MÚLT-HOR Archívum

  • A magyar várak rejtélyes alagútjai

    A magyar várak rejtélyes alagútjai


    Várainkkal kapcsolatosan az ostromok izgalmas históriái mellett a titokzatos alagutak meg az elrejtett kincsek érdeklik a legtöbb embert. De sokan fölteszik azt a kérdést is, hogy valóban léteztek, létezhettek ilyen alagutak? Ha pedig voltak, akkor mire használták ezeket? Van-e alapjuk a sokfelé ismeretes néphagyományoknak? A következőkben ezekre a kérdésekre próbáljuk megkeresni a választ.

    Gárdonyi Géza közismert regénye, az „Egri csillagok” alagút-históriája a legnépszerűbb. Ki ne ismerné az Egri csillagok hőseinek izgalmas vállalkozását: hogyan jutott be Ceczey Éva kísérőjének, Miklós diáknak önfeláldozása révén a titkos alagúton a török seregek által ostromolt Eger várába. Tényleg lehetett ilyen alagút? Gárdonyi az egykori egri külső vár területén lakott, magát a belső várat igencsak jól ismerte, és figyelemmel kísérte a kezdődő régészeti kutatásokat is. Tévedett volna az író, vagy valóban lehetett titkos alagút. Nos, Egernek vannak ugyan hosszú, földalatti folyosói. Igen ám, de ezek a nevezetes 1552-es ostrom után évtizedekkel később (!!!) épült új olasz-rendszerű bástyák kazamatái. Alighanem ezek a (az akkor már jórészt eltömődött) járatok mozgatták meg Gárdonyi Géza fantáziáját is. Valójában azonban a régészeti ásatásai során egyértelműen kiderült, hogy a várból a messze távolba kivezető alagutak sohasem léteztek. Sajnos a valóban létező kazamaták jelentős része ma sem látogatható. Az egyik bástyát egyébként is átvágja barbár módon a vasút. A vonatot vihetnék persze alagútban is. Persze ez nem kevés pénzt jelentene. Bár az is igaz, hogy egri vár csak egy van, s az idegenforgalmi bevételeknek köszönhetően előbb-utóbb megtérülhetne a befektetés!

    A régi krónikákból ismerjük, hogy meglehetősen gyakorinak számított, hogy alagút segítségével próbáltak az ostromlók a falakon belülre jutni, vagy a falakat leomlasztani (eleinte leginkább tűzzel, majd a lőpor föltalálása után puskapor segítségével). A védők ellenaknával próbálták ezeket a kísérleteket hatástalanítani. Eger 1596-os török ostrománál a várbeliek elkésve készített ellenaknájában lelte halálát a hadmérnök, sok katonájával együtt. A robbanás nyoma most is látható a várban, a kazamata folyosójában. Emléktáblát is helyeztek itt el.

    A magyar várak rejtélyes alagútjai

    Könyöki József (1829-1900), aki „A középkori várak, különös tekintettel Magyarországra” c. szótárszerű, ezernyi illusztrációt tartalmazó művében először adott áttekintést várainkról, a következőket írta az „alagút” címszónál: „Felvételeim alkalmával alig láttam várat, hol ne mutatott volna a lakosság egy nyílást a falban vagy pincében, mely szerintük az alagút lejáratát képezi”.

    Könyöki József száznál több felföldi (a mai Szlovákiában álló) és dunántúli várat járt végig, rajzolt le ill. elkészítette alaprajzukat is. Ezeket ma a a budai várban a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tervtára őrzi (kiállításon is bemutatták a hatalmas gyűjtemény egy részét). Könyöki több tucat német és cseh várat sorolt föl, amelyekben egyes állítások szerint bizonyosan létezett a várból kivezető alagút. Sőt megjegyzi: „A fölsorolt külföldi példákon kívül még vagy 60 várat ismerek az irodalomból, melyekben állítólag alagutak voltak”. Könyöki szerint Trencsén, Pozsony, Selmec, Körmöc várából alagút vezetett a városba.

    Aki járt már Pozsonyban vagy Trencsénben, azt mindenfajta kutatás nélkül is kétkedhet. Egy olyan folyosót vájni a sziklába, amelynek készítése majd a léte ismeretlen marad, puszta logika alapján is nehezen hihető. Nem is beszélve a munka nehézségeiről. Nem alagutat, hanem kutat is csak a legnagyobb nehézségek árán tudtak készíteni Trencsénben (érdekes monda is kapcsolódik a munkákhoz). Selmec és Körmöc bányavárosának gyakorlott nemesérc-bányászai számára talán megoldható feladat lett volna egy alagút kivájása, ám (tudomásunk szerint) eddig nem sikerült megtalálni ezeken a helyeken sem „titkos” alagutakat.

    Könyöki József tételesen fölsorolta, hogy melyik magyarországi várakban talált alagutat: Szerinte Körmöcbányán a vártemplom volt a városházával alagúton át összekötve. Zólyomlipcsén a 26 m mély kútban 20 m mélyen nyílt egy 126 m hosszú, 1,80 m magasságú, 1-1,2 m széles, sziklába vájt alagút, amely a Garam-völgyének országútja irányába, egy pincébe vezetett. Nyitraszegen állt valamikor egy torony, amelynek pincéjéből (a hagyomány szerint) három irányba (északra, nyugatra és délre) vezetett alagút. A Nyitra vármegyei Zsámbokréten egy erős toronyból az elmondás szerint a Nyitra folyó partjáig (200 m) vezetett alagút. A nógrádi Kékkő várából és a kárpátaljai Ungvár várának a pincéjéből indult az alagút, „de nem tudják, hol volt a nyílása, mert benn a levegő oly rossz, hogy messzire behatolni nem lehet”. A honti Zsember régi várkastélyának alagútjáról sem tudják, hová vezet. Mindezekről Könyöki József megjegyzi: „Ez utóbbiról hallásból tudok, a többit saját szemeimmel láttam”. Világos várának alagútját Hunfalvy képes Magyarország leírása szerint befalazták, mert gyakran rablók tartózkodtak benne.

    Mindezek alapján föltehető a kérdés: elődeink „notórius hazudozók” lettek volna? Ezt azért mégsem hihetjük. Minden bizonnyal az említett helyeken találtak olyan hosszú és mély pincéket, amelyekről feltételezték, hogy lehet elfalazott vagy eltömődött részükben olyan folytatásuk, amely a falakon kívülre vezethetett valaha.

    Saját felvételére hivatkozik Könyöki József, amikor megemlíti, hogy az abaúji Füzér várának alagútja a falu felé vezetett, „de ennek bejáratát az uraság már régen befalaztatta”.

    A mondai hagyomány szerint az ostromlott füzéri várból a vár urának felesége két gyermekével együtt a titkos alagúton keresztül menekült el. Egy 1945 előtt készült, a Rákóczi-szabadságharc korában játszódó történelmi film cselekményében is szerepet kapott a füzéri vár (sohasem létezett) titkos alagútja.

    Füzér várának több évtizede folyó régészeti ásatása azonban nem igazolta azt, hogy a várnak bármiféle alagútja lett volna. Ez nem is csodálható, hiszen a magas, vulkánikus eredetű hegy sziklájába olyan folyosót vájni, amely a vártól legalább több száz méteres távolságba elvezetne, még mai gépekkel sem lenne kis feladat, hát még kézzel. S ekkora munka hogyan is maradhatott volna titokban. Viszont nem marad titok, akkor értelmét vesztette volna minden költség és fáradozás. Beszéltem Simon Zoltánnal, Füzér várának régész-kutatójával, aki töviről-hegyire ismeri a várhegy minden négyzetcentiméterét, és ő is egyértelműen kijelentette, Füzérnek nem volt semmiféle alagútja.

    1945 előtt a kuruc korban játszódó látványos magyar történelmi filmben is szerepel Füzér vára, s ott is szerepet kapott a titkos alagút. Talán ez a valaha sokak által látott (nemrégiben a tv-ben is bemutatott) film emléke indította meg sokak fantáziáját. Csakhogy ennek a filmnek a „füzéri” jeleneit nem a füzéri várban vették föl, hiszen az már akkor is „alaktalan” rom volt, hanem valahol máshol.

    Nincs a Kárpát-medencének olyan vidéke, ahol várakhoz, kastélyokhoz, templomokkal kapcsolatos alagutakról ne regélnének még napjainkban is az emberek. Kötetnyire rúgna, ha valamennyi históriát számba akarnánk venni.

    A Dunántúli Léka várát (Burgenland) a hagyomány szerint úgy foglalták el a királyi csapatok a templomos lovagoktól, hogy egy titkos alagúton keresztül hatoltak be. Ennek emlékét egy szép monda őrizte meg.

    A magyar várak rejtélyes alagútjai

    A németújvári vár török ostroma idején (a rege szerint) egy várvédő katona fedezte föl azt az alagutat, amely egy közeli kolostorba vezetett. A szükségben szenvedő várbelieket az alagúton keresztül látták el aztán magukat élelemmel.

    Siklós várának pincéiben óriáskígyót sejtettek, sőt regéltek kincsekről és titkos alagutakról is. A helybeliek fantáziáját alighanem az egykori várurak, a Garai család kígyós címere befolyásolta. Amikor a vár elhagyatottan állt, a mély pincék valóban félelmetes látványnak számítottak sokak számára.

    A Felföldön épült Buják váráról egyesek tudni vélték, hogy alagút kötötte össze a szomszédos várakkal: Ecseggel és Szandával. Egy betöltődött aknaszerű mélyedést egy feneketlen kút nyílásának tartottak. Egy lány, hogy megmeneküljön a kierőszakolt férjhez menés elől, állítólag beleugrott, és sértetlenül bukkant felszínre, a hegy lábánál, félóra-járásnyira fakadó forrásból.

    Valójában persze ezek a bujáki alagutak nem léteztek. A török ostrom idején (1552) néhány napi ágyúzás után a várat körülvevő erdőn át próbált elmenekülni a megrettent őrség, azonban a török janicsárok ugyancsak résen voltak, lecsaptak a menekülőkre, és bizony valamennyiüket kíméletlenül levágták.

    A helybeli monda szerint karácsony előestéjén egy szegény asszony a gyermekével száraz fát szedett az erdőn, és ráesteledvén, jobb híján a bujáki vár romjai között húzta meg magát. Amikor éjféli misére harangoztak, egyszeriben a közelükben föltárult egy addig nem látható vasajtó, amely egy pincébe vezetett, ahol kádszámra álltak a káprázatos kincsek, drágakövek. A szegény asszony gyermeke játszadozni kezdett a drágaságokkal. Az asszony meg ide-oda fordulva próbált volna minél több kincset összegyűjteni, a kamrából ki-be szaladgálva. Egyszerre azonban, amikor éppen kint volt, bezáródott, majd hirtelen el is tűnt az ajtó, a gyermek viszont bent maradt. A szegény asszony majd eszét vesztette, de hiába kereste az ajtót, nyomát sem találta sehol.

    Hiába tért hétről-hétre, újra és újra vissza, az ajtónak helyét nem találta. Bánat emésztette, és egy évvel később, szentestén ismét visszatért, mert ott akart meghalni a romok között, ahol gyermekét elhagyta. Ám ahogy misére harangoztak, hirtelen ismét föltárult az ajtó, és csodák csodájára a gyermek ugyanúgy játszadozott bent, mint ahogyan egy évvel korábban ott hagyta. Az asszonyt most már nem érdekelték a kincsek, gondolkodás nélkül rohant be, fölnyalábolta, és vitte is ki, amilyen gyorsan csak tudta, magával a gyermekét. Azóta sem kereste a vasajtót, meg a kincseket. Mások persze annál inkább szerették volna megtalálni, de ők is hiába is keresték…

    A hagyomány szerint 1552-ben az ostromlott Drégelyből Szondi György kapitány a várban rekedt asszonyokat és leányokat egy titkos alagúton keresztül bocsátotta ki. Annyi igaz, hogy van az alsó és a felső vár között egy rövid, sziklába vágott folyosó. Talán ezt nagyította föl a képzelet. Gondolhatták, hogy ahol  egy ilyet készítettek, ott bizonyára lehetett valaha egy hosszabb folyosó (alagút) is.

    A néphagyomány szerint Sárospatak várát a környező erősségekkel, így Borsi várkastélyával is titkos alagút kötötte össze. Ha II. Rákóczi Ferenc menekülésre kényszerült, akkor a lova lábára fordítva verette a patkót, hogy megtévessze üldözőit. Ezt a regét először nagyapámtól hallottam több mint fél évszázaddal ezelőtt, a Sárospatakkal szomszédos Sátoraljaújhelyen. Igaz, hogy Sárospatak vára és a város alatt hosszú pincék vannak (a híres hegyaljai borokat érlelik bennük), de ezek bizony nem vezetnek a falakon kívülre. Ha nyílegyenesen ásták volna az alagutat, akkor is tucatnyi km hosszú lett volna. Ez még mai technikával (metró) is igencsak komoly vállalkozás lenne…

    Egyesek azt is tudni vélik, hogy a bodrogközi Nagykövesd várából II. Rákóczi Ferencnek titkos alagútja vezetett Borsi várkastélyáig, sőt még elágazása is volt a karcsai református templomig (itt is emlegetik a ló lábára fordítva fölveretett patkót). A népi fantázia valóban végtelen…

    A népi hiedelem szerint Bebek család Torna és Gömör vármegyében álló hét hegyi várát is alagutak kötötték össze. A tornai vár alagútja egészen a szepességi Lőcséig vezetett volna, de még több más irányba is (pl. Krasznahorkára, a városszéli kastélyig, a plébániatemplomig, stb.) voltak alagútjai. Szádvár várából Bódvaszilasig, meg Torna váráig vezetett alagút. Krasznahorka várában volt egy mély kút, amelyben nem volt víz, viszont kötélen leereszkedve végveszélyben a kútból nyíló alagúton lehetett kimenekülni. Más úgy tudta, hogy Krasznahorkát Betlérrel kötötte össze alagút. Külföldiekkel készítettették, és amikor megvolt, kivégezték valamennyi munkást, hogy a nagy munka titokban maradjon.

    A lőcsei fehér asszonyhoz (Jókai nevezetes regénye szerint) alagúton járt át Andrássy kuruc generális. Sőt mutogattak egy képet is, amely a hívogató mozdulatot tevő asszonyt ábrázolta.

    Az alföldi Nagyszalonta, Arany János szülőhelye egykor jeles hajdúvárosának nevezetessége a Csonkatorony. 1915-ben egy öreg szalontai ember úgy emlékezett, hogy valaha négy alagutat is ástak a toronytól: egyet a Körös alatt, egészen a gyulai várig, a másik a váradi várban álló Szent László templomig, a harmadik a Szénáskerti-érig, a negyedik a Kerekiben álló Bocskai-várig vezetett volna. Dánielisz Endre helytörténész 1958/59-ben a torony déli és keleti oldalán 2 m mélységig ásatott le, de bizony semmiféle nyomát sem találta alagútnak, csak a torony alapozását figyelhette meg. A vizenyős területen még manapság sem lenne alagutat készíteni, hát még 4-500 évvel ezelőtt!

    A bihari földvártól a hagyomány szerint alagút vezetett a Nagykerekiben álló Bocskai-várig, meg a szalontai Csonkatoronyig. A rege alapját alighanem egyes rendkívül hosszúnak tűnő pincék képezhették. Akadt állítólag olyan ember is, aki emlékezett a földvárban lévő alagút egykori nyílására, de amikor ott járt, akkor félt bemenni, mert tartott annak a beomlásától. Aztán állítólag befalazták a bejáratot, nehogy az elkóborló, legelésző disznókra ráomoljon a föld. A bejárat helye meg azóta feledésbe ment.

    A rege szerint a városban lévő fürdőjükhöz a törökök a gyulai várból kivezető alagutat építettek. Csakhogy a várat mély víz és mocsár övezte. Alagút készítése ilyen helyen az akkori technikával lehetetlennek számított.

    Az Alföld szélén emelkedő világosi várról azt regélték, hogy a várat a síkságon álló Bohus-kastéllyal alagút kötötte össze. Állítólag erre menekültek a törökök, az alagútban ásva el kincseiket. Mások szerint az alagút a temesvári várhoz vezetett, sőt egy elágazása volt Arad felé is. Csakhogy amikor épségben állt a vár, a Bohus-kastély még nem is létezett, csupán századokkal a vár romba dőlése után épült!

    A bihari Sólyomkő hegyi várának is volt a rege szerint titkos alagútja. A rege szerint a vár ura a török ostrom idején ezen keresztül akarta leányát kimenekíteni. Jártam nemrégiben a várnál, s ott bizony van is érdekes sziklába vájt üreg. Csakhogy az nem alagút!

    A szilágysági Kusaly várától Erdőd váráig vezetett alagút. Az erdődi vártól a tasnádi református templomig építettek alagutat. A szilágysomlyói várat alagút kötötte össze a valkói várral. Szilágycseh várának pincéjéből, más szerint kútjából indult az alagút. A hadadi kastély alagútjáról is tudni véltek egyesek.

    A kalotaszegi Almás várának alagútjáról is vannak történetek. Egyik szerint Sztánára, a másik szerint Bánffyhunyadra, vagy Egeresig vezetett volna az alagút. Sebesvár kútjából a patakhoz vezetett alagút, mások úgy tudják, hogy Bánffyhunyad felé. A gyalui várnak a pincéjéből indult az alagút, amely az egeresi várkastélyig vezetett. A fenesi Leányvár alagútja a katolikus templomig tartott. A kalotaszentkirályi kastély és több környékbeli templom (Magyarvalkó, Bánffyhunyad, Kiskapus) alagútjairól is regél manapság is a környék népe.

    A török-magyar harcok során egyetlen adatunk sincs arról, hogy bármely várból is a magyar vagy török őrség valamiféle titkos alagúton próbált volna kimenekülni. Menekülési próbálkozások voltak, de nem alagúton át, hanem a falakról leereszkedve próbáltak a várat körülvevő ingoványban (pl. Székesfehérvár, Gyula), vagy az erdőkben (Veszprém) egérutat nyerni.

    Hosszasan lehetne még folytatni az alagutakhoz fűződő hagyományokat. Közös jellemzőjük, hogy semmi reális történeti-építészeti alapjuk nincsen. Ettől függetlenül az érdekes alagút-történetek figyelmet érdemelnek.


    Szöveg szerző: Dr Csorba Csaba
    www.civertan.hu

    Az egri vár grafikája: kazamata, youtube

    Tovább

  • Az egri minaret az Oszmán Birodalom legészakibb európai emléke

    Az egri minaret az Oszmán Birodalom legészakibb európai emléke


    Az egri minaret az Oszmán Birodalom legészakibb európai emléke; Magyarország három ép minaretje közül a legmagasabb és a legjobb állapotú. Valószínűleg a 17. század elején épült.

    Története

    A Kethüda minárét az egykori Oszmán Birodalom legészakibb minaretjeként, valamikor 1596 (Eger elfoglalása) és 1664 (első ismert említése) között építették gondosan faragott homokkő kváderekből az eredetileg a keleti oldalán álló, vörös homokkőből épült, díszes dzsámihoz.

    A 91 éves török uralom alatt összesen tíz minaretet emeltek a városban, de közülük csak ez az egy maradt meg. 1687-ben, a város visszafoglalása után a magyarok első lelkesedésükben ezt is le akarták dönteni, ezért 400 ökörrel meghúzták a tornyot. Az épület azonban elég stabilnak bizonyult, úgyhogy inkább egy, az el nem távolított félholdból kinövő keresztet raktak a tetejére.

    A dzsámit a török uralom után Szent Józsefnek szentelt katolikus templommá, majd a 18. században kórházzá alakították, végül 1841-ben lebontották. A helyén templomot építettek.

    A minaret eredeti kupolának nevezett tetőrésze egy villámcsapás következtében összeomlott, az épület állaga folyamatosan romlott. 1829-ben Pyrker János László érsek bádogtetővel vonta be a tornyot, megóvva azt a teljes lepusztulástól. A jelenlegi, az épület arculatához jól illeszkedő kőkúpot a műemlék védelme érdekében 1897-ben Möller István tervei alapján, közadakozásból építették rá — ekkor készülhetett az erkély korlátja is. A torony külsejét legutóbb az 1960-as, belső részeit az 1970-es években újították fel. 2013 óta újra müezzin szól az erkélyéről.[1]

    Az építmény

    Műemlék; törzsszáma: 1982.
    régi képeslap - 1901

    A négy utca találkozásánál kialakult téren álló tornyot kovácsoltvas kerítés veszi körül.

    Alapja 14-szögletű, csúcsa 40 m magas. A szélesebb lábazat plasztikusan kialakított, kúpos szakasszal szűkül a toronytörzs felé. A toronytörzs felső harmadában gazdagon tagolt konzolsor fölött kovácsoltvas korláttal kerített erkély fut körbe 26 méter magasan. A torony belsejében csigalépcső vezet fel, 97 keskeny, magas lépcsőfokkal.

    Források

    Az egri minaret honlapja
    Vendégváró.hu: Minaret, Eger
    EgerOnline: Kethüda minaret
    MAGYARORSZÁG MŰEMLÉKJEGYZÉKE, HEVES MEGYE: Minaret

    Tovább

  • Volt idők, amikor Vidám utcának hívták

    Volt idők, amikor Vidám utcának hívták


    A Dr. Hibay Károly utca Eger történelmi belvárosában található, a Kossuth Lajos utcát és a Kis Dobó teret összekötő keskeny, macskaköves, hangulatos utcácska. Az utca ma látható alakját 1819-ben hozták létre. Korábbi Újvilág utca nevét arról a kocsmáról kapta, amely a sarkon állt.

    Egy időben Vidám utcának is hívták. Ez utóbbi megnevezés igen érdekesen alakult ki.  Eredetileg „Platea stricta” (jelentése: szalag utca), azaz Szűk utca néven szerepelt, a rác kereskedők utcája volt, sok apró bolttal. Egy időben kizárólag rác kereskedők özvegyei lakták, ezért „Platea viduarum”-nak, azaz Özvegyek utcájának kezdték hívni, majd a korban szokásos rövidítés miatt Platea vidum lett a neve. Mivel a nép többsége nem értette a latin elnevezést, a szó hangzása alapján elnevezték Vidám utcának.

    1840 után Zsidó-köz (vagy Zsidótemplom-köz) volt a neve, mert ide építették a zsidó imaházat. Az utca és környéke sokáig az egri zsidó közösség központja volt, itt épült fel a csodálatos zsidó templom (melynek már a nyomát sem találni), valamint a zsidó imaház és az iskola. Ennél szomorúbb emlékeket is idéz ez a környék. 1944-ben a Hibay Károly, Fazola Henrik és a Dobó utca által határolt területen volt az egri gettó, ahol 1620 embert zsúfoltak össze embertelen körülmények között, szögesdróttal körülzárva, ahonnan munkaszolgálatra hurcolták vagy az auschwitzi haláltáborba deportálták őket.

    Az 1900-as évek közepétől Dr. Hibay Károly egri orvos nevét viseli.

    Dr. Hibay Károly életrajza

    Hibay Károly (Eger, 1890 – Eger, 1924) az egri ciszterci gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, majd Budapesten szerzett orvosi diplomát 1913-ban. Az I. világháborúban az olasz fronton szolgált, 1920-ban tért vissza Egerbe. 1923-tól szülész-belgyógyász főorvos lett az Alapítványi Női Kórházban. 1924-ben egy tífuszos cigánylány vizsgálata közben elkapta a kórt, és egy hetes haláltusa után elhunyt.

    Hatalmas tömeg, 8-10 ezer ember kísérte utolsó útjára, ott volt az egri érsek, a főispán, de a kanonokok is megtisztelték az elhunytat. Dr. Hibay Károly, aki híres volt a betegek szeretetéről, fáradhatatlan munkakedvéről és szívélyes modoráról, a hivatását haláláig teljesítő orvos szimbólumává vált.

    Látnivalók

    HIBAY KÁROLY U. 2. SZ.
    Panoráma Hotel
    Az utca délkeleti sarkán, amely egykor Pillhofer Lipót kereskedő telke volt, hajdan egy monumentális zsinagóga állt, amely a szegedi zsinagógát is tervező Baumhorn Lipót építész tervei alapján készült. A zsinagóga szecessziós és eklektikus stílusban épült, középtengelyén hatalmas kupolával. Az épületet 1913. szeptember 13-án avatták fel.  Rövid életű volt, 1945 után a kifosztott és elhanyagolt épületet a zsidó hitközség már nem tudta fenntartani, így eladta a városnak. A pusztulásnak indult épületet 1967-ben bontották le.

    Az 1960-as évek végén szállodát építettek a helyére, amely 1969. október 3-án nyitott meg, az Eger címerében szereplő egyszarvúról az Unicornis nevet kapta, és 1997-ig ezt a nevet viselte. Napjainkban itt a Hotel Panoráma elnevezésű négycsillagos szálló üzemel, benne az Unicornis étteremmel.

    HIBAY KÁROLY U. 7. SZ.
    Dr. Hibay Károly Óvoda
    A hangulatos épület 1863-ban zsidó iskolának épült, melyet Grünbaum József vezetett. 1895-ben 262 tanuló járt ide. Jelenleg a Dr. Hibay Károly nevét viselő 100 férőhelyes napköziotthonos óvoda működik itt.

    HIBAY KÁROLY U. 7. SZ.
    Kis Zsinagóga Galéria - egri kortárs galéria
    Az 1820-ban Krausz János kertész tulajdonába kerülő patakparti telket 1845-ben vásárolta meg a zsidó hitközség, majd egy késő klasszicista imaházat épített rá. Az épület mestere ismeretlen. 1913-tól üresen állt, majd az 1920-as években kultúrházzá alakítottak át. 1924-ben átépítették, de az eredeti nagysága megmaradt.

    Az 1940-es évek közepéig az egri zsidó hitközség kulturális és szellemi centruma volt, 1945 után a város tulajdonába került. Az 1990-es években a város önkormányzata rendbe hozatta az épületet, 1998 augusztusában pedig jótékonysági hangversenyt rendeztek az épület teljes felújítására. A zsinagóga igazi megújulása 2000-ben kezdődött meg. 2007 júliusától kortárs művészeti galériaként és közösségi térként funkcionál.

    HIBAY KÁROLY U. 10. SZ.
    Nesztor-ház
    A házat Nesztor Mihály görög kereskedő építette 1788 körül, majd 1792-ben eladta a görög Lázár Györgynek 2400 forintért. Lázár 1805-ben továbbadta a Ráctemplom gondnokának, Alberti Demeternek, majd 1840 körül Szvácsik Pál ügyvéd tulajdonába került. 1887-1903 között Radimovics Gábor a tulajdonos, 1960 körül pedig Salli Sándor pétervásári lakos vásárolta meg. Az épület műemlék jellegéről emléktábla tájékoztat.

    HIBAY KÁROLY U. 15. SZ.
    Klompauer-Gaiger-ház
    Az épület 1778-ban még földszintes. 1786-ig Klompauer Antal mézeskalácsos mester tulajdonában volt. Tőle adósságperben Pogány István káptalani ügyész kaparintotta meg, aki 1789-ben Gaiger György szabómesternek adta el, és valószínűsíthető, hogy ő építtette át emeletesre 1790 körül. Az örökösöktől Ringelhann Györgyné szerezte meg árverésen. Későbbi tulajdonosai Zákó Pál (1845-től), Ruzsin Ignác (1887-1903). Az 1960-as években dr. Ebnerné tulajdona, jelenleg Holtzer István fogorvosi rendelője található itt. Az eklektikus ablakkeretezésű későbarokk lakóház műemlék jellegéről a homlokzatán elhelyezett tábla tanúskodik.

    HIBAY KÁROLY U. 22. SZ.
    Tolli-Hibay ház
    A homorú íves alaprajzú, egyszerű saroklakóház helyén Szappanos János egyemeletes háza állt 1755-1788 között, amely leégett. A megrongálódott épületet Tolli Konstantin görög kereskedő vette meg, aki Povolni János építőmesterrel új házat építtetett. 1808-ban Hucsa Demeter görög kereskedő tulajdonába kerül, akitől Naum Ekonom görög kereskedő és iskolaigazgató vette meg 1815 körül. Ezt követően a ház többször is tulajdonost cserélt. 1887-1903 között az utca Dr. Hibay Károly édesapjáé, Dr. Hibay György gyógyszerészé, majd 1927-ben örököseié. Napjainkban ennek a háznak a falán található az a tábla, amely Dr. Hibay Károly orvosnak állít emléket.

    Ehhez az utcasarokhoz egy anekdota is kapcsolódik: 18 éves korában Gárdonyi Géza annyira szegény volt, hogy ennek az utcának a sarkán szedett fel egy gyerekkocsiból kiejtett fél kiflit, s akkor ez volt a később oly híressé vált író egész napi élelme.

    Forrás, Irodalom

    Bakos József – Fekete Péter: Eger és Felnémet földrajzi nevei. 2. köt., A belterület nevei. Eger, 1973
    Bardoly István – Haris Andrea: Magyarország műemlékjegyzéke: Heves megye. Bp., 2005
    Barna Béla: Séta a dr. Hibay Károly utcában [elektronikus dokumentum]
    Breznay Imre: Eger a XIX. században. Eger, 1995
    Csiffáry Gergely: Történelmi emlékhelyek Heves megyében. Eger, 1985
    Genthon István: Magyarország művészeti emlékei II. Bp., 1961
    Kiss Péter: Hatszáznégyen Eger múltjából 1944-ig. Eger, 2007
    Voit Pál: Heves megye műemlékei II. Bp., 1972.

    Fotó:Madárlátta'/ facebook

    Írta: Miklós Andrea
    beszeloutcanevek.ektf.hu

    Tovább

  • Karácsond község Heves megyében, amely Királyi birtokrész volt

    Karácsond község Heves megyében, amely Királyi birtokrész volt

    A településen ősidők óta van emberi élet, ezt bizonyítják a Puky-tónál fellelt régészeti leletek.

    Az első hiteles oklevél 1323-ból említi Karachund néven. Az Aba nemzetség szállásbirtoka volt, majd leszármazottaik, a Csobánkák birtokolták, 1325-ben a Kompolti családnak adományozták. 1421-ben királyi birtokrész volt, melyet a Kompolt család kapott meg Isaszegért cserébe.

    1522-ben örökösödési szerződés értelmében az Ország családé lett. A török adókönyvek szerint 1549-ben 19 lakott és 3 néptelen ház állt itt; 5 adóköteles, 4 elszegényedett és 6 elpusztult jobbágytelket írtak össze. 1589-ben az egri vár fenntartására szolgáltatták be a főpapi tizedet.

    Az 1770-es évek körül kisszámú magyar lakta a települést. A kuruc háború után 5 szlovák családot telepítettek a faluba. 1741-ben több földbirtokosa is volt: többek között Haller Sámuel, gróf Esterházy, gróf Draskovics családok, majd őket követték az Orczy, Gönczi, Puky családok.

    Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Kossuth seregében 9 karácsondi jobbágy harcolt.

    1922, Karácsond Fő utca községházával, fotó: hungaricana.hu

    1871-től a falu nagyközségi rangra emelkedett. A 20. század első felében is nagyközségként szerepel a gyöngyösi járás területén. 1950-től önálló tanáccsal bíró község, majd 1984-től Gyöngyös városkörnyéki községe.

    2015-ben adták át a falu 1,5 milliárd forintból épült szennyvízhálózatát. A település 1200 háztartását rákötötték a szennyvízhálózatra. Az építkezés 2013 szeptemberében kezdődött

    Fekvése

    Gyöngyöstől 10 kilométerre található. Felszínét tekintve az egyik legváltozatosabb község a megyében. Északi része a Mátra déli lejtőjére épült, míg déli része már az Alföldön fekszik. Földje ennek megfelelően csodálatos értékeket rejt. Északi részén, a tűzhányók láva talaján tüzes, kiváló szőlő terem, a déli, alföldi része pedig a gabona és mezőgazdasági termények számára nyújt optimális feltételeket. A falu alatt szénréteg, lignit terül el. Itt ered a Büge-patak. A község lakosságát négy artézi kút látja el tisztított, jó minőségű ivóvízzel.

    Nevezetességei
    • Római katolikus templom. Az 1770-es években épült. A templom berendezései közül a főoltár copf stílusú, a 18. század végéről való, a keresztelőkút klasszicista, 1810 után készült. A főoltárkép Szent Miklós püspököt ábrázolja. A templom mögötti ligetben álló Nepomuki Szent János szobrát az 1800-as évek körül emelték.
    • A temetőben 1838-ból való kőkereszt áll. Anyaga: mészkő.
    • Itt található a templomot építő plébános, Josephus Sabó 1791-ből való sírkőmaradványa, mely késői barokk stílusú.
    • 1809-ből származik Tari Örzsébet tölgyfából készült sírkeresztje.
    • Itt van eltemetve Puky Miklós földbirtokos, 1848-as politikus.
    • Első világháborús emlékmű és katonaszobor
    • Millenniumi Park. A Kertészeti Egyetem végzős diákjai tervezték.
    • Polgármesteri Hivatal. 80 éve épült, 2000-ben renoválták belülről.
    • Csiszár-kastély
    Éghajlata

    Éghajlata mérsékelten meleg-száraz, a csapadék évi átlaga 600–700 mm, az évi középhőmérséklet 9,5-10 °C, míg a napsütéses órák száma évente 1900-1950 között van.

    Domborzat

    A táj, hegységelőtéri dombság. Legnagyobb tengerszint feletti magassága 180 méter (Tarógyius és az "Adácsi hegy").

    Növényzet és állatvilág

    Természetes növényzete cseres, valamint lágyszárú fajokból áll. A csenkeszek és a parajfélék már az alföldi hatást jelzik. Állatai kisvadak: mezei nyúl, fácán, őz és a különböző madárfajok. Ötven éve még túzok is élt az Olga major táján. Erdőterülete 6-7%, talaja agyagos löszön képződött barna erdőtalaj. A föld alatt szénmező és gyógyvíz rejtőzik.

    Megközelíthető

    A település a Hatvan–Miskolc–Szerencs–Sátoraljaújhely-vasútvonal mellett fekszik, de ezen kívül megközelíthető a területén áthaladó M3-as autópályán, a 3-as főúton, a Mátra – Gyöngyös - Tisza-tó összekötő úton is.

    Forrás: wikipedia.org

    Tovább

  • 1763-ban (255 éve) készült el az egri ciszterci

    1763-ban (255 éve) készült el az egri ciszterci

    Az egri ciszterci templom (teljes nevén: Szent Bernát Ciszterci Borgia Szent Ferenc templom) a Művészetek Házával szemben, a Széchenyi István u. 15-ben áll.

    Története

    Eger 1687. december 17-én szabadult fel a török uralom alól. A mecseteket keresztény templomokká alakították, ekképpen még 1687-ben a jezsuiták is egy egykori mecsetben telepedtek meg (Tatár, 2009). Saját templomuk épületegyüttesét Pethő István jezsuita építész tervezte; alapkövét 1700. július 31-én rakták le, de ekkor csak a rendház építését kezdték el.

    Az építkezést hamarosan fel kellett függeszteni, mert II. Rákóczi Ferenc csapatai 1705-ben elfoglalták a várost, és a rendnek távoznia kellett, mert pápai bulla tiltotta, hogy a felkelőkhöz csatlakozzanak. A rendházat csaknem három évtizeddel az első kapavágás után, 1727-ben fejezték be, miközben az építkezés vezetését Pethő Istvántól P. Geyer Bernát, majd 1716-ban Giovanni Battista Carlone vette át. A templom építését csak 1730 körül kezdték el, és 1743-ban sikerült azt befejezni.

    A templom berendezése is sok időt vett igénybe: csak 1772-ben fejezték be. Egy évvel később II. József kitiltotta a birodalomból a jezsuita rendet, ezért a szerzeteseknek el kellett hagyniuk az éppen hogy elkészült templomot. A kincseket Budára szállították, az épületeket pedig a ciszterci rend (a pásztói ciszterci konvent) kapta meg.

    Először 1792-ben javították, majd az 1800-as nagy tűzvészben a teljes épületegyüttes leégett. 1857-ig még több kisebb természeti csapás után javították, majd 1888-ban restaurálták, illetve 1900-1902 között Alpár Ignác tervei alapján átépítették. Legutóbb 1969-ben újították fel.

    képeslap. hungaricana.hu 1914-1918

    Az épület

    Műemlék. Törzsszáma: 2035, KÖH azonosító száma 5578 (helyrajzi száma 4599).

    A barokk stílusú épületet az utca vonalától kis, gondozott előkert választja el. A jezsuita rend hagyományai szerint egyhajós, kétoldalt oldalkápolnákkal bővített templom szentélye egyenesen záródik. A kéttornyos homlokzat keletre néz. A hajó tengelyében előcsarnok (1743) a ciszterci címerrel, a két torony között aediculás oromzat. Az előkertben ívesen kialakított kocsifelhajtó, a két bejáratánál ferdén elhelyezett kapuk pillérén szent Mihály, illetve Gábriel arkangyal szobra áll.

    A templom homlokzatát díszítő, rokokó stílusú falfülkékben négy jezsuita szent:

    Loyolai Szent Ignác,
    Xavéri Szent Ferenc,
    Régis Szent Ferenc-János,
    Kosztka Szent Szaniszló
    szobra látható.

    A déli torony délre néző szoborfülkéjét szent Flórián szobra díszíti.

    A fiókos dongaboltozattal fedett templomteret kétoldalt négy-négy oldalkápolna bővíti, felettük oratóriummal. A karzat a hajó bejárat felőli oldalán van.

    Berendezése

    A főoltár képe az Ószövetségre utalva Ábrahám áldozatát és az Újszövetségből Jézus kereszthalálát ábrázolja — koncepciója szerint Ábrahám áldozata a kereszthalál előképe. Az oltár előterében Borgia Szent Ferenc szobra térdel. Az oltár szarkofág alakú talapzatát az úgynevezett Fekete Mária (Fekete Madonna) kegyképe díszíti (Tatár, 2009).

    Az 1744-ben épült Mária-mellékoltár képe a bécsi Burgkapelle kegyképének 18. századi másolata. Állítólag ennek eredetije előtt imádkozott Lipót császár a török kiűzéséért, ezt a képet a török legyőzése egyfajta szimbólumának tekintették, és ezért sokan másolták (Tatár, 2009).

    A Szent Alajos-oltár magyar ruhás figurákkal díszített képét Michael József egri mester festette a „színes rokokó” stílusában (ugyanő készítette a bélapátfalvai Szent Imre-oltárt is). Több más mellékoltáron a német rokokó hatása fedezhető fel (Tatár, 2009).

    A falképek többségét az 1888-as helyreállításkor festette Bader Károly, illetve Innocent Ferenc. A bútorzat többsége 18. századi; a padok a régence-stílus magyar változatában, az úgynevezett magyar régence-ben készültek (Tatár, 2009). A templomnak egy, 1289 fontos (721,84 kg) harangja van, a déli toronyban. A Vizitáció harangot Eberhard Henrik pesti harangöntő készítette 1830-ban. A harang teljesen eredeti felszerelése mind a mai napig megvan, sikerült átvészelnie a harangátszereléseket és villamosításokat, így az egyik legnagyobb eredeti állapotú 1848 előtti harang az országban. A harang mind a mai napig kézzel szól, de a harangot évtizedek óta nem használják. Eredetileg a 2. legnagyobb volt, a 2577 fontos (1443 kg-os) nagyharangot, valamint három kisebb harangját lefoglalták az első világháborúban, újraöntésükre azóta se került sor. A nagyharang volt az északi torony egyetlen lakója.

    Melléképületek

    A templomhoz az É-i oldalon kvadratúrát bezáró kolostor és iskolaépület csatlakozik (trsz.: 2036). A rendházban ma a Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium és Kollégium működik. Az 1754-ben alapított gimnáziumot azóta többször is átkeresztelték, jelenleg (2009 októberében) Dobó István nevét viseli.

    Működése

    Egész évben tartanak esküvőket, de csak szombaton. Ökumenikus szertartáson szinte bármely felekezet papja, lelkésze eskethet.

    A nyitvatartási időben egész évben bejelentés nélkül, ingyen látogatható.


    Források:
    Commons
    A Wikimédia Commons tartalmaz Ciszterci templom (Eger) témájú médiaállományokat.
    Ciszterci Rend egri Szent Bernát Lelkészsége (hivatalos honlap)
    Egri templomok
    Ciszterci Templom - Eger
    műemlékem.hu: Ciszterci templom
    Tatár, 2009: Tatár Sarolta: Magyar katolikus templomok. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen. ISBN 978-963-596-408-6, 

    összeállította: beszeloutcanevek.ektf.hu

    Tovább

  • Tér, ahol több mint 100 éve a Szarvas kaszárnya állt

    Tér, ahol több mint 100 éve a Szarvas kaszárnya állt

    A 18. század végén lebontott Maklári-kapu előtti tér, amelybe az alábbi utcák futnak: Mekcsey, Diófakút, Maklári, Kertész, Frank Tivadar, Almagyar utca.

    Itt állt a Szarvas fogadó, illetve a Szarvas laktanya, amiről a nevét kapta. Az 1940-es években Hitler tér a neve. Régebben a mai Mekcsey utcát Szarvas utcának hívták.

    Látnivalók

    SZARVAS TÉR 1.
    Szarvas fogadó
    A 19. század első harmadában épült klasszicista stílusban. L alaprajzú, egyemeletes, két utcára néző sarokház, udvarán 20. századi épületekkel. A földszinten a helyiségek boltozatosak, az emeleten síkfödémesek. Régebbi alakjában Francz József kőművesmester építette 1785-ben, majd 1830 körül kibővítették, átépítették.

    1901 Eger, Szarvas kaszárnya, fotó: darabanth.com

    A Szarvas fogadó díszterme adott otthont az Egerbe látogató színtársulatokat, mivel a városnak állandó színházépülete a 19. század elején nem volt. Déryné Széppataky Róza is játszott a Szarvas fogadóban, így írt útinaplójában:

    Így indultunk el Hatvanból először Egerbe, s ott megállapodtunk egypár előadásra, keresztül utaztunkban. De oly szíves fogadásban részesült a társaság, hogy sokkal több ideig időztünk ott, mint előbb szándékunk volt. A sok meghívásnak: ebédekre, pincékbe, ozsonnákra, vacsorákra nem volt szünete. Ez előttünk új dolog volt. Pesten az ilyesekben nem részesültünk soha.

    Később, az 1840-es évektől az előadásokat a Kaszinó épületében tartották. A fogadót 1860-ban a Kincstár vette birtokba és egészen az 1950-es évekig kaszárnyaként működtette. Például itt állomásozott a 14. honvéd gyalogezred ezredtörzse.

    1958-ban a Budafoki Baromfifeldolgozó Vállalat tulajdonába került, az épületben lakásokat alakítottak ki. Később turistaszálló működött a falai között. Jelenleg a Heves Megyei Önkormányzat Pedagógiai Szakmai és Közművelődési Szolgáltató Intézménye működik az épületben.

    Forrás: beszeloutcanevek.ektf.hu

    Tovább

  • Városunk első protestáns templomának terve

    Városunk első protestáns templomának terve


    Eger jelenlegi református templomának felépítését hosszú folyamat előzte meg. 1908-ban tervek is készültek, ám a tervrajzon szereplő épület nem valósult meg.

    A mai neobarokk református templom végül 1930-ban, az egri evangélikusok hathatós támogatásával százezer pengő költséggel épült fel.

    „Hát nincs-e feltámadás?”

    Eger első protestáns templomának terve

    „Hát nincs-e feltámadás? Van. Az egri elpusztult ev. prot. egyház hamvaiból feltámadt!” (Prágay Lajos, maklári-egri lelkész és alsó-borsodi esperes, 1867.)

    Az egri protestáns felekezet egyházzá szerveződésére Paksi Mihály, az utolsó egri prédikátor halála után több, mint két és fél évszázaddal később került sor. A 16. században a reformáció Egerben is teret nyert, de meggyökerezésének egy belháborúkkal és hitvitákkal fűtött időszak után a vár 1596-os bevétele, a török évszázados berendezkedése szabott gátat, az 1687-ben visszafoglalt városban pedig a több száz éves katolikus struktúra, párhuzamosan a barokk újjáépítéssel, a hitélet, a tudomány és az oktatás minden területén visszaszerzi pozícióit.

    Az 1695-ben, Eger küldöttei és Fenessy György között létrejött egyezség nemcsak a város és a püspök közötti jogviszonyt szabályozta, hanem felekezeti és vallási ügyekben is rendelkezett. Kimondta, hogy eretnekek és zsidók megtelepedése a városban tilos, egri polgár pedig csak katolikus vallású lehet. Így a 18. század végén Egerben még nincs református gyülekezeti élet, mindössze az egri vármegyei börtönben raboskodók lelki gondozását látta el az önálló anyaegyházzá akkor váló maklári református egyházközség lelkésze.

    Az egri protestánsok lélekszáma a 18 ezres város lakosságának számához viszonyítva 1850-ben is elenyésző, a népszámlálás alkalmával mindössze 16 fő reformátust és 17 evangélikust találtak.

    A templom látványterve 1929-ből 

    A 19. század második felében Prágay Lajos maklári lelkész felkereste, megismerte egri hitsorsait és szoros viszonyt alakított ki velük. A közösségi élet megszervezésének fontos momentuma volt Vasváry Károly protestáns ügyvéd felajánlása, aki saját ingatlanát alakíttatta át egy ideiglenes imaház céljára. A növekvő létszámú közösség 1860. augusztus 15-én egyházi közgyűlést tartott, melyen Prágay Lajos indítványozta a maklári anyaegyházhoz csatolandó egri protestáns leányegyház alapítását.

    A fiókegyház megalakulására vonatkozó határozatot száznégyen írták alá, az ügy támogatására pedig kérelmet nyújtottak be a Palkonyán tartott borsodi egyházmegyei közgyűléshez, mely azt továbbította a Sátoraljaújhelyen székelő egyházkerületi közgyűlésnek. A közgyűlés jóváhagyta az egri fiókegyház alapítását és tudatta, míg az egri egyház erőre nem kap, évenkénti segélygyűjtést szervez részére és a támogatásért házanként keresteti fel a protestáns híveket.

    Az újonnan alakult leányegyház, mivel a tiszáninneni egyházkerület várható támogatását reálisan mérte fel, háromezer példányban nyomtatott felhívást küldött a magyarországi protestánsok egyeteméhez, vagyis a nyolc egyházkerülethez, de segítséget kért Heves és Külső-Szolnok Vármegye Bizottmányától is.

    A felhívás nem maradt eredmény nélkül: templomépítés céljára például a Fáy család telket ajánlott, Zsoldos Imre főgondnok 1100 forintot, Debrecen városa pedig több mint 800 forintot adományozott. Alig egy évvel az egyházközség megalakulása után háromezer forint alaptőkét helyeztek el a Heves Megyei Takarékpénztárnál, ami 1867-ben 8000 forintra rúgott.

    Az adományokból gyűlt összeg arra elég volt, hogy 1866. január 1.-én az egyházközség megvásárolja a tősgyökeres református Csorna családnak a város közepén fekvő emeletes, masszív házát. Az épület emeletén levő két nagy termet egyesítették és a vasárnapi istentiszteletek gyakorlására imaházzá alakították. Az imaházat 1867. szeptember 15-én szentelték fel és a következő napon itt tartotta meg az Alsó-Borsodi Református Egyházmegye az őszi közgyűlését.

    bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz:  reformacio.mnl.gov.hu

    Tovább

  • Utca, ahol régen Szerzetesi fürdő állt

    Utca, ahol régen Szerzetesi fürdő állt


    A Bajcsy-Zsilinszky utca folytatásaként a Dobó tértől a Katona István térig tartó utca. Korábban egy vendégfogadóról Oroszlán utcaként ismerték az egriek.

    Az utca északi végét, a Tábornok-ház előtti teret a régiek Halaspiacnak nevezték.

    Zalár József életrajza

    Hizli József néven született Gyöngyösön 1825. augusztus 28-án, édesapja kerékgyártó céhmester volt.

    A gimnáziumot szülővárosában, a bölcseletet és a teológiát Egerben végezte. Az egri papnevelde kitűnő hallgatója volt, de nem szentelték fel. 1844-től jogot hallgatott, majd ügyvédi oklevelet szerzett. A szabadságharc idején önkéntesként harcolt, megsebesült, később Damjanich János tábornok tábori történetírója volt.

    A szabadságharc bukása után Vörösmartyval, Bajza Józseffel és Vachott Sándorral együtt Szatmárnémetiben bujdosott, majd Gömörbe került. Később az Almássyak gyöngyöshalászi kastélyában, majd Pesten volt nevelő. Néhány év múlva Pestről Kenderesre költözött, ahol gyakran találkozott régi barátjával, Pájer Antal költővel. 1869-től Heves megye főjegyzője, 1892 és 1897 között alispánja.

    A Szelestey László által szerkesztett Szépirodalmi Közlöny munkatársa volt. Első verse 1846-ban jelent meg, különböző álnevek alatt (pl. Hunfi, Halmai, Fenyér) sokat dolgozott a fővárosi szépirodalmi folyóiratokba. Első kötetét 1849-ben adták ki, ez a szabadságharc alatt keletkezett verseit tartalmazta. Írt kritikai és politikai cikkeket is, beszédei külön kiadásban jelentek meg. Tagja volt a Petőfi Társaságnak.

    Megyéje büszke volt rá, az egriek 1886-ban aranytollal tisztelték meg. 1902-ben három kötetben jelentette meg összegyűjtött költeményeit. Utolsó kötete 1909-ben jelent meg Emlékek és emlékezések címen. Egerben hunyt el 1914. június 14-én. A Hatvani-temetőben nyugszik.

    Költeményeinek meghatározó élménye a szülőföld, a gyermekkori emlékek, a Mátra és a forradalom. Elbeszélő költeményei többnyire történelmi témájúak (Benevár, Kompolt). Őszi rózsa, fehér őszi rózsa című versét Fráter Lóránd zenésítette meg, meghallgatható a Gramofon Online-on.

    Válogatott versei Hol van az a régi zászló? címmel 2009-ben jelentek meg Lisztóczky László egri irodalomtörténész szerkesztésében, a gyöngyösi Pallas Kiadó és az egri Dsida Jenő Baráti Kör kiadásában.

    „Élete és pályája, melyet a reformkor indulása és az I. világháború kitörése foglal keretbe, elgondolkodtató szimbóluma újabb történelmünknek.” (Lisztóczky László)

    Látnivalók

    ZALÁR JÓZSEF U. 1. SZ.
    Lakóház
    L-alaprajzú egyemeletes későbarokk lakóház. A 18. században a Keller, majd a Mészáros család tulajdona, később Tavassy Antal polgármester özvegyéé.

    ZALÁR JÓZSEF U. 3. SZ.
    Lakóház
    Téglalap alaprajzú egyemeletes lakóház jelenleg tetőtér-beépítéssel. Két 18. századi ház felhasználásával épült.

    ZALÁR JÓZSEF U. 11. SZ.
    Tábornok-ház
    A Helytartótanács 1756-ban utasította a városi tanácsot, hogy gondoskodjon a császári generális számára megfelelő kvártélyról. A Pichler György egri kőművesmester vezette munkálatok 1757-ben be is fejeződtek. A barokk lakóházban jelenleg egy kínai étterem funkcionál. Korábban ipari szakmunkásképző működött benne. A kórház felé vezető hidat Generális-hídnak nevezték.

    Szerzetesi fürdő

    A karthauzi szerzetesek fürdőjét, a Balneum Carthusiensiumot már 1448-ban említik az okleveles források. A mai Katona tér délkeleti sarkában lehetett, a Tábornok-házzal szemben a patak jobb partján. 1551-ben pusztult el.

    Forrás: beszeloutcanevek.ektf.hu

    Tovább

  • A tardosi kőbányászat, és annak rövid történelme

    A tardosi kőbányászat, és annak rövid történelme

    Tardoson a kőbányászat már a Árpád kortól bizonyítható. Itt a mesterség apáról fiúra szállt.

    A tardosi vörösmárványt a Gerecsében bányászták és bányásszák a mai napig is. A tardosi kő tulajdonképpen mészkő, de kiváló megmunkálhatósága és fényezhetősége miatt nevezzük márványnak.

    Gerecsét a triász időszak kőzete, a dachsteini mészkő alkotja. Erre rakódott rá a fiatalabb, jurakori üledékes mészkő. A jura időszaki kőzetek a Gerecsében igen nagy területen megvannak. A Gerecsében a jura legelején világosvörös, helyenként sárgásszürke mészkő keletkezett. E felett sötétebb vagy világosabb vörös pados mészkő van, amelyekben az ammoniteszek mellett sok a pörgekarú-maradvány, mégpedig Terebratula-és Rhynchonella-félék. A jura közepére világosvörös színű, sok tengerililiom-nyéltöredéket és Ammonites-kövületet tartalmazó gumós mészkő jellemző. Gyakori a Bánya-hegy, Nagy-Pisznice és Tölgy-hát környékén. Ősmaradványokban már nem olyan gazdag, mint az alsó jura kőzetek. A jura utolsó harmadában tűzkőgumós mészkő keletkezett. Legjobb feltárásai a Pisznice oldalában vannak.

    A Gerecsében a kőfejtést már a rómaiak kezdték el. Azt azonban bizonyítani nem tudjuk, hogy Tardoson folyt–e akkor bányászat. Süttőn, Dunaalmáson megtalálhatók a római korban folytatott bányászat bizonyítékai (szerszámok, római bánya, római út).

    Az első írásos feljegyzések a tardosi kőfejtőről 1204-ben, Imre király idejéből való, ami bizonyítja, hogy az Árpád kori építkezéseknél már használták a követ.

    A középkorban legintenzívebb a kőfelhasználás, a kőfejtés, a kőfaragás. Csúcspontja Mátyás király idejében volt. Írásos emlékek bizonyítják, hogy 1487 -1489-ig 42 hajórakomány követ szállítottak Tardosról a király budai építkezésekhez.

    A középkori építkezések során, sok helyen használtak még fel tardosi követ. 1506—1507-ben az esztergomi Bakócz kápolnát is ebből a kőből építették. Még Zsigmond, lengyel király is díszítette vele a Jagelló-kápolnát a 16. sz-ban. Lengyel levéltári adatok bizonyítják, hogy Lengyelországba folyamatosan sok kő került ki Tardosról.

    A virágzó reneszánsz kor után törökök szállták meg hazánkat. Ekkor szünetelt a kőbányászat mivel a törökök leigázták a falut és környékét.

    A 18 század elején újra feléledt a kőbányászat Tardoson, hiszen a környék, sőt az ország újjáépítéséhez szükség volt kőre. Mivel a falu kihalt, így Nyitra környékéről telepítettek szlovákokat, a szomszédos falvakba Elzászból németeket (Süttő, Piszke). A környék ekkor az esztergomi érsekség védelme alá tartozott. Esterházy Imre érsek a 18. század elején bérbe adta a Süttői és a Tardosi bányákat. Az első bérlő Georg Raphael Donner volt. A környék bányászatának fellendülése azonban a 19. század elejére tehető, mikor olasz mesterek érkeztek a bányába. Őket „marmorárióknak” nevezzük. Bérbe vették a környék bányáit. Az iparszerű kőfejtést az olasz kőfejtők honosították meg környékünkön. A Tardosiak először kisegítőként dolgoztak az olasz mesterek keze alá. Majd beépülve közéjük teljesen elsajátították a mesterséget, és megőrizték generációról generációra.

    Tardos, kőbánya, fotó: Jászai Balázs/Civertan Stúdió

    Ekkor építették az esztergomi bazilikát (1822—1856), amely sokáig nyújtott munkát és biztos megélhetést a környék kőfejtőinek, kőfaragóinak. Az építkezésnél mind a süttői, mind a tardosi követ felhasználták.

    Ezt követően a millenniumra hatalmas építkezések indultak meg a fővárosban. Ekkor óriási mennyiségben szállították fel a követ Budapestre. A szállítás hajóval történt. A hegyről a követ a Duna partra lovas kocsikkal vitték le, majd Süttőn, Piszkén tették hajóra.

    Érdekességként megemlíteném, hogy a bányákban, Tardoson és Süttőn a bányászok csak tardosiak voltak, a kőfaragók pedig Süttőiek, Piszkeiek. Ezért honosult meg először a kőfaragás Süttőn. A tömböket levitték Süttőre, és ott faragták készre. A kőfejtők élete nagyon nyomorúságos volt. Ők tartoztak a falu legszegényebb rétegéhez. „Betlehemeseknek” csúfolták őket, mert minden hétfőn heti élelemmel, batyuval indultak dolgozni. A bányából csak hétvégén jöttek haza, mivel a bányák 10-12 km-re voltak a falutól. A bányák mellett lévő barlanglakásokban laktak, melyet maguk közt gunyhónak neveztek, és priccsen aludtak.

    A kőfejtőket szavaikkal kifejezve „riccer” –nek nevezték. A riccerek 10—12 órát dolgoztak naponta, fizetést akordban vagyis hetenként kaptak. A riccerek 4—8 fős brigádban (kompániában) dolgoztak, vezetőjük partifirel volt, aki már tudott írni, olvasni. A partik ismerősökből, rokonokból tevődtek össze, általában egy gunyhóban is aludtak

    A kőfejtés nagy tapasztalatot igényelt, és igényel ma is. Ezért is dolgoztak kompániában, mert a hatalmas tömbök kibányászása összetett feladat. A bányában folyó munkáért a bányamester (pallér) felelt.

    A tardosi kő sajátossága, hogy a bánya vízszintes rétegek (lóger) és függőleges erek által tagolt. A kőfejtési munka ennek figyelembe vételével történt. A lógerek között vékony agyagréteg van, ami mentén a két réteg elválik egymástól A riccerek először kijelölték a lefejtendő kőtömb méretét, ezután 10—20 cm mély lyukakat ricceltek. Ezekbe helyezték az ékeket, melléjük a vaslapocskákat (pléskákat). Ezután kb 10—12 kg-os kalapáccsal addig ütötték az ékeket, amíg a tömb el nem vált a bányafaltól. A mi bányászaink „felénekelték a sziklát”. Az ékek ütése munkadalra (kommendóra) történt, amelyre a bányászok szüleik, mestereik nyelvét vegyesen használták, vagyis magyar, szlovák, német és olasz szavak hangzottak egymás után. Mivel a négy nyelv egy mondaton belül is keveredett, nem a szöveg mondanivalója volt a lényeg, hanem a mondatok vége, hogy azok rímeljenek, ezzel megadva a munka ritmusát. A munkavezető adta meg a közösen végzett munka ütemét, amelyre a társak ritmus visszaéneklésével egyszerre ütötték az ékeket, emelték a követ a kocsira. A munkadal nemcsak fejtéskor, hanem treiboláskor, emeléskor, rakodáskor szólt együtt. Addig szólt a munkadal, amíg az elvégzendő munkát be nem fejezték. A munkadallal került ki a kő a bányafalból, majd ugyanolyan nehéz kézi erővel, de megadott ritmussal pajszerolták fel lovaskocsira, amit aztán Süttőre szállítottak. Kommendóra történő együtt dolgozás a 19 sz. második felében született.

    Tardos, kőbánya, fotó: Jászai Balázs/Civertan Stúdió

    Ezt a keserves és kemény fizikai munkát már gyermekkorban 12—15 évesen kezdték el napszámosként. A partikhoz saját családból, rokonságból jöttek napszámosnak a gyerekek. A kitanulás évei alatt alkalmazkodni kellett az öregekhez, a riccerekhez. A szerszámokat minden nap végén el kellett rakni. Munkavégzés közben a kőtörmeléket (sifrát) el kellett lapátolni a parti tagjai lábai alól. Szükség esetén vizet kellett hozni. Munkaidő (fájront) végére pedig ott kellett lennie a kiérdemelt bornak. A napszámos fiúk felesben kapták fizetésüket (polovicsár). 2—3 év volt a kitanulás éve. Az évek előrehaladtával a parti tagjai határozták meg a napszámos fiú munkavégzése és testi ereje szempontjából, hogy bérét milyen arányban emelik. A mesterség tehát apáról fiúra szállt. Senki sem adta ki a szakmai tudását idegennek.

    Az államosítás előtti években annyira nem volt megbecsülve a munkájuk anyagilag, hogy a családjukat alig bírták eltartani. 1920—1930-as években olyan sokan hagyták el a falut jobb megélhetés végett, hogy a falut ki akarták telepíteni. Az itt maradottak leginkább sírkő megrendelésekből éltek. Bármerre is járunk a Kárpát-medence területén, mindenütt a temetőkben fellelhetőek a jellegzetes tardosi vörösmészkő sírkövek, emlékművek.

    Gyakoriak voltak a balesetek. Gondoljunk csak arra, hogy mi történhetett, ha egy több tonnás kőtömb a nyirkos sáron rácsúszott valamelyik munkásra. Süttőre történő szállítás közben a lovaskocsi kereke kitörik, esetleg a lovakkal a mélybe zuhan….Két évszázadon keresztül változatlan élete volt a tardosi kőfejtőnek.

    ’45 előtt még bérelték a bányákat. 1949-ben az államosításkor összevonták őket, és létrehozták a Kőfaragó-és Épületszobrászati Vállalatot.

    Az ’50-es években lendítették fel a falu életét. 100-120 férfinak adott megfelelő megélhetést a vállalat. Villamosították a bányákat. Pár év múlva már a riccelés helyett fúrókalapáccsal készültek a lyukak. Az évek folyamán minél több gép (rakodógép, daru) váltotta fel a kemény fizikai munkát.

    Ezt a kemény fizikai megterheléssel járó munkavégzést nagyapáink, dédapáink a mindennapi betevő falatért végezték. Családjukkal egyik napról a másikra éltek. Dolgozni kellett esőben, szélben, mostoha időjárási viszonyok között is.

    Ön, kedves olvasó, ki most e sorokat olvassa, és mondjuk Budapest egyik bérházának lépcsőin viszi majd az útja, vagy csak elhalad a járdán egy vörösmárvány lábazat mellett, -amelyet kb 100 éve készítettek-, jusson eszébe ez az írás, és emlékezzen azokra a tardosi bányászokra, akik verejtékes munkával, bányászták ki a követ a Gerecséből, hogy az ékesítse épületek lábazatát, homlokzatát kül-és beltéren egyaránt. Nem elég megemlíteni Szent István Bazilikát, a Szépművészeti Múzeumot, Parlamentet, Budapest fürdőit, hiszen a mi „vörös kövünk” a Kárpát medence területén sok kastélyt, várat, templomot, különböző épületeket díszít Pécstől Krakkóig, Bécstől Kolozsvárig számtalan helyen. Legyen az egy faragott kandalló, díszes párkány, ablak és ajtókeret, templomokban padlóburkolat, vagy éppen nagyszüleink síremléke.


    Forrás:
    Juhász Árpád: Évmilliók émlékei
    Hála József: Kőbányászat és kőfaragás a Gerecse hegységben különös tekintettel a kőfejtők barlanglakásaira
    Motil László: A tardosi (gerecsei) kőfejtés történeti emlékei
    Szileszki Lajos

    Tovább

  • ,,, ha a Bárány Uszoda falai mesélni tudnának

    ,,, ha a Bárány Uszoda falai mesélni tudnának

    A Petőfi tér és a Frank Tivadar utca sarkán áll a ma Bárány István Sportuszoda, egykor Verseny  Uszoda,  majd Városi Sportuszoda nevet is viselő létesítmény, amely 1925-ben épült. 

    1856-ban épült ennek a helyén az első szabadtéri uszoda. Bárány István egri származású úszóról, a 100 m-es gyorsúszás világbajnokáról kapta nevét.

    Évtizedekig szolgálta a város úszásoktatását, itt voltak a vízilabdaedzések és mérkőzések

    Egyedülálló értéke, hogy medencéje forrásra épült. Állapota mára nagyon leromlott, az öltözőépületet le kellett bontani. Rekonstrukciója halaszthatatlanná vált, az önkormányzat pályázati forrás bevonásával, alapos előkészítő munka után szeretné ezt meg is valósították.

    Bárány uszoda (Verseny uszoda).1965

    Az Érsekkertben álló szökőkút eredetije, a csobogókút 1925-től a Verseny Uszodában állt, melyet a lelátók felszerelésekor elbontottak.

    Bárány uszoda (Verseny uszoda).1965

    fotó: fortepan.hu

    Forrás: beszeloutcanevek.ektf.hu

    Tovább

Szerzői jogok: Agria.hu. Minden jog fenntartva!