen érdekesen alakult ki.  Eredetileg „Platea stricta” (jelentése: szalag utca), azaz Szűk utca néven szerepelt, a rác kereskedők utcája volt, sok apró bolttal. Egy időben kizárólag rác kereskedők özvegyei lakták, ezért „Platea viduarum”-nak, azaz Özvegyek utcájának kezdték hívni, majd a korban szokásos rövidítés miatt Platea vidum lett a neve. Mivel a nép többsége nem értette a latin elnevezést, a szó hangzása alapján elnevezték Vidám utcának.

    1840 után Zsidó-köz (vagy Zsidótemplom-köz) volt a neve, mert ide építették a zsidó imaházat. Az utca és környéke sokáig az egri zsidó közösség központja volt, itt épült fel a csodálatos zsidó templom (melynek már a nyomát sem találni), valamint a zsidó imaház és az iskola. Ennél szomorúbb emlékeket is idéz ez a környék. 1944-ben a Hibay Károly, Fazola Henrik és a Dobó utca által határolt területen volt az egri gettó, ahol 1620 embert zsúfoltak össze embertelen körülmények között, szögesdróttal körülzárva, ahonnan munkaszolgálatra hurcolták vagy az auschwitzi haláltáborba deportálták őket.

    Az 1900-as évek közepétől Dr. Hibay Károly egri orvos nevét viseli.

    Dr. Hibay Károly életrajza

    Hibay Károly (Eger, 1890 – Eger, 1924) az egri ciszterci gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, majd Budapesten szerzett orvosi diplomát 1913-ban. Az I. világháborúban az olasz fronton szolgált, 1920-ban tért vissza Egerbe. 1923-tól szülész-belgyógyász főorvos lett az Alapítványi Női Kórházban. 1924-ben egy tífuszos cigánylány vizsgálata közben elkapta a kórt, és egy hetes haláltusa után elhunyt.

    Hatalmas tömeg, 8-10 ezer ember kísérte utolsó útjára, ott volt az egri érsek, a főispán, de a kanonokok is megtisztelték az elhunytat. Dr. Hibay Károly, aki híres volt a betegek szeretetéről, fáradhatatlan munkakedvéről és szívélyes modoráról, a hivatását haláláig teljesítő orvos szimbólumává vált.

    Látnivalók

    HIBAY KÁROLY U. 2. SZ.
    Panoráma Hotel
    Az utca délkeleti sarkán, amely egykor Pillhofer Lipót kereskedő telke volt, hajdan egy monumentális zsinagóga állt, amely a szegedi zsinagógát is tervező Baumhorn Lipót építész tervei alapján készült. A zsinagóga szecessziós és eklektikus stílusban épült, középtengelyén hatalmas kupolával. Az épületet 1913. szeptember 13-án avatták fel.  Rövid életű volt, 1945 után a kifosztott és elhanyagolt épületet a zsidó hitközség már nem tudta fenntartani, így eladta a városnak. A pusztulásnak indult épületet 1967-ben bontották le.

    Az 1960-as évek végén szállodát építettek a helyére, amely 1969. október 3-án nyitott meg, az Eger címerében szereplő egyszarvúról az Unicornis nevet kapta, és 1997-ig ezt a nevet viselte. Napjainkban itt a Hotel Panoráma elnevezésű négycsillagos szálló üzemel, benne az Unicornis étteremmel.

    HIBAY KÁROLY U. 7. SZ.
    Dr. Hibay Károly Óvoda
    A hangulatos épület 1863-ban zsidó iskolának épült, melyet Grünbaum József vezetett. 1895-ben 262 tanuló járt ide. Jelenleg a Dr. Hibay Károly nevét viselő 100 férőhelyes napköziotthonos óvoda működik itt.

    HIBAY KÁROLY U. 7. SZ.
    Kis Zsinagóga Galéria - egri kortárs galéria
    Az 1820-ban Krausz János kertész tulajdonába kerülő patakparti telket 1845-ben vásárolta meg a zsidó hitközség, majd egy késő klasszicista imaházat épített rá. Az épület mestere ismeretlen. 1913-tól üresen állt, majd az 1920-as években kultúrházzá alakítottak át. 1924-ben átépítették, de az eredeti nagysága megmaradt.

    Az 1940-es évek közepéig az egri zsidó hitközség kulturális és szellemi centruma volt, 1945 után a város tulajdonába került. Az 1990-es években a város önkormányzata rendbe hozatta az épületet, 1998 augusztusában pedig jótékonysági hangversenyt rendeztek az épület teljes felújítására. A zsinagóga igazi megújulása 2000-ben kezdődött meg. 2007 júliusától kortárs művészeti galériaként és közösségi térként funkcionál.

    HIBAY KÁROLY U. 10. SZ.
    Nesztor-ház
    A házat Nesztor Mihály görög kereskedő építette 1788 körül, majd 1792-ben eladta a görög Lázár Györgynek 2400 forintért. Lázár 1805-ben továbbadta a Ráctemplom gondnokának, Alberti Demeternek, majd 1840 körül Szvácsik Pál ügyvéd tulajdonába került. 1887-1903 között Radimovics Gábor a tulajdonos, 1960 körül pedig Salli Sándor pétervásári lakos vásárolta meg. Az épület műemlék jellegéről emléktábla tájékoztat.

    HIBAY KÁROLY U. 15. SZ.
    Klompauer-Gaiger-ház
    Az épület 1778-ban még földszintes. 1786-ig Klompauer Antal mézeskalácsos mester tulajdonában volt. Tőle adósságperben Pogány István káptalani ügyész kaparintotta meg, aki 1789-ben Gaiger György szabómesternek adta el, és valószínűsíthető, hogy ő építtette át emeletesre 1790 körül. Az örökösöktől Ringelhann Györgyné szerezte meg árverésen. Későbbi tulajdonosai Zákó Pál (1845-től), Ruzsin Ignác (1887-1903). Az 1960-as években dr. Ebnerné tulajdona, jelenleg Holtzer István fogorvosi rendelője található itt. Az eklektikus ablakkeretezésű későbarokk lakóház műemlék jellegéről a homlokzatán elhelyezett tábla tanúskodik.

    HIBAY KÁROLY U. 22. SZ.
    Tolli-Hibay ház
    A homorú íves alaprajzú, egyszerű saroklakóház helyén Szappanos János egyemeletes háza állt 1755-1788 között, amely leégett. A megrongálódott épületet Tolli Konstantin görög kereskedő vette meg, aki Povolni János építőmesterrel új házat építtetett. 1808-ban Hucsa Demeter görög kereskedő tulajdonába kerül, akitől Naum Ekonom görög kereskedő és iskolaigazgató vette meg 1815 körül. Ezt követően a ház többször is tulajdonost cserélt. 1887-1903 között az utca Dr. Hibay Károly édesapjáé, Dr. Hibay György gyógyszerészé, majd 1927-ben örököseié. Napjainkban ennek a háznak a falán található az a tábla, amely Dr. Hibay Károly orvosnak állít emléket.

    Ehhez az utcasarokhoz egy anekdota is kapcsolódik: 18 éves korában Gárdonyi Géza annyira szegény volt, hogy ennek az utcának a sarkán szedett fel egy gyerekkocsiból kiejtett fél kiflit, s akkor ez volt a később oly híressé vált író egész napi élelme.

    Forrás, Irodalom

    Bakos József – Fekete Péter: Eger és Felnémet földrajzi nevei. 2. köt., A belterület nevei. Eger, 1973
    Bardoly István – Haris Andrea: Magyarország műemlékjegyzéke: Heves megye. Bp., 2005
    Barna Béla: Séta a dr. Hibay Károly utcában [elektronikus dokumentum]
    Breznay Imre: Eger a XIX. században. Eger, 1995
    Csiffáry Gergely: Történelmi emlékhelyek Heves megyében. Eger, 1985
    Genthon István: Magyarország művészeti emlékei II. Bp., 1961
    Kiss Péter: Hatszáznégyen Eger múltjából 1944-ig. Eger, 2007
    Voit Pál: Heves megye műemlékei II. Bp., 1972.

    Fotó:Madárlátta'/ facebook

    Írta: Miklós Andrea
    beszeloutcanevek.ektf.hu

    Tovább

  • Dobó téri gyaloghíd és az ódon város (Minoriták hídja)

    Dobó téri gyaloghíd és az ódon város (Minoriták hídja)


    Minoriták hídja.  A híd középkori eredetű, a 16. századtól kőhídként említik. Még az 1690-es összeírásban is kőhídként szerepelt, hogy ezután mi történt, nem tudjuk pontosan, de a kőhíd megsemmisült.

    Helyén a 18. század elején már csak fahíd állt, ám 1729-ben a városi tanács úgy határozott, hogy e fontos fahídját kőhídra cseréli. 1730-31-ben épült a kétnyílású, nevezetes híd. Tervezője is ismert Giovanni  Battista Carlone személyében. 1731-ben tehát már állt az új kőhíd,  védfalán tíz szobor állt. 


    A kőfaragó munkát  Steyer János végezte. Később az 1878. évi árvíz megrongálta, ezért lebontották és helyére fából készült, új híd került. Sőt a patakot, a fahídtól kezdődően mindkét irányban fapallókkal befedték, így növelték meg a piac területét.


    1944-ben ez a híd is erősen megrongálódott, de 1947-ben újjáépítették. Ekkor a Kossuth-centenárium tiszteletére emléktáblát helyezetek el a híd egyik középső kőpillérére, ami jelenleg hiányzik. 

    Ez a híd fontos szerepet töltött be, mert a rajta átkelők két megye határát lépték át, akik pedig éppen a piacra igyekeztek, mint árusok, a hídon vámot fizettek.

    A város hídon túli, vár felé eső része egészen 1807-ig Borsod vármegyéhez tartozott. Ha  áthaladunk a hídon, a jobb oldali ház (egykori Ringelhann-ház) falán árvízjelző tábla emlékeztet az Eger-patak erejére, pontosabban az 1878. augusztus 30-31-én Eger városát és lakosságát sem kímélő áradatra. 


    forrás. egrirege.hu

    Tovább

  • A palotát 16. századi épületek felhasználásával Erdődy Gábor püspök kezdte építtetni

    A palotát 16. századi épületek felhasználásával Erdődy Gábor püspök kezdte építtetni

    Az érseki palotaegyüttes Eger városközpontjának egyik legnagyobb épületegyüttese a főszékesegyház és a líceum tőszomszédságában (Széchenyi u. 1–5.).

    Története

    A palotát 16. századi épületek felhasználásával Erdődy Gábor püspök kezdte építtetni: az 1715–1732 között elkészült részeket Giovanni Battista Carlone tervezte. A földszintes, a mainál kisebb, de jóval pompásabb épületet kertek, medencék vették körül madárházzal. Az emeletet Barkóczy Ferenc püspöksége idején építették rá. Eszterházy Károly püspök 1761–1775 között Fellner Jakabbal kibővíttette. A klasszicista stílusú déli épületcsoportot Pyrker János László érsek emeltette.

    Az épület

    Az U alaprajzú épületegyüttes keleti (fő)homlokzata előtti díszudvart (hrsz.: 4573) kovácsoltvas kerítés választja el az utcától. A díszudvart délen és északon egy-egy egyemeletes épületszárny határolja; a déli szárny mögötti szabálytalan, nagyjából trapéz alakú udvart egyemeletes palotaszárnyak zárják körül. Az északi szárny mögött szabálytalan ötszög alaprajzú gazdasági udvar és gazdasági épületek állnak.

    A középső épület szabálytalan alaprajzú, kelet felől három-, nyugatról (a terep emelkedése miatt) kétszintes. A középső részt kétoldalt kocsiáthajtó kapcsolja a rá merőleges szárnyakhoz (építész: Josef Ignaz Gerl, Francz József). A keleti homlokzatot annak középtengelyében konzolokon nyugvó, kovácsoltvas mellvédes erkély díszíti.

    Fotó: brody.iif.hu

    A középső épület földszintje boltozott, az első- és második szint jellemzően síkfödémes. A kocsiáthajtókat, az előcsarnokot, a díszlépcsőházat stukkók és faragott kőelemek díszítik. A második emeleten a 18. század második felében épített cserépkályhák állnak. A középső épület nyugati oldalához két szintet átfogó kápolna csatlakozik oratóriummal; berendezése részben 18. századi.

    A déli épületcsoport (hrsz.: 4568) főhomlokzata a Pyrker János térre néz; kapuja a középtengelyben nyílik. A kapu fölött konzolok álló kovácsoltvas mellvédű erkély ugrik előre. A főpárkány fölött bábos párkányos attika, középmezejében felirattal. Két szélső tengelyében félkupolával fedett pavilon magasodik. E szárny udvari homlokzatán a középtengelyben kiülő rizalitban kiképzett lépcsőházat 1827–1847 között ifj. Zwanger József építette. Az elegáns rácsos vaskaput és a középső épületrész emeleti erkélyrácsát Fazola Lénárd kovácsolta.

    Az északi homlokzathoz csatlakozó díszlépcsőházat 1765-ben építette Fellner Jakab.

    Az északi épületcsoport (Érsekudvar), Széchenyi u. 5.) a díszudvart határoló szárnnyal együtt külön törzsszámon védett.

    Intézmények, látnivalók

    A déli szárnyban az Érseki Hivatal kapott helyet.

    Az északi szárny egykor a gazdasági épületrész volt; most az Érseki Gyűjteményi Központ van benne. Itt őrzik egyebek közt Mária Terézia koronázási palástját is: ezt és a gyűjtemény több más, kimagaslóan értékes darabját Erdődy Gábor egri püspök kapta ajándékba a császárnőtől. A kiállított tárgyak zöme a 18. és 19. század ötvös- és textilművészetének remeke:
    • szentségtartók,
    • kelyhek,
    • ereklyetartók,
    • cibórium,
    • miseruhák,
    • palástok.
    Ugyancsak az északi szárnyban van a Főegyházmegyei Levéltár:

    A püspökség középkori levéltárából csak a jobbágyszolgáltatásokat tartalmazó „Szent János-könyvek” maradtak meg a 15. század második feléből. Szentszéki jegyzőkönyvek 1600-tól, folyamatos egyházkormányzati iratok a 18. század elejétől vannak, a korábbi időszakot csak néhány 17. századi irat képviseli.

    Barkóczy Ferenc érsek 1745-ben lépett hivatalba; ettől fogva a szentszéki protokollumköteteket levélmásolati könyvekként használták. Az iratok rendezését Eszterházy Károly püspök először két jezsuitára bízta, majd 1766-ban egyik papjára, Torner Ignácra testálta.

    Őt e hivatalában Kotuts Mátyás, majd Fangh István követte; hármuk munkájának eredményeként 1778-ban elkülönítették a gazdasági, 1779-ben pedig az egyházi levéltárat: mindkettőt tematikus rendben, lajstromkönyvekkel.

    1804-ben, a kassai és a egyházmegye létrehozásakor kiválogatták és elvitték az elcsatolt plébániák iratanyagát (például az egyházlátogatási jegyzőkönyveket), csak a protokollumkönyvek maradtak Egerben. A levéltárak terjedelme ezzel közel felére csökkent, így 1805-ben a megmaradt anyagot új tárgycsoportokba rendezték, az ezután keletkezett egyházkormányzati és gazdasági iratokat pedig „új levéltár” (Archivum novum) néven külön egységként, eleinte folyószámos iktatással, majd a Hangony József levéltáros által 1818 és 1830 között kialakított tárgycsoportok szerint kezelték.

    Az iratokat az 1770-es évektől tartották az érseki palota levéltári célra épült helyiségében, csak az 1923 utáni iratokat helyezték át 1954-ben (a levéltár kettős kezelése idején) egy külön raktárba.

    A káptalan levéltárát nem a főegyházmegyei levéltár őrzi, mivel annak hiteleshelyi részét 1950 után államosították, majd 1964-ben magánlevéltári részét (az érsekség és a szeminárium gazdasági levéltárával együtt) is átadták (letétként) a Heves Megyei Levéltárnak.

    A palotaegyüttesben Érseki látogatóközpont kerül kialakításra.

    Források
    Magyarország műemlékjegyzéke, Heves megye: Líceum
    Eger portál: Érseki Palota
    útisúgó.hu: Érseki Palota - Eger
    Egri főegyházmegyei levéltár

    Tovább

  • A középkorban

    A középkorban

    A környék már a kőkorszak óta lakott terület. A korai középkorban avar és szláv törzsek is éltek itt. A területet a 10. század elején már a honfoglaló magyarság első nemzedéke megszállta, ez az időpont a város határában, Almagyaron és Répástetőn kiásott fegyveres férfisírokban talált arab pénzek alapján keltezhető. A 20. század végén honfoglalás kori leleteket találtak a Szépasszony-völgy környékén is.

    Szent István az 1009 előtt szervezett tíz püspökség egyikének székhelyévé tette. Az első, mára elpusztult székesegyház a Várhegyen állt, körülötte alakult ki a város történelmi magja. A 11. századból egy kör alakú templom és egy kisebb palota maradványait is feltárták. A Bükk-vidéken épített püspöki székhely gyorsan jelentős központtá fejlődött, majd 1241-ben, II. Kilit püspöksége alatt, a tatárok feldúlták és felégették a várost.

    Az egri minaret napnyugtakor, ez Magyarország legmagasabb, és a volt Oszmán Birodalom legészakabbra fekvő minaretje

    A tatárjárás tapasztalataiból okulva IV. Béla 1248-ban kővár építésére adott engedélyt Lambert püspöknek. A 14 és a 15. században a korábban a város széléig terjeszkedő erdőket nagyrészt kiirtották, hogy szőlőt telepítsenek a helyére. Kialakultak a várba és az északi bányavárosok felé vezető útvonalak, a belváros – az Eger-patak régi medréhez igazodó, zegzugos utcái.

    Több közeli település (Almagyar, Czigléd, stb.) összeépült Egerrel. 1442-ben a husziták feldúlták a várost és lakosai közt iszonyú öldöklést vittek véghez. Mátyás király uralkodása alatt Bekensloer János püspök gótikus stílusban átépíttette az akkor még a várban álló püspöki palotát; az épület még ma is látható.

    Az építkezéseket Dóczy Orbán püspök folytatta, és Bakócz Tamás fejezte be. Ők elkezdték még a várbeli székesegyház késő gótikus átépítését is. Mátyás király halála után Ippolito d'Este püspök idején építették a róla elnevezett és közelmúltban felújított Hippolyt-kaput. A parasztlázadás alkalmával 1514-ben Dózsa György egyik vezére, Barnabás, porrá égette a várost.

    Székely Bertalan: Egri nők, 1867

    Magyarország három részre szakadása idején Eger fontos végvár lett. Dobó István várkapitány parancsnoksága alatt a vár (a nőket és gyerekeket is beleszámítva) kevesebb mint 2100 védője 1552-ben visszaverte egy nagy török sereg támadását. A törökök számát Gárdonyi Géza – természetesen némi túlzással – 200 000-re becsülte.

    A későbbi történetírók 80 000 fősnek írták le a török sereget, amelynek létszáma a mai történészek szerint 35-40 000 lehetett. Az ostrom történetét a mai olvasók leginkább Gárdonyi Egri csillagok című, népszerű regényéből ismerhetik.

    Az ostrom alatt teljesen leromlott várat, kiváló olasz hadmérnökök tervei alapján 1553 és 1596 között teljesen átépítették. 1578 áprilisától néhány évig itt katonáskodott Balassi Bálint is. 1596-ban a török újra megostromolta Eger várát, amit a körülbelül hétezer fős védősereg mintegy három hetes ellenállás után feladott – elsősorban azért, mert a seregével a közelben táborozó III. Miksa osztrák főherceg nem volt hajlandó a védők segítségére vonulni.

    A város 91 éven át, 1687-ig volt az Oszmán Birodalom része, mint egy több szandzsákot magába foglaló vilajet székhelye. Ennek leglátványosabb emléke az egykori birodalom legészakibb ma is álló minaretje. A Várhegy tövében, a vár bejáratától nem messze egy törökfürdő maradványait tárták fel.

    forrás: wikipedia.org

    Tovább

  • A tardosi kőbányászat, és annak rövid történelme

    A tardosi kőbányászat, és annak rövid történelme

    Tardoson a kőbányászat már a Árpád kortól bizonyítható. Itt a mesterség apáról fiúra szállt.

    A tardosi vörösmárványt a Gerecsében bányászták és bányásszák a mai napig is. A tardosi kő tulajdonképpen mészkő, de kiváló megmunkálhatósága és fényezhetősége miatt nevezzük márványnak.

    Gerecsét a triász időszak kőzete, a dachsteini mészkő alkotja. Erre rakódott rá a fiatalabb, jurakori üledékes mészkő. A jura időszaki kőzetek a Gerecsében igen nagy területen megvannak. A Gerecsében a jura legelején világosvörös, helyenként sárgásszürke mészkő keletkezett. E felett sötétebb vagy világosabb vörös pados mészkő van, amelyekben az ammoniteszek mellett sok a pörgekarú-maradvány, mégpedig Terebratula-és Rhynchonella-félék. A jura közepére világosvörös színű, sok tengerililiom-nyéltöredéket és Ammonites-kövületet tartalmazó gumós mészkő jellemző. Gyakori a Bánya-hegy, Nagy-Pisznice és Tölgy-hát környékén. Ősmaradványokban már nem olyan gazdag, mint az alsó jura kőzetek. A jura utolsó harmadában tűzkőgumós mészkő keletkezett. Legjobb feltárásai a Pisznice oldalában vannak.

    A Gerecsében a kőfejtést már a rómaiak kezdték el. Azt azonban bizonyítani nem tudjuk, hogy Tardoson folyt–e akkor bányászat. Süttőn, Dunaalmáson megtalálhatók a római korban folytatott bányászat bizonyítékai (szerszámok, római bánya, római út).

    Az első írásos feljegyzések a tardosi kőfejtőről 1204-ben, Imre király idejéből való, ami bizonyítja, hogy az Árpád kori építkezéseknél már használták a követ.

    A középkorban legintenzívebb a kőfelhasználás, a kőfejtés, a kőfaragás. Csúcspontja Mátyás király idejében volt. Írásos emlékek bizonyítják, hogy 1487 -1489-ig 42 hajórakomány követ szállítottak Tardosról a király budai építkezésekhez.

    A középkori építkezések során, sok helyen használtak még fel tardosi követ. 1506—1507-ben az esztergomi Bakócz kápolnát is ebből a kőből építették. Még Zsigmond, lengyel király is díszítette vele a Jagelló-kápolnát a 16. sz-ban. Lengyel levéltári adatok bizonyítják, hogy Lengyelországba folyamatosan sok kő került ki Tardosról.

    A virágzó reneszánsz kor után törökök szállták meg hazánkat. Ekkor szünetelt a kőbányászat mivel a törökök leigázták a falut és környékét.

    A 18 század elején újra feléledt a kőbányászat Tardoson, hiszen a környék, sőt az ország újjáépítéséhez szükség volt kőre. Mivel a falu kihalt, így Nyitra környékéről telepítettek szlovákokat, a szomszédos falvakba Elzászból németeket (Süttő, Piszke). A környék ekkor az esztergomi érsekség védelme alá tartozott. Esterházy Imre érsek a 18. század elején bérbe adta a Süttői és a Tardosi bányákat. Az első bérlő Georg Raphael Donner volt. A környék bányászatának fellendülése azonban a 19. század elejére tehető, mikor olasz mesterek érkeztek a bányába. Őket „marmorárióknak” nevezzük. Bérbe vették a környék bányáit. Az iparszerű kőfejtést az olasz kőfejtők honosították meg környékünkön. A Tardosiak először kisegítőként dolgoztak az olasz mesterek keze alá. Majd beépülve közéjük teljesen elsajátították a mesterséget, és megőrizték generációról generációra.

    Tardos, kőbánya, fotó: Jászai Balázs/Civertan Stúdió

    Ekkor építették az esztergomi bazilikát (1822—1856), amely sokáig nyújtott munkát és biztos megélhetést a környék kőfejtőinek, kőfaragóinak. Az építkezésnél mind a süttői, mind a tardosi követ felhasználták.

    Ezt követően a millenniumra hatalmas építkezések indultak meg a fővárosban. Ekkor óriási mennyiségben szállították fel a követ Budapestre. A szállítás hajóval történt. A hegyről a követ a Duna partra lovas kocsikkal vitték le, majd Süttőn, Piszkén tették hajóra.

    Érdekességként megemlíteném, hogy a bányákban, Tardoson és Süttőn a bányászok csak tardosiak voltak, a kőfaragók pedig Süttőiek, Piszkeiek. Ezért honosult meg először a kőfaragás Süttőn. A tömböket levitték Süttőre, és ott faragták készre. A kőfejtők élete nagyon nyomorúságos volt. Ők tartoztak a falu legszegényebb rétegéhez. „Betlehemeseknek” csúfolták őket, mert minden hétfőn heti élelemmel, batyuval indultak dolgozni. A bányából csak hétvégén jöttek haza, mivel a bányák 10-12 km-re voltak a falutól. A bányák mellett lévő barlanglakásokban laktak, melyet maguk közt gunyhónak neveztek, és priccsen aludtak.

    A kőfejtőket szavaikkal kifejezve „riccer” –nek nevezték. A riccerek 10—12 órát dolgoztak naponta, fizetést akordban vagyis hetenként kaptak. A riccerek 4—8 fős brigádban (kompániában) dolgoztak, vezetőjük partifirel volt, aki már tudott írni, olvasni. A partik ismerősökből, rokonokból tevődtek össze, általában egy gunyhóban is aludtak

    A kőfejtés nagy tapasztalatot igényelt, és igényel ma is. Ezért is dolgoztak kompániában, mert a hatalmas tömbök kibányászása összetett feladat. A bányában folyó munkáért a bányamester (pallér) felelt.

    A tardosi kő sajátossága, hogy a bánya vízszintes rétegek (lóger) és függőleges erek által tagolt. A kőfejtési munka ennek figyelembe vételével történt. A lógerek között vékony agyagréteg van, ami mentén a két réteg elválik egymástól A riccerek először kijelölték a lefejtendő kőtömb méretét, ezután 10—20 cm mély lyukakat ricceltek. Ezekbe helyezték az ékeket, melléjük a vaslapocskákat (pléskákat). Ezután kb 10—12 kg-os kalapáccsal addig ütötték az ékeket, amíg a tömb el nem vált a bányafaltól. A mi bányászaink „felénekelték a sziklát”. Az ékek ütése munkadalra (kommendóra) történt, amelyre a bányászok szüleik, mestereik nyelvét vegyesen használták, vagyis magyar, szlovák, német és olasz szavak hangzottak egymás után. Mivel a négy nyelv egy mondaton belül is keveredett, nem a szöveg mondanivalója volt a lényeg, hanem a mondatok vége, hogy azok rímeljenek, ezzel megadva a munka ritmusát. A munkavezető adta meg a közösen végzett munka ütemét, amelyre a társak ritmus visszaéneklésével egyszerre ütötték az ékeket, emelték a követ a kocsira. A munkadal nemcsak fejtéskor, hanem treiboláskor, emeléskor, rakodáskor szólt együtt. Addig szólt a munkadal, amíg az elvégzendő munkát be nem fejezték. A munkadallal került ki a kő a bányafalból, majd ugyanolyan nehéz kézi erővel, de megadott ritmussal pajszerolták fel lovaskocsira, amit aztán Süttőre szállítottak. Kommendóra történő együtt dolgozás a 19 sz. második felében született.

    Tardos, kőbánya, fotó: Jászai Balázs/Civertan Stúdió

    Ezt a keserves és kemény fizikai munkát már gyermekkorban 12—15 évesen kezdték el napszámosként. A partikhoz saját családból, rokonságból jöttek napszámosnak a gyerekek. A kitanulás évei alatt alkalmazkodni kellett az öregekhez, a riccerekhez. A szerszámokat minden nap végén el kellett rakni. Munkavégzés közben a kőtörmeléket (sifrát) el kellett lapátolni a parti tagjai lábai alól. Szükség esetén vizet kellett hozni. Munkaidő (fájront) végére pedig ott kellett lennie a kiérdemelt bornak. A napszámos fiúk felesben kapták fizetésüket (polovicsár). 2—3 év volt a kitanulás éve. Az évek előrehaladtával a parti tagjai határozták meg a napszámos fiú munkavégzése és testi ereje szempontjából, hogy bérét milyen arányban emelik. A mesterség tehát apáról fiúra szállt. Senki sem adta ki a szakmai tudását idegennek.

    Az államosítás előtti években annyira nem volt megbecsülve a munkájuk anyagilag, hogy a családjukat alig bírták eltartani. 1920—1930-as években olyan sokan hagyták el a falut jobb megélhetés végett, hogy a falut ki akarták telepíteni. Az itt maradottak leginkább sírkő megrendelésekből éltek. Bármerre is járunk a Kárpát-medence területén, mindenütt a temetőkben fellelhetőek a jellegzetes tardosi vörösmészkő sírkövek, emlékművek.

    Gyakoriak voltak a balesetek. Gondoljunk csak arra, hogy mi történhetett, ha egy több tonnás kőtömb a nyirkos sáron rácsúszott valamelyik munkásra. Süttőre történő szállítás közben a lovaskocsi kereke kitörik, esetleg a lovakkal a mélybe zuhan….Két évszázadon keresztül változatlan élete volt a tardosi kőfejtőnek.

    ’45 előtt még bérelték a bányákat. 1949-ben az államosításkor összevonták őket, és létrehozták a Kőfaragó-és Épületszobrászati Vállalatot.

    Az ’50-es években lendítették fel a falu életét. 100-120 férfinak adott megfelelő megélhetést a vállalat. Villamosították a bányákat. Pár év múlva már a riccelés helyett fúrókalapáccsal készültek a lyukak. Az évek folyamán minél több gép (rakodógép, daru) váltotta fel a kemény fizikai munkát.

    Ezt a kemény fizikai megterheléssel járó munkavégzést nagyapáink, dédapáink a mindennapi betevő falatért végezték. Családjukkal egyik napról a másikra éltek. Dolgozni kellett esőben, szélben, mostoha időjárási viszonyok között is.

    Ön, kedves olvasó, ki most e sorokat olvassa, és mondjuk Budapest egyik bérházának lépcsőin viszi majd az útja, vagy csak elhalad a járdán egy vörösmárvány lábazat mellett, -amelyet kb 100 éve készítettek-, jusson eszébe ez az írás, és emlékezzen azokra a tardosi bányászokra, akik verejtékes munkával, bányászták ki a követ a Gerecséből, hogy az ékesítse épületek lábazatát, homlokzatát kül-és beltéren egyaránt. Nem elég megemlíteni Szent István Bazilikát, a Szépművészeti Múzeumot, Parlamentet, Budapest fürdőit, hiszen a mi „vörös kövünk” a Kárpát medence területén sok kastélyt, várat, templomot, különböző épületeket díszít Pécstől Krakkóig, Bécstől Kolozsvárig számtalan helyen. Legyen az egy faragott kandalló, díszes párkány, ablak és ajtókeret, templomokban padlóburkolat, vagy éppen nagyszüleink síremléke.

    Forrás:
    Juhász Árpád: Évmilliók émlékei
    Hála József: Kőbányászat és kőfaragás a Gerecse hegységben különös tekintettel a kőfejtők barlanglakásaira
    Motil László: A tardosi (gerecsei) kőfejtés történeti emlékei
    Szileszki Lajos

    Tovább

  • Ilyen volt 1907-ben a Dobó tér és a Bajcsy-Zsilinszky Endre utca

    Ilyen volt 1907-ben a Dobó tér és a Bajcsy-Zsilinszky Endre utca

    A Széchenyi utcából nyílik, s a Dobó István térbe torkollik az utca. Régi neve Piac utca, mivel a mai Dobó István tér helyén levő piachoz vezetett.

    Később Líceum utca néven is szerepelt, aztán nevezték egy időben a megye volt főispánjáról, Kállay Zoltán utcának is. Egy 1752-es térkép szerint keskeny sikátor volt, amit a líceumi épület építésekor nyitottak meg, mivel a Líceum felé eső oldal házait lebontották.

    1907. Eger, Dobó tér - Bajcsy-Zsilinszky Endre utca

    Látnivalók

    BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE U. 6. SZ.
    Grőber-ház
    Eredetileg három ház állott ezen a telken. 1837-ben Grőber Ferenc vaskereskedő Peskó Jánostól vette meg a házat, és a másik kettővel együtt lebontatta, aztán új házat építtetett, amely klasszicista stílusú volt.  Az építész ifj. Zwenger József. A zártsoros építésű, U-alaprajzú, egyemeletes lakóház 1951-ig a Grőber család tulajdona volt. Emeletét 1900 körül alakították át. 1970 után újabb átalakítás során a homlokzati részletformákat leegyszerűsítették.

    BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE U. 13. SZ
    Hagerer-ház
    A barokk lakóház 1787-ben Csank Ferenc pálinkaáruló tulajdonában volt, de feltehetőleg korábban épült. Első tulajdonosa görög vagy rác kereskedő lehetett, esetleg nemesrendű birtokos. 1805-26 között a neves egri bádogosmester, Hagerer András fiának, Hagerer Ferencnek tulajdonát képezte. 1887-ben szerezte meg Frank Gyula, valószínűleg ekkor történt részbeni átalakítása, így a homlokzat átépítése is, utóbbi eklektikus stílusban.

    BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE U. 17. SZ.
    Sághy-Steinhauser-ház
    Barokk stílusban épült 1774-ben egy tűzvész után. Báró Sághy Mihály alispán építtette, az építész Povolni János volt. 1851 és 1859 között romantikus stílusban alakították át. 1887-től a Remenyik és Steinhauser családok tulajdonában volt, bérlőként 1903-ban itt lakott Zalár József. 1938-tól Steinhauser Ágoston egri vaskereskedőé. 1952-től az állam tulajdona. Kapualjában a boltozaton szép romantikus-neoreneszánsz freskó látható, valamint a falon egy márványtábla, amely az 1878-as nagy egri árvízre emlékezteti a látogatókat.

    BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE U. 19. SZ.
    Lakóház
    Barokk stílusban, eklektikus homlokzattal épült az 1774-es tűzvész után. Mestere feltehetően Povolni János volt. Az északi szárny udvari homlokzata teljes hosszában loggiával áttört. A lépcsőház rokokó stílusú (kőkorlát, lépcsőfokok, ajtószárnyak). Ez az épület is a Remenyik és a Steinhauser család tulajdonában volt.

    Forrás, Irodalom

    Bakos József – Fekete Péter: Eger és Felnémet földrajzi nevei. 2. köt., A belterület nevei. Eger, 1973
    Bardoly István – Haris Andrea: Magyarország műemlékjegyzéke: Heves megye. Bp., 2005
    Kiss Péter: Hatszáznégyen Eger múltjából 1944-ig. Eger, 2007
    Voit Pál: Heves megye műemlékei II. Bp., 1972

    Tovább

  • Tér, ahol több mint 100 éve a Szarvas kaszárnya állt

    Tér, ahol több mint 100 éve a Szarvas kaszárnya állt

    A 18. század végén lebontott Maklári-kapu előtti tér, amelybe az alábbi utcák futnak: Mekcsey, Diófakút, Maklári, Kertész, Frank Tivadar, Almagyar utca.

    Itt állt a Szarvas fogadó, illetve a Szarvas laktanya, amiről a nevét kapta. Az 1940-es években Hitler tér a neve. Régebben a mai Mekcsey utcát Szarvas utcának hívták.

    Látnivalók

    SZARVAS TÉR 1.
    Szarvas fogadó
    A 19. század első harmadában épült klasszicista stílusban. L alaprajzú, egyemeletes, két utcára néző sarokház, udvarán 20. századi épületekkel. A földszinten a helyiségek boltozatosak, az emeleten síkfödémesek. Régebbi alakjában Francz József kőművesmester építette 1785-ben, majd 1830 körül kibővítették, átépítették.

    1901 Eger, Szarvas kaszárnya, fotó: darabanth.com

    A Szarvas fogadó díszterme adott otthont az Egerbe látogató színtársulatokat, mivel a városnak állandó színházépülete a 19. század elején nem volt. Déryné Széppataky Róza is játszott a Szarvas fogadóban, így írt útinaplójában:

    Így indultunk el Hatvanból először Egerbe, s ott megállapodtunk egypár előadásra, keresztül utaztunkban. De oly szíves fogadásban részesült a társaság, hogy sokkal több ideig időztünk ott, mint előbb szándékunk volt. A sok meghívásnak: ebédekre, pincékbe, ozsonnákra, vacsorákra nem volt szünete. Ez előttünk új dolog volt. Pesten az ilyesekben nem részesültünk soha. 

    Később, az 1840-es évektől az előadásokat a Kaszinó épületében tartották. A fogadót 1860-ban a Kincstár vette birtokba és egészen az 1950-es évekig kaszárnyaként működtette. Például itt állomásozott a 14. honvéd gyalogezred ezredtörzse.

    1958-ban a Budafoki Baromfifeldolgozó Vállalat tulajdonába került, az épületben lakásokat alakítottak ki. Később turistaszálló működött a falai között. Jelenleg a Heves Megyei Önkormányzat Pedagógiai Szakmai és Közművelődési Szolgáltató Intézménye működik az épületben.

    Forrás: beszeloutcanevek.ektf.hu

    Tovább

  • A bükki erdei vasutak története

    A bükki erdei vasutak története

    Az erdei vasutak a 20.század elején jelentek meg a Bükkben. Elsődleges céljuk, hogy a hegyen kitermelt fát, mészkövet minél hatékonyabban leszállítsák a nagyvasúti átrakodókhoz, hogy onnan az ország különböző pontjaiba elérhessenek.

    ( A bányák - egyes esetekben - szénszállítását is elősegítették. ) A Trianoni Békediktátum után különösen nagy szerephez jutottak ezek a vasutak, hiszen Magyarország a fával betelepített erdőségeinek nagyrészét elveszítette.

    Ezek azok a vonalak - szerencsénkre -, amik jórészt ugyan megrövidítve, de megmaradtak. Szerény véleményem szerint sajnos nem elegendő hosszúságban, habár a Bükk még nem is panaszkodhat...

    A LÁEV ( SZEV ) rövid története

    Elsőként ezt a vasutat említeném meg, hiszen - szerintem - Magyarország legizgalmasabb kisvasútja. Halad városban, hegyoldalon, átmegy viaduktokon és alagutakon. Szerencsére a forgalma nagyon magas - talán Magyarország második legnépszerűbb kisvasútja, éves 216000 utassal -, de jó lenne, ha a legnépszerűbb lenne, megérdemelné...

    1917-ben határozták el a LÁEV – Lillafüredi Állami Erdei Vasút – elődjének a SZEV-nek – Szinva-völgyi Erdei Vasút – létrehozását. 1920-ban már el is kezdődött 760 mm-es nyomtávú vonal építése – érdekes módon – Lillafüredről. Az első fűtőházat a Perecesi kitérőben építették – a Perecesi és Lyukó-bányai bányavasút elágazása mellett. A fővonalon 1921-ben meg is indult a forgalom.

    1922-ben építették meg a Ládi rakodó – 4 km-es szakasz –, és a parasznyai vonalat Mahócáig – 11 km-es szakasz. A ládi szakaszt előszeretettel használták kormányzati különvonatok közlekedtetésére is, hiszen itt nagyvasúti kapcsolata volt a vonalnak. ( Közvetlenül tudtak Lillafüredre utazni a magasrangú politikusok. ) Ebben az időben megépül a Vásárhelyi-rakodóhoz, és a Kerekhegyi-rakodóhoz is a szárnyvonal.

    1924. május. 2.-ától szerdánként, vasár- és ünnepnapokon engedélyezték először a Fáskert-Lillafüred, majd a Szt. Anna tér–Lillafüred–Garadna szakaszon a korlátozott személyszállítást. Ekkor még padokat helyeztek a tehervagonokba, hogy az utasok le tudjanak ülni.1927-től alakított át a LÁEV 4 darab tehervagont személyszállításra – Diamond kocsik –, amik a mai napig közlekednek.

    A Szent Anna téri végállomás. ( Fotó : laev.hu )

    A Tatárárki vonalon – Vásárhelyi rakodó - 1925-ben súlyos baleset történt, így forgalmát leállították. 1934-ben szedték fel ezt a szárnyvonalat. ( Túl meredek volt a pálya és vonatmegszaladás történt, ami több ember halálához vezetett. )

    1929 májusában kapta meg a jelenlegi nevét a LÁEV. Ebben az időszakban rendelte meg a LÁEV – a Palotaszálló építésével egy időben - a híres Abmot1 és Abmot2 kék motorvonatokat, amihez első osztályú kocsit és szalonkocsit is rendelt. ( Jelenleg a Budapesti Gyermekvasúton közlekedik az Abmot2 motorvonat.

    Az Abmot1-et azóta elbontották, alkatrész bázisként szolgál az Abmot2-nek. Az Abomt2-őt a Közlekedési múzeum védetté nyilvánította! )

    bővebben a cikk (forrás) eredeti helyén olvashatsz: bukkhegyseg.hu

    Tovább

Szerzői jogok: Agria.hu. Minden jog fenntartva!