Közélet Archívum

  • Az egri székesegyház – dokumentumfilm

    Az egri székesegyház – dokumentumfilm


    A bazilika fennállásának 180. évfordulójára készült kisfilm az építkezés történetén át a freskók, szobrok, oltárok világába kalauzolja el a nézőt.



    Forrás:  Televízió Szent István

    Tovább

  • Kommunista dolog-e „új kenyeret” ünnepelni augusztus 20-án?

    Kommunista dolog-e „új kenyeret” ünnepelni augusztus 20-án?

    Hogyan vált az új kenyér ünnepe az augusztus 20-i megemlékezés részévé? Tényleg a kommunisták találták ki?

    Az 1938. évi XXXIII. törvénycikk „augusztus hó 20. napját Szent István király emlékezetére nemzeti ünnepnek” nyilvánította. A szent halálának 900-ik évfordulóján tartott budapesti megemlékezésen a résztvevők száma megközelítette a nyolcszázezret. A Filmhíradó tudósítása az eseményről itt látható.

    Ugyanebben az évben Budapest elnyerte a 34. Eucharisztikus Világkongresszus rendezésének jogát, így az önmagában is hatalmas ívű nemzetközi eseményt Horthyék össze tudták kapcsolni a Szent István-kultusszal. Láthatjuk tehát, hogy az augusztus 20-i megemlékezések a ’30-as évek végén is óriási politikai jelentőséggel bírtak.

    A huszadik század elején Darányi Ignác földművelésügyi miniszternek köszönhetően születtek már olyan indítványok, amelyek a Szent István-napi programokat igyekeztek összekapcsolni az aratóünnep eseményeivel, hogy a társadalom alsóbb, jórészt földművelésből élő rétegeihez is közelebb hozzák a Szent István tiszteletének dedikált napot. Darányi törekvésében része volt az ünneplés „feszültséglevezető” jellegének is.

    Az aratóünnep azonban nem augusztushoz kötődik. Az aratás rendszerint akkor indul, amikor „megroppan a gabona töve”, Péter-Pálkor, vagyis június 29-e után. A gabona érettségétől függően természetesen változott az aratás időpontja, nem egyszer július végére tolódott.

    Az Új kenyér katolikus ünnepe tehát a népi aratóünnephez kapcsolódik. A magyar egyház az Apostolok oszlása középkori liturgikus ünnep (július 15.) bevezetésével hagyta jóvá, szentelte meg az archaikus hagyományt. A reformátusoknál pedig augusztus utolsó vasárnapja hagyományosan az új kenyér ünnepe, amit a gyülekezetben általában Úrvacsorával ünnepelnek.
    Augusztus 20. és az arató- illetve kenyérünnep összekapcsolása viszont már politikai akaratból történt meg. Ám, mint a fentiekből látható, nem kommunista politikai akaratból, hanem a dualista rendszer politikusainak akaratából.

    A két világháború között, 1927-ben Mayer János akkori földművelésügyi miniszter, a Faluszövetség elnöke a Szent Jobb-körmenet után magyar népviseletbe öltözött földművesek százaival vonult fel a budai Várba, majd egy búzakoszorút nyújtott át Horthy Miklós kormányzónak.


    Ez a lépés előrevetítette a ’30-as években népszerű hagyományőrző közösség, a Gyöngyösbokréta mozgalom megalakulását is. A parasztcsoportok 1931-1944 között minden év augusztus 20-a táján rendezték tánc-, ének- és játékbemutatóikat Budapesten.

    Nagyot ugrunk az időben. Az 1947-es körmeneten – a ’38-ashoz hasonlóan – több százezren vettek részt. A későbbi kommunista kormányzat ezt az ünneplést már fenyegetésként értékelte: nem engedhették, hogy a szakrális jellegét továbbra is őrző vonulás megrontsa a pedáns proletárifjakat. Inkább betiltották a Szent Jobb-körmenetet.

    1951-ben Nagy Imre – miniszterként – elsősorban a születésnapos alkotmányt és „a terménybeadási kötelezettség teljesítésének első határidejét” köszöntötte. 1949-ben augusztus huszadikát a Népköztársaság napjává nyilvánították, az évfordulókon pedig – még ha csak díszletként is – rendszerint bemutatták az új kenyeret. A Magyar Dolgozók Pártja valamint elődje, a Magyar Kommunista Párt mindenesetre már 1946-ban bejelentette az igényét a kenyérünnep kisajátítására, Szent István felépítése egyfajta „országalapító forradalmárként” pedig szintén ekkoriban kezdődött.

    1989-ben – több mint 40 évi szünet után – újra engedélyezték a Szent Jobb-körmenet megtartását. Az 1991. évi VIII. törvényben megnevezett három nemzeti ünnepnap (március 15., augusztus 20., október 23.) közül pedig – hosszas országgyűlési vita után – a nyár végi emelkedett ki és vált elsőszámúvá.

    Az új kenyér motívuma a rendszerváltás után sem tűnt el. Pécsett – tegyük hozzá, magánkezdeményezésre – elindult a „Magyarok kenyere” program, amelynek keretében a Kárpát-medence magyarlakta részeiről összegyűjtött búza egy részét liszt, a másik részét pedig kenyér formájában juttatják el a szervezők a rászorulókhoz.

    A Magyarok kenyere programot kommunistázni a ’89 előtti előzmények miatt azonban értelmetlen, hiszen – mint láttuk – az ünnepi kenyérnek bőven megvannak a dualizmus korába vezető gyökerei. Ha van mit kifogásolni augusztus 20-ában, akkor az inkább a szülinapi hangulat, hiszen a napnak a magyar állam születésnapjához nem sok köze van – de ez már egy másik történet.

    forrás: VALASZ.HU

    Tovább

  • Kommunista dolog-e „új kenyeret” ünnepelni augusztus 20-án?

    Kommunista dolog-e „új kenyeret” ünnepelni augusztus 20-án?

    Hogyan vált az új kenyér ünnepe az augusztus 20-i megemlékezés részévé? Tényleg a kommunisták találták ki?

    Az 1938. évi XXXIII. törvénycikk „augusztus hó 20. napját Szent István király emlékezetére nemzeti ünnepnek” nyilvánította. A szent halálának 900-ik évfordulóján tartott budapesti megemlékezésen a résztvevők száma megközelítette a nyolcszázezret. A Filmhíradó tudósítása az eseményről itt látható.

    Ugyanebben az évben Budapest elnyerte a 34. Eucharisztikus Világkongresszus rendezésének jogát, így az önmagában is hatalmas ívű nemzetközi eseményt Horthyék össze tudták kapcsolni a Szent István-kultusszal. Láthatjuk tehát, hogy az augusztus 20-i megemlékezések a ’30-as évek végén is óriási politikai jelentőséggel bírtak.

    A huszadik század elején Darányi Ignác földművelésügyi miniszternek köszönhetően születtek már olyan indítványok, amelyek a Szent István-napi programokat igyekeztek összekapcsolni az aratóünnep eseményeivel, hogy a társadalom alsóbb, jórészt földművelésből élő rétegeihez is közelebb hozzák a Szent István tiszteletének dedikált napot. Darányi törekvésében része volt az ünneplés „feszültséglevezető” jellegének is.

    Az aratóünnep azonban nem augusztushoz kötődik. Az aratás rendszerint akkor indul, amikor „megroppan a gabona töve”, Péter-Pálkor, vagyis június 29-e után. A gabona érettségétől függően természetesen változott az aratás időpontja, nem egyszer július végére tolódott.

    Az Új kenyér katolikus ünnepe tehát a népi aratóünnephez kapcsolódik. A magyar egyház az Apostolok oszlása középkori liturgikus ünnep (július 15.) bevezetésével hagyta jóvá, szentelte meg az archaikus hagyományt. A reformátusoknál pedig augusztus utolsó vasárnapja hagyományosan az új kenyér ünnepe, amit a gyülekezetben általában Úrvacsorával ünnepelnek.
    Augusztus 20. és az arató- illetve kenyérünnep összekapcsolása viszont már politikai akaratból történt meg. Ám, mint a fentiekből látható, nem kommunista politikai akaratból, hanem a dualista rendszer politikusainak akaratából.

    A két világháború között, 1927-ben Mayer János akkori földművelésügyi miniszter, a Faluszövetség elnöke a Szent Jobb-körmenet után magyar népviseletbe öltözött földművesek százaival vonult fel a budai Várba, majd egy búzakoszorút nyújtott át Horthy Miklós kormányzónak.


    Ez a lépés előrevetítette a ’30-as években népszerű hagyományőrző közösség, a Gyöngyösbokréta mozgalom megalakulását is. A parasztcsoportok 1931-1944 között minden év augusztus 20-a táján rendezték tánc-, ének- és játékbemutatóikat Budapesten.

    Nagyot ugrunk az időben. Az 1947-es körmeneten – a ’38-ashoz hasonlóan – több százezren vettek részt. A későbbi kommunista kormányzat ezt az ünneplést már fenyegetésként értékelte: nem engedhették, hogy a szakrális jellegét továbbra is őrző vonulás megrontsa a pedáns proletárifjakat. Inkább betiltották a Szent Jobb-körmenetet.

    1951-ben Nagy Imre – miniszterként – elsősorban a születésnapos alkotmányt és „a terménybeadási kötelezettség teljesítésének első határidejét” köszöntötte. 1949-ben augusztus huszadikát a Népköztársaság napjává nyilvánították, az évfordulókon pedig – még ha csak díszletként is – rendszerint bemutatták az új kenyeret. A Magyar Dolgozók Pártja valamint elődje, a Magyar Kommunista Párt mindenesetre már 1946-ban bejelentette az igényét a kenyérünnep kisajátítására, Szent István felépítése egyfajta „országalapító forradalmárként” pedig szintén ekkoriban kezdődött.

    1989-ben – több mint 40 évi szünet után – újra engedélyezték a Szent Jobb-körmenet megtartását. Az 1991. évi VIII. törvényben megnevezett három nemzeti ünnepnap (március 15., augusztus 20., október 23.) közül pedig – hosszas országgyűlési vita után – a nyár végi emelkedett ki és vált elsőszámúvá.

    Az új kenyér motívuma a rendszerváltás után sem tűnt el. Pécsett – tegyük hozzá, magánkezdeményezésre – elindult a „Magyarok kenyere” program, amelynek keretében a Kárpát-medence magyarlakta részeiről összegyűjtött búza egy részét liszt, a másik részét pedig kenyér formájában juttatják el a szervezők a rászorulókhoz.

    A Magyarok kenyere programot kommunistázni a ’89 előtti előzmények miatt azonban értelmetlen, hiszen – mint láttuk – az ünnepi kenyérnek bőven megvannak a dualizmus korába vezető gyökerei. Ha van mit kifogásolni augusztus 20-ában, akkor az inkább a szülinapi hangulat, hiszen a napnak a magyar állam születésnapjához nem sok köze van – de ez már egy másik történet.

    forrás: VALASZ.HU

    Tovább

  • Szent Korona a mocsárban

    Szent Korona a mocsárban


    A hazánk államiságát megtestesítő Szent Korona ezeréves története nem mentes a kalandos viszontagságoktól. Volt, hogy ellopták, országút szélén porosodott, sőt még benzines hordóban is állt. Ám 168 éve – 1849. augusztus 23-án – kezdődött legveszedelmesebb odüsszeiája, földalatti fogsága, amikor a menekülő kormányfő, Szemere Bertalan elásta a koronázási jelvényekkel együtt Orsova környékén. A négyéves "bezártság" fizikailag ma is látszó nyomokat hagyott a koronaékszereken.

    A korona országjárása

    Szent István Koronája 1848-49-ben valóságos kálváriát járt be. Ám annak ellenére, hogy Magyarország Habsburg királyai azt hosszú időn át bécsi, vagy prágai székhelyükön őrizték, 1849-ben nem történt meg ismételt külföldre vitele. A napóleoni háborúk óta a Szent Korona csak V. Ferdinánd 1830-as pozsonyi koronázásakor hagyta el Budát. Az 1848-as forradalom után a Szent Korona jelentősége megnőtt.

    Az 1848-ban megválasztott első népképviseleti országgyűlés már vizsgálóbizottságot küldött ki félvén, hogy az Ausztriába távozó István nádor azt magával vitte – ami álhírnek bizonyult. Szeptember 28-án ismét elterjedt a Korona ellopásának híre, ám Ürményi Ferencz, az akkori egyetlen koronaőr parancsnok megcáfolta a hírt és mindent rendben talált.

    Az önvédelmi harcát vívó új magyar polgári állam tehát kényesen féltette a Szent Koronát. November 19-én Kossuth Lajos, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként négy képviselőt bízott meg, hogy ismételten megbizonyosodjanak arról, hogy „az ország koronája és ehhez tartozó egyéb kincsek tökéletes biztonságban léteznek-e?”. Másnap a képviselők a koronázási jelvényeket tartalmazó ládát még igen, de a magát a koronát őrző kisebb ládát kulcs hiányában már nem tudták fölnyitni. December közepén az Országgyűlés képviselőháza tizenkét sorsolt, míg a felsőház hat választott tagját küldte ki, hogy Ürményi koronaőrrel megbizonyosodjanak a kisebbik láda tartalmáról is.

    A rendben talált korona országos menekítése december 30-án kezdődött, amikor a móri vereség után vészes közelségbe került Pest-Buda eleste. Kossuth Lajos OHB-elnök nyílt rendeletében utasította Bónis Samu országos biztossá kinevezett képviselőt, hogy vigye a koronát és a koronaékszereket Windisch-Grätz elől Debrecenbe. Bónis így maga mellé vett 24 gránátos koronaőrt, és saját hintóján azt sebtében Budáról Pestre vitte.

    A Szent Korona első útja a Lánchídon egyáltalán nem volt ünnepélyes. Innen a korona Magyarország másodikként átadott vasútvonalán ment Szolnokig (akárcsak az Országgyűlés), onnan ismét szekéren Debrecenbe. Az úton a kocsi egy ízben felborult, de a láda ezúttal puhára esett: a méteres hóban landolt.

    A nemzeti szimbólumot Debrecenben érte az 1849-es tavasz, majd a főváros visszafoglalása után ismét Pest-Budára szállították. Alig egy hónap múlva, a főváros újabb kiürítésekor Szemere Bertalan miniszterelnök, Duschek Ferenc pénzügyminiszter, és Kossuth mint kormányzó-elnök tanakodtak a korona tovább sorsáról. Duschek és Kossuth a fővárosban akarták hagyni, de Szemere a saját kezébe vette az ügyet. Az Országgyűlés és a kormány Szegedre menekülésével együtt a koronát saját szegedi szállására vitte, a Koronaőrség nélkül, és egy üres lakást akart venni, hogy annak padlójába rejtse, de a szabadságharc forgatagában erre nem maradt ideje. A korona rövid szegedi tartózkodása után Szemere azt Nagyváradra, majd Görgei visszavonulásával Aradra vitte – szintén saját szállására.

    Mólt-Kor Magazin - forrás, bővebben ...

    Tovább

  • Szent Korona a mocsárban

    Szent Korona a mocsárban


    A hazánk államiságát megtestesítő Szent Korona ezeréves története nem mentes a kalandos viszontagságoktól. Volt, hogy ellopták, országút szélén porosodott, sőt még benzines hordóban is állt. Ám 168 éve – 1849. augusztus 23-án – kezdődött legveszedelmesebb odüsszeiája, földalatti fogsága, amikor a menekülő kormányfő, Szemere Bertalan elásta a koronázási jelvényekkel együtt Orsova környékén. A négyéves "bezártság" fizikailag ma is látszó nyomokat hagyott a koronaékszereken.

    A korona országjárása

    Szent István Koronája 1848-49-ben valóságos kálváriát járt be. Ám annak ellenére, hogy Magyarország Habsburg királyai azt hosszú időn át bécsi, vagy prágai székhelyükön őrizték, 1849-ben nem történt meg ismételt külföldre vitele. A napóleoni háborúk óta a Szent Korona csak V. Ferdinánd 1830-as pozsonyi koronázásakor hagyta el Budát. Az 1848-as forradalom után a Szent Korona jelentősége megnőtt.

    Az 1848-ban megválasztott első népképviseleti országgyűlés már vizsgálóbizottságot küldött ki félvén, hogy az Ausztriába távozó István nádor azt magával vitte – ami álhírnek bizonyult. Szeptember 28-án ismét elterjedt a Korona ellopásának híre, ám Ürményi Ferencz, az akkori egyetlen koronaőr parancsnok megcáfolta a hírt és mindent rendben talált.

    Az önvédelmi harcát vívó új magyar polgári állam tehát kényesen féltette a Szent Koronát. November 19-én Kossuth Lajos, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként négy képviselőt bízott meg, hogy ismételten megbizonyosodjanak arról, hogy „az ország koronája és ehhez tartozó egyéb kincsek tökéletes biztonságban léteznek-e?”. Másnap a képviselők a koronázási jelvényeket tartalmazó ládát még igen, de a magát a koronát őrző kisebb ládát kulcs hiányában már nem tudták fölnyitni. December közepén az Országgyűlés képviselőháza tizenkét sorsolt, míg a felsőház hat választott tagját küldte ki, hogy Ürményi koronaőrrel megbizonyosodjanak a kisebbik láda tartalmáról is.

    A rendben talált korona országos menekítése december 30-án kezdődött, amikor a móri vereség után vészes közelségbe került Pest-Buda eleste. Kossuth Lajos OHB-elnök nyílt rendeletében utasította Bónis Samu országos biztossá kinevezett képviselőt, hogy vigye a koronát és a koronaékszereket Windisch-Grätz elől Debrecenbe. Bónis így maga mellé vett 24 gránátos koronaőrt, és saját hintóján azt sebtében Budáról Pestre vitte.

    A Szent Korona első útja a Lánchídon egyáltalán nem volt ünnepélyes. Innen a korona Magyarország másodikként átadott vasútvonalán ment Szolnokig (akárcsak az Országgyűlés), onnan ismét szekéren Debrecenbe. Az úton a kocsi egy ízben felborult, de a láda ezúttal puhára esett: a méteres hóban landolt.

    A nemzeti szimbólumot Debrecenben érte az 1849-es tavasz, majd a főváros visszafoglalása után ismét Pest-Budára szállították. Alig egy hónap múlva, a főváros újabb kiürítésekor Szemere Bertalan miniszterelnök, Duschek Ferenc pénzügyminiszter, és Kossuth mint kormányzó-elnök tanakodtak a korona tovább sorsáról. Duschek és Kossuth a fővárosban akarták hagyni, de Szemere a saját kezébe vette az ügyet. Az Országgyűlés és a kormány Szegedre menekülésével együtt a koronát saját szegedi szállására vitte, a Koronaőrség nélkül, és egy üres lakást akart venni, hogy annak padlójába rejtse, de a szabadságharc forgatagában erre nem maradt ideje. A korona rövid szegedi tartózkodása után Szemere azt Nagyváradra, majd Görgei visszavonulásával Aradra vitte – szintén saját szállására.

    Mólt-Kor Magazin - forrás, bővebben ...

    Tovább

  • Fáklyás királyköszöntő Egerben

    Fáklyás királyköszöntő Egerben


    Egerben augusztus 19-én, kedden a hagyományos Fáklyás királyköszöntővel vette kezdetét a Szent István Napi programok sora. A Fáklyás királyköszöntő a szokásoknak megfelelően most is a Dobó-szobortól indult, majd a vendégek és a fertálymesterek felvonultak az egri várba.




    Fotó: Nemes Róbert

    Tovább

  • Fáklyás királyköszöntő Egerben

    Fáklyás királyköszöntő Egerben


    Egerben augusztus 19-én, kedden a hagyományos Fáklyás királyköszöntővel vette kezdetét a Szent István Napi programok sora. A Fáklyás királyköszöntő a szokásoknak megfelelően most is a Dobó-szobortól indult, majd a vendégek és a fertálymesterek felvonultak az egri várba.

    Fotó: Berán Dániel, 2016

    Tovább

  • Mit ünneplünk augusztus 20-án?

    Mit ünneplünk augusztus 20-án?

    Augusztus 20. államalapító Szent István ünnepe, nemzeti ünnep, a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe.

    Augusztus 20. az egyik legrégibb magyar ünnepnap: Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja. Uralkodása idején I. István még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ekkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot. Élete végén a beteg király azon a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, s 1038-ban ő maga is azon a napon halt meg.
      
    Az ünnepi dátumot Szent László király tette át augusztus 20-ra, mert 1083-ban ezen a napon, VII. Gergely pápa hozzájárulásával oltárra emeltette I. István (illetve még abban az évben fia, Imre, valamint Gellért püspök) relikviáit a székesfehérvári Bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű.
      
    I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342-1382) kezdve egyházi ünnepként élt tovább e nap. István kultusza ugyan bajor és német városokban, valamint Namurben és Monte Cassinóban is elterjedt, de az egyetemes egyház nevében csak 1686-ban XI. Ince pápa nyilvánította szentté. A pápa akkor elrendelte, hogy Buda vára töröktől való visszafoglalásának évfordulóján az egész katolikus világ évente emlékezzen meg Szent István ünnepéről, amelyet az egyetemes egyház augusztus 16-án tart.
      
    1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, s így a Szent István-nap kimaradt az ünnepek sorából. Mária Terézia (1740-1780) ismét elrendelte a Szent István-nap megtartását, sőt azt nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette. 1771-ben ő hozatta Bécsbe, majd Budára István kézfejereklyéjét, a Szent Jobbot, amelyet ez időtől körmenetben vittek végig a városon augusztus 20-án.
      
    István ereklyéjét a legenda szerint 1083-as szentté emelésekor épen találták a koporsójában, s már az 1222-es Aranybulla is törvénybe iktatta tiszteletét. Valószínűleg a tatárjárás vagy a török idők alatt veszett el, később (1590 körül) a raguzai (dubrovniki) dominikánus kolostorban találtak rá, talán még IV. Béla vitette oda menekülése során. (A Szent Jobbot - amelynek ezüst ereklyetartóját 1862-ben készítették - ma Budapesten a Szent István-bazilikában őrzik.)
      
    Az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg a nemzeti ünnepet, hiszen Szent István a független magyar állam szimbóluma volt. Először 1860-ban ünnepelhették meg a napot, amely országszerte nemzeti tüntetéssé vált.
      


    Az 1867-es kiegyezést követően az ünnep visszanyerte régi fényét, majd 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította, 1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte a középületek fellobogózását címeres zászlóval.
      
    A két világháború között az ünneplés kiegészült az össznemzeti célkitűzésre, a Szent István-i (Trianon előtti) Magyarország visszaállítására való folyamatos emlékeztetéssel. Augusztus 20. 1945-ig nemzeti ünnep volt, ezután ezt eltörölték, de egyházi ünnepként még 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan. István ereklyéjét a Szent Koronával együtt a második világháború végén a nyilasok Nyugatra szállították. A Szent Jobbot 1945. augusztus 18-án hozták vissza Ausztriából Budapestre, és 1947-ig ismét szereplője volt a Szent István-napi ünnepnek. (A Szent Korona csak 1978-ban került vissza az Egyesült Államokból.)
      
    A kommunista rendszer számára az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható, de teljes megszüntetését vagy jelentéktelenné süllyesztését sem látta célszerűnek, és ahogy az a tisztán vallási ünnepek egy részével történt, inkább tartalmilag újította meg. Először az új kenyér ünnepének nevezték el augusztus 20-át, majd az új alkotmány hatályba lépését mint új - szocialista - államalapítást, 1949. augusztus 20-ra időzítették. Ezután 1949-1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepelték. 1950-ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a Népköztársaság ünnepévé is nyilvánította.
      
    A rendszerváltozással ismét felelevenedtek a régi tradíciók, 1989 óta ennek megfelelően rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet. Szent István ünnepének igazi rehabilitációja 1991-ben történt meg: az első szabad választáson létrejött Országgyűlés 1991. március 5-i döntése a nemzeti ünnepek - március 15., augusztus 20., október 23. - közül Szent István napját emelte a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe rangjára.

    fotó: Költözz Egerbe 2014

    forrás: ujszo.com

    Tovább

  • Mit ünneplünk augusztus 20-án?

    Mit ünneplünk augusztus 20-án?

    Augusztus 20. államalapító Szent István ünnepe, nemzeti ünnep, a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe.

    Augusztus 20. az egyik legrégibb magyar ünnepnap: Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja. Uralkodása idején I. István még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ekkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot. Élete végén a beteg király azon a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, s 1038-ban ő maga is azon a napon halt meg.
      
    Az ünnepi dátumot Szent László király tette át augusztus 20-ra, mert 1083-ban ezen a napon, VII. Gergely pápa hozzájárulásával oltárra emeltette I. István (illetve még abban az évben fia, Imre, valamint Gellért püspök) relikviáit a székesfehérvári Bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű.
      
    I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342-1382) kezdve egyházi ünnepként élt tovább e nap. István kultusza ugyan bajor és német városokban, valamint Namurben és Monte Cassinóban is elterjedt, de az egyetemes egyház nevében csak 1686-ban XI. Ince pápa nyilvánította szentté. A pápa akkor elrendelte, hogy Buda vára töröktől való visszafoglalásának évfordulóján az egész katolikus világ évente emlékezzen meg Szent István ünnepéről, amelyet az egyetemes egyház augusztus 16-án tart.
      
    1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, s így a Szent István-nap kimaradt az ünnepek sorából. Mária Terézia (1740-1780) ismét elrendelte a Szent István-nap megtartását, sőt azt nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette. 1771-ben ő hozatta Bécsbe, majd Budára István kézfejereklyéjét, a Szent Jobbot, amelyet ez időtől körmenetben vittek végig a városon augusztus 20-án.
      
    István ereklyéjét a legenda szerint 1083-as szentté emelésekor épen találták a koporsójában, s már az 1222-es Aranybulla is törvénybe iktatta tiszteletét. Valószínűleg a tatárjárás vagy a török idők alatt veszett el, később (1590 körül) a raguzai (dubrovniki) dominikánus kolostorban találtak rá, talán még IV. Béla vitette oda menekülése során. (A Szent Jobbot - amelynek ezüst ereklyetartóját 1862-ben készítették - ma Budapesten a Szent István-bazilikában őrzik.)
      
    Az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg a nemzeti ünnepet, hiszen Szent István a független magyar állam szimbóluma volt. Először 1860-ban ünnepelhették meg a napot, amely országszerte nemzeti tüntetéssé vált.
      


    Az 1867-es kiegyezést követően az ünnep visszanyerte régi fényét, majd 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította, 1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte a középületek fellobogózását címeres zászlóval.
      
    A két világháború között az ünneplés kiegészült az össznemzeti célkitűzésre, a Szent István-i (Trianon előtti) Magyarország visszaállítására való folyamatos emlékeztetéssel. Augusztus 20. 1945-ig nemzeti ünnep volt, ezután ezt eltörölték, de egyházi ünnepként még 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan. István ereklyéjét a Szent Koronával együtt a második világháború végén a nyilasok Nyugatra szállították. A Szent Jobbot 1945. augusztus 18-án hozták vissza Ausztriából Budapestre, és 1947-ig ismét szereplője volt a Szent István-napi ünnepnek. (A Szent Korona csak 1978-ban került vissza az Egyesült Államokból.)
      
    A kommunista rendszer számára az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható, de teljes megszüntetését vagy jelentéktelenné süllyesztését sem látta célszerűnek, és ahogy az a tisztán vallási ünnepek egy részével történt, inkább tartalmilag újította meg. Először az új kenyér ünnepének nevezték el augusztus 20-át, majd az új alkotmány hatályba lépését mint új - szocialista - államalapítást, 1949. augusztus 20-ra időzítették. Ezután 1949-1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepelték. 1950-ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a Népköztársaság ünnepévé is nyilvánította.
      
    A rendszerváltozással ismét felelevenedtek a régi tradíciók, 1989 óta ennek megfelelően rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet. Szent István ünnepének igazi rehabilitációja 1991-ben történt meg: az első szabad választáson létrejött Országgyűlés 1991. március 5-i döntése a nemzeti ünnepek - március 15., augusztus 20., október 23. - közül Szent István napját emelte a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe rangjára.

    fotó: Költözz Egerbe 2014

    forrás: ujszo.com

    Tovább

  • 113 éves az egri színház

    113 éves az egri színház

    Az éppen ma 113 évvel ezelőtti, 1904. augusztus 20-i megnyitó előadás történéseit a legközelebb 4 nap múlva, 24-én megjelenő Egri Ujság tudósítása (* az eredeti helyesírással) és Gárdonyi Géza erre az alkalomra írt Előjátéka segítségével idézzük fel.

    1904. augusztus 24.

    A szinház megnyitása

       Eger város közönsége diszes uj hajlékot emelt a magyar szinészetnek a Hunyady-téren, egy körvonalaiban már is szépnek mutatkozó park közepén.

       A magyar szinművészet e legujabb temploma augusztus 20-án, Szent István király ünnepén avattatott fel ünnepi hangulattal, de minden külső fény és csillogás mellőzésével. Szivében ünnepelt a közönség s az ilyen ünnep a legméltóbb a Múzsák ünnepéhez, kik a szivekhez szólnak, szivekben élnek s nyomukban bőségesen áradozik a kedély éltető forrása.

       Este ½ 8 órakór kigyúlt a szinház összes villany lámpája s a közönség sűrű tömegekben vonult az igazán szép és modern berendezésű nézőtérre, melynek minden legkisebb helyét a szorongásig betöltötte.

       A zenekarban felcsendült a Rákócy örökszép szinfoniája s a közönség ünnepies hangulata hazafias mámorban ringatózott. Egyszerre csak felrebben a szinpad függönye s az igazán szép diszletek elénk varázsolják az egri vár „Sötét kapuját” az ismert, kegyeletes Dobó-emlékkel. A hatás leirhatatlan. Jobbról felvonulnak a szinészek a szinpadra. Balla Kálmán társulatának egész személyzete együtt van s kezdetét veszi a prológ, melyet a nagy nevű író, Gárdonyi Géza írt erre az ünnepi alkalomra hazafias lelkülete, irói ihlete egész melegével. Egy-két szó bevezetőnek s a szintársulat a zenekar kisérete mellett a Hymnuszt énekli. A közönség óriási sokadalma feláll az ülőhelyekről s igy hallgatja a szivek mélyeig járó nemzeti imát. Ezután folytatódik az előjáték. Dobó felkel rideg kőágyáról s elmondja azokat a lelkes szavakat, melyeket Gárdonyi nagy lelke sugalt s melyeket lapunk tárcájában olvashatnak olvasóink. A gyönyörü jelenetet a Szózat éneklése zárta be, melyet szintén a szintársulat összes személyzete adott elő a zenekar kiséretében.

       Ez ünnepi előjátékot 10 percnyi szünet követte, mely idő alatt a szinpadon felállitották a diszleteket az ünnepi előadáshoz, a közönség pedig szemlét tartott az uj szinház belső berendezése felett.

       Az ünnepi darab Dobsa Lajos: István, első magyar király cimű 5 felvonásos szomorujátéka volt. Régi darab, de alkalomszerünek gondolta a szinügyi bizottság, mely ezt a megnyitó előadást rendezte s előkeresték e történelmi drámát a feledékenység homályából.
    illusztráció - fotó: hipskeramia.eu

    A teljes tartalom elolvasható ITT

    forrás. gardonyiszinhazblog.gportal.hu

    Tovább

Szerzői jogok: Agria.hu. Minden jog fenntartva!